Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
Margaret Halsey Jozef Szuszke wicz: EX LIBRIS A szovjet kultúra napjai Közművelődés a Szovjetunióban * Tények és adatok A szovjethatalom évei alatt állami és szakszervezeti, valamint más társadalmi intézmények segítségével létrejött a kulturális intézmények hatalmas hálózata. KÖNYVTARAK ES A KÖNYVKIADÁS A Szovjetunióban 350 ezer közművelődési könyvtárban két és fél milliárd kötet könyv és folyóirat áll az olvasók rendelkezésére. A rendszeres olvasók száma 130 millió, akik egy évben mintegy 3 milliárd könyvet kölcsönöznek. A könyvtárak fele iskolai, egy hetede pedig tudományos és szakmai (műszaki, mezőgazdasági, s(b.) A közművelődési könyvtárak negyede a falvakban található. A Szovjetunióban évente átlag 75 ezer művet jelentetnek meg, közel másfél millió példányban. Ötven év alatt több mint kétmillió művet adtak ki, másfél száz nyelven, mintegy 35 millió példányban. A világon megjelenő könyvek közül minden negyedik a Szovjetunióban lát napvilágot. Igen kelendőek a klasszikusok. Puskin műveit 2267 alkalommal 128 millió példányban. A. Tolsztoj műveit 2170 (132 millió), Gorkijt 2801 (115 millió), Majakovszkijt 871 (63 millió) Solohovot 763 kiadásban (48 millió példányban) adták ki. A külföldiek közül Shakespeare-t 330, Mark Twain-t 326, Balzac-ot 288, Romain Rolland-t 226 alkalommal jelentették meg, Schiller 140, Cervantes 118 kiadást ért meg. A külföldi klasszikusok alkotásait több mint 60 millió példányban adták közre. A könyvkiadásban fontos helyet foglal el a politikai irodalom. Marx, Engels és Lenin művei 440 millió példányban jelentek meg. A fordításokat illetően Lenin művei a világon az első helyet foglalják el. KLUBOK, MŰVELŐDÉSI HAZAK A klubok, művelődési házak az amatőr művészet és a kulturált szórakozás központjai. A számuk jelenleg mintegy 140 ezer; többségük falvakban működik. Ezekben az intézményekben mintegy 140 ezer szakkört és stúdiót tartottak nyilván. Évente sok százezer résztvevője van a tudományos, irodalmi vitáknak, előadásoknak. A több mint 650 ezer amatőr művészeti együttes taglétszáma meghaladja a tízmilliót; évente 500 millió néző előtt mintegy 3 millió előadást, koncertet rendeztek. A képzőművészeti szakkörök 200 ezer tagjának körülbelül félmillió alkotását állították ki a tárlatokon. MÜZEUMOK. KIÁLLÍTÁSOK A Szovjetunióban mintegy ezer állami múzeum, 157 képzőművészeti múzeum és műcsarnok, és mintegy 3 ezer társadalmi népi múzeum működik. 1952-ben 28 millió IáEgy könyvkiadó, aki együtt járt Oxfordiban Henryvel, meghívott magához tegnap estére, így hát kivasaltattuk estélyi ruháinkat, és vidáman, kellemes előérzetekkei telve, elindultunk. Ám ez a hangulatunk nem tartott sokáig. Vendéglátónk kedvesen üdvözölt bennünket, és- megmutatta, hogy hol hagyhatjuk a kabátokat. Amikor levetkőztünk, bekísért egy kisebb, hali-félébe, s miközben én éppen fogalmaztam magamban a mondatot, hogy milyen kedves tőle, hogy meghívott bennünket, — hirtelen eltűnt, egyszeriben ryomaveszett. Én pislogtam, Henry pedig azt mondta: „Majd figyelmeztess, hogy megkérdezzem tőle, hogyan csinálja”. Sorsunkra hagyva úgy döntöttünk, hogy legjobb lesz, ha összeszedjük magunkat és egy kis felfedező utat teszünk. Hátogatót tartottak nyilván, 1968-ben pedig 93 milliót. Minden nagyvárosban találunk kiállítóhelyiségeket. A szovjethatalom 50. évfordulójára