Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Tolna megye társadalmi-gazdasági helyzete J% z MSZMP Tolna megyei Bizottságának Gazda- • 1 ságpolitikai Osztálya és a KSH Tolna megyei Igazgatósága a napokban jelentette meg a „Tolna me­gye társadalmi-gazdasági helyzete és fejlődésének főbb tendenciái” című munkát. Nem volt az utóbbi években még egy olyan alapos, több célú átfogó közlemény Tol­na megye gazdasági helyzetéről és fejlődésének főbb irányairól, mint ez. Érdemes alaposabban megismer­kedni a kis könyv tartalmával. Tolna megye A pépesség száma 1970. január elsején 259 ezer fő volt, ettől kisebb népesség csak Nógrád megyében van. A me­gye területének 57 százaléka dombvidék, 43 százalékban al- földies jellegű. Az évi átlagos hőmérséklet 10,0—10,5 Celsius fok. Tolna megye gazdaságára a mezőgazdaság vezető szerepe jellemző, bár iparosodás terén az utóbbi években is jelentős fejlődés figyelhető meg. 1965- ben a termelt korrigált nem­zeti jövedelem 2,74 milliárd fo­rint volt. Tolna megye népességének alakulása 1869-től csökkenő tendenciát mutat, az első vi­lágháborúig. 1869-ben 220 109 volt a lakosság létszáma. A népesség fogyása újabban is­mét megfigyelhető, bár néhány területre korlátozódik, legna­gyobb mértékű a tamási és a paksi járásban. Emellett Szek- szárd város népessége az el­múlt húsz év alatt 7900 fővel, ezen belül az elmúlt tíz év alatt megközelítően 4800 fővel gyarapodott. A népességből 125 643 férfi. Az elmúlt tíz év folyamán a férfiak száma 1,6, a nőké 4,1 százalékkal csök­kent. Tolna megye községeiben az átlagos népességszám maga­sabb, mint az országos. A kül­területen élő lakosok száma is igen magas, hisz a megye össz­lakosságának 14 és fél száza­léka, míg országos viszonylat­ban csak 12,1 százaléka él kül­területen. Az ipar helyzete Tolna megyére az ipar vo­natkozásában az volt jellemző a felszabadulás előtt, hogy ap­ró üzemecskék működtek, né­hány tucat munkással. 1960. után figyelhető meg a munkás­ság létszámának erőteljes nö­vekedése. Évente átlagosan nyolc százalékot tett ez ki. 1969-ben 27 500 volt az iparban foglalkoztatottak száma. A har­madik ötéves terv idején külö­nösen nagy fejlődés figyelhető meg hisz ekkor 8300 fővel gya­rapodott a munkások száma. Olyan üzemek települtek, mint a Pécsi Kesztyűgyár, a Tamási Orion és a Szekszárdi Öra-és Ékszeripari Vállalat új telepe, a Mechanikai Mérőműszerek Gyárának szekszárdi gyára. A szocialista iparban foglalkozta­tottak száma a minisztériumi iparban fokozatosan csökken, míg a szövetkezeti iparban je­lentősen nő. Ez a Tolna me­gyei helyi ipari politika irá­nyát is kifejezi, tehát nagyobb erőt fordít a megye az itt lé­vő ipari üzemek fejlesztésére, kisebb mértékű a minisztériu­mi ipar letelepedése Tolna me­gyében. Az ipari beruházások növe­kedése azonban nem érte el a létszámnövekedés arányát, eb­ből következően az eszközellá­tottság, az üzemek felszerelt­sége is nem éri el az egy fog­lalkoztatottra jutó, ipari álló­eszköz Somogy megyei értékét és messze az országos átlag alatt marad. Az ipar területi elhelyez­kedése centrikus jellegű. Tol­na, Bonyhád és Szekszárd a centrum, kialakulóban van Dombóvár és Tamási is. Tolna megye iparának ter- mélése évente átlagosan 12 százalékkal nőtt a harmadik ötéves tervben, 173 százalék­kal magasabb, mint 1960-ban volt. A különbség a minisz­tériumi és a szövetkezeti ipar fejlődés^ között igen nagy. Amíg a minisztériumi ipar a második és a harmadik öt­éves terv idején átlagosan hat százalékkal növelte ter­melését,- addig a szövetkezeti ipar 26-tal. A termelékenység kilenc év alatt 54 százalék­kal emelkedett. Tolna megye építőipari ka­pacitás tekintetében elmaradt volt. A megyei vezetés az il­letékes főhatóságok határoza­ta értelmében 1955. január elsejétől minisztériumi fel­ügyelet alatt építőipari vál­lalatot létesített. Élttől szá­míthatjuk az építőipar nagy­arányú fejlesztését Sőt e vál­lalat létezése óta a megyei beruházások megvalósításának gyorsítását is. A mezőgazdaság A felszabadulás előtt a me­gyei agrárviszonyokra a 'föld- blrtokeloszlás nagy egyenlőt­lensége volt a jellemző. A földterület 40 százaléka 100 holdnál nagyobb gazdaságok tulajdonában volt. A népes­ség több mint 80 százaléka Állami gazdaságok; egy gazda­Mezőgazdasági termelőszövetkezetek £v száma Ságra jutó átlagos összes terület kh száma egy gazdaságra jutó átlagos összes közös terület kh 1955 23 4059 145 403 1960 17 5238 154 1738 1965 12 7817 132 2666 1969 11 8447 98 3615 két még nem éri el — a zöld­ségfélék vetésterületénél. A búza megyei átlagtermése a legtöbb évben magasabb volt az országos átlagnál, a ter­mésátlag szerinti „rangsoro­lásban” Tolna megye a har­madik-negyedik helyet foglal­ja el. Az egy kataszteri hold vetésterületre jutó termelési érték 1931—1940-es években 2238 forintnak felelt meg, 1961—1965 átlagában. 2919 és a legutóbbi tervidőszak alatt 3657 forintra nőtt. A szőlő- és a gyümölcs­termelés Tolna megyében nem olyan jelentős, hisz az ország szőlőterületének mindössze 4,3 százaléka található a megyé­ben, 1969-ben 17 és fél ezer kataszteri holdat tett ki. Az ültetvények 93 százalékán ter­melnek borszőlőt. A gyümöl­csös terület nem éri el a hat­ezer holdat. A megye állatállománya a 100 holdra vetített állatsűrű­ség tekintetében az országos átlag körül mozog. A szarvas­marha-állomány csökkenése figyelhető meg, ezen belül a tehénállomány csökkenése a súlyosabb. A megye sertés- állománya a háború előtt is jelentős volt, hisz 1935-ben 100 hold mezőgazdasági te­rületre országosan 35.6, Tolna megyében 49,7 sertés jutott. * 1969-ben pedig a megyei gaz­daságok összesített eredménye alapján ' 100 hold mezőgazda- sági területre 83,7 mázsa hí­zósertés-értékesítés jutott. A megye mezőgazdaságának gépesítése a hatvanas évek­től történt a kívánalmak sze­rint. A traktorállomány nö­vekedésében jelentős szerepet kapott az a tény, hogy a trak­torok vonóereje nőtt. A me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekben 1969-ben 2222 trak­tor dolgozott, míg az állami gazdaságokban 670 volt a trak­torok száma. Tolna megyé­ben 312 hold kalászos vetés- területre jutott egy aratócsép­lőgép, országosan pedig 344- re. A mezőgazdasági termé­kek vásárlása, ennek növe­kedési üteme 1957-től 6,2 szá­zalékos volt. Az egy hold ter­mőterületre jutó összes fel­vásárlás Tolna megyében 2341 forint, országosan pedig 1936 Tolna megye közlekedése fejlesztésre szorul, ennek le­hetünk tanúi. TV vasúthálózat elhelyezkedése miatt a for­galom elsősorban a közuta­kon bonyolódik le, a közutak állapota azonban az országos átlagnál gyengébb. Az autó­busz-közlekedés és a teher - áruszállítás közúton évről év­re 17 százalékos növekedést ért el az elmúlt tervidőszak alatt. A lakosság életkörülményei A lakosság életkörülményei­nek fejlettségét tekintve Tol­na megye Budapest. Baranya és Komárom megyék után a negyedik helyen áli. Helyün­ket a megyék között kizáró­lag az életszínvonalat alap­vetően kedvező jövedelmi helyzetünknek köszönhetjük. Tolna megve az ország egyik legkiegyenlítettebb jövedelem- elosztású megyéje. A megyék sorrendjét ha felállítják, a lakosság egy főre jutó havi átlagos jövedelme tekinteté­ben, akkor Tolna a második. 