Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Hetenként egyszer, hétfőn A kezdet biztató Lassan akár kötetbe gyűjthetnénk a napisajtóban megjelent írások közül azokat, amelyek arról szólnak, mennyire elmaradt vizuális oktatásunk, zenei képzésünk mögött. Az írások jó része megelégszik a baj megállapításával, anélkül, hogy ellenszert javasolna. Tény, hogy a vidéken élő gyerekeknek kevés lehetőségük van képzőművészeti alapműveltség szerzésére. Esélyük, hogy ezen a területen továbbtanuljanak, ennek megfelelően minimális. Ezért megnyugtató tudni, hogy a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ vezetősége, képzőművészeti szakkört létesített, általános iskolai tanulók részére. A kör tagjait négy iskola rajztanárának javaslata alapján választották ki számos jelentkező közül. A kiválasztás a képességek, és a szociális helyzet egyidejű figyelembevételével történt. A foglalkozások vezetője: Cseh Gábor rajzpedagógus, pontos munkaterv szerint dolgozik. Eddig a rajzoláson kívül több vetítettképes előadást tartott. Bemutatta a gyerekeknek többek között Barcsay Jenő és Konecsni György munkáit — azokét, alakét maga is mesterének vall. Cseh Gábor elmondotta: célja nem képzőművészeket nevelni, hanem az, hogy megismertesse tanítványaival a műalkotások felépítésének szabályait. Természetesen vannak olyanok, akiknek képességei többet ígérnek. Velük külön foglalkozik. Ha saját, otthoni műteremgondját sikerül megoldani, több ideje marad erre. Tervei kapcsolódnak a vállalt feladattal. Két kiállításra készül egyszerre. Saját munkáiból a közeljövőben nyílik bemutató. Növendékei rajzait, talán a tanév végén láthatja a közönség. A gyerekek nem sok ügyet vetnek a mögöttük sétáló, munkájukat figyelő felnőttre. Egyesek szénnel, mások pasz- tellel dolgoznak. Az utóbbi kezelése még nehezen megy. Nem elég a színek használatát megtanulni, a műfaj technikáját is ismerni kell. Kezdetben a vízfesték engedelmeskedik legjobban a kissé gyakorlatlan kezeknek, de már a rajzok között is akadnak jólsikerültek. Illő jutalom lesz mindnyájuk szorgalmáért az a néhány kirándulás, amit a művelődési központ mikrobuszával tesznek majd a közeljövőben, hogy az ország különböző képtárait megtekintsék. A kezdet biztató. Jó lenne hinni; ahogy a szekszárdi gyerekek felfedezik a képzőművészetet, úgy lassan a képzőművészek is felfedezik Szekszárdot. Ez a város kitűnő lehetőséget adhatna egy művésztelep létesítésére. Méretei, jellege előnyösebb, mint számos helységé, ahol már régóta nagy hírű alkotók dolgoznak. — Megay — Rádiókommentár A reggeli hírekben megütötte a fülemet egy mondat. A természeti csapás sújtotta Pakisztánban, ahol már egymillió halottról (!) beszélnek, a gyógyszer és egyéb segélyeszközök eljuttatásának legfőbb akadálya a szállítóeszközök, „főleg a repülőgépek" hiánya. Ha a Föld bármely pontján valamelyik országot elemi katasztrófa sújt, világszerte segítőkész szándékkal összefognak a többiek. Nagyok és kisebbek, lehetőségeik szerint. így volt ez a marokkói földrengésnél, a törökországinál, a jugoszláviainál és a magyar árvíznél is. Biztos, hogy a nagyok közül az Amerikai Egyesült Államok sem vonja meg támogatását Pakisztántól. Főleg a repülőgépek