Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
>vrrfrf»w^T»*TyTmfyffmvTftmtTTTTfmmfTTTyTTmt TTmymTTTTWTTTTT?TfTm?mmmmmmTiTnTvyTTTyn Doboxy Imre: Újra lehet kezdeni V 28. — Anyám — mondja Deső — lépni se tud. Háttal fordul a városnak, arcán a megélt pusztulás merev fájdalma. Nem sajnálom, másnak is van anyja. Fésűs Járó azonban melléje lép, ne add át magad, mondja neki, mindnyájan így vagyunk, de élni kell, Kálmán, a többiekért is, hát ez mindenkit vígasztal, mint egy gebévé vedlett kedvesnővér, itt kellene hagyni az egész, érzelgő népséget. — Ha nem támogatják, az udvarra se tud kimenni — mondja Deső. — Tavasszal ástam ott egy árkot, óvóhelynek, de nem bír odáig menni, a szomszédok biztosan magukkal vannak elfoglalva. Vigyázz, kiáltja Tarba, a sárgakúti országút felől három határvadász kapaszkodik fel a szőlőhegyre, a középső csámpásan húzza féllábát, a másik kettő hátrafelé rángatja fejét, lőnek is egyet-egyet a semmibe, nem látok mögöttük senkit. Deső feláll, elébük megy. — Hová, fiúk? Van köztük egy őrvezető, zömök, fekete sűrű kis ember, ráemeli véres szemét a főhadnagyra, nem tiszteleg, meg se szólítja, csak előre löki fegyverét. — Eresszen. Deső a fejét rázza. — Nem akarlak visszaküldeni. — Hót hová? — Sehova. — Akkor eresszen. A vasúton túl... — Késő. Az őrvezető körülnéz, gyulladt szeme kétségbeesetten tapogatja végig a tájat, nem bírja elhinni, nem akarja, hoev semerre sincs kiút, de aztán hirtelen eldohia fegyverét., mi is a magunkét, a kastély felől szakasznyi orosz katona jön lépésben, előttük Sorki, magasra tartva kezét. Tarba eszelősen felordít, futni lódul, de megtorpan mindjárt, mellének fordítja géppisztolyát. Gallai csavarja ki a kezéből. — Adja vissza, ha istent ismer! Én nem kerülhetek a kezükbe... Deső rászól. — Maradj veszteg. Semmit sem tudnak meg. A szakaszvezető remeg. Fegyvereink kis halomban, a diófa alatt. A sebesült lábú határva- dósz leül, hányni kezd, annyi ereje sincs, hogy oldalt fordítsa fejét, összepiszkítja köpenyét. Tartsd magad, mondja az őrvezető, nem tud segíteni, csak odaáll, szurtos tenyerét a sebesült fejére teszi, másik kezével a köpenyére ragadt, sarat kaparja. Egyenesen áll, majdnem vi- gyázzban, és tisztogatja magát, hihetetlen, ez az elcsigázott kis ember mennyi méltósággal tudja befejezni katonai pályafutását Kétszáz lépésre vannak az oroszok. Azt mondják, utálják a fogoly tiszteket. Azt mondják, le is dur- rogatnak közülük. Vagy félszáz dobtáras géppisztoly néz ránk, hullámzó vonalban, föl s le süllyedve a lépések ütemére. Gallai előrántja piszkos zsebkendőjét, meglengeti, a fehér rongydarab idegesen cikázik a levegőben. Lát- niok kell, hogy fegyvertelenek vagyunk. A csendőrök! Deső. hát miért nem kiabálsz, lelőtted őket, ez számít, ez... Fésűs Járónak folyik a könnye, elébük sietne, de nincs ereje, bőg csak, és meg-meglebbcn- ti vézna karjait, hülyeség, ezt mindennek vélhetik, csak üdvözlő integetésnek nem. Húsz lépésre vannak. Ólom a lábam, iszonyú fáradtság szivárog széjjel bennem, rossz álomból ébredek, ilyen összetört állapotban, kivert a víz, menekülni akartam, valami szörny vagy gép elől, de a lábam nem engedelmeskedett, ütöt- tem-vertem volna dühömben, de hiába. Deső kilép, sapkájához emeli kezét, oroszul jelentkezik, a szakaszt vezénylő fiatal tiszt megáll, végignéz rajtunk, szeme kíváncsian tér vissza Desőre. Tolsztoj. Bunvin. Gorkij, Turgenyev, sorolom magamban, kétségbeejtő, hogy egyetlen szót sem értek, magamat se bírom megértetni