Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

•▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼»▼▼▼r»T’r»TTTVTV»'f,TT^VT»T'rTT’7VTVT'rV'r*Y'TTT'»TTT¥TTVVyv'rTTTTTTTTTT'fVTTT?TTTTTTt

»

»v^fv^ywryvTfvwyT» mmmmmmm vrvTrrrrww<

Dohoxy Imre:

Újra leltet kezdeni

3.

Akkor nem ittam, egy kortyot se, csak valami vak indulat ragadott el, felugrottam, és a polgármester szavába vágva kiabálni kezdtem: gyalázat, ebben a csatlós országban a szabadságharcnak még a zsemlékét is csak négy fal között merjük emlegetni, de oda vágnánk legalább, ha belegebedünk is, meg mit tudom én, még mi mindent. Döbbent csend lett a teremben, aztán a polgármester némán megölelt, koccintott, sírva fakadt. Egyszerre mindenki' az én poharamhoz ütötte a magáét, a pincérek sietve becsukták az ajtókat. Deső sápadtan állt az asztal végén, összeütötte bokáját, és azt mondta hangosan, éljen Magyarország.

Éjjel, hazafelé menet, idegesen sugdostam Kostyák rendőrkapitánynak, kérlek, ital volt bennem, ilyenkor az ember nem veti mérlegre, mit mond. Nem igaz, egyetlen pohárral ittam, a fejem ijesztően tiszta volt. Kostyák nem felelt semmit, később sem hozta szóba a történteket, én azonban, munka után hazatérve, napokig ezzel a kérdéssel nyugtalanítottam anyámat: nem jött valami idézés? Ilyen vagyok,, nem tehetek róla, amit szégyellnem kell, azért csendben, utálkozva eszem-gyötröm magam, de beszélni nem tudok róla. Hirtelen eszembe jutott Bartalék présháza. Géza ajánlotta egyszer, már régen, még a Szálasi-puccs előtt húzódjunk oda, ha az oroszok átlépnék a Dunát, és városunk veszélybe kerülne. Az oroszok azóta, vagy nyolc napja, átlépték a Dunát, a Törökpiac vén házaiban vetették még lábukat, onnan aknázzák az országutat, a vasútvonalat, de azért mi bejárunk a fővárosba dolgozni. Sokan. Meddig? Nevetséges, milyen csökönyösen igyekszünk folytatni azt, amit menthetetlenül abba kell hagynunk.

— Ez jó lesz — mondtam megkönnyebbülve.Deső megmozdult.

— Mindnyájunknak?

— Igen. A Bartal-féle présház. Törhetnénk a fejünket más megoldáson is, de a mostani helyzetben bármilyen variáció csak vak találgatás. Ki tudja, hol lesz a legnagyobb csinn-bumm? Különben a présház jó helyen van, a kastély mögött, tehát védve a Törökpiac felől érkező csomagoktól. De várj, felhívom Gézát.

Sokáig tartott, mire a klinikán megtalálták, Amikor végre beleszólt a kagylóba, Deső intett, hogy ne nevezzem meg őket.

— Szervusz, Géza. Áll még a présház?

— Miért, mi történt?

— Beköltöznék. Nemcsak én...

— De mi történt?

— Ne szamárkodj. Épp az, hogy semmi, ami megváltoztatná a dolgokat. Itt van a tanár úr is.

— Miféle tanár?

— Hát ki lett közülünk tanár?

— Igazán? Mondd meg neki...

— Majd te.

— Értem. — Hosszú csend a kagylóban, aztán gyufa sercenése. Szinté éreztem kicsapódni a cigarettafüstöt. — Te, Ernő... akkor én is.

— Meggondoltad?

— Nevetséges. Ezen kár gondolkodni, ezt el kell dönteni. Én már napok óta... különben, majd személyesen. Qui tacet, consentit. ezt úgyse lehet örök időkig. És... már ma?

— Ma.

— Helyes. Akkor én a déli vonattal hazamegyek.

Deső megörült a hírnek, hogy Géza is velünk tart.

— Nem — mondta aztán — nincs más mód. Én nem félek. De semmi érteim'». .. Az én helyemben a szökéshez is .leg®1-'’-’ annyi bátorság kell, mint odaállni a hadbíróság elé.

— A kétórás vonatnál találkozunk. Vagy itt maradnátok inkább?

— Dehogy, holnap reggelig nyílt parancsunk van. — Izgatott lett. — Vennék valamit anyámnak. Nem is tudom, mit... Neki megmondom, hogy a közelében maradok, otthon, Gáldon: az egyetlen, aki nem adja tovább, ha akarná sem. Ez is, öreg fiú... ez is szörnyű. Mindig csak én beszélek. Anyám hadarva, selypesen pöszög, kékesen duzzadt, engedetlen ajkán folyik a nyála. Én meg csak nézem égő szemmel, a tehetetlenség vak átkai torlódnak fejemben. De még varr. Agyonvarrta magát, hogy semmi se legyen belőlem. Kívánnám, nem is egyszer, odavetni magam eléje, átkarolni béna lábát, és szorítani... visszafogva benne a nyomorultan is

drága, kiszökő életet. De még nem tettem meg soha. Olyan túlzó, olyan végletes... Tehát kettőkor?

Gallai tohonyán meglóbálta a kezemet, mikor elbúcsúzott. Szeszszagot böffentett a képembe, vörös arca megindult vigyorba rándult

Egyenként megyünk ki az állomáson túlra, a Cseresznyésig, ott várjuk be egymást. Csomagot nem viszünk, ne lássanak a kezünkben semmit. Géza apja hozza utánunk kocsin, sötétedés után.

Otthon simábban ment az egész, mint gondoltam. Megjött a behívóm, nem is felülvizsgálatra, mindjárt szolgálattételre, egy újonnan szervezett páncélos alakulathoz. Siettél, főhadnagy testvér, ott a kiegészítőnél, egyen meg a fene, de engem már hívogathatsz. Anyámtól mindjárt egyenruhámat, csizmámat kértem. Jézusom, hát mégis? Hát neked is? Elébevágtam a családi elszontyolodásnak, nem. sehova se megyek, csak Bartalék présházába, de ne sétálgassanak utánam, majd én időnként jelentkezem. Apám rám meredt: nem lesz ebből baj? Órásnak kellett 'volna mennie, nem asztalosnak, mindig sajnáltam, ahányszor gerendát, deszkát cipelt, semmi kis termete majd kettéroppant. Mi baj lenne? És ha bevonulok? Hiszen mindegy. Drága kis öreg...

Ijedt, kék szemével, konya bajuszával olyan csendesen, akarattalanul él tetterős, mozgékony anyám árnyékában, nem is tudom, hogy volt bátorsága engem nemzeni. Igaz, ilyesmire csak egyszer adta rá a fejét, nincsen testvérem. Iszonyúan fél a háborútól, nem volt katona, az első háború előtt alkalmatlannak minősítették, még a háborús sorozások nagylyukú rostáján is fennakadt. Évekig nyaggatták, valahova tartoznia kell, álljon be a polgári lövészegyletbe, süssön el egy puskát legalább, anélkül nem lehet leélni az életet: nem és nem, az istennek se, végül pártoló tagnak állt, fizetett, csakhogy békén hagyják, de a lőtér környékén nem látták soha. Nem hiszem, hogy életében egyszer is megütött valakit, anyám szokta helyette — s amúgy is — felképelni az inasokat. Hangja is vékony, akár a teste, szinte sípoló. Uram, kívánsága szerint. De ebben az egy dologban nem ismer tréfát. Ha városi úr rendel nála valamit, ha gyapai cigány, egyazon készséggel szögezi le, uram, kívánsága szerint, s jöhet közbe akármi, mindig időre szállít, és mindig pontosan, azt. amit rendeltek tőle. Nem emlékszem rá, hogy valakinek valaha is lett volna kifogása a munkája ellen. Hát neki? Sose volt kifogása semmi ellen? Ki tudja. Nem mondta. És kívánsága? Volt-e valaha is?

fFolytatjuk.)

4

4

<

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

AAAAA4AAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA-. ^AAAAAAAAAAAAAAAAAlAAAAAAAAAlAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAA

is íírhutntás ítj esshöse

Terepjáró a Holdon

A Lima;—17 szovjet automatikus holdrakcta holdjárművet, szállított égi szomszédunkra. Az első tv-felvélel a Holdon tartózkodó Luna— 17-vől.

A november 10-én, mintegy kőt hónappal a Luna—16 után s a Hold felé útnak indult Luna—17 november 17-én a

Hold-felszínen, az Esők tengerében történt leszállása után útjára bocsátotta a világ első hold-terepjáróját, a Lunohod —1 elnevezésű önjáró, a Földről távirányított laboratóriumot.

A Lunohod—1 nyolc, egymástól függetlenül a terepjáró laboratóriumhoz csatolt keréken gördül. Minden kereket külön, a kerékagyba beépített e! jkáromotor hajt meg. Ez az egyedenkénti kerékmeghajtás, a kerekek egymástól történő független! tése, valamint a nyolc kerék alkalmazása a jármű kellő stabilitását szolgálja.

