Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

A X. knngreaaxua szettemében.

Bevinni a társadalmi

vezetés titka, hogy legyenek leien tani es saociuiugia; ismeretei, íejlesszek ki magúdban ezt tervszerűen, és keltő érzékenységgel alkalmazzák. Hégi vesszőparipám, ma még meglehetősen elhanyagoljuk a vezeioKepzeát.

közgondolkodásba

— fis mi a véleménye az utánpótlás biztosításáról? A kongresszus egyik korreferátumában az uumaguk putolbaiósagáuak feltételeit megteremtő jó vezetőkről hallottunk.

Mottó: ,,, . . a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése” (Az MSZMP X. kongresszusának beszámolójából.) Vezérfonalat adott, a kommunistáknak kötelező jelleggel, a pár- tonlilvUlieknek mozgósító eligazl lássál. Érthetett és értett mindenki a kongresszus sokszínű, szerte ágazóan gazdag útmutatásából.

Megmutatták, mely kérdésben, milyen munkaterületen ml a helyes felfogás, mit kell elvetni, erősíteni és követni a gyakorlatban. Kicsendült és megfogalmazták, hogy mit kell tenni a magasabb szint eléréséhez.

Most az azonos értelmezés, az ugyanazon célért fáradozók ösz- szehangolt cselekvése, a megadott helyes politika alkalmazása, megvalósítása van soron. Nem elég átolvasni és tanulmányozni, ami több ennél: érteni, alkalmazni és követni kell.

Kaszás Imrét, a kommunista értelmiségit kerestük fel kérdéseinkkel. Eszmecserénk- hez ezúttal a válaszokat, a megyei pártbizottság tagjától, az esti egyetem tanárától, a kommunista vezetőtől kérjük. Elfoglaltsága ellenére szívesen vállalkozik rá, mint mondja, megragadták fogva tartják a kongresszus előrevivő gondolatai.

— Roppant okos gondolatokat mondtak a X. kongresszuson. Megerősítették, mind több és több értelem, tudás, kell a szocializmushoz. Erről tanúskodott a parasztasszony, a csepeli kohász, a szegedi rektor, a tsz-elnök, a művész szava. Kádár elvtárs összefoglalóját hallgatva elkapta az ember torkát a tiszta emberi humánum varázsa és gyönyörűsége. Az anyaság szentségéről könnyeztetően beszélt, szégyenkezés nélkül meghatódik ma is az ember. Amikor a tv-kamera tudományos, kulturális életünk meghívott kiválóságainak során pásztázott, látszott az arcukon az együtt- menetelők lelkesedése. Illyés Gyula arcára meg különösen kiült a lélek, a helyeslés. — idézi a benne keltett hatást. Hogy mennyire odafigyelt a kongresszusra az egész ország, illusztrálásként elmondja egy nem politizáló értelmiségi nő szavait: „Mindent félretettem, meg kellett hallgatnom az adásokat.”

Eszmecserénk kiinduló

pontjaként a beszámolóban taglalt munkáspolitika érvényesülése, az értelmiség szerepének. részarányának, súlyának és felelősségének növekedése szolgál. Van még megnemértés, és érik jogos kifogások a fejlődő értelmiség egyes tagjainak életfelfogását

— Mi a Kaszás elvtárs véleménye

a munkásosztály és az értelmiség közeledéséről?

— Elmosódnak, oszlófélben

vannak a határok az értelmiségi és a fizikai munka között. Szembetűnően érvényüket vesztették a régi ismérvek. Valamikor éles volt a tagozódás. Az értelmiséginek tekintett érettségizett és diplomás embert a vasalt nadrág, a munkásembert az overall, a parasztembert a trágyás csizma jelképezte. így különböztették meg. Vegyünk egy. a szakközépiskolában érettségizett gyereket, vagy akár egy felnőtt munkást. Fizikai mun- kát vé&.pz, szárról,

értelmi feladatokat lát el. Hajdanában a műszert csak a mérnök használta. (Mellesleg,

—B—W

Népújság

1910. december 13.

érdemes volna etimologizálni, napjainkban mit jelent a mérnök elnevezés.) Iskolázottak az üzemi munkások, és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok is egyre inkább műveltebbek. A modern technika nem manuális munka, érteni kell hozzá. Elavultak a munkás és az értelmiség régi ismérvei, a múlté lettek.

— Kétségtelen a változás, felkészültebbek kvalifikáltabbak lettek a fizikai dolgozók, viszont a mai értelmiség sem azonos a tegnapival, ök is magasabb szintre kerültek. Hol tartunk az életforma válaszfalaival?

