Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
'yrTTTM?T»WTffTTmmTTTTiyTmTTTT?mTT?mTTTTTm rrrTrvrrrrrrrrrrrrrrrrrrrTfrrrrrTTrrrrrTrryrryi'rrrTWTf'rrrfTf kalandos története Amikor látott, vagy hallott dolgokról van szó, nem ritkán megesik, hogy a tanúk — egész sor különböző tényező hatására, vagy az illető esemény bekövetkezésének szubjektív körülményei folytán — egymástól eltérően értelmezik, jegyzik meg és elevenítik fel a történést. A fizika, a vegyészet, sőt a matematika vívmányainak felhasználásával a rendőrtudomány egész sor újabb, eddig elsikkadt bizonyítékkal siet az igazságszolgáltatás segítségére. A kriminalisztikában lényeges szerepet játszik a személyazonosság megállapításának, az igazság kiderítésének folyamata. Gyökerei mélyen visszanyúlnak a történelembe, s az a szükségesség hívta életre, hogy felfedezzék, elszigeteljék és megbüntessék a társadalomra nézve ártalmas elemeket. Elsősorban is az ismeretlen gonosztevő kilétét kell megállapítani. Ki a tettes? — ennek a kérdésnek a tisztázása volt mindenkor a rendőrség fő feladata. Másodsorban azt kell felderíteni, hogy nem visszaeső bűnözőről van-e szó, akit már elítéltek, s aki álnév mögé rejtőzve ismét bűnözik. A tüzes vassal való megbélyegzés, amelyet a múlt században még alkalmaztak, éppen e célt szolgálta. A tüzes bélyeg azt jelezte, hogy az illető előzőleg már büntetett, visszaeső bűnöző. A tüzes bélyeg — a személyazonosság megállapításának megkönnyítése mellett — mintegy tetőzte, kiegészítetté a gonosztevőre mért ítéletet. Franciaországban a tolvajokra V betűt ;Vo- leur), a hamisítókra F betűt (Faux), a visszaeső bűnösökre pedig W betűt sütöttek. Jeremy Bentham, a neves angol filozófus és jogtudós javasolta, hogy a személyazonosság megállapítása érdekében ne csak a gonosztevőket tetoválják. hanem az egész lakosságot. Az angol közvélemény azonban elutasította Bentham indítványát, mint emberi méltósággal össze nem egyeztethetőt. Bentham rendszere különben sem oldotta volna meg a törvényszéki azonosítás kérdését. A tetoválást ugyanis módosítani is, eltávolítani is lehet. Egyik sikertelen kísérlet a másikat követte. A kísérletezők arra törekedtek, hogy a visszaeső bűnösök azonosságának megállapítására hatékony rendszert dolgozzanak ki. Az első, szinte általánosan elfogadott rendszer Alphonse Bertillon módszere — a törvényszéki antropometria — volt. Alphonse Bertillon, a párizsi rendőrprefektúra segéd jegyző je, 1879 júliusában jelentést terjesztett a rendőrfőnök elé. Ebben javasolta, hogy a gonosztevők személyazonosságának megállapítása céljából alkalmazzanak bizonyos antropológiai méréseket. Bertillon elmélete arra a feltevésre épült, hogy nem létezhet azonos testrészekkel rendelkező két ember, továbbá, hogy az emberi csontváz, méreteit tekintve, a változatok végtelen sokaságát mutatja. Bertillon módszerének alapját a test méreteinek megállapítása képezte. Tehát: a test és a fej méretei, a bal láb hossza, a bal kéz középső ujjának hossza, a bal alkar és a karok kiterjesztett hossza, a felsőtest méretei stb. Mint láthatjuk, Bertillon a test baloldalán végezte el a méréseket, mivel ez kevésbé van kitéve a fizikai munka okozta elváltozásoknak, torzulásoknak. Bertillon ötlete a főkapitányság kicsiny és poros szobájában született, ahol munkáját végezte: kartotékokra, törzslapokra vezette rá a gonosztevők ismertető jeleit. Hamar rájött, hogy a személyazonosság megállapításának ez a módszere sztereotip megfogalmazásokra épül (orr — kicsi, nagy, rendes; száj — mint előbb; szem — fekete, kék, zöld; áll — borotvált, és így tovább), s mint ilyen szinte teljesen értéktelen, használhatatlan, hiszen ezer és ezer ember ismertető jelei teljességgel azonosak. Bertillon antropometriája olyan időpontban született, amikor a bűnözők száma — nemzetközi vonatkozásban is — szüntelenül emelkedett. A rendőrségek nyilvántartása, amely szerte a világon elavult személyazonosítási rendszerekre épült, túl volt zsúfolva gyakorlatilag alig használható kartonokkal, bűnügyi nyilvántartó lapokkal, kartotékokkal. A visszaeső bűnözésre és a száműzetésre vonatkozó törvények következtében Fran- ■ ciaországban és egyebütt is nagyszámú gonosztevő élt álnév alatt, kilétét elpalástolva. Bertillon 1879-ben nyújtotta be javaslatát, ámde kerek két esztendeig kellett várnia, amikor is a régi rendőrfőnököt leváltották. Utódja megértőbbnek mutatkozott, s így Bertillon elkezdhette' a munkát. Rövid idő alatt számottevően megszaporodtak a kartotékok, s á személy- azonosítások is. 1884-ben Bertillonnak sikerült felderítenie 300 olyan büntetett előéletű személyt, akik a régi személyazonosítási módszerek rostáján egyszer sem akadtak fenn. A rendőrnyomozók azonban korlátozottaknak tekintették az elért eredményeket. Jogosan tették fel a kérdést: „A rendszer jó, ha már lefüleltünk egy gonosztevőt. De hogyan alkalmazzuk a letartóztatás előtt, amikor a bűnözőt keressük, de még nem kaptuk el?” Bertillon mint buzgó feltaláló nem csüggedt, s csakhamar kibővítette rendszerét a bűnözők fényképeivel (szemből és oldalnézetből), majd olyan ismertető jeleket írt a kartonlapokra, mint például az arcbőr színe és arckifejezés, esetleges hegek, a haj színe, az orr formája stb. És így a rendőröknek a gonosztevők olyan pontos és részletes leírása áll rendelkezésükre, amilyen még soha azelőtt. Ebben a diadalmas pillanatban úgy tűnt, hogy Bertillon módszere végérvényes győzelmet aratott. Valójában éppen akkor állt a legközelebb a bukáshoz. Bertillon megkísérelte egy tudományos alapokra helyezett használható nyilvántartási rendszer kidolgozását. És ezt vitathatatlan érdemének tudjuk be. De gyakorlati szempontból a törvényszéki antropometria tudománytalannak és használhatatlannak bizonyult. Tekintettel arra, hogy az egyének közötti eltérések rendkívül változatosak, az antropomet- riai mérések jegyzéke nem kevesebb, mint 61-re szaporodott. Még ez sem tette azonban lehetővé, hogy kiküszöböljék a bertillonálás tévedéseit és hibáit, amelyeknek fő forrása annak a tételnek az elfogadása, hogy a csontozat fejlődése a 20. életév betöltése után megáll. Érdekes viszont az, hogy az Interpol ma átvette Bertillon rendszerének néhány gondolatát és — valahányszor nem áll rendelkezésre valamely nemzetközi gonosztevő ujjlenyomata — alkalmazza is azokat. (Folytatjuk) uü i Látogatás a Sütőipari Kutató Intézetben Az óránként 1 tonna teljesítményű intenzív dagasztógép a Sütőipari Kutató Intézet és az Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat közös alkotása. Október 1-én életbe lépett az új kenyérszabvány, amelynek kidolgozásában egyéb szervek mellett közreműködött a Sütőipari Kutató Intézet. Felkerestük az intézet igazgatóját, dr. Szalai Lajos kandidátust, és megkértük, válaszoljon az intézet munkájával kapcsolatos kérdéseinkre. Buda fontos ipari körzetében, Kelenföldön, a Dombóvári úton települt az a kutatóintézet, amely azzal a fontos feladattal foglalkozik, hogy jobb kenyeret és pékárut kapjon az ország népe és gazdaságosabban állítsák ezt elő. Közvetlenül az intézet mellett egy nagy csarnoképület emelkedik; az intézet kísérleti