nagy kiállítási csarnok nyílt meg Kijevben és Vilniuszban, Uljanovszkban, Sztavropolban és a Burját autonóm Köztársaság fővárosában, Ulan-Udéban. A moszkvai hatalmas — 6900 négyzetméter területű — kiállítási csarnok kiállításait egy év alatt egymillióan nézték meg. A fővárosban emellett külön kiállítási termek vannak a Művészeti Akadémián és a Képzőművészeti Szövetségek székházaiban. Most épül az Állami Képtár új, impozáns, huszonötezer négyzetméteres alapterületű kiállítási épülete. (APN) rom magas, tágas szoba sorakozott egymás mellett, valamennyi abban az elegáns, kissé súlyos, tizennyolcadik századi modorban berendezve, amelyet az angolok annyira szeretnek. A szobákban jól táplált, jól kimosdatott, jól fésült férfiak és néhány hölgy álldogált, akik ugyan sikkesebbek voltak, mint az Exeter-i matrónák, de ezzel együtt is úgy festettek, mintha pusztán csínytevésből ruhát cseréltek volna egymással. Mint ez várható volt, az egész társaságban egyetlen ismerősünk sem akadt. Befejeztük rövid kőrútunkat, megálltunk a szoba egyik sarkában, szomorúan, csalódottan és olyan fölöslegesnek érezve magunkat, mint a paszománydísz egy gőzmozdonyon. Az emberek kis és nagy csoportokba verődtek, vidáman csevegtek, és láthatóan mindannyian igen jól ismerték egymást. De a házigazdánkat sehol sem találtuk. — Most mit csináljunk? — kérdeztem. Henry bánatosan mosolygott. — Van nálad valami fehér — fordult hozzám —, amit felhúzhatnánk egy árbocra? Az egyik vendég megindult felénk, s kissé ügyetlenül, három pohár italt hozott. Én akaratlanul is elmosolyodtam, mert az italt végigcsöpögtette a csuklóján, és arckifejezéséből ítélve, a lé becsorgott a ruhája ujján is. De amikor felpillantva elkapta a mosolyomat, sajnálkozó helytelenítéssel nézett végig rajtam, ami akkor lett volna helyénvaló, ha az utcán próbálom leszólítani, majd súlyos léptekkel továbbment. Végignéztem a férfiak és nők szorosra zárt csoportjain. Felötlött bennem, hogy talán nekünk kellene kezdeményezni, s hozzájuk lépve, megszólítani az embereket. De láthatóan senki sem kószált magában és befurakodni az összetömörült kis csoportok egyikébe, éppen olyan illetlenségnek látszott, mint felhívni a Canterbury érseket és megkérdezni tőle, hogy van-e valami programja estére. Ha embervadászatról olvasok az újságban, mindannyiszor szánom a szegény menekülőt, de a most következő két órában inkább irigykedéssel gondoltam rá. Leültünk a ke- revetre és rágyújtottunk. Arra ment egy férfi, rálépett a lábamra és azt mondta; „Bocsánatot kérek”. Aztán a kandallóhoz léptünk, s megálltunk mellette. Ismét jött egy férfi, magas középkorú, kedves arcú, és hitetlenkedve megkérdezte, hogy mi vagyunk-e az amerikaiak. Éppen, amikor Henry kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, felvisított egy nő, olyan hangon, mint a szélgép felső regisztre: „Hilary, drágám!”, mire a férfiú bocsánatot kért, és otthagyott minket. Újra a kerevetre telepedtünk és dohányoztunk. Aztán a kandalló előtt álltunk és dohányoztunk. Ezután ismét végigjártuk a szobákat, Henry bölcsen arra következtetett, hogy miután a vendégek kezében itallal teli poharak láthatók, azokat bizonyára fel is szolgálják valahol Rövid felderítés után felfedeztünk egy kis benyílót, amely teljesen üres volt, csupán egy fehér kabátos férfi tartózkodott benne. HangtalaIHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: ORÉMUS Itt meditálok, Szigligeten, a fasorban: vétóUkiáltó nyárfák sorfala közt; hallom,', ahogy a szél zúgolódik: — nem akar tétlén maradni — s ha tudna, szót emelne a fákért... Ősz ríkatja a lombot — s okkal — a félés: hull az aranykpnny; csordulnak falevélnyi könnyek: vér szitál így — hábmúk idejében ... — Ite missa est — beleborzong a szív; meghatódik, ,.k — Ite missa est — ez már nem szeptemberi miseének: valami elszabadult. nt, * főlehajtva a büszke sudárfák, (kivégzés, fák ötvenhatja?!) s fellegtálárba bújt sápadt sugárkévék hirdetik: itt az ítélet!!! Szablyák villognak, növekszik a szorongás, fejszék élei nyöszörögnek. pusztítani az mindig-Szépet jönnek, jönnek valahonnét: emberek, a kultúra nevében. Szigligeten az égre-tárt tenyerű fákra iszony száll: nem akar pusztulni az élő: derekát iromba vasnak odatartva: dacol, sír, védekezik. És fellebbezünk mi is: e táj kéretlen védőügyvédjei s szólunk: kegyelmet i e fasornak! Esténként az egybetekercselt pergamen-holdat nyeregkápába tűzi a szél: azt mondják — Szigligetre és hogy: micsoda vágta! Fák álmodják: tavasz, csecsciv.ő-éq s mire a telet átalusszák: kih'.rda kegyelmet... rtul átnyújtott nekünk két pohár pezsgőkoktélt, amit mi hangtalanul megittunk. Aztán egy újabb koktélt nyújtott felénk, azt is megittuk, majd visszatértünk a kandallóhoz. Kezdett úgy tűnni nekem, hogy az emberek furcsa tekinteteket vetnek ránk. Harmadszor is körbejártuk a szobákat és egy könyvespolcra bukkanva, végignéztük a címeket. A könyvek javarésze a madarakról és kertészkedésről szólt. „Ha volna bennünk annyi bátorság, mint egy hangyában” mondtam Henrynek. — „a szoba közepére húznánk egy széket, és lekuporodnánk olvasni.” Ehelyett — megint csak visszafordultunk a kerevethez. Hirtelen észrevettük, hogv a házigazda felénk közeleg örültem, hogy ismét megpillanthattam hús-vér valójában, és nem ragadta el néhány sznob kísértet, akik a szellemvilág fényében akartak sütkérezni egy Oxfordot járt könyvkiadónál. De cseppet sem lassuló léptei láttán szomorúan állapítottam meg, hogy bizony, most is másfelé tart. Közben sietősen megkérdezte tőlünk, megtaláltuk-e az italokat, de mire válaszolhattam volna, már hallótávolon kívül került. Visszatértünk a kerevethez. Én csomókat kötöztem a zsebkendőre, és gondosan ki- kötözgettem őket. Henry pedig egy gyufásdobozt egyensúlyozott az ujjain. Tizennégy csomót adok valakinek — gondoltam magamban —, hogy addig idejöjjön hozzánk, és megszólítson bennünket. így hát kötöttem még tizennégy csomót, s ügyeltem rá nehogy nagyon elsiessem a dolgot. Aztán kötöttem még kettőt, ráadásul, majd felálltam. — Én hazamegyek — szóltam fojtottam Henry is felállt. Szótlanul megkerestük a kabátunkat, és az előszobában tanakodva körülnéztünk. El kellene búcsúznunk a házigazdától, ha lenne valami nyom, mely hozzá vezet. így azonban öntevékenyen kinyitottuk, majd becsaptuk magunk mögött az ajtót, s Henry néhány lépés után megj egyezte; — Jobb is, hogy eljöttünk. Ha tovább maradunk, még megkockáztatjuk, hogy valaki felfedi az inkognitónkat. Fordította: Zilahi Judit T ÉN AGY SÁNDOR: ÍQY ÉLNI így élni, ilyen halálosan, szeretni mindig, fogszorítva! Nem kérdezni sohase: hogyan, nem figyelni a válaszokra. Szeretni, félni, megtöretni másoknak magad odavetve! Úgy sírni, hogy ne lássa senki: magad is vágyódsz szeretetre. Fogadás n
