Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
^ywTyTt^rwwrrwYTvwrrwrrrrrrwrrTrfrrfrrrrrrrrrrrrrrrrrrrwrwf rr^rrTrrrrrjff'rrwwr'frtrrrwrrrTvrrrT'frrrrrrrTfrrrrrfftrT^ Dobosy Imre: Újra lehet kezdeni 17. — Nem akarod megérteni, hogy én nemcsak a bőrömet védem? Az elveimet, igen! Semmi közöm ehhez a nyilas bandához! Mást nem tehetek, fegyver sose volt a kezemben, azzal tiltakozom egész disznó, esztelen kalandjuk ellen ... az értelem, igen, és a humanitás nevében, hogy félreállok. Bujkálásommal tiltakozom! De azokkal sem vállalok semmi közösséget, akik jönnek ... Űristen, hát miért nem lehet megérteni, hogy most mindenféle kupec ravaszkodás csak lealjasítja az embert? — De fiam, drága fiam ... — Tudod te, kik az oroszok? Mit hoznak magukban s magukkal? Tudod? De már komáznál velük, bolond vénember, talán épp azt a kést köszörülöd, melyet a nyakadnak szánnak! — Kiverik innen a németet — mondja Fésűs Járó. — Magyar embernek ez most elég kell legyen. — És ezzel vége? Hogy kiverik a németet? Te már tudod a folytatást is? Hát én is épp eleget tudok... egyik terrorból nem kívánok a másikba besétálni. Mitől szebb a vörös, mint a zöld? Vagy a barna? Nincs akarata köztük az embernek, semmi akarata, a diktatúrák nem tűrnek efféle rakoncátlankodást, akarat, vélemény, egyéniség... de ha neked jók, csak szaladj hozzájuk. Magyar embernek ez elég kell legyen! Ilyen hülyeség, magyarságot emlegetni az oroszok szomszédságában, fütyülnek rá, ki milyen náció ... mikor mondták, hogy világ nemzetei egyesüljetek? Hallottál ilyet? Csak a világ proletárjairól szónokolnak, hát én magyarázzam meg neked, hogy... — Különb hazafiak, mint te. Verekednek érte, ami az övék. — Hát csak bújj beléjük. Megtehetted volna, apám szénapajtájától ötszáz lépésre vannak. — Megpróbáltam. Ha lehetséges volna, azt hiszed, itt lennék? És ne rágalmazz senkit, a terror nem igaz. Mit tudhatsz róluk? Amit fasiszta szennylapokból összeolvastál, amit az ellenség el akar hitetni veled. — A katyni tömegsír se igaz? A lengyel tisztek lemészárlása? Csak úgy kitalálta a hullákat az ellenség... mi? Vagy felöltöztettek ötezer hazátlan hullát lengyelnek, mi? — Ott voltál? g — Én nem, de nekem. I? — Azt állítsd,, amit a saját szemeddel láttál? — És te? Mit láttál Oroszországból? Egy négyszögölet se. Még eleven oroszt se, nemhogy beszéltél volna velük. De azért mindent tudsz, mert veled, ugye Fésűs Járó Ferenccel nem lehet elhitetni semmit, csak velünk, hülyékkel! Sorki, Tarba az ajtóban állnak, meresztik a szemüket. Bartal elfakad sírva. Szörnyű. Inkább ordítana. Nyála is csepeg, nemcsak a könnye, nehéz teste ráng, izgalmában csuklik és böfög. Akár egy megriasztott, hajszolt, öreg állat. — Drága fiam, én csak... Miattad, énnekem mindegy, én már... De te, édes gyermekem, élj, élj, neked élned kell, mit bánom én, ezért az ördögnek is kezet csókolnék: ha élsz, Gézuka, kisfiam... majd lesz valahogy, hallgass rám, de ha elpusztul az ember... mindennek vége, akkor már nem tud fordítani semmin ... — Suba subával — mondja Deső lassan, de nem néz Fésűs Járóra. — Ez a realitás. Akik bújnak, összetartoznak. Bartal végighúzza a kezefejét nedves arcán. Olyan hálás Desőnek ezért a pár szóért, kutyaszemmel néz rá, a kezéhez kap, azt markolássza görcsösen. — Mondd csak, Kálmán, te is... Nem szabad válogatni! Nem, ezt nem szabad, ez iszonyú könnyelműség... — Most nem szabad — mondja Deső, megnyomva a mondat elejét. — Későbbre ez nem jelent semmit. Ha átvonul rajtunk a front, mindenki megy a maga útján. Addig azonban ugyanazok üldöznek engem is, mint Fésűs Járót. Azt hiszem, pontos vagyok, ha azt mondom: nem a törekvéseink hoztak össze bennünket, hanem a szükség. Nos, amíg ez a szükség tart, semmi kifogásom ... Bartal feléled. — Erről van szó, drága gyermekeim? Amíg muszáj __És, hogy miért muszáj ? De kár turk álni ebben az egészben, hagyjuk a fenébe: itt Vagytok, együtt vagytok, és úgy lehet, Géza 4 4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 í AAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJlAAAAAAAAAAAAAAAAAAAíA.kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA fiam, kedves doktor úr... ennek a szegény nyomorultnak majd még szava lesz: ha akarja, ezt csak úgy mondom, meg is hálálhatja... — Elég, apám. Kálmán érveit elfogadom, de a többiről... — Magát is elhallgattatja, indulatosan legyintve, és Fésűs Járóhoz fordul. — Maradj. — Maga zsidó? — kérdi Sorki. Utálkozó szemmel nézi Fésűs Járót, olyan ök- lendő pofája van ennek a Soriának, mint egy kifordított gyomor, aztán eszébe jut, hogy engedély nélkül megszólalt parancsnoka jelenlétében, egymáshoz rántja hát gatyája két szárát, fő- vetéssel tiszteleg Desőnek. — És ha az lennék? — Nem azt kérdeztem, maga vakarék, mi szeretne lenni. Hanem, hogy valóságban kicsodamicsoda. — Nem zsidó — mondom a törzsőrmesternek. Kínos ez az egész, hagyni kellene a fenébe^ menjünk aludni. — Ismerjük. — Megértettem, hadnagy úr. Csak azért mondom, jelentem alássan, mert a köpönyege karján ott a karszalag nyoma. Tetszik látni, ahol nem olyan koszos. — Büntetőszázadban voltam —■- mondja Fésűs Járó. — Az lehet. Oda is gyönyörű legényeket vittek. Meg még azért, hadnagy úr alázatosan, tessék csak nézi, a pofájától rabbi is lehetne, olyan gamós orra van, mint a kaszanyél gamója. Csúnya dologban hívtalak össze benneteket, mondta Madaras igazgató úr a sebtében összerántott iskolai gyűlésen, amikor Fésűs Járót kicsapták a gimnáziumból. Olyan csúnya dologban, ki sem mondom, nem akarlak megfertőzni titeket, elégedjetek meg annyival, hogy ez a disznó kölyök, Fésűs Járó Ferenc, bemocskolta iskolánk jóhírét, diák létére nemzetellenes, haza- áruló, istentelen tevékenységen kapták rajta, ezért nemcsak innen, hanem az ország valamennyi középiskolájából örökre kitiltjuk. Fésűs Járó tehetetlenül bpgött a felsorakozott osztályok színe előtt, az udvaron volt a gyűlés, virágzott az orgona, mintha friss hóval csapkodták volna be a zöld bokrokat, csupa súlyos, dús fürt fehérlett mindenfelé, és a gyereknek az ítélet- hirdetés után rögtön haza kellett mennie, mi még ott álltunk büszkén és ártatlanul, hívek istenhez, hazához. Fésűs Járó meg ment kifelé, mint a vánszorgó szégyen, keskeny háta meggörbült, táskája a földet súrolta. (Folytatjuk.) ÍJ Hetvenéves a decsi önkéntes tűzoltótestület Három évig érvényes a gépjárműforgalmi engedély Megváltozik a műszaki vizsgára rendelés gyakorlata A decsi önkéntes tűzoltótestület hetvenéves. Megalakulásának számos előzménye volt. A községben gyakran pusztított tűzvész. 1773-ban leégett a falu temploma 8—10 házzal együtt, 1811-ben 27 ház pusztult el a lángokban, amint az a korabeli feljegyzésekből kitűnik. A kisebb tüzekről rendszerint nem maradt írásos dokumentum, az idő múlásával csak apáról fiúra szálló, s a sok egyedit általánosító szóbeszéd formájában maradt nyomuk. Ilyen változatokban: „Mindig rettegnünk kellett a tűzvésztől’, „Felbecsülhetetlen az a kár, amit a tűzvész okozott falunkban.” A szervezetlen, felkészület- let, tájékozatlan lakosság rendszerint tehetetlen volt akkor is, ha valahol kisebb tűz keletkezett: nem tudták eloltani a jajveszékelő, idegeskedő, kapkodó emberek, s a lángok martaléka lett az is, ami egyébként könnyűszerrel megmenthető lett volna. A helyi tapasztalatok alapján és más helységek példáiból okulva Decsen is mind többen kezdték fai: smérni, hogy nincs más megoldás, mint a tűzvédelmi szervezkedés. Az első próbálkozások e ■faluban Erdős Gábor jegyző és Szél István bíró nevéhez fűződnek. 1893-ban megkísérelték a tűzoltóegyesület megalakítását, de akkor csak egy tűzrendészet! szabályrendelet megalakításáig jutottak el. Végül 1900-ban alakult meg az egyesület. Kezdetben 32 tagot számlált, .első parancsnoka pedig Komandinger Kálmán volt. A különböző intézmények és a lakosság zászlót adományozott a testületnek, annak jeléül, hogy tiszteletre méltónak tekintik célját, feladatkörét. A zászló szövetanyaga a második világháborúban megsemmisült, de a zászlórudat ma is őrzi a testület, rajta az adományozók nevével. A jubileum alkalmából bensőséges ünnepséget rendeztek Decsen, amely keretében az eredeti rúdra új lobogót kapott