1962-ben a bennünket meg­előző Baranya megyében az egy főre jutó átlagos jövede­lem 850, nálunk 810, i967-ben Baranyában 1192. Tolna me­gyében 118Ó forint volt, az országos átlag 1138 forintot tett ki Kedvezően alakult a munkások átlagos havi kere­sete is. Az iparban az 1969-es év 'átlagában 1672, az építő­iparban 1901, az állami gaz­daságokban 1918, a kereske­delemben 1765, a közlekedés­ben 2044, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 1764 forintot tett ki. A lakosság fogyasztásra’ a bevételei je­lentős részét költötte. 1969- ben élelmiszerekre és élveze­ti cikkekre 1 milliárd 102 milliót, vegyes iparcikkekre 965 milliót, ruházati cikkekre 508 millió forintot költött. A lakosság pénzügyi hely­zete aktív. 1969-ben egy la­kosra 3231 forint betétállo­mány jutott, ezzel szemben az egy lakosra jutó hitelállo­mány 1874 forint. Az infrastrukturális helyzet foglalkozott mezőgazdasági termeléssel. A termelőszövet­kezetek szervezése 1948-ban kezdődött és fejlődésük figye­lemre méltó. A nagyüzemi gazdaságok, számának alaku­lása a következő volt: Az utóbbi időkben érdekes vizsgálati összesítő módszer honosodott meg. mely elsősor­ban az adott terület terme­lését szolgáló, de a termelés­ben részt nem vevő egységek fejlettségéből rangsorolja a megyét. Elsősorban s lakás­ellátás kérdését kell vizsgál­ni. Tolna megyében a lakás- állomány 4380-nal haladja meg a húsz év előtti szintet. A növekedés mértéke orszá­gos viszonylatban is figyelem­re méltó, negatív értelemben, hisz a lakásállomány növelé­sében mögöttünk a megyék sorrendjében csak Békés me­gye van. A megye ivóvíz- ellátása az országos rangsoro­lás szerint harmadik helyre juttatja Tolnát, de e jelen­tős hely ellenére is a lakos­ság 34 százaléka nem jut egészséges vezetéki vízhez. A , lakosság jelentős része jutott a harmadik ötéves terv­ben palackos gázhoz A gáz­zal ellátott lakások • aránya 14 százalékról 54 (!) száza­lékra emelkedett. Tolna megye orvosi ellátá­sa az elmúlt 16 év alatt éven­ként átlagosan 5 százalékkal nőtt. 1953-ban 203, 1969-ben 424 orvos végezte a megye lakosságának egészségügyi el­látását. Az állami bölcsődék száma 17, a helyeké pedig 27 százalékkal nőtt. Jelentős fej­lődésnek fogható fel, hogy Tolna megyében 100 óvodás korú gyermek közül 74 jár rendszeresen óvodába. A kö­zépiskolai és általános isko­lai oktatás helyzete jelentő­sen javult. Az 1965/66-os tan­évben egy osztályteremre még 36 tanuló jutott, az 1969'70-es évben pedig már csak 31. A középiskolás tanulók száma 40 százalékkal több, mint 9 év­vel ezelőtt. A szakmunkástanuló-kép­zés a megye fokozottabb ipa­rosítása révén mind jelentő­sebb szerepet kap. Az 1969/70- es tanévben 5013 fiatal tanult szakmát a megyében, ebből 1989 az elsőévesek száma. A lakosság ellátása A megye gazdasághatáros összes területe 60 i 700 ka- tasztrális hold. A szántóterü­letnél az aranykorona érték megyei átlaga 14,86, az orszá­gos 11,58 értékkel szemben A megyék közül egyedül Bé­kés megyében magasabb az. egy holdra jutó kataszteri tiszta jövedelem« A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a termés • átlagok növekedése figyelhe­tő meg, ugyanakkor jelentős szerkezeti változások is tör­téntek: a kalászosok vetés- területe csökkent, az ipari nö­vényeké nőtt, úgyszintén je­lentős növekedés f.gyelhető meg — bár a kívánt mérté­Tolna megye lakosságának ellátását lebonyolító kiskeres­kedelmi hálózát az átlagosnál kedvezőbb helyzetű. Tolna megyében 1969. végén 926 bolt és 427 vendéglátóhely működött. 1957 és 1968 között a kereskedelmi beruházás együttes összege 25 5 millió forintot tett ki. Az utolsó négy évé ezen belül 114 mil­lió forint volt. A javítás­szolgáltatás tekintetében az ellátás nem kielégítő. Számot­tevő visszaesés történt. 1969- ben, s ez 1970-ben is megfi­gyelhető. 1969-ben a szolgál­tatások évi értéke az 1967-es szintet sem érte el. PÁLKOVÁC5 JENŐ NÉVVÁLTOZÁS A minap rövid hír közölt egy névváltozást. Az eddigi mezőgazdasági gépjaví­tó vállalat kapott új nevet: a mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter utasítása alap­ján 1971. január 1-től hivata­losan Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Vállalat. Az utóbbi időben jó néhány vállalat változtatta meg a ne­vét; így lett például a koráb­bi Vas-Műszaki Nagykereske­delmi Vállalatból TITÁN ke­reskedelmi vállalat. Itt csupán a név változott, a tevékeny­ség lényegében ugyanaz ma­radt, mint volt. A gépjavító esetében viszont többről van szó mint a név­tábla és különböző cégbélyeg­zők cseréjéről. A névváltozás hivatalosan szentesítette egy több éves korszak lezárását, és egy újabb indulását — ami már tulajdonképpen évekkel ezelőtt megkezdődött. Olyan vállalatról kell szólni, amely­nek az elmúlt, több mint két évtized alatt ma már történel­mi jelentőségű szerepe volt a, magyar falvak arculatának át­alakításában, a szocialista me­zőgazdaság megteremtésében. T egelőször Állami Mező­"L/ gazdasági Gépállomás — ÄMG volt <t hivatalos ne­ve. Az 1940-es évek végén traktorral, ekével, vetőgéppel segítette az igaerőt nélkülöző a gépek hiányában kézzel ve­tő parasztokat, majd a sorra- rendre alakuló termelőszövet­kezeti csoportokat. Szinte fel­mérhetetlen jelentőségű volt akkor —, és az még ma is — az a segítség, az a támogatás, amelyet államunk akkor, a kezdet nagyon sok nehézségé­vel küszködő, a szocialista úton még gyermekcipőben já­ró szövetkezeteknek nyújtott, A hatvanas években a ter­melőszövetkezetek felértek egy olyan lépcsőfokra, amelyről gyorsabban léphettek feljebb; anyagi és technikai fejlődé­sük lehetővé tette, hogy ma­guk rendelkezzenek a földje­iken dolgozó gépekkel. A gépállomás így, ilyen kö­rülmények között alakult át gépiavító állomássá, a terme­lés mezőgazdasági jellegét így váltotta fel az ipari jelleg. A szövetkezeteknek nem csupán a gépeket adták át, hanem na­gyon sok jól képzett trakto­rost is. Ők voltak a magja an­nak a szakmunkásgárdának, amelyen ma sokszor áll, vagy bukik a szövetkezet termelése. A hosszú évek alatt megszer­zett szakértelmük révé» lehe­tett megteremteni az olyan, magasabban szervezett terme­lést, amelyet a bátaszéki, a tengelici komplex brigádok folytatnak. A szövetkezetek újabb fejlődési szintjr elér­hetővé, lehetővé tette, hogy gépeiket saját maguk javítsák, A gépjavító vállalatoké xk vi­szont új munka után kellett, nézni. Megindult az útkeresés: hogyan tovább. Voltak válla­latok, amelyek teljes egészé­ben ipari tevékenységre tértek át. Mások — így a Tolna me­gyei is — arra törekedtek, hogy továbbra is a mezőgaz­daságot szolgálják. Hogy ez mennyire sikerült, azt tanúsít­ja, a mezőgazdaságnak adott számos új gép. Elég csak a ro­tációs kaszát idézni, a henger­boronát, a cukorrépa betaka­rító gépsort, azt a sok millió méternyi öntözőcsövet, ame­lyet Szekszárd az ország me­zőgazdaságának adott. Már hosszabb idő óta so­kan gondolkodtak azon, hogy az elnevezés — a gépjavító — már nem felel meg az új kö­rülményeknek. Az új név most teljes egészében kifejezi a je­lent, azt a két évtizedes fej­lődést, amely a gépállomások szervezetén elindult. Bi,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom