Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-20 / 272. szám
Fiatal pedagógusok az ifjúságpolitikai határozatok megvalósításáért „A fiatalokat olyan felnőttekké kell nevelni; akiknek szocialista céljaik vannak; — közéleti, közösségi emberekre van szükség, olyanokra, akik vállalják osztályuk, nemzetük, hazájuk sorsát és gondját, és ezért minden erejükkel gazdagítják, védelmezik hazánkat és a szocialista közösséget !” olvashatjuk az • ifjúságpolitikai határozatban. Ebben a nevelő munkában óriási szerepük van a pedagógusoknak. Nélkülük, az ő lelkesedésük, céltudatos munkájuk nélkül, szinte megva- lósíthatatlannak tűnik a határozat. A nevelő munka azonban nagyon bonyolult tevékenység, — a megvalósítás útján számtalan akadályt, nehézséget kell még teküzde- nünk. A határozatba foglalt célkitűzések megvalósításáért folyó munkánk egyik láncszeme volt az a megbeszélés, amelyet a megyei művelődési központban rendezett a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága a szekszárdi járás és Szekszárd város pályakezdő pedagógusai számára. A résztvevők, mindannyian csupán néhány éve hagyták el a képzőintézeteket és nagyobbik részük a megyeszékhely közelében dolgozó, egészen fiatal pedagógus, óvónő, tanító, tanár — szinte valamennyi nő. A vitaindítót Galicza János, a Padagógus Szakszervezet központjának munkatársa tartotta, ráirányítva a figyelmet a párt ifjúságpolitikai határozatára; — az V nevelésügyi kongresszus ajánlásaival; valamint a központi vezetőségnek a IX. kongresz- szus számára adott jelentésének alapvető kérdéseire. Az az őszinte vélemény- nyilvánítás, az az ügyszeretet, hivatástudat, és felelősségérzés, amelyet a megjelent fiatal nevelők hozzászólásai tükröztek, már maga is bizonyítja, hogy kezdő pedagógusaink megérdemlik a bizalmat, — és hogy igenis oda kell figyelni arra, amit mondanak! Oda kell figyelni a szak- szervezetnek, a művelődésügy állami irányítóinak, a községek és falvak tanácsi szerveinek egyaránt. Mert mit is mondtak ezek a kezdő nevelők? — „Hogyan lehetünk mi majd jó pedagógusok, amikor már a kezdésnél elhalmoznak a tennivalók áradatával? — Mikor . tanuljunk, mikor képezzük magunkat?” —morid- ja egy kis iskola nevelője. — „Szeretnénk művelődni, olvasni, tanulni, de nem jut folyóiratra, szaklapra es szakkönyvre elegendő anyagi, — az iskolák pedig elzárkóznak az Elet és Irodalom és más lapok, folyóiratok megrendez lésétől.” — mondja a másik. — „Miért tűrjük, hogy a tömegkommunikációs eszközök, rádió, tévé, mozi, sajtó sorozatosan megtépázza pályánk amúgyis gyenge lábon álló becsületét? Mit tesz érdekünkben, védelmünkben a szakszervezet?” — „Miért követelnek tőlünk ugyanolyan értékű munkát a felügyelők azonnal, mint az idősebbektől, — amikor a képző intézményekben sok mindenre nem is készítenek fel' bennünket?' — „Miért kell olyan nagy jelentőséget tulajdonítani az írásbeli munkáknak, a tanmeneteknek, és mun ka terveknek, amikor azokat általában úgyis az idősebbektől kérjük el? Sokkal jobban szeretnénk többet tartózkodni a tanítványaink között.” — „Miért van aránytalanság az óvónői és a tanítói kategória között a szabadságot illetően, talán könnyebb az óvónők .munkája? Miért nem segítik a továbbtanulásunkat, miért köteleznek olyan jellegű továbbképzésre, ahol eleve kizárt dolog, hogy felvegyenek?” — „Miért általánosítanak olyan könnyen, ha egy-egy nevelő követ el hibát és miért nincs ez így más pályán? Ha egy mérnök, orvos, vagy mezőgazdász hibázik, azt nevén ^evezik és úgy marasztaljál. el, minket azonnal általában tesznek felelőssé? Sokkal több megbecsülésre és sokkal nagyobb érdekvédelemre lenne szükség.” — fogalmazták meg a pálvakezdő fiataljaink. Csak úgy zuhogtak a kérdések! — Az indokolt igaz megjegyzésekre nem „sablonos válaszokkal” reagáltak a megyebizottság jelenlévő vezetői, hanem okos megértő szóval; -— nem felelőtlen ígérgetéssel, — hanem a nevelői pálya más oldalainak elemzésével, — az élet egészének vizsgálódó, feltáró módszerével. A zárszó után még hosz- szan tartó beszélgetésen maradtak együtt a fiatalok. — Úgy érezzük, hogy hasznos volt a tanácskozás. Meggyőződhettünk arról, hogy van az utánunk következő nemzedékben felelősségtudat, — van hely a fejükben a szocialista eszmék számára, — lendület és akarat, a munka becsületes végzésére. Ehhez azonban az kell, hogy melléjük álljunk, hogy segítsük őket, hogy meghallgussuk jogos és vélt serelmeiket egyaránt. De nemcsak meghallgatni, hanem tenni is kell értük — elsősorban a szak- szervezetnek — ha azt akarjuk, hogy minden erejükkel, fiatal lelkesedésükkel segítsenek nekünk célkitűzéseink m egvalósí tásában, Kedves Henrik a ped. szaksz. megyebizottsága elnöke Hasznos kapcsolat A múlt szombaton kedves vendégeket fogadtunk az iregszemcsei Bartók Béla művelődési ház ifjúsági klubjában. A Szekszárdi Szövetkezeti Táncegyüttes hét tagja kísérte Iregszemcsére, a klubfoglalkozásra Szabadi Mihályt, a táncegyüttes vezetőjét, aki .szemléltetéssel és gyakorlati bemutatóval kísért hangulatos előadást tartott „Milyen a magyar tánc?” címmel. A népes klubtagság sok tapssal jutalmazta a vendégek produkcióját. Nagyon örültünk annak, hogy a megye legtávolabbi részébe, szabadidejüket feláldozva. eljöttek és kedves estét szereztek az iregszemcsei fiataloknak. A Babits Mihály művelődési központ és az iregszemcsei Bartók Béla művelődési ház között ilymődon kialakult .hasznos baráti kapcsolat folytatásaképpen á" 40 tagú táncegyütes még e hónap 21-én, szombaton este — teljes létszámmal —- Iregszemcsére látogat, ahol egész estét betöltő műsorral Iregszemcse közönségének is bemutatkozik. BŐGŐS GYULÁNK. jbűv. biz igazgat« során dőlt el a közelmúltban a három első „ helyezés sorsa abban a szellemi vetélkedőben, amit a dombóvári vasutas művelődési házban rendezett meg a vasutas csomóponti KISZ- szervezet a város testvérszervezetei részvételével. Öt csapat mérkőzött, és az utolsó fordulóig három csapat holtversenyben volt. Ebben a fordulóban viszont már eldőlt a helyezési sorrend. A szellemi vetélkedő első helyezettje a Gőgös Ignác Gimnázium IvISZ-szerve- zetének csapata, második a dombóvári fűtőház, harmadik a dombóvári vasúti csomópont KISZ-szervezetének csapata lett. Mindhárom győztes csapat oklevelet és értékes tárgyjutalmakat kapott,. Az okleveleket és a díjakat a zsűri elnöke, Jutkusz Győző, a városi KISZ- bizottság titkára nyújtotta át a győzteseknek — írja a vasutasok szakszervezeti művelődési házának igazgatója, Bencze János. Hazajöttek IVf a reggel és a délelőtti órákban gépkocsikra ül- nek Szatmár m egyében az építők, és hazajönnek. Befejezték küldetésüket. A mindent elsöprő árvízi katasztrófa nyomait eltűntetni, az életet visz szahozni a szatmári végeken, az egész ország összefogott. Pénz, anyagi segítség és