Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

TTT’rTTT»?T»T»TTrTTTT*T»T» *»»TT’»»TTT»»TTn»'r»T»T»Tm»mT»TTT»TmT»T»T’rmT*mTTTn * TmTTTmTTTTTTTm»mTm»»mfTf»»»»mrmTT»TTTT\ 21. AZ ERŐSZAK MÍTOSZA Bizonyára ismerik az anekdotát az amerikai gyerekről, akivel közlik, hogy meghalt a nagy­apja. „És ki lőtte le?" — kérdezi ártatlanul a kisfiú, aki számára a természetes halál fogal­ma ismeretlen, de aki az erőszakos halállal — - ez már nem tréfa! — lépten-nyomon talál ­ozik: a televízió képernyőjén, a kepeslapok- • >an, a moziplakátokon, sőt még a játékboltok kirakataiban is. * A „comics-strips’’-ok, vagyis a képregények a múlt század végén jelentek meg az Egyesült Államok újságjaiban, az olvasó szórakoztatásá­ra. 1935 körül aztán kötetekbe foglalva be­hatoltak a könyvesboltokba is. Feltűntek tehát az úgynevezett „comics-books”-ok, s ezekkel együtt megjelent a „szuper"-ek nemzetsége is. a Superman, a Superboy, a Superamerican; ezután következett a „szörnyetegek" sorozata' Frankenstein, Drakula, Fantomas, Diabolic, Satanic, Infernal,1 Criminal. Tekintet nélkül ar­ra a politikai szerepre, amellyel szerzőjük őket felruházta, e „hősök” valósággal versengtek a különböző gyilkolási módszerek alkalmazásá­ban. 1950-től kezdve a Szuperek és a Szörnye­tegek elárasztották a nyugat-európai piacot is. E képregényeket, az utóbbi időben az ezeket kiegészítő fényképregényeket, valamint a futó­szalagon gyártott úgynevezett „kalandregénye­ket” — amelyek egymást licitálják túl az erő­szak és a borzalmak ábrázolásában —, olyan emberek millió olvassák, akik könyvesboltban ugyan még sosem jártak. Az erőszak járványa mindinkább elönti az irodalmat, a színpadot, a vetítővásznat, a képernyőt! Arthur Penn Bonnie and Clyde cí­mű filmje, ez a „gengszter-story”, egy bank­rabló párról szól, akik 1934 körül „működtek”. Clyde Barrow és Bonnie Parker, a szerelmes gengszterpár tulajdonképpen Diliinger bandá­jához tartozott és tizenkilenc gyilkosságot kö­vetett el, mielőtt kézrekerült. Mindkettőt ha­lálra ítélték. Mégis sikerült megszökniük a Huntsville-i (Texas) börtönből és Diliinger se­gítségével a mexikói határ felé menekülniük. Egy erdőben azonban az FBI hat embere várt rájuk. Heves tűzharc, s a rendőrök ezer golyó­jából kilencvennégy célba talált. A gengszter­párt utolérte sorsa. Nincs semmi tragikus, hő­sies, vagy romantikus abban, hogy a gyilko­sok elnyerték megérdemelt büntetésüket. A film azonban valósággal fölmagasztosítja a két gengsztert, és óriási közönségsikert aratott az Egyesült Államokban. Bosley Crowther ismert amerikai filmkritikus a New York Times-ban három felháborodott hangú cikkben támadta Arthur Penn filmjét. Minden cikk után a né- zők-olvasók a levelek százaiban keltek a film védelmére. Crowthemek végül távoznia kellett a szerkesztőségből. „Véletlen? — kérdi a L'- Express. — A válasz: Nem. ő Clyde és Bonnie utolsó áldozata.” „Igen! Az erőszakról akartam filmet készí­teni — jelentette ki Arthur Penn. — Az erő­szak ugyanis Amerika egyik jellemzője. Nem az ókori Görögországról vagy a reneszánszról van szó, hanem az amerikai társadalomról, amelyben az erőszak uralkodik. Mintha vala­miféle életre szóló szerződést kötöttünk volna az erőszakkal. Ez jellemzi a mai világot.” A Le Monde a következő kérdést intézte Penn- hez: „Nem gondolja ön, hogy filmjét bizonyos fiatalok a bűnözés dicséreteként, nogy ne mondjuk dicsőítéseként, értelmezhetik?” A Bonnie and Clyde alkotója vállat vont: „Min­denki olvasta az angolszász meg franciái mon­dákat és balladákat, amelyekből valósággal AAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAA árad az erőszak... Nem hiszem, hogy a művé­szet bizonyos tettekre sarkallná az ifjúságot...' Mi sem akarjuk azt állítani, hogy azok a filmek, vagy olvasmányok, amelyekben az if­jak erőszakkal találkoznak, közvetlenül és feltétlenül bűnözéshez vezetnek, noha a fiatal­korú bűnözők nem egyszer beismerik, hogy valamelyik film hatására cselekedtek, vagy pedig egy tv-film adta bűntettük ötletét. Azok, akik tudatában vannak ennek a veszélynek, már rég felhívták a figyelmet rá, milyen káros hatásúak a rémfilmek, az erotikus és pornog­rafikus kiadványok áradata, az erőszak bál- ványainak dicsőítése. Nem más ez, mint tá­madás a felnőttek és az ifjak érzékenysége el­len, hogy hozzászokjanak a halál gondolatához, az erőszakhoz, s egyfajta közömbösség, nem­törődömség alakuljon ki bennük a rosszal, a bűnnel szemben. Az Interpol munkatársai szerint éppen ez a „közömbösség” a legnagyobb veszélyek egyike. Elsősorban a kiskorúak bűnözése szempontjá­ból, amelyre ma ugyan panaszkodunk, de amely energikus intézkedések nélkül tíz év leforgá­sa alatt, éppen a mi nemtörődömségünk foly­tán, szörnyeteggé válhat. MIT HOZ A JÖVÖ...? A szakértők túlnyomórészt pesszimista véle­ménye onnan ered, hogy a bűnözés okainak és forrásainak pontos megismerésére, megmagya­rázására és megelőzésére irányuló évszázados törekvés mindmáig is eredménytelennek bizo­nyult. „A bűnözés változatlan maradt, csupán más alakban, más külsővel jelentkezik.” Thor- wald megállapítása azonban nem teljes. Meg­feledkezett arról, hogy a hatékony bűnüldözés a társadalom feladata. A rendőrség egymaga, bírósági intézkedésekkel, körözéssel, letartóz­tatásokkal, nem tudja megszüntetni a bűnö­zést. A bűnözés társadalmi okait kell felszá­molni, az a társadalom azonban, amely kibé­kíthetetlen ellentmondásokra épül. képtelen megoldani ezt. a feladatot. (Folytatjuk.) Bemutatom Blum Marikát Jaj, de jó úttörőnek lenni Kedves vendég érkezett ok­tóber végén a bátaszéki ál­talános iskola és gimnázium számtanszakköréhez. Pálfy Sán­dor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, az Iskola­rádió „Törd a fejed” rovatá­nak műsorvezetője jött el hoz­zánk. Második éve rendszeres hall­gatói vagyunk az Iskolarádió matematikaadásának. Nem mú­lik el adás, hogy egy-két szak­köri tagunkat ne dicsérje meg Ijáng Etelka: Egy szép nyári napon Laci- Icáék hajnalban keltek föl. Apuka, anyuka lázasan cso­magolt. Nyaralni indultak. La­cika a kiságyon üldögélt és ki­nézett a nyitott ablakon. A körtefa egyik ágán, egy rigó vidámkodott és mindenféle bo- hókás dalt fütyült. Lacika hallgatta, nézte, tet­szett neki; Négy szép, kis nya­rában most figyelte meg elő­ször a rigóéneket. Anyuka, meg apuka ezalatt két vagy bőröndöt megtömött mindenféle szükséges holmi- val. Egy külön hálószatyorba rakosgatták Lacika kedvenc játékait, a macit, a makit, a zsiráfot. Mikor Lacika szemügyre, x'etle, mit tettek bele szülei, hirtelen ledobta magáról a Pálfy tanár úr. A legjobb fel­adat-megoldók pedig szép könyvjutalmakat kaptak. A találkozás kellemesen telt. Sok érdekes, logikai és tréfás feladatot oldottunk meg. Pálfy tanár úr megígérte, hogy még a tanév során szakkörünkkel egy rádióriportot is készít, fi találkozás még nagyobb ked­vet és lendületet adott a to­vábbi feladatok megoldásához. Harcsa Magdolna Csitecsütt paplant és odaszaladt a sza­tyorhoz, kidobálta belőle a macit, a makit meg a zsiráfot. — Ne ezt vigyük el, anyu­kám. — Ne ezt?!..'. Hanem?... Melyiket akarod? — Azt, ott fönt. Azt a ma­darat, amelyik azt kiabálja folyton: csitecsütt... csite­■ csütt. . . — Rigó az Lacika. — Ma­gyarázta apuka a lurkónak. — És nem is lehet megfogni. Hogy gondolod? — Milyen kár! — Motyogta a kisfiú. — Pedig úgy szere­tem öt. — Biztosan ő is szeret té­ged, ha nem bántod és nem akarsz neki rosszat. De most már gyere öltözködni gyorsan, mert lekéssük a vonatot. Áll a bngo hinta Csillagocska elszaladt, lefutott az égről, mint egy lankás. mély tüzű, vadvirágos rétről. Hold udvara néptelen, áll a lengő hinta, csillagocska elszaladt s nem talál már vissza. Kicsi kémény füstölög: Vajon merre járhat? Hol sírja el könnyeit szíve fájdalmának? Anyuka kézenfogta a kisfiút és siettek a fürdőszoba felé. Lacika a nyitott ablaknál megállt és kikiabált a rigó­nak. — Csitecsütt! Gyere majd utánam a Balatonhoz. Másnap, amikor a Balaton partján üldögéltek, Lacika fel­figyelt az ismerős jókedvű füttyögésre. Körülnézett és tőlük nem messze az egyik fán fütyült a rigó. Szakasz­tott úgy, mint tegnap hajnal­ban indulásuk előtt. Lacika a fához szaladt és felkiabált a rigónak: — De jó, hogy utánam jöttél Csitecsütt, csitecsüttikém. Lacika körül miihlenki el­mosolyodott, és a kisfiú csak arra go:áolt, hogy mindenki örül Csitecsüttnek, Blum Marika — a magas szőke lány — a bonyhádi Il-es számú iskola úttörőcsapatának ifivezetője, immár három éve. Lassan „kiöregszik” az úttörő­életből, (amiről Marika hallani sem akar), s helyét új pajtás tölti be. Az úttörők szeretik, mert kedves, türelmes, vidám ás szívesen tölti velük szabad idejét. Marika esetében azt is hozzá kell tenni, hogy ő nem- csák egy magas, szőke, mo­solygós leány, hanem roppant szerény is. Éppen ezért, ha sa­ját, magáról, saját munkájáról beszél, szavait fel kell „han- gosítani”. — Miért lettél ifi vezető? — Mert nagyon szeretem az úttörőéletet. Már általános is­kolás koromban is, mint őrs- •ezető és raj vezető-helyettes dolgoztam. Az általános iskola befejezése után úgy éreztem, hogy nem tudok elválni az út­törőktől, s ezért visszamentem volt csapatomhoz, ifivezetőnek. — Mi volt a legérdekesebb élményed, mióta ifivezető­ként dolgozol? — Rengeteg élményben volt részem. Az úttörőkkel mindig elmegyek kirándulni, túrázni. Voltam már Pécsett, Abalige- ten. Siklóson, Harkányban, a Szovjetunióban és még sok szép helyen. Legnagyobb él­ményem az volt, amikor meg­kaptam a Kiváló ifivezető ki­tüntetést és az ezt követő ki­jevi jutalomüdülést. — Miért vagy szívesen együtt az úttörőkkel? — Érdekel az úttörők élete, munkája, s szeretem őket, mert r»'»»'un tudnak lelkesed­ni H i bántam meg, hogy "sszr lem csapatomhoz, ’".vez. Adnék. — Milyen tanácsod van a kezdő ifi úttörővezetőknek? — Az, hogy csak az legyen ifivezető; aki szívesen tölti sza. bad idejét az úttörők között, s megértő tud lenni velük szem­ben. Lényegesnek tartom, hogy az ifivezető mindig bíztasson és dicsérjen. Ne felejtse el, hogy az ember addig nem érzi tizennégy évesnél idősebbnek magát, amíg úttörők között van. Marika mindig boldog, ami­kor úttörők között van. Már felnőtt, de köztük érzi magát a legjobban, szíve odahúz, ahová gyermekkori élményei fűzik Fritz Judit Bonyhád MIT JÁTSSZUNK? Taller penge tő Két csoport egymással szemben ül az asztalhoz. Az egyik csoport tagjai az asztal alatt ércpénzt adogatnak egy­másnak, kézről kézre. Ha a másik csoport vezetője azt ki­áltja, „kezeket, fel”, az érc­pénzt adogató csoport tagjai felemelik ökölbe szorított ke­züket. Másocfik parancsszóra: „kezeket le”, minden játékos óvatosan az asztalra helyezi nyitott tenyerét. A másik csa­pat fülel, hogy kinek a keze alatt koppan a pénz. Megbe­szélik észrevételeiket és meg­mondják. hogy szerintük ki­nél van a pénz. A vezető egy­más után felszólítja a részt­vevőket, hogy emeljék fel'ke­züket; legutoljára hagyja azt. akinek a keze alatt a pénzt feltételezi. Ha a csoport nem tévedett, öt pontot kap és ők dugják el a pénzdarabot. Ha viszont tévedtek, akkor a másik csoport kap öt pontos. szakköri titkár SZÜTS LÁSZLÓ *AaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaA-Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa „ Törd a fejed64 á 11 andó megfej tői

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom