Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-03 / 258. szám

♦ yTTTTTTTftVTTTmHVTTTTTTTTTTnTTTTTTTTTmTífTHmmm rrrvr?TtTVTv?vvvvtvttvt?vVvVvytvttttrrw^rvyrrrrTYrrrrrfy ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► § ► E ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► »► »> ► ► ► *>• ► ► > ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► t ► ► ► t ► ► *> ► t* ► ► ► ► ► HALM Mi T&RTÉNZrC 20. Egyenesen döbbenetesek az Amerikai Egye­sült Államokból érkező adatok: a bűncselek- ' mények száma alig hét év alatt, 1960 és 1967 között, csaknem megkétszereződött. Ebben az időszakban a lakosság szaporulata mindössze tíz százalék volt, ami azt jelenti, hogy a bűnö­zés a népszaporulatnál kilencszer gyorsabban rtő. Az FBI jelentései szerint az USA-ban 1967 során minden harminc percben meggyilkoltak valakit, minden 19 percben erőszakot követtek el, minden 2,7 percben egy rablást, minden 20 másodpercben egy betörést, minden 30 másod­percben egy gépkocsilopást követtek el és így tovább. A szándékos emberölések száma 1967- ben elérte a 12 700-at (1960-ban 8009 volt), a sebesüléssel j.áró fegyveres támadásoké pedig a 231 800-at, ami körülbelül ötszöröse a japán és franciaországi, s hétszerese az angliai bű­nözésnek. A nyugat-európai kriminalisták általában nem látnak okot az aggodalomra, meri nályk a bűnözés növekedési üteme távolról sem kö­zelíti meg az Amerikában már rég elért kriti­kus színvonalat. Az Interpol embereit viszont kétségbeejti ez az önmegnyugtatás és türelmü­ket veszítve kemény .kifejezésekkel hívják fel a figyelmet „az európai gengszterizmus árada­tára”, mint ténylegesen létező, fenyegető jelen­ségre. Az európai kriminalisták és kriminoló­gusok nyugalma valóban érthetetlen, hiszen as európai és az amerikai bűnözés társadalmi gyö­kerei ugyanazok, a nemzetközi bűnözés pedig szintén csak a polgári társadalmi rend felté­telei .közepette fejlődhetett ki. .Az Interpol munkatársai tehát a tényleges helyzetet veszik számba, amikor a tagállamokhoz intézett fel­hívásaikban hangsúlyozzák: mindent el kell követni „a nemzetközi bűnözés rohamosan fel­ívelő görbéjének megfékezésére.” A társadal­mi egyenlőtlenség, a lakosság egyes létegeinek a nyomora, a törvények fogyatékosságai, illet­ve az ügyvédek visszaélései e törvények gyen­geségeivel, a nagyméretű korrupció, a hagyo­mányos erkölcsi értékek hanyatlása, a bűnözés bizonyos formáival — szerencsejátékok, pros­titúció — szembeni elnéző magatartás, a szexu­ális ráhatással megvalósított visszaélések, a társadalmi berendezkedés, amelyben a siker mértéke a gyors meggazdagodás bármi áron, a negatív társadalmi mintaképek, vagyis a gyors meggazdagodáshoz vezető törvénytelen mód­szerek népszerűsítése — íme, csupán néhány a polgári társadalom bűnözést szülő tényezői kö­zül. 1887-ben jelentek meg George W. Walling- nak, a New York-i rendőrség főfelügyelőjének emlékiratai, amelyek rendkívüli tisztánlátással világítanak rá a fokozódó bűnözés társadalmi vonatkozásaira az USA-ban. így például a korrupt politikusokról szólva, Walling meg­állapítja: „Mindaddig, amíg az effajta politikusok be­folyást gyakorolhatnak a rendőrségre, korrum- ‘ pálják és megbénítják annak gépezetét, amely­nek pedig a polgárok tulajdonát és becsületét kellene védelmeznie... Nálunk minden lehetsé­ges. Ennek ellenére, lehetetlennek tartom, hogy egy milliomost felakasszanak, még ha szörnyű­séges'gaztettet követett is el. Azok közül, aki­ket a mi nemzedékünk élete során felakasz­tottak, egy sem rendelkezett pénzzel, sem pe­dig politikai barátokkal...” És az, ami csaknem egy évszázaddal ezelőtt érvényes volt, ma is maradéktalanul érvényes. Mégpedig jóval nagyobb arányokban. ,.A nagy üzletemberek ma Amerika legnagyobb szélhá­mosai — íjta W. Z. Foster 1950-ben. — Borzal­mas bűntetteket követnek el, de az ügyvédek egész serege védelmezi őket, ezért majdnem lehetetlenség börtönbe juttatni valamelyikü­ket. Minél szegényebb egy társadalmi osztály minálunk, annál több képviselője van börtö­nökben, jóllehet a bűnözés aránya alacsonyabb náluk, mint a gazdagok körében.” 1966 júliusában Charles Whitman amerikai főiskolai hallgató miután meggyilkolta édes­anyját és feleségét, felment az egyetem tornyá­ba s onnan célba lőtt a járókelőkre. Tizenöt errbert megölt, harmincnégyet pedig megsebe­sített. Whitman eddig az elmezavar legkisebb jelét sem mutatta. Barátai, tanárai rokonszen­ves, tehetséges és jókedvű ifjúnak tartották. Whitman tehát épeszű gyilkos volt. Annak a tragikus napnak a reggelén Whitman egész fegyvertárat cipelt magával a toronyba: három karabélyt, három pisztoiyt, egy vadászfegyvert és három kést. Hogyan jutott hozzájuk? Az Amerikai Egyesült Államokban a gyil­kosságok 53 százalékát lőfegyverrel követik el. 1900 óta az USA-ban 750 000 embert öltek meg golyók, ami felülmúlja az ebben az időszakban viselt háborúkban elesett amerikai katonák számát. Az állam megköveteli a gépkocsik be­jegyzését és engedélyhez köti az ebtartást. A szövetségi kormány szigorúan ellenőrzi a do­hány, a szeszes italok, a kábító- és gyógyszerek vásárlását és használatát. Miért képeznek ki­vételt a lőfegyverek? Az USA-ban könnyebb fegyvert vásárolni, mint penicillint. Az utóbbi­hoz orvosi receptre van szükség, az előbbi meg­vásárlásához viszont semmilyen írás sem kell. Egyes becslések szerint a magánkézben lévő fegyverek száma 200 millió, tehát hozzávetőleg minden lakosra jut egy fegyver, vagy minden négyzetkilométerre húsz fegyver. Lőfegyverek? Rendkívül tág fogalom. Álam Clément leírja, hogy bárki vásárolhat akár olyan kis tankelhárító ágyút is, amelyiknek oly nagy sikere volt az amerikai gengszterek kö­zött. Mivel eredményesen „vetették be” a páncélszekrények ellen, a szövetségi kormány kénytelen volt közbelépni. A fegyverek mint a bűn eszközei sokat fej­lődtek a háború óta. De a bűnözés fokozódásá­ban a fő szerepet nem a fegyverek tökéletese­dése, hanem nagy elterjedtségük játszotta. Ép­pen ezért kétséges, hogy a fegyverviselést és a fegyverek adásvételét betiltó törvény, még ha létezne is ilyen, megoldaná-e ezt a kérdést. Elsősorban azért, mert tüstént megjelenne a tiltott fegyverkereskedelem, mint ahogy a szesztilalom éveiben megjelent a szeszcsempé­szet, újabb jövedelmi forrást teremtve a szer­vezett bűnözők számára. Másodsorban azért, mert a fokozódó bűnözés gyökereit főleg az erőszaknak abban a légkörében kell keresnünk, amely a mai amerikai társadalomban uralkodik ott, ahol lövöldözni nem erkölcstelen, hanem férfias, szép dolog. (Folytatjuk.) ÄAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA »AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A kamerák mögött A napokban a Parla- ment gobelintermében tartott sajtótájékoztatóján Pé­csi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese beszámolt az 1972-ben „be­lépő” második programról és az 1973v-ban induló, immár nem kísérleti, hanem rend­szeres színes adásokról. A bejelentés részleteit