hiányán enyhíthetne. Hiszen épp eleget tart belőlük a térségben. A vietnami és kambodzsai falvakat nap mint nap bombákkal elárasztó szuper légierődök teherbíró képessége például több tonna. Csak a menetirányukat kellene megváltoztatni és a rakományt kicserélni, mondjuk gyógyszerrel, sátrakkal, tábori ágyakkal és más hasonlókkal. Ez azonban csak a mi ábrándozásunk. Az ott állomásozó amerikai fegyveres erők vezérkarában a West-point-i akadémiát legkiválóbban végzett tisztek egyikének sem jut eszébe. O. I. © Mielőtt az ember belemélyedne az örökösödési ügyek tanulmányozásába, először is tisztázni kell, hogy van örökhagyó és örökös, és amit valaki jussolt, azt illetőségnek, az öröklés tárgyának kell nevezni. Meg szolgalom. Micsoda szó! A hozzá nem értőnek valami rettenetesen idegenül hangzik. A közjegyző, akitől érdeklődöm, rámnéz a szemüvege fölött (olyan mindig egyforma bt rósági szobában, mindig egyforma közjegyzőt székben ül), csodálkozik — mi a fene érdekes vay. abban, hogy az emberek örökölnek? — Mit? Ezt-azt. Tizenkét éve csinálja (hogy azelőtt mi volt, borítsunk rá fátylat). A nagykendős öregasszonyok, pacskeros öregemberek közjegyző úrnak hívják. „Közjegyző úr, kérem..„Aranyos, nyugodjon meg, minden rendben lesz.” — Mégis mit örökölnek? Földet, házat, pénzt, szobrot, bélyeggyűjteményt, aranyat? — Mindent, ami személyi tulajdonban van: ingatlant, ingóságot, jogot, követelést. — Jogot, követelést? — Kölcsönkövetelést, elővételi jogot, szolgalmi jogot. A szolgalmi jog azt jelenti, hogy valaki a más földjén levő kútból merhet, átjárhat az ott vezető úton. Az öröklés kötődhet személyhez, vagy ingatlanhoz. Nem öröklődhet a biztosítás, a bemutatóra szóló takarékbetétkönyv. „Az a vélelem, hogy akinek birtokában van a betétkönyv, azé. Lerontható, de csak perben.” Csavaros dolog ez a jogtudomány. — Hát ■ akkor mégis, mi örökölhető? — Beltelek, házas ingatlan, zártkertek, végleges háztájiként meghagyott ingatlan, tsz-illető- ség. — A legnagyobb örökség? — Egymillió forint körüli vagyont örököltek az oldalági rokonok egy orvostól. — Mit? — Négyszázezer forint takarékbetétet, házat, értékes berendezést, szobrokat, védett képeket. Végrendelete volt, pereskedésre nem került sor. Miből? Hogy mibe! telik némelyeknek?! Kocsira, házra, telekre. Miből? Legtöbbször az örökségből. A házat áruba bocsátják, a bútorokat, ingóságokat széthordják, (a rossz szekrény a padlásra kerül, a kacat a szemétdombra). Vá roson hirdetésre mennek. .,Hagyatékot, ágytollat limlomot veszek.” Falun meg mindent „ki tudja mire lesz még jó”. Az örökölt összegeket pedig befektetik: házba, telekbe, kocsiba. így éri meg. azt mondják. — A legkisebb örökség? — Pár száz forint. Ócskaságok, limlomok, értéktelen dolgok. Az ilyesmi nem kerül hivatalos fórum elé. © Végrendeletek. A végrendelet kétféle lehet: közvégrendelet, amit a közjegyző csinál, és magánvégrendelet. Ezt két tanú jelenlétében záradékolni szokták, ők „mint felkért végrendeleti tanúk bizonyítják, hogy az általuk ismert vég- rendelkező az okiratról kijelentette, hogy az az ő végrendelete, és együttes jelenlétükben aláírta”. Szóban csak az végrendelkezhet, akinek az élete veszélyben forog. Irni-olvasni nem tudó A JUSS egyének csak közvégrendeletet tehetnek, ugyanúgy a süketek és némák is. A végrendeletnek ez a formája 1960. május elsején lépett életbe — azóta van érvényben a PTK —, azelőtt rendszerint kölcsönös és közös végrendelet volt. A végrendelet olyan szomorú dolog. Mikor a szót hallom, bennem mindig egy haldokló, égő szemű, beesett arcú, borostás öregember képe jelenik meg, aki csontos kezét felemeli, és ítéletet oszt. A házam... a földem... a jószágaim ... Szerződések, öröklési szerződés — a szekszárdi járásban ebben az évben négyet kötöttek. Eltartási szerződést már többet, ezt azonban főleg magánokiratban rögzítik — ügyvédek előtt. Látom a közjegyzőn, hogy valahogy nem esik ínyére a dolog. Sehogy se akar úgy fordulni, ahogy nekem tetszene. Merthogy nem mond az istennek se olyan dolgokat, amire úgy igazából kíváncsi vagyok. Átnézem majd a periratokat. — De most menjen az Illetékkiszabási Hivatalba. „Félfogadás 8-tól 12-ig” — mondja a telefonba a hivatalnoknő. Elmegyek, megtudom, hány ezer évente az örökhagyók száma, az örökösök számát index számok jelölik, ezeknek al- számaik vannak, — nehéz kikeresni. Megtudom azt is, hányán fizetnek ötszáz forinton aluli illetéket, és hányán tízezer forint felett. A vezető nincs benn, — az egyik elvtárs közli, hogy nem I hozhatnak nyilvánosságra adatokat az igazgató beleegyezése nélkül, így aztán eltépjük a jegyzetfüzet két lapját. Periratok, Perérték harmincötezer forint, tárgyalások száma négy. „Édesapám, néhai Sz. F. 1968 decemberében meghalt. Halála idején házassági kötelékben volt. Házastársa Cs. Anna alperes. Néhai Sz. F. 1953-ban végrendeletet készített, melyben általános örökösévé házastársát tette meg. Engem kötelesrész címén az ingatlannak fele értéke illet, melyet egyelőre harmincöt- ezer forintban jelölök meg.” ítélet: a járásbíróság a felperes keresetének helyt adott. Hagyaték értéke: hatvanötezer-nyolcszi'iz forint. Tárgyalások száma: hét. Néhai K. 1.-nek egyetlen gyermeke vagyok. Végrendeletében házas ingatlannak a tulajdonát képező fél illetőségét, valamint az összes ingóságát anyámra, az alperesre hagyta. Kötelesrész címén engem a fele illet. Az alperes hetvenegy éves, százötven forint öregségi járadéka van, tizenötezer forint készpénzzel rendelkezik. Kötelesrész címén fizessen nekem hétezerhétszáz forint tőkét, valamint a felmerülő perköltségeket." ítélet: a bíróság a felperes keresetének helyt adott. Tárgyalások száma: öt, pertárgy értéke: tizennégy ezer-hatszázhatvan forint, „özv. F. ír.-né örökhagyónak csak az ingatlanjai kerüllek leltározásra, mi felperes örökösök a leltárt kifogásoltuk, hogy nem tartalmazza az örökhagyó ingóságait. Az ingóságok az örököstársunknál vannak. Takarékbetétkönyv, 6 párna huzattal, 1 kaszli, 4 szék, 1 asztal, 1 vájdling (értéke 80 forint)” A keresetlevél hátlapján háromszázötvennégy forint értékű illetékbélyeg van. Tárgyalások száma: három. „Fiam, V. István B.-i lakos alperes hagyatéki tárgyaláson végrendeletet csatolt az iratokhoz, mely végrendelet szerint édesapám vagyonának fele részét alperesre hagyta...” Az anya követel a fiától. Felperes: az anya. Alperes: a lánya. Felperes: a fiú. Alperes: az apa. Örökhagyók, örökösök, juss. VARGA MÁRTA