Velük, én nem vagyok bűnös, nézzetek rám, én nem ártottam senkinek. Fésűs Járó odamegy a tiszthez, sírva hadar, mellére mutogat, kezét kínálja, a tiszt zavartan elfogadja, a veszélyes pillanat elmúlt. Micsoda viharos, vad megkönnyebbülés, énekelni kellene, a reánk szeseződő fegyverek fölött, s alatt most kezdem látni a sapkákat, arcokat, köpenyeket, csizmákat. a köpenyek felett, terenmintás Rátorlan, a katonák velem egvkorúak, s még fiatalabbak. Tolsztol. Rnnvin. Gorkii Turgenyev. mondom hangosan. A tiszt rám bámul, a katonák körülzárják a présházat, nagy zsongást csapnak odabent, aztán kitódulnak felvillanyozva, lármásan kérlelik a hadnagyot. — Hát igen — mondja Deső — német nincs, bor van. A hadnagy tanácstalan, hátrafelé nézeget, ahonnan jöttek, végül odaszól Desőnek. — Egy pohár bort adjunk fejenként — mondja Deső. — Adjatok — mondja Géza. — Én addig bekötözöm a határvadászt. Futunk mindnyájan, Sorki az első, zuhatagnyi kortyot ereszt magába a lopóból, jelentem alás- san ruszki urak, jó kis bor, nincs benne méreg, hát csak bátran, egészségükre. A hadnagyé az első pohár, felhajtja, aztán odaáll az asztal végéhez, eszébe ne jusson valakinek repetálni. Töltögetünk mint a csaposok, ahányan vagyunk, de minket nem bíztatnak, nem akarnak koccintani velünk. Tíz percig se tart az egész, a hadnagy int, a szakasz nekivág a hegynek, legyezőformán szétterülve a szőlők között. — Velünk mi lesz? — kérdi csalódottan Fésűs Járó. — A fenébe is — bámul Gallai —, a fegyvereket is itt hagyták, ha kedvünk szottyanna, beléjük durranthatnánk. Sorki kiáll az ajtó elé, tele lopó a kezében, lebugyogtatja az egészet, anélkül, hogy egyet is nyelne. — Ez az egész? — Vigyorogva néz körül. — Kár volt betojni, főhadnagy úr alázatosan. Ha ez így megy, én máma még egypárszor fogságba esnék. — Ez a szakasz — mondja Deső — valamelyik nagyobb gárdaegységhez tartozik. A visz- szavonulás közben elszakadt német—magyar szórványt vadássza, mással nem törődik. — De rólunk mit mondtak? — Várjunk itt, fegyver ne legyen hálunk. Egy töltény se. Majd jön a következő hullám, összeszednek bennünket. Vagy ha sürgős mondta a hadnagy, menjünk be a városba, jelentkezzünk a parancsnokságon. — Van már parancsnokság? — Honnan tudjam? — Nyavalyát sürgős — mondja Gallai,' — Különben is, ha elszelelhetünk innen, nem ettem meszet, jelentkezni. — De ez a rohadt egyenruha! — Sorki, mi van a kastélyban? Körülnéztél? (Folytatjuk) ■. 4 uiuuauuAiuuiiiAáuuáaimaaiAiuuAaÁAUiitiiai auaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^ Houa utazzon I jöiiöre 7 f Már most kísérje figyelemmel az 1971. évi programjainkat és mielőbb válassza ki legmegfelelőbbet. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kíván az IBUSZ dolgozói Szekszárd, Paks. a io) Karácsonyi borvásár a Garay borozóban 1970. december 20-tói 24-ig. ÁRUSÍTÁSRA KERÜLNEK: a Szekszárdi Állami Gazdaság, egri és badacsonyi pincegazdaságok borai. IV osztályú ár, 100/o engedmény Bő választék, palackozott és bordós borokból. Karácsonyi borszükségletét nálunk szerezze be ! Töltse a szilveszteri egységeinkben / SZEKSZÁRDON: Garay Szálló összes helyiségében. Kispípa vendéglőben, Kulacs vendéglőben. BONYHÄDON: Béke Szálló és Étteremben. DUNAFÖLDVÁRON: Kék Duna Szálló és Étteremben. Valamennyi egységben: ZENE—TÁNC! MALACSORSOLÁS— TOMBOLA! KITŰNŐ és JELLEGZETES ÉTELEK! Hajnalban KORHELYLEVES! Valamennyi kedves vendégünknek, boldog újévet kíván TOLNA MEGYEI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT (111)