kétkezi munka, tervezői tevékenység és közigazgatási intézkedés, rendőri munka és orvosi segítség — minden volt az árvíz sújtotta vidéken. A kormány úgy határozott, hogy gyorsan, még a tél beállta előtt normális életkörülményeket kell az árvíz sújtotta vidéken teremteni. Mi Tolna megyeiek is ott voltunk az első sorban. Vittük az élelmiszert, s Tolnából gépkocsikonyvojok indultak élelmiszerrel rakottan, hogy legyen- kitartása embernek, jószágnak. És elsőként ajánlotta fel a megye az építőmunkát is. A megyei pártbizottság székházában volt az első' tanácskozás, mely elindította a Tolna megyeiek újjáépítő munkáját. Több mint tíz órát rohant kéthetenként az autóbusz az építőmunkásokkal, Szatmár megyébe. A távolság nagy. Az itthoninál rosz- szabb munkakörülmények, rosszabb szállás várta a munkásokat. Távol a családtól naponta 10—12 órát is dolgoztak, hogy mielőbb befejezzék küldetésüket. Több mint 110 család jutott a Tolna megyei építők keze nyomán otthonhoz. Méltánytalan volna kiemelni egyik vagy másik' építő csoportot, brigádot. Hisz mindahány megfordult ott hősies, kiváló munkát végzett. Az állami építők, a tanácsi építők, a Tövállok, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok építőbrigádjai, a kisipari termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek építőcsoportjai éppen úgy a munka dandárjában vettek részt, mint a községi tanácsok házibrigádjai, vagy a nagyobb vállalatok kőművesei. Összefogott a megye, össze kellett fogni, mert ez a sok építő kéz hiányzott a megyéből. A hiányt alig vettük észre. És ez az itthoniak dicsérete. A Tolna megyei feladatok lebonyolításával a ™ Tolna megyei Áll ami Építőipari Vállalatot bízták meg. E vállalatnál alakú lt ki az újjáépítés stábja, innen irányították a munkát. Egy beszélgetés során a vállalat igazgatója elmondotta, hogy nem tudtak volna olyan sikeresen dolgozni Szatmár megyében, ha a Tolna megyei vezetés a Tolna megyei építők munkájához nem ad meg minden segítséget, támogatást. . . A kőműves, a segédmunkás, az igazgató, a művezető, a megyei tanácselnök, a megyei párttitkár ügye volt, hogy az újjáépítésben a Tolna megyeiek példásan helytálljanak, hogy a kormány-adta megbízást időre, pontosan teljesítsék. . Ott messze Szatmárban, amikor esténként találkoztak a Tolna megyei építők, sokszor került szóba az otthon. Napközben meg gyakran keresték fel egymást a művezetők: „adj egy tonna cementet”, „küldj egy kocsi sódert”. Mert nem ment simán a munka, sok volt az akadály. Az első emberek akik odautaztak újjáépíteni, nehéz körülmények között éltek: maguk csináltak szállást, napokig száraz, gyenge koszton éltek. A sok nehézségen azonban úrrá lett az ember. Úrrá lett a természet okozta csapáson, új Sz»l- márt épített az ország. jVí a leveszik a fehérgyarmati óvoda épületéről a 1,1 Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Építés- vezetősége című táblát. F elszegelik ismét az Állami Óvoda címűt. S hétfőn hozzáfognak a volt építésvezetőség kitakarításához, hogy visszaköltözhessenek az óvodások is otthonukba. Köszöntsük e helyen Is az újjáépítésben részt vett Tolna megyei szakembereket. PÄLKOVÄCS JENŐ 1969 első negyedévében kezdték meg a próbaüzemet a Borsodi Sicelőkészítő Műben, ahol a diósgyőri és az ózdi nagyolvasztók részére készítik elő a nyersvasgyártáshoz szükséges elegyet. (MTI foto * Mező Sándor felvétele — KS} \ Izgalmas döntő