üzeme, ahol a laboratóriumban kidolgozott új technológiát kipróbálják. — Igen, az intézet tökéletesen megfelel céljainak — mondja dr. Szalai Lajos igazgató. Sok külföldi — szocialista és nyugati — testvérintézetet látogattam már meg, de nyugodtan állíthatom: a moszkvai intézeten kívül még nem találkoztam a mienknél különbbel. Minden munkafeltételünk — műszerek, folyóiratok, könyvtár — kielégítő, lehetőséget ad a jó munkához. — Hallhatnánk valamit az intézet múltjáról? — Az intézet elődje már régóta működött, mint Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet; ez volt a hazai búzanemesítés kutatóbázisa. 1950- ben lett ipari kutatóintézet, 1959-től pedig külön intézetként folytatta a munkát a Malomipari Kutató Intézet és a Sütőipari Kutató Intézet. Az intézet szűkebb értelembe vett története tehát csak 11 évre nyúlik vissza. — Melyek az Intézet kutatási programjának fontosabb területei? — Tevékenységünk tulajdonképpen hármas, de egymástól nem szétválasztható. Feladatunk a hazai sütőipar technológiai, műszaki fejlesztése és bizonyos alapanyagoknak a minőségellenőrzése. A technológiai fejlesztésen azt értjük, hogy egyrészt megoldjuk a sütőipar aktuális technológiai problémáit, másrészt új, korszerűbb technológiai módszereket dolgozzunk ki és alkalmazzunk. Ilyen pl. az intenzív dagasztás hazai elterjesztése. Míg a régebbi, de már gépesített módszerekkel a dagasztás hosszabb időt — legalább 20 percet — vett igénybe, az új módszerrel ezt sokkal rövidebbre csökkentettük le. Sőt, ma már két módszere is van az intenziv dagasztás- nak, a folytonos és a szakaszos megoldású. Először a folytonos tésztakészítő vonalat dolgoztuk ki. A dagasztási idő ennél 42 másodperc. A technológia megoldásával párhuzamosan az intézet műhelyeiben elkészült a gép prototípusa. is, amely már gyártás alatt van, illetve az első berendezés működik is Győrött. Teljesítménye óránként egy tonna. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy felveszi a versenyt a külföldi hasonló gépekkel, — sőt bizonyos szempontból jobb is azoknál. — A folytonos dagasztás technológiája azonban nyilván csak a nagyvárosokban létjogosult, ahol a fogyasztás nagysága ezt megköveteli. Kisebb városokban, falvakban azonban valószínűleg ez nem terjedhet el? — Igen, ezért volt szükség a szakaszos dagasztógép kidolgozására is. Hasonlóan a folytonos eljáráshoz, itt is meg kellett oldani a technológiát, és az ehhez szükséges gépek tervezését. Ma már ott tartunk, hogy az egyik gépgyár gyártja a közösen kifejlesztett gépeket és 1371. első félévében már 50 db. szakaszos működésű dagasztógép munkába is áll az országban. A gépek és az új technológia, amellett, hogy könnyíti a pékek gyakran embertelenül nehéz fizikai munkáját, minőségjavulást is hoz, és lényegesen csökkenti a termék átfutási idejét. A dagasztási idő ennél 2,5 perc. Egy példával szemléltetve: az új technológiával attól kezdve, hogy megszületett az elhatározás a zsemlekészítésre, a termék 9 perc alatt elkészül. A sütőipar így jobban, gyorsabban képes reagálni a fogyasztás gyakran változó igényeihez. — Az új módszer hazai bevezetése külföldi módszerek egyszerű átültetését jelentett-e, vagy eredeti „hazai” ötlet is testesült meg benne? — A módszerek lényegét természetesen nem ml „találtuk fel”, hiszen már ismertük a külföldi példákat. Az átültetés azonban lehetőséget ad hazai „ötlet” megvalósítására is. Nos, a folytonos intenziv dagasztógépbe is „épült be” ilyen ötlet, amelynek a szabadalmi eljárása azóta több országban folyamatban van. Egy új szabályozástechnikