Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Már a tanácsházán is látszik, hogy itt asszony az elnök. Minden szobában virág vonzza az ember tekintetét. A folyosón üvegezett keretben a helyi hímző , népművészek legszebb munkáiból helyeztek el néhányat. A tanácsház udvarán pedig még az ősz sem „ parancsolhatott üzemszünetet az olvasóparkra ahol jobbára öreg tsz-nyug- díjas nénik-bácsik lapozgatják a közhasználatra kiadott képesújságokat és csipegetik az édes csemegeszőlőt, melyét a tsz elnöke küld nekik mindennap tízóraira: hadd érezzék, nem volt rossz az idei termés. ^ 4 VIHAROS ÉRKEZÉS Pedig pletyka előzte meg és botrány fogadta itt az elnökasszonyt. Még át sem vette hivatalát, amikor szétfröccsent a faluban a szóbeszéd: azért „váltották le” a városi gimnáziumban, ahol a magyar nyelv tanára volt, mert oly sok diákját buktatta meg, hogy végül „fönn” megsokallták a dolgot. Az előzetes hírek szerint besavanyodott vénkisasszony jön a község igazgatásának élére. Olyan nő, aki most majd az egész falun próbálgathatja kedély télén pedagógiai módszereit. ...És megérkezett egy nyúlánk, érdekes arcú fiatal teremtés, aki, midőn hivatalba lépésekor az őt fogadó öreg elnökhelyettes fejéről lesodorta a szél a kalapot, s a tanácsház melletti bekerített üres telekre sodorta, tétovázás nélkül átmászott a kerítésen és nevetve hozta vissza a kószakedvű fejfödőt... Ebből meg botrány lett mert az elnökhelyettes ’ lócsifecsi természetű felesége bizonyos megjegyzéseket fűzött az ügyhöz. Egyebek között azt, hogy nem tornászra van szüksége a falunak, meg néhány szigorú észrevételt azzal kapcsolatban is tett, hogy mikor hol, és mit mutogasson, ha olyan eleven benne az élet. Az elnökasszony tudta ugyan, legjobb ilyenkor úgy tenni, mintha semmit sem hallott volna. De ő is nő és nemcsak Plechanov és Engels tudományos művei befolyásolják tetteit. így az első adandó alkalommal fél tucat tanú előtt kérte ki magának a megjegyzéseket. Némelyek szerint a vita hevében sírva is fakadt, de ez az ügy megítélése szempontjából ma már érdektelen. ÜNNEPSÉG ÉS PÉLDA Összezördüléssel kezdődött a kapcsolata a helyi könyvbizományossal is. Ám ez a nézeteltérés már jóval pozitívabb színezetű volt. Talán egy hónapja lehetett vb- elnök az egykori tanárhő, amikor sor került az ünnepi könyvhét helyi megnyitójára. A nyitóünnepségre az elnöknőt nem hívták meg, de még- csak nem is értesítették róla, hogy mikor lesz. — Maszek könyvzsurt rendezett Tóth elvtárs? — nézett szemrehányóan másnap a helyi könyvterjesztés mindenesére. a község fiatalabbik tanítójára. Az ötölt, hatolt. Védekezett azzal, hogy már az elnöknő ideérkezésé előtt kitűzték az ünnepség dátumát, a “hangos- beszélő elromlott a tanácsnál, hát még propagandacélból sem kereste föl a hivatalt, meg azt hitte, hogy erről mindenki tud a helységben és így tovább... Csszepöröltek, ha mosolyogva is, aztán kibugy- gyant Tóthból az igazság: — Az elnöknő elődje megtiltotta, hogy ilyesmivel zaklassam. Azt mondta legutóbb: most vettem ótépére négy fotelt, nincs nekem pénzem arra, hogy ny.alábszám vegyek magának könyvet csak azért, hogy példát mutassak. A tavalyi vásárlásból se olvastam el még semmit, mert