a testület, s a különböző intézmények képviselői szalaggal tisztelték meg a zászlót, Az ünnepségen megjelent dr. Pillók János alezredes, a BM. Tűzrendészet! Parancsnokságának parancsnokhelyettese és dr. Farkas Gyula alezredes, megyei tűzoltóparancsnok is. A megyei tanács végrehajtó bizottságát dr. Lencsés Gyula igazgatási osztályvezető képviselte. A járási művelődési központban rendezett ünnepségen dr. Pillók János köszönetét mondott a decsi önkénteseknek eddigi munkájukért, foglalkozott a magyar tűzrendészet fejlesztésének néhány időszerű kérdésével, majd előléptetéseket, jutalmakat adott át dr. Farkas Gyula megyei parancsnokkal együtt. A gépjárművek kőtelező műszaki ellenőrzése 1967 óta van érvényben, s azóta mintegy 800 000 járművet vizsgáltak lelül. A jövö évben megváltozik a gépjármüvek kötelező műszaki felülvizsgálatra berendelésének eddigi gyakorlata. Ezzel kapcsolatban a Belügyminisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes osztályán a következő tájékoztatást adták az MTI munkatársának. A közeljövőben megjelenő miniszteri rendelet szerint MTI. feb-' ruár 1-től a gépjárművek forgalmi engedélye csak az üzembe helyezéstől, illetve az időszakos műszaki felülvizsgálattól számított három évig érvényes. Ezt követően a forgalmi engedély érvényét veszti, s így a gépjármű nem üzemeltethető. Az engedély újra érvényesítéséhez szükséges időszakos műszaki felülvizsgálatra ezentúl a rendőrhatóság senkit sem rendel be, a felülvizsgálat önkéntes és előzetes jelentkezés alapján történik. Az ehhez szükséges okmányokat — úgynevezett egységcsomagban — december 15-től lehet beszerezni a nagyobb fővárosi, városi és járásszékhelyi postahivatalokban. A nyomtatványok között egyébként részletes tájékoztató van a teendőkről. A lényeg az, hogy mivel a műszaki vizsgabeosztás elkészítése, a kapacitás biztosítása stb. két-hárorfl hetet vesz igénybe, ezért a vizsgaszándékot a forgalmi engedély érvényességének lejárta előtt, kellő időben — nem az utolsó napokban — kell bejelenteni. A gépjármű tulajdonosa egyébként a vizsgához két időpontot is megjelölhet, s az autófelügyelet értesíti arról, hogy melyikét fogadta el. A gépjárművek műszaki felülvizsgálata a jövőben is általában azokon a helyeken lesz, ahol eddig volt. A ■ KPM autófelügyelete rövidesen tájékoztatja az érdekelteket a vizsgák időpontjáról s azoknak az állomásoknak a címéről, ahova kérhető a műszaki vizsga. (MTI) Népújság 4 1970. december 1, Visszhang Felfelé nem „folyik” az oldj? De igen „folyik”! „A Tolna megyei Népújságban 1970. november 14-én a hírek rovatban megjelent cikkre szeretnék válaszolni; hogy „folyik” az oiaj a Bakony utcában és „folyik” a Hermann Ottó lakótelepre is, hol a „megrakott autók száguldoznak”, de sajnos nem „folyik” abba a két épületbe, melyet az építők az utóbbi időben adtak át, ugyanis ide még nem épült ki a közút. E két épületet csak egy igen meredek földúton lehet megközelíteni, hová a Volán 2,5 to. GAZ 51-es típusú olajjal megrakott tehergépkocsijai a legjobb akarat ellenére sem tudnak felmenni. E tényt a Volán gépkocsi- vezetőkön kívül egy forgalmi és egy műszaki szakértékből álló bizottság is megállapította. E két épületet a jelen- * leg kiépült úton tudjuk csak egyelőre — azok bejárataitól távol — megközelíteni és itt tudjuk a jövőben az út meg- épültéig a fűtőolajat kiszolgálni. A megjelent bíráló cikk ellenére a város egész területén, hol az út gépkocsival járható, továbbra is szállítjuk a fűtőolajat és várjuk kedves megrendelőinket úgy a városból, mint rövidesen a környező községekből, kik rajtunk keresztül kívánják a fűtőolajukat beszerezni. Kovács Zoltán, a Volán utazási iroda vezetője, Szekszárd.” (A szerkesztő megjegyzése: Elfogadjuk, hogy a GAZ gépkocsik a legjobb akarat ellenére sem tudnak lel menni Eár az „akaratban” nem vagyunk olyan biztosak. Elég sok meredek utca van a városban, ahová a tél beálltával ezek a gépkocsik nem tudnak majd feljutni. Mi lesz akkor? Nem lenne célszerű a Volánnak strapabíró járműveket is beszerezni? És akkor közzétenni: Várjuk kedves megrendelőinket.)