már kö­zölték az újságok, egyes moz­zanatai azonban mindeneset­re további gondolkodásra késztetik az érdeklődőt. így, például, Pécsi Ferenc beszélt arról, hogy a második prog­ram létrejöttének legfőbb in­doka: a közönség differenci­álódó igénye. Magyarán: egy­re többen vannak, akik pél­dául a sportközvetítés he­lyett mást szeretnének nézni, mások a zenekari hangver­senyeket nem kedvelik a te­levízióban, ismét másokat esetleg éppen egy tudomá­nyos témájú interjú hagy közömbösen, s ilyenkor nem tehetnek mást, mint azt, hogy otthagyják, vagy kikapcsolják a készüléket. A második program leg­főbb erénye, hogy a választás lehetőségét biztosítja. (Ezzel körülbelül az elkövetkezendő húsz évre a televízió bebiz­tosította a maga számára az állandó szidalmazási lehető­séget: ezt vagy azt a műsort miért pont emezzel párosítot­ták és nem amazzal.) Érdekes nemzetközi tapasztalat azon­ban, hogy a második prog­ram beindulásával — a har­madik, negyedik vagy akár az ötödikkel még inkább — nem növekszik az az idő, amit a nézők a készülék előtt töl­tenek. A magyarázat valószí­nűleg az, hogy most már nem érzi a néző kiszolgáltatottnak magát: minden alkalommal választásra kényszerül, tehát könnyebben választja azt a harmadik megoldást, hogy — egyiket sem nézi. Lehet, hogy nálunk is így lesz? A másik meditációra al- kaimat adó bejelentés, hogy hétfő változatlanul adáS- mentes nap marad. (Egyedül­álló magyar specialitás ez: sehol a világért, ahol kiépült a televíziózás, nem hagynak ilyen „szabadnapot”.) Sok érv szól a hétfői adás mellett, pél­dául az, hogy sokan a tele­vízió híradójából informálód­nak a világ eseményeiről és hiányzik a hétfőn elmaradt híradó. Másrészt a televízió technikailag a műsoridejét úgy is eloszthatná, hogy a jelenlegi, mintegy ötven órát nem hat, hanem hét adás­napon sugározná. Ez tehát nem probléma. A karbantar­tás is megoldható. Mégis az országban igen sokan vannak, akik örülnek a televíziós sza­badnapnak. Igaz, ezzel kicsit el is ismerik, hogy a televízió rabszolgái, kötődnek *a ké­szülékhez, s ezért veszik szí­vesen, hogy végre van egy nap, amikor családi ügyeiket intézhetik, amikor különböző társadalmi szervezetekben a kötelező hazarohanás réme nélkül tevékenykedhetnek es­te, esetleg sétálhatnak, bará­tokat látogathatnak, és így tovább. Nehéz igazságot ten­ni, mi legyen a hétfői nap­pal. S egyelőre még komp­romisszumra sincs kilátás, mint a két műsorral. Mert aki végképp nem tud választani — az vásárolhat két készüléket, s ingázhat a két képernyő között. TP öröcsik Mari mesélte a Kölyök című film forga­tása után, amit Dunaújváros­ban a Vasműben vettek fel. Az egyik jelenet miatt órákig kellett kapaszkodni a tető egy vasgerendájába. Igaz, kifeszí-. tett ponyvával vigyáztak alat­ta, a felvétel végére mégis annyira kimerült idegileg, hogy félrevonult egy sarokba, és sírva fakadt. Egy öreg szak­munkás, aki végignézte a fel­vételeket, odament hozzá és ezt mondta: „Ne sírjon, Mari­ka, ha magával ezek a fil­mesek így bánnak, jöjjön hozzánk dolgozni, én biztosí­tom, hogy nagyon rendes mun­kát kap majd nálunk.” Mint a példa mutatja, Tö- röcsik Marival nemcsak mint színésznővel, hanem mint em­berrel is, hjamar megbarát koznak a munkások. Most is így történt, amikor Fejes Endre Kéktiszta szerelem cí­mű írásából készült tévé­filmet forgatták, amit most november elején lathatnak majd a nézők. A felvételek az Elzett Gyárban készültek, ahol a statisztaként szereplő gyárbeli munkások és a gép mellett ügyeskedő — azt mondták: „valóban ügyesen csinálja” — Töröcsik Mari között hamar barátság szö­vődött. (Partnerei a filmben Latinovits Zoltán ts: Kállai Ferenc.) Szűcs Andortól, a televízió drámai osztályának vezetőjé­től megkérdeztem: minek kö­szönhető Fejes Endre nép­szerűsége a televízióban? — azt felelte: — Hosszú ideig csak mondogattuk, hogy a legjobb írókat be kell kap­csolni a televíziódrámák ké­szítésébe. Fejes először nehe­zen állt kötélnek, aztán a Vi- gyori sikere után egyre in­kább rájött arra. hogy a te­levízió, mint műfaj, igen al­kalmas annak a bensőséges, mondhatni: intim lírának a megtestesítésére, amit írásai képviselnek. Persze, ez a li- raiság, költőiség nem kis rész­ben nyelvének, kifejezésének stílusában jelentkezik, s ezt nem mindig könnyű a mozgó képek nyelvén megeleveníteni, de egyszer-kétszer talán már sikerült. A mi megítélésünk • szerint a Kéktiszta szerelem az egyik legjobb Fejes feldol­gozás. * A z Integrál a televízió talán legigényesebb tu­dományos műsora. Ha má­sért nem, már azért is, mert Sylvester András szerkesztőnek sikerült elér­nie, hogy a magyar tudo­mányos élet legjobbjai nem­csak interjúalanyok a televí­zióban, de szükség esetén ri­porterek is: Legutóbb például Jánossy Lajos professzor vál­lalta a tévériporter szerepét. S mindenki meggyőződhetett róla, hogy a kérdések nem bo­nyolultabbak. nem érthetetle­nebbek a laikusok számára, ha a tudósok teszik fel, hanem éppen ellenkezőleg: egvsze­űbbek. világosabbak. Régi razság persze, hogy kérdezni tudni kell; s ki tudna jobban kérdezni egv nagyon szűk tu­dományos szakterületen, mint egy másik tudós? Az Integrál mellett jó néhány tudományt népszerűsítő műsora van még a televíziónak, — így például az igen népszerű Delta, — de talán túlságosan is sok ez a jóból. Hiszen attól nem lesz igényesebb, jobb a tudomány­népszerűsítés választéka, ha ugyanazt az interjútípust többféle elnevezés alatt, több­féle műsorcímmel készíti a te­levízió. Ajánlatos lenne hát egy kis ritkítás; talán éppen a Delta és az Integrál javára. * A hét című új televíziós folyóirat jóformán még meg sefti született, máris sok vitára adott alkalmat. Nem­csak á nézők körében, hanem a televízióban is. Vannak, akik még mindig az/első adást tartják a legjobbnak, vannak, akik a harmadikra esküsznek. A televízióban működik egy társadalmi tanácsadó testület is, amelynek tagjai a tévén kívül álló újságírók és egyéb szakemberek. Nemrégiben megvitattál! A hét eddigi adásait, természetesen azon­ban olyan új javaslatokat még nem készítettek, amelyek bármiféle változtatást igényel­nének, hiszen ideje sem volt még ennek a műsortípusnak, hogy kipróbálja lehetőségeit. Márványt György szerkesz­tőtől azt kérdeztük: milyen érdekességet kínál a közeljö­vőben A hét? — November 8-án este Fe­hérgyarmatról és Csengerről, a két árvíz sújtotta faluból jelentkézík A hét. Bizonyára sokan emlékeznek még a Tv jelenti egyik különkiadásá­ra, amelyben kizárólag árvízi ügyekről volt szó. Akkor ott sokan nem akarták vállalni az elköltözést. Most azt próbál­juk bemutatni: mi történt az­óta, mit sikerült felépíteni, hogyan élnek, gondolkodnak azok az emberek, akik ak­kor szerepeltek a- tv-ben. A műsort a stúdióban most is Vértessy Sándor vezeti, a helyszínen Balogh Mária és Horváth János lesz a riporter BERNÁTH LÁSZLÓ AA AAAAA AAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA LA A AAAAA AAAAA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom