Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
Síirálságvonatoii, a Szoyjetiuiíóban Az első élmények Amikor a csapi pályaudvaron a háromszázhúsz Tolna megyei átszállt a szovjet, háló. kocsis szerelvénybe, az orosz nyelvet ismerők közül is csak kevesen figyeltek fel a bemondó hangjára: Különvonat indul Moszkvába, Bátaszékről... Szeretettel köszöntjük a magyar barátság, vonat utasait és jó utazást kívánunk. A kétezer kilométeres úton aztán számtalanszor tapasztaltuk a barátságnak azt a szívből jövő megnyilvánulását, amely a ,,paezda druzsbi’’, a barátságvonat utasainak útját kísérte. Azon az első éjszakán nagyon sokan nem tudtak elalud. ni Ébren tsrtotta őket a Kárpátok !m’-''ínyben fürdő heccein:. •; ' ’?■!; v ".'rí. az utazás és a várakozás izgalma; milyen is hát az a hatalmas ország, amellyel egy úton haladunk, hogyan él az a nép, amelyhez annyi érzelmi szállal kötődünk? Nem csupán egyszerűen külországra kíváncsi turistákkal száguldott a Vonat, sokak által soha nem látott hegycsúcsok tövében, szédítő szakadékok szélén, kristályvízé patakok partján. Többet ígért az utazás egyszerű 1BUSZ- útnál a tsz-tagnak, a munkásnál:, a pedagógusnak, a tisztviselőnek. Baráti látogatást. Elviszi ugyan az IBUSZ az utazni vágyókat számtalan országba, még Európa határain túl is, de ez volt az ötödik barátságvonat, amelyet a Hazafias Népfronttal, a Magyar— Szovjet Baráti Társasággal közösen. Tolna megyéből n Szovjetunióba indított. Emlékszem, annak idején milyen szenzáció- számba ment, amikor az eläö, háromszáz tagú parasztküldött- ság ugyanerre az útra indult. Ma ez a Tolna megyei vonat csak egy a sok közül. (Hazafelé, a szovjet határállomáson Nógrid megyeieknek adtuk át a helyet). Ahogyan virradt, úgy szaporodtak a nézelődő):, újabbal: é'- újabbak csatlakoztak a virrasztókhoz. Amikor már a Kárpátokon túl, Kárpái-Ukrajnában rohant a vonat, már az összehasonlítás is megkezdődött. — Olyan ez a vidék, akárcsak Tolnában. — Mintha Bikács környékén járnánk... Aztán a vonat tsz-tag utasai ú.iabb felfedezésre jutottak. — Nicsak, mennyi a háztáji tehén. A faluk alatti réteken ráérő öregei: legeltettek lcörélen fogva egy-egy tehenet, vagy ki-, sebb-nagyobb csordát. Az állatok túlnyomó része a kistermetű, borzderes, de volt köztük olyan pirostarka is. amely mintha csak Bonyhád környékéről származott volna. — Több a háztáji tehén, mint nálunk.. . — Jó földek, jól termő földek ezek. Akár a miénk... — És mennyi az új ház. nézzétek. .. A vonat egész napon át falta a kilométereket, öreg este ért Kijevbe. Megragadóan szép látvány az esti Kijev, a modern, új házak sóik ezer világító ablakszeme, a város alatt lustán hömpölygő, homokszigeteket rakó Dnyeper. Az egyik fülkéből lassú, megremegő hang hallatszik. — A háború után ez a város csupa romhalmaz volt... Reggel hólepte tájon vonatozunk. De mire Moszkvába érünk, már enyhe, napsütéses idő fogad és a Kijevi pályaudvaron fúvószenekar, az egyik moszkvai kerület pártbizottságának. a szovjetnek, a Kom- szomol-bizottságnak és a kerület lakosságának küldöttsége. A fogadóbizottságban egy őszülő tábornok. Valahonnan, fényképről ismerősnek tűnik. Igen, Afonyin altábornagy, a Szovjetunió Hőse, a hazánk felszabadításában részt vevő Afonyin altábornagy, a Szovjetunió Hőse a Szovjet— Magyar Baráti Társaság nevében köszönti a Tolna megyei barátságvonat utasait. ■'■■r-rrt,iy*H A inai Moszkva. A régi orosz templom szinte eltörpül a modern lakóépület mellett. szovjet csapatok egyik parancs, noka. Az altábornagy katonái különösen a Budapestért folyó harcokban tüntették ki magukat, ők semmisítették meg ház. rói házra, sokszor kézitusában az elkeseredetten védekező fasisztákat. Afonyin altábornagy most a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségének tagja, az elnökség nevében ő köszönti a Tolna megyeieket. A pályaudvar csarnokában Százak fogadnak bennünket, virágcsokrokkal, baráti öleléssel. A kisdorogi Nógrádi Maris nénit egész nyalábra való virággal halmozzák el. Az ünnepélyes fogadtatás után autóbuszokon, jó másfél órás városnézés, a Kreml környékén és fent, a Lenin-hegyről gyönyörködünk a nyolcmilliós nagyváros panorámájában. Este színházi előadásra megyünk, a kongresszusi palotába. Az épület látványa mindenkit megragad, akárcsak a Don Carlos parádés előadása. A hatalmas színpadon lenyűgöző hatást keltenek a tömegjelenetek. — Csodálatosan szép! — mondogatja mindenki az előadás szünetében. A háromszázhúsz Tolna megyei szinte elvész a hatezer néző között és a szavunk is elvegyül a tömeg, ben. öt földrész nyelve zsong a márvány-tükör előcsarnokban. Másnap a Kreml-lel ismerkedünk, az aranykupolás templomokkal, a fegyvermúzeum és kincstár műkincseivel. Vasárnap délelőtt a Lenin- mauzóleumban rója le tiszteletét Tolna megye. A küldöttség vezetői koszorút helyeznek el, majd valami szívet szorongató meghatottsággal lépkedünk el Lenin szarkofágja előtt. Egy csokor vörös szegfűvel tisztelgünk Landler Jenő hamvai előtt. Meghatottan állunk meg a világűr hőseinek, Gagarinnak és Komarovnak a hamvait rejtő márványlap előtt Hamvaikat mindörökké magukba zárták azok a falak, amelyek a hőstetteiket ünneplő moszkvai százezrek örömujjongását visszhangozták. BI. Következik; Találkozó a Vörös Gárda kerületben. P ár évvel ezelőtt állandó téma volt, hogy Szekszárdon nem lehetett igazi szekszárdi bort kapni. Legfeljebb az jutott hozzá, akinek akadt egy-két személyes ismerőse a szőlősgazdák közt. Az idevetődő idegenek nagyobb része, ha többet nem is, annyit mindenképpen tudott a városról, hogy boráról nevezetes. Sokan még a mondókát is ismerték: „Szekszárdi bikavér — Orvosságnál többet ér — Aki issza, hóttig él.” Mi sem természetesebb, hogy mindenki szerette volna megízlelni a szekszárdi dombok termését. Ám amikor felvilágosítás ügyében megszólítottak valakit a Garay téren, legfeljebb azt tudhatták meg, hogy hol a legközelebbi trafik.. l Az igazsághoz hozzátartozik, hogy változott a helyzet az utóbbi időben. Rendkívül nagy előrelépésnek számít, hogy a vendéglátóipari vállalat és az állami gazdaság közti egyezmény szerint a Garay borozóban csak a gazdaság tájjellegű borait forgalmazzák. Az állami gazdaság szakemberei időközönként ellenőrzik a vendégek elé kerülő bor minőségét, hogy ne forduljon elő minőségrontás, se szándékosan, se véletlenül. A vállalat által Szekszárdon forgalomba hozott bornak mintegy 40—50 százaléka helyi termésű. Szövetkezeti borozók is nyíltak. Mégsem lehetünk túlságosan elégedettek a helyzettel. Gyakran úgy érzi az ember, hogy egyes szervek azt sem teszik meg e bor érvényesülése érdekében, ami hivatali munkakörüknél fogva elvárható lenne. Kicsit kényes dolog erről beszélni, de meg kell tenni, mert mégis csak furcsa, hogy A szekszárdi bor Szekszárdon másutt nagyobb tisztelettel emlegessék, mint ahogyan a saját földjén bánnak vele. Terjed gazdasági és egész társadalmi életünkben a konkurrencia. Hogy valaminek lesz-e a jövőben rangja, szerepelhet-e a porondon, azért sokoldalúan meg kell dolgozni. A termelés és a propaganda eszközeivel egyaránt. Ami a termelést illeti, örvendetesek az eredmények. A szüreti napok keretében rendezett országos vörösborbemutató is igen megnyugtató összképet adott Szekszárd számára, csakúgy mint egy sor más országos és nemzetközi borfórum. .4 propagandával már annál több baj van. Egyes szervek még Szekszárdon és környékén is inkább más italoknak igyekszenek piacot biztosítani, és mellőzik az itteni termést. A VOSZK, a Vendéglátóipari Szövetkezeti Központ például ez évben rendezett egy italbemutatót Szekszárdon, közelebbről a Sió-csárdában. A bemutatóra több tucat áfész-szakembert hívtak meg a megye legkülönbözőbb részeiből, hogy megnyerjék őket mint vásárlókat. Bemutattak, m,egízleltettek jó pár — többségében gyenge minőségű — bormintát. A megfelelő szakmagyarázat és az egyéb körítés sem hiányzott. A VOSZK tulajdonképpen a kialakult és általánosan elfogadott kon- kurrencia-módszerekkel operált, amibe nem is lehet belekötni. De akiben egy csepp szekszárdi lokálpatriotizmus él, felháborodott azon, hogy véletlenül sem mutattak be egyetlen szekszárdi bormintát sem... Egyszerűen nem lett volna szabad szállást adni ennek a rendezvénynek, mint ahogyan másutt is elsősorban a saját értékeikkel törődnek, nem pedig az érdemein felül propagált máséval. A FÜSZÉRT sok fajta bort forgalmaz Tolna megyében. Szekszárdi éppenhogy hírmondónak aliad. Az Állami Borpincészet sem erőltette még meg magát a szekszárdi bor hírneve érdekében, pedig mint a legnagyobb felvásárló, sokat tehetett volna. A piacon sok gyenge minőségű bornak nagyobb a tere, mint a szekszárdié. Egyes fővárosi üzletekben a százat is meghaladja a borfajták száma, de szekszárdi nem, vagy alig akad. Márpedig ebbe nem lehet belenyugodni. A történelmi háttér, a kiváló minőség a jövőbeni hírnevet csak egyrészről alapozhatja meg: a siker legalább ennyire múlik azon, hogy a piacon egyengetik, vagy gáncsolják az útját. B. F.
