Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

Elkezdődött esu pán...

Legszorengalóbb a ni alacsony iskolázottsága

Hurrá-hangulatnak nvoma -e/n 7V a nőreferensek poT

tikai felelősségtől áthatott első megyei tanácskozásán. Ker- teles nélkül, őszintén szóltak az alapvető^ gondokról, a borúlátás csupán néhány percig uralta a naphosszat pergőn zajló számvetést. A különböző posztokra került, áttekintéssel . rP referensek nemcsak szemlélődtek az elmúlt hónapokban, hanem mélyre hatolva láttáik is és meglátásaikra oda kell figyelni.

Illúziók nélkül. Ez is lehetett volna mottója az elhangzottaknak. A hónapok helyszíni munkája során szerzett tapasztalatokat közzéadva vizsgálódtak a járási pártbizottságok, tömegszervezetek, -mozgalmak felelős posztjaira került nőreferensei arról: meddig jutottunk el, hol tartunk a párt nőpolitikái határozatának megvalósításúban.

Meglehetősen változatos, ellentmondásokkal tarkította vált a kialakult kép. Egy azonban tény;

máris politikusabb, célratörőbb a nőmozgalom, mint korábban. Reflektorfénybe állították a helyes nőpolitika útjában álló akadályokat

Az alapvető célokban még a kezdet kezdetén tartunk, — évekre időszerű a KB-határo- zat. Harci feladat a határozat egészének megvalósítása, s ehhez nem elegendő az egyes személyek, vagy csak a „gyengébb nem” erőfeszítése. E reflexió tér újra és újra vissza a politikus beszámolók hallatán. Akár a falusi asszonyok téli foglalkoztatásának, akár az utóbbi időszakban munkát vál. Iáit ipari munkásnők szakmai iskoláztatásának a mai követelményeit nézzük, akár a fel- felbukikanó maradiság szertefoszlatásának meglehetősen nehéz teendőit nézzük —, újra és ismételten felötlik:

kollektív üggyé kell válnia a pártban a nők körében végzett tevékenységnek.

Motorja, összehangolója, sikeres győzelemre vivője a kommunista kollektíva lehet és legyen. j

Háromnegyed évvel a határozat megjelenése után sem mindenütt ismerik, nem tartják még mindenütt kötelezőnek a benne foglaltakat. Arra is szolgáltattak precedenst, hogy az újonnan választott nőtisztsége szerint szavát hallató munkásnőt saját társai lekicsinylése.

Nem megy máról holnapra az elv megvalósítása: nélkülük, róluk sehol ne döntsenek. Hogy a nőket érintő dolgokban ne határozzanak sehol a nőbizottság megkérdezése nélkül, ennék biztosítékát a helybéli pártszervezet adhatja. Hogy ne húzódozzanak a vállalatok a közös fenntartású gyermek- intézmények létesítésétől, ehhez megfelelő légkört kell teremteni. Az üzemi közvélemény által társadalmi üggyé válhat a csa_ ládvédelem azoknál a ktsz- eknél is, ahol tagjaik gyermekei a helybéli gyár intézményeihez „grátisz” járnak.

Hozzáfogtak, csak elkezdődött valami. Ütközőpont a megcsontosodott felfogás, óvni kell a nő tisztségviselőket a túlterheléstől. A párthatározat megvalósításának jegyében a bonyhádi, a dunaföldvári, á tolnai, a paksi kisebb-nagyobb üzem könnyített, tett már valamit a kisgyermekes és egyedülálló anyák érdekében, de még ott is sóik az egyéb tennivaló.

Különösen az eddig kissé lemaradt SZMT tehet sokat az üzemi szakszervezetek nőbizottságok útján.

A gyáraik, üzemek legszoron- gatóbb gondja a nők alacsony iskolázottsága, a szakmai képzetlenség. Az ifjabb generációnál is megismétlődhet, „újratermelődhet” — intettek többen. Tolna megye kisipari szövetkezetei tizenegyezer tagjának több mint fele nő, viszont csupán 26 százalékuk szakképzett. Egyik szekszárdi üzemben száznegyven asszonynak hiányzik a hat általánosa.

Tömegesen munkába álltak a nők, azonban elmaradt iskolázásuk, szakképzésük

— állapította meg a mozgalomba friss lendülettel bekerült egyik nőreferens. Nem egyedi példáik az előbbiek. A bonyhádi zománcgyár nyolcszáz munkása között — mondd és írd —, 16 szakképzett nő található. Megmutatták, látják az összefüggést a képzetlenség és a vezetésbe vont nők gyér száma között, bár mellőzésüknek szemléleti okai vannak többnyire. Előrelátóan felhívták a figyelmet annak veszélyére is, hogy a tegnap dolgozó sorba lépett nők előbb- utóbb kieshetnek a munkából, ha nem lesz változás felkészítésük terén. A kiszolgáltatottságnak is jó ellenszere a tudás megszerzése. Több helyen máris jó úton haladnak az új nőbizottságok, felismerik előbbi sorsdöntő fontosságát, ők maguk tanulni kezdenek, erre ösztönzik nőtársaikat.

Járási szinten segédeszközök lehetnek az elkészült felmérések, követésre érdemes a paksi járás, ahol két községben már lehetőséget is teremtettek a tanuláshoz.

Van mit leküzdeni még szemléleti téren is. Hogy menynyire összefonódik a tétlenséggel a hibás felfogás, több példát is felhoztak. Egyik szekszárdi üzem vezetői indokolatlannak tartják a nőbizottság létrehozását, „van már Vörös- kereszt, szakszervezet, minek még egy másik?”. Másutt elméletet gyártanak arra, hogy felesleges a női munkaerő szakképzése, „szalag mellett így is megfelelnek”. Noha me- gyeileg 26,1 százalékra emelke_ dett a nők aránya a pártveze- tősógekben, akad még olyan pártszervezet is, ahol a 7 tagú vezetőségben mutatóban sincs nő, mondván, „nem találtunk erre alkalmas személyt”.

Kifinomultabb módon tapasztalható még a lekicsinylés, a politikai nevelés háttérbe szorítása a nőkkel kapcsolatban. „Nem tudhatják le kötelezettségüket az ötven filléres órabéremeléssel” — utalt egyik felszólaló a leszűkítésre. A várakozó álláspont, az itt- ott fellelhető lagymatagság leküzdése végett elő kell vétetni a kis kék füzetet, mely a KB február 16—18-i ülésén elhangzott előadói beszédet és a testület határozatát tartalmazza.

Elsőrangú érdekük a nőknek, hogy saját köreikben élénküljön a politikai, társadalmi, közéleti érdeklődés, — holnapi sorsuk irányítása, saját helyzetük felismerésére kell késztetnie őket.

De ez csak egyik fele az igazságnak, rajtuk kívül minden kommunistára, minden szakvezetőre hárít kötelező teendőket a párthatározat. Határozottabban kell cselekedni min. denütt. Idézem a tanácskozáson elhangzott, a pártbizottság osztályvezetője által megfogalmazott mondatot.

„Senki nem tesz szívességet. hanem kötelességét teljesíti, amikor ismerteti, magyarázza, elfogadtatja és megvalósítja a határozatot”.

SOMI BENJAMINNÉ

Kihalóban lévő foglalkozásait

bizottság titkára felismerte, taA tamási szűcs kapcsán a többi hatról

nulnia kell, de ehhez a tsz elnöke megtagadta hozzájárulását. Gyakran még arra is ügyelni kell, hogy faluhelyen ne kezdhesse ki az irigységből, a maradiságból fakadó pletyka a közéleti munkára serkentett, arra vállalkozó parasztasszonyt. Bátorításra szaruinak a fölöt- teseik jelenlétében nyilatkozni nem merő nőbizottsági vezetők, feszélyezettek még kissé az újonnan bekapcsolódott asz. szonyok, lányok, zavarja a

1970. december l

A negyedik ötéves tervről szóló törvény kimondja: „Számottevő fejlődést kell elérni a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében.”

Mindezek megvalósításában jelentős szerep jut a magánkisiparnak is. Pontosabban néhány szakmában csak jutna. ha lenne vállalkozó.

Ezek a szakmák kihalóban vannak. Művelőik ugyanis öregek, — utánpótlás nincs. Tolna megyében például ösz- szesen csak hét szűcsmester dolgozik, közülük hat 50 éven felüli, néhány év múlva lerakja a szerszámot és gazdátlan marad a szolgáltatási ág.

Jövedelemadó,

jövedelemnövekmény-adó,

földadó

Hatályba lépnek: január 1-én

A pénzügyminiszter az elmúlt napokban rendeletet adott ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelem- adójának és jövedelemnövek- mény-adójának kivetéséről, fizetésének rendjéről.

A rendelet kimondja: a

termelőszövetkezetek jövedelemadót kötelesek fizetni a tagok, a közös munkában részt vevő családtagok, továbbá az állandó és időszaki dolgozók részére kifizetett bérek után. A nyugdíjasok és a járadékosok jövedelmét — a rendelet szerint — nem kell figyelembe venni. Az adókulcsok mértéke változó, az egy munkanapra eső átlag- jövedelem alapján. A rendelet külön adókulcsot tartalmaz a tagok és külön az alkalmazottak járandósága után. Azt is kimondja a rendelet: amennyiben a tsz jövedelme, illetve az egy tagra eső jövedelem az előző évhez képest megnőtt, akkor a szövetkezet jövedelemnövek- mény-adót köteles fizetni.

Egy másik pénzügyminisztert rendelet a mezőgazda- sági nagyüzemek termelési adóját szabályozza. A rendelet szerint a mezőgazdasági nagyüzem termelési adót köteles fizetni az ipari termék- előállító, az építőipari, a szolgáltató és a kereskedelmi tevékenységből származó árbevétel után.

A termelési adó a jövedelemszabályozási rendszer továbbfejlesztésének szerves része és lényeges feladata asf állami vállalatok és a kisipari szövetkezetek, illetve a mezőgazdasági üzemek jövedelemszabályozó rendszerében mutatkozó különbségek kiegyenlítése. 1971. január

1-től a mezőgazdasági üzemek is az állami vállalatokkal azonos forgalmi adót fizetnek, illetve, azonos ár- kiegészítésben részesülnek.

Ugyancsak pénzügyminiszteri rendelet jelent meg a földadóról szóló kormány- rendelet végrehajtásáról.

A földadó tárgya: minden olyan földterület, amelynek az állami földnyilvántartás szerint kataszteri tiszta jövedelme van; a mesterséges halastavak területe. Földadót kell fizetni a mezőgazdasági és erdőterületek után akkor is, ha azt nem művelik meg, vagy nem mező- és erdőgazdasági célra használják. Ahol az adatok méterrendszerre

A faluszéli ház bejárata felett tábla:

SZABÓ NÁNDOR, SZŰCS

A két helyiségből álló műhelyben mindenütt bekecsek, prémdarabok, félig kész és már elkészített kucsmák, gallérok, Frissen festett irha szárad a fogason, — orrfacsaró illatot áraszt.

— Átszabások, javítások, festések. Ez a mi munkánk — mutat a ruhahalmazra a 62 éves mester. — Nehéz szakma a szűcsé, persze van benne szép is. Igaz, másként nem is csinálnám immár 48 éve. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a mi munkánk nagyon szezonális jellegű. Ősszel és *élen ketten is nehezen bír- 'iík a feleségemmel, nyáron viszont nincs munka.

— Tanulójuk van?

— Nincs. A fiatalokat nem' vonzza ez a mesterség, az iparban vagy a mezőgazdaságban több a fizetés, és ott folyamatos a munka,

való átszámítása megtörtént, ott a négyzetméterben, hektárban megállapított területi adatokat kell használni.

Földadót a területet használó állami gazdaság, mező- gazdasági és halászati tér. melőszövetkezet, mezőgazdasági szakszövetkezet, valamint egyéb szocialista szervezet köteles fizetni. A föld használatára jogosult abban az esetben is köteles földadót fizetni, ha a használati .jogával nem él.

Mentes a földadó alól: i földhasználó, ha a használatában lévő összes mezőgazda, sági és erdőterület holdanként! átlagos kataszteri tiszta jövedelme legfeljebb nyolo aranykorona; az állami erdő- gazdaság a használatában lévő erdőterület után; ideiglenesen mentes a földadó alól az újonnan telepített gyümölcsös, a szőlő, az erdő területe. A mentesség időtartama gyümölcsösnél 2—10, az erdőnél 20, a szőlőnél négy év.

A földadót az adókötelezettnek kell kiszámítania és bevallania.

A pénzügyminiszteri végrehajtási rendelet tartalmazza a hektárrendszerre megállapított . aranykorona-érték szerint fizetendő adó mértékét is, azonkívül szabályozza az adóelengedéssel, adómérsékléssel kapcsolatos eljárást, ha az adózót elemi csapás éri.

Kerékasztal- beszélgetések ,

Kerékasztal-beszélgetéseket rendez a TIT Tolna megyei szervezetének * * * közgazdasági szakosztálya. Az összejövete. leken a legidőszerűbb gazdaságpolitikai kérdésekről beszélgetnek el a téma tudományos szintű szakértőinek vezetésével; pécsi közgazdasági, illetve jogi egyetemi tanárok és a Magyar Beruházási Bank budapesti igazgatója válaszolnak a feltett kérdésekre. Az első társalgást ma, december 1-én tartják délután 2 órakor, a TIT szekszárdi klubjában, s A vállalati vezetési egyszemélyi döntés, döntési módszerek című témakörben Zeller Gyula, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem pécsi tagozatának adjunktusa vezeti a beszélgetést. A kerekasztal melletti eszmecseréken szívesen látják az érdeklődőket, (-só)

— A közhit szerint a maszekok jól keresnek. Hogy vélekedik erről?

— Általában igaz, úgy gondolom-. Elég széles körben terjedt el a „menő maszek” jelző. Igaz, ránk, falusi kisiparosokra ez így, ilyen megfogalmazásban nem vonatkozik.

Miről beszélgettünk még? A fiatalokról, akik nem választják ezt a szakmát, a kihalás veszélyéről, ami ellen — a jelek szerint — pillanatnyilag nincs orvosság ...

*

Szűcs. Csak egy szakma a sokból, ahol nincs utánpótlás. Egy szakma, amiben hét ember dolgozik a megyében. A megyeszékhelyen egy sem. A fiatalok nem választják a szűcsmesterséget, mert nem „elegáns” foglalkozás, nem is könnyű, nem kecsegtet látványos sikerekkel.

A hét szűcsből 6 idős már. Mi lesz öt év múlva? —rá—