este a tévé után már mindig álmos vagyok. Ha tévé nincs, akkor meg ultizik az ember. Nevetett ezen az elnök nő és azt mondta: ' — Holnap, amikor legtöbben lesznek a Főtéren, bevásárolok. a könyves sátornál. És ha már annyit pletykálnak rólam, fölhatalmazom: bátran híresztelje rólam, hogy mindig van Ötszáz forint tartozásom a magánál vezetett könyvfolyószámlán. Nem tudok ellenállni a jó könyveknek. Tóth tanító úr élt az enge- flelémmél. A módszer bevált. Néhány hét múlva többen már úgy érdeklődtek az érdekesebb könyvújdonságok után: — És tessék mondani, mit vett legutóbb az elnöknő? Nemcsak lilás kardigánjaival teremtett divatot a fiatal nők és a falu értelmisége körében, de azzal is, hogy verses könyveket vásárolt, megvette az új drámagyűjteményeket is és hanglemezre rögzített nyelvleckéket hozatott a járásszékhely könyvesboltjából. HAKNI Aztán egy férfias „fegyverténye” kerekített legendát az alakja köré. Évek óta visszavisszajárt a művelődési házba egy maszek haknibrigád. Két kikopott táncdal- énekesnő jelentette plakátjukon az úgynevezett „húzó nevet”. Ami azon kívül volt, az maga a vidékre sózott kultúrszemét. Beszédhibás konferanszié kötötte össze a műsorszámokat malacságokkal gondosan telitűzdelt szellemtelen szövegével. Két akrobata próbált néhány gyön- gécske szaltóval varietéhangulatot teremteni. Egy molyette dáma négy pincsikutyát hajkurászott a színpadon, de az ebek fütyültek idomár- nőjük idegen nyelvű parancsszavaira. Közben lemezről mozgalmi indulókat játszottak, hogy e harmatgyönge produkció így váljék szocialista színezetűvé. — Uram — mondta határozottan az elnöknő a műsort ismét fölajánló hakni- brigadérosnak, amikor az vesztére a tanácsházára ment a kultúrigazgató után — ezt a műsort mutassa be a rokonságának. — Elvtársnő — hadarta a viharedzett impresszárió — a szocialista kultúrpolitika megkívánja, hogy a falu is részesüljön az élő művészet áldásából. — Uram — hangzott a konok válasz — a szocialista kultúrpolitika nem malaclopó köpönyeg, ami alatt maga ezt a silányságot ránk sózhatja. — De elvtársnő, nekem ajánlólevelem van a járástól. — Kossuth Lajostól is lehet uram. ...És az előadás elmaradt. TEREMBÉR FOTO. KOSZTtlM Milyen a kapcsolata a község kulturális életével? A könyvtárban hallottam: — Évről évre kisebb a könyvtárfejlesztésre költség- vetésileg biztosított összeg. Az idén még ebből a pénzből is elvitt tízezer forintot az árvíz, Mégsem romlott le a könyvtárunk. Egyik fővárosi gyár munkásokat toborzott a községünkben. Naponta két különbusz viszi be az embereket Pestre. Elnöknőnk a gyárnál elintézte, a kulturális alapjukból húszezer forintot kaptunk azon a címen, hogy a gyár itt lakó dolgozóinak könyvtári ellátottságát segítik elő. A művelődési házban hallottam : — Részben a tanács tartja fönn ezt az intézményt. Az évi költségvetésileg biztosított támogatás mindössze harminchétezer forint. Ebből a munkabérek is alig fedezhetők. Az elnöknő rábeszélte a szomszéd községben működő háziipari szövetkezetét: közgyűlésekre és egyéb rendezvényeihez vegye igénybe a mi nagytermünket, mert a saját falujukban nincs megfelelő méretű gyűléshelyiség. így évente csak terembérből tízezer forint tiszta bevételünk van. Az elnöknő volt iskolája patronálja az ifjúsági klubunkat. Beat-zenekaruk — mindössze az útiköltségüket térítjük meg — jó esztendeje ingyen lép föl táncdélutánjainkon, ezek jövedelméből a' fotoszakkör laboratóriumot rendezett be, a népi táncosok pedig kosztümöket kaptok. — Szóval csoda elnöknőjük van? — kérdeztem kétkedve a községi párttitkárra. — Ö, dehogy — legyintett nevetve az öreg tsz-brigád- vézető. — Néha összekoccanunk. Hajlik arra, hogy a gimnáziumban gondolja magát.. Néha a vébétagok úgy vélik, magyar órán vannak, LOVÁSZ PÁL SZOMSZÉD Fiatal asszany, haar mincé vés, gyógyítani már nem lehet, a kórházból hazahozták, mint menthetetlen beteget. Otthonát s a mi otthonunkat egy ajtószám jelzi csupán, két másvilág: ott kárhozat van. nálunk nyárfényrs délután. Szobánk s szobija közt csak tágiák választják el a sorsokat. Ki mondja meg: nem rejt-e rést a téglák között a vakolat? mert nyelvhelyességi előadást tart hetvenéves parasztoknak Olykor összepöröl fiatalasz- szonyokkal, mert azok régimódi falvédőket raknak ki a tűzhelyhez. Nem mindenki járt egyetemre, mint ő. Az én lányom is jobban kedveli a régimódi lakásdíszeket, mint az olyasmiket, aminek a neve absztrak, ahogy a mi elnöknőnk mondja. NEM ELÉG Az elnöknő, amikor fölkerestem, ezekről nem beszélt. Valóban tanáros szabatossággal azt fejtette ki, hogy miben látja a helyileg kezdeményezett közművelődési tevékenység fontosságát. Arról is volt szava, hogy egyetért Bíró Verának a Művelődés- ügyi Minisztérium főosztály- vezetőjének legutóbbi cikkével, amely szerint valamennyi helyi közművelődési intézmény fenntartásának és általános irányításának a jogát a helyi tanácsok hatáskörébe kellene adni. Mondta, mondta jó magyarsággal és a helyi problémák fölényes ismeretében. Nem állhattam meg, hogy szóvá ne tegyem: — Végül is mi itt a munkaköre, tanácselnök vagy népművelő? Megmosolyogta kérdésemet és kérdéssel válaszolt. — Ez talá« két külön dolog? Akkor vettem észre, hogy hivatali szobájának faláról a poéta-politikus Váci Mihály arcmása nézett rám, a költőé, aki e kor fiataljainak szívébe égette a cselekvésre riadóztat.ó két szót: „nem elég..." BAJOR NAGY ERNŐ . BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS OKTÓBER ŐSZE Október ősze, csöndes, mély, derűs, cirpelj csak szívem, méla hegedűs, míg órám ketyeg, zengi az időt, mely sólyomként száll ablakom előtt. Előbb egy kémény sűrű fátyola, aztán a felhők szállongnak tova, emlékeim, az évek árnya is így húznak el, az árnyuk tova visz. Oda, ahol az életem fakadt, mint csörgő forrás, később mint patak, míg ide torkol, hova most vetem a tengerhabra mély tekintetem, s összefoly itt már minden ami volt: ifjúság, csók, láng, vers és őszi hold. KÁLDI JÁNOS: APÁM, HOLDFÉNYBEN A gyermekkori út alig látható. Csak holdfény világítja meg. A csönd erdőszélein a nádas — most is, mint rég — sárgulón remeg. S az úton — ki tudja, hány ezer éve — íme, ő jön, az apám; hideg ködök közt, a félelmek nyárfáinál mintha énekét is hallanám. A hátán a kasza — éppúgy, mint hajdanán — sejtelmes lánggal ég. Futnék feléje mosolyogva, de eltűnik. És víz alá merül a vidék. Elnöknő és közművelődés Érdi Judit rajza