— Valóban mindegyik fejlődik, állandóan változik. Izgalmas kérdés. Itt térek ki a munkáspolitikára és az életformára. Amikor a kongresz- szuson megválasztott KB tagjainál az eredeti foglalkozást ismertették, kollegáim kun- cogtag, éppen furcsasága miatt. Nem látják jelentőségét, mert a KB-tagok személyében összeolvadt a munkás az értelmiséggel. Jól ismerem, péklegény volt az azóta két cljolnmát szerzett Dabroiiak; elvtárs. A többiek is hozzá hasonlóan tanultak, személyükben képviselik a munkáspolitikát, érvényt szereznek annak. Vallom, foglalkozásra való tekintet nélkül, egymástól is van mit tanulnunk. Tud tanulni az egyetemi tanár a munkástól, a vezető a takarító asszonytól. Nem igaz. hogy Platon a műveltség csimbo- rasszója, hiányos annak a tájékozottsága, aki nem ismeri fel az esztergapadot, aki nem fogadja el, hogy a fizikai dolgozó agymunkát is végez. Omladoznak az életforma válaszfalai is, alkotó módon adott ahhoz a kongresszus, hogv társadalmilag is végkénp eltűnienek. Közelít egymáshoz, kulturáltan él, szórakozik, művelődik, jó ruhában jár, utazik ma a munkás és az értelmiség. De nem jó, hogy ma is a kelleténél nagyobb rangot jelent az íróasztal. hogy az érintetlen ..első szobát” nem használják, őrzik. Alkotott a X. kongresszus,

kültéri gényeket. helyreá 11 flotta a tudás, rangiát. szerintem felkeltette az ee°sz táj-sarla- lom lelkű smeretét. Tanulhat az értolmisée a munkások szokásaiból, szép tradícióiból meríthet.

Felélénkülve idézi Kaszás elvtárs gyermekkori élményeit. Édesapjával, a pécsi bányásszal és az apa társaival járt ki a kis rétre kirándulni a gyereksereg. Ahogy erről beszél, úgv érzem, hogy az élmények és a mentalitásban akkor tamiltnlr elkísérik egész é'etútinn. Több példával bizonyítja az életforma válaszfalaira tett megállanitását

Az ifjú technikus feleségül

vette az orvosnőt, a vegyészmérnöknő hozzáment a szakmunkáshoz és a iiatalok nem értették a szülők felbolydulásának okát. Változik, bomlik, siettetni, alakítani kell.

— Mennyivel nagyobb, mivel több a kommunista értelmiség kötelessége?

Válasza elején az ellenállás idején keletkezett Aragon versből idéz. A kommunista rácsodálkozott a világra és nem tud abban megnyugodni, hogy mások ne legyenek boldogok.

— Eligazít a világban a

marxista eszme. A kommunista értelmiséget világnézete, vállalkozása arra kötelezi, hogy környezetében hintse, sugározza szét ismereteit. A kispolgár fél az uniformizálástól, ami sosem volt szándéka a pártnak, mint ahogy elveti az ostoba lemondást, az Aszkéz'ts. és filríhordási

Nem tantárgy csupán a marxizmus, hanem életfelfogás, mely az egyéniséget meghatározza és azt kibontakoztatja. Nincs annál felerrelőbb érzés, mint a fő kérdésekben egyetértő, az c világi életet és a dolgozó embe”' központtá tévő együttes tevékeny tagjának lenni.

— Elénk visszhangot keltett a

kongresszus r, mat vezetés követelményeinek 'jegbaté-' -áoéval. Újszerűén fogalmazott X lí

titkár;?, nmiltr

..............e -■ ,

m ok rat izmus a-, v szólod. Miben látja a jó vezetés titkát?

— Szerintem elsősorban etikai kérdés :: vezetés demokratizmusa. \ dolgozó ember nem egy szám a sorban, érez, bánkódik, örül, törekszik. A vezetés nem pincér- munka, nem mondhatja, hogy nem az én asztalom, ha megtisztelik bizalmukkal. Sértő a vállveregetés. hnbor f az „el beszélgetés" leereszkedő módja. Magatartás, érzékenység a emberi'problémákra, a megoldás akarása, de ha ez nem is megy legv“n pwüttérző szava a vezetőnek hallgassa meg munkatársát Er űgv fogalmazom meg. hogy köztük és ne felül álljon a vezető. Én magam szívesebben használom a munkatárs szót a beosztott helyett mert nem ugyanaz a kettő. Talán az a jó

—■. Nagyon egyetértek vele.

A vezetőnél ennek érzelmi és értelmi-erkölcsi oldala van. Nem ítélem el azt a vezetőt, akinek nehéz elszakadni — vagy az évek haladtak el, vagy fölébe nőttek a feladatok —, különösen, ha szerette azt, amit csinált. Értelmes dolog, kötelező az utánpótlás, kellenek a friss erők, az új koncepciók. Tudni és akarni kell utódot nevelni, az igazi ragaszkodás, a kötődés erre kötelez. Fel kell kutatni azt, aki vezető posztra kerülhet, aki alkalmassá tehető, észrevéve a szerény embert is. Kapjanak feladatokat, tűzzenek célt elébük. tudjanak a velük kapcsolatos elképzelésekről. Ha ezt így csinálják, még az önjelöltek ellen is védelmet kapnak. Utat, lehetőséget kell adni a tehetség kibontakoztatásához, és ha ezt módszeresen, legjobb tudása és kéoességei szerint, munkatársainak kezére játszva csinálja a vezetőség nem lesz baj az utánpótlással A közösség érdeke mindent megelőz, nagyobb, mint az egyéni.

— Mit ért Kaszás elvtáes ezen a kongresszus! felszón: magasabb s-iofen folytatjuk?

— Mindazt, ami az egesz társauaiom ei*üeivloues»el itl- KeiteiIiá:, nuuudsL, amiről ue- szenuiin. összehozza tarsa- uaimanK u célon anyagi részét, de műveletien emDe- reb.it.ci nem tenet megcainal- ru a szocializmust. .'V magosabb szint matt ezt erlern: mmuent az emuererí, az ember nevében. Fejlettebb, tudatosabb eleuurma, magasabo technika, — egyienagyobu tudassa! párosítva. ÍMeni szaoau nagyni elaludni a kongresszus útmutatásait. Mindenütt bele kell vinni a társadalmi közgondolkodásba, ami meg több ennél, hassa át a gyakorlatot. Optimista vagyok, meg lehet nyerni .mberei fejét és szívei, .1-inetők kongresszusi gondolatok ■ az egész társadalom vérkeringésébe. — fejezni be válaszait Kaszás Imre.

szöniii! i tovább’ gondolatokat ébresztő, tettekre buzdító, az országost a megyeivel összekapcsoló nyílt válaszokat.

SOMI BENJÁMINNÁ

II cinizmusról

R cinikus, egyesek szerint bukott idealista, aki —— mert már hitét vesztette — kaján szatírként, mindent kinevet. A gúny sok esetben fegyver. Az öncélú gúny azonban már destruktív és alkalmazóját még akkor sem teszi rokonszenvessé, ha netáni csalódásainak sora egyesekben esetleg némi szánalmat ébreszt. Sajnos a cinizmussal sok esetben azoknál is találkozik az ember, akiket cseppet sem gyötört meg az élet, ha ugyan épp nem tálcán hozta eiébük a jómód és érvényesülés lehetőségeit. Mór-mór életfilozófiává lényegük gondolkodásmódjuk, melyhez hovatovább életformát tükröző magatartás is csatlakozik, könnyen ingerültséget kelt mindazokban, akik: — nem cinikusok. Hisz ők vannak többen.

Az ingerültség érthető. Eieve kigúnyolni minden valamennyire is tartalmas cselekedet, munka értelmét, a magunkét éppúgy, mint másét, joggal ébreszt kétségeket valakinek emberi értékei iránt. Gúnyolni könnyű, tenni nehezebb. Ogy tenni valamit, hogy eleve ne higgyünk munkánk céljában, tulajdonképpen logikai ellentmondás. A valóság mégis szolgál példákkal.

Az egész megyére kiterjedő hatáskörű vállalathoz új előadó- nő érkezik. Szorgalmas, nemcsak érti a szakmáját, hanem látnivalóan tehetséges is. Szobatársa, aki természetesen régi alkalmazott, már az első hét végén kioktatja, hogy szorgalom, tudás, hozzáértés, tehetséa, mind szép és jó, de ne is számítson érvényesülésre, ha nem szereti (és fizeti gyakran) a pálinkát, vagy ha éppen nem óhajt főnökeivel — akik természetesen férfiak — valamelyik turistaház környékére havonta legalább egyszer kiszállásra menni. Z elv- társ, X. helyen önként és ellenszolgáltatás nélkül vállalja Y. műhely dolgozóinak szakmai to- /óbbképzését. N. a vállát rándítva kommentálja: „Nem lenne bolond ilyesmit csinálni, ha nem tudná, hogy az egész előbb- utóbb R. főigazgató fülébe jut." (Mellékesen: R. főigazgató soha nem értesül arról a munkáról, melyet a naiv Z. azért végez, mert egyszerűen természetesnek tartja.) Se R.-nek, se a megyei hatáskörű vállalat régi dolgozónőjének eszébe se jut, hogy tulajdonképpen mások megítélésénél önmagából indul ki. Szinte önigazolásul húzza rá mindenkire, oki közelébe kerül, azt a burkot, melyben a saját fojtogató, fülledt gondolkodásmódja nyomasztó ködként gomolyog

M

indez természetesen csak a lényeg, "a tartalom. A forma, a módszer általában korántsem ilyen otromba. Gyakran nevetésre késztet, hiszen szellemes, és a szellemesség vonzó. Ismerek „főhivatású" cinikust, akinek aforizmái G. B. Shaw sziporkázó műveiből vett idézetekre emlékeztetnek. Egyetlen különbséggel: Shaw nagyon sok joggal ostorozta azt a rendszert, melyben matuzsálemi életkort élt meg. Szó sincs arról, mintha a mi rendszerünk mindennapjainak ne lennének hibái, melyek jócskán rászorulnak a megszüntetésre, felszámolásra. Mindenkinek joga és kötelessége is ezeket bírálni, ha kell, bármilyen keményen. De belülről. A jobb cél érdekében, de nem a bírálatért önmagáért, a kákán nagyítóval csomót keresve, megvetve minden elvet, gúnyolva magáért a gúnyért. A cinikus ugyanis nemcsak bukott idealista, hanem erkölcsileg teljesen bukott is.

(ordas)

(2)