• így lehetőség nyílik arra, hogy a jármű egyenetlen, sziklás talajon ugrálás, vagy bukdácsolás nélkül haladhasson, természetesen kellően alacsony sebességgel. Ez a követelmény egyrészt a műszereket és égyéb berendezéseket védi a káros rázkódástól, másrészt fontos biztosíték a jármű felborulása ellen. . Ez utóbbi megakadályozása érdekében különben olyan berendezést is elhelyeztek az automatikán, amely önműködően megállítja, ha a dőlés szöge bizonyos értékét elér. Ugyancsak a

Népújság 4

1970. november 20,

hold-terepjáró biztonságát védi az a ,,vészfék-rendszer”, amely szakadékba zuhanás ellen biztosítja a járművet.

A kerekeket. meghajtó elektromotorokat, valamint a mintavevő és elemző berendezéseket, továbbá a hírösszeköttetést szolgáló egységeket is napelemekből nyert elektromos energia táplálja. A Lu- robod—1 televíziós kamerákkal van felszerelve, amelyek továbbítják a környezet képét a földi irányítóközpontba, ahol ezek alapján döntenek a jármű által megteendő útról. Ugyanezeknek a felvételeknek az elemzésével döntik el, hogy a berendezések hol, és milyen mintákat gyűjtsenek, s azokon milyen vizsgálatok kerüljenek elvégzésre.

A Lunohod—1 akkor kezdte meg tevékenységét az Esők tengerében, amikor ott napnyugta előtti időszak volt. Ennek következtében a Nap alacsonyan állt a láthatár felett, sugarai lapos szögben világították meg a terepet. Ez az úgynevezett súroló fény, amely a földi napkelte, vagy napnyugta eseteiből mindnyájunk előtt ismeretes, azt eredményezi, hogy a kicsiny tárgyak is hosszú árnyékot vetnek. így a felület legapróbb egyenetlensége, is kirajzolódnak, ami lehetővé teszi a felszín finom szerkezetének tanulmányozását is.

A Lunohod—1-et sokoldalú feladatok elvégzésére tették alkalmassá. Felszerelték a Hold szeizmikus tevékenységét jellemző rezgések jelzésére alkalmas berendezéssel, továbbá a nehézségi, erőtér mérésé;

re szolgáló graviméterrel. Ezek együttesen lehetőséget adnak arra, hogy meghatározzák a vizsgált területen a rengéstevékenységet, valamint az esetleges tömegeloszlási rendellenességeket. A két adat együttesen a felszíni és a felszín alatti szerkezetét behatóbban jellemzi, mintha csak egyikük állna rendelkezésre.

A holdterepjárót felszerelték olyan berendezésekkel is, amelyek lehetővé teszik a vett minták ■ helyszíni elemzését. E berendezések egyike a röntgen-spektrométer, amely a földi anyagvizsgálati és mintaelemzési gyakorlatban már néhány évtizede eredményesen segíti a kutatásokat. A Lunohod—1 céljaira természetesen ki kellett dolgozni ennek az érdekes műszernek a megfelelően teherbíró, egyben igen kicsiny és könnyű változatát. A röntgen-spektrométer bizonyos kémiai elemek, illetőleg vegyületek minőségi és meny- nyiségi meghatározásán túlmenően a kristályszerkezet igen pontos meghatározására is lehetőséget nyújt.

Jól kiegészítik e berendezés tevékenységét azok az elemző készülékek, amelyekben speciális folyadékok és a vett minták között kémiai reakciókat hoznak létre. A folyékony reagensek és a minták között lezajló kémiai kölcsönhatások olyan kémai elemek és vegyületek minőségi és mennyiségi

elemzésére nyújtanak módot, amelyek meghatározása a röntgen-spektrométerrel esetleg nehézkes, vagy nem lehetséges. Ugyanakkor a két eljárás arra is lehetőséget ad, hogy a mindkét módszerrel elemezhető minták mérési eredményeit egybevetve az elemzések megbízhatóságát is értékelhes- sék.

A Lunohod—1, vagy valamelyik későbbi utóda eljuthat a Hold olyan aktív területeire is, amelyek megismerése igen hasznos lenne a Hold szerkezetének feltárása szempontjából, azonban éppen az ott lejátszódó különleges folyamatok veszélyes volta miatt nem kívánatos, esetleg nem is lehetséges, hogy ott ember tartózkodjon. A Lunohod—1 útja így minőségileg új utakat nyitott a holdkutatás, és a későbbiekben a bolygókutatás történetében is.

‘ SINKA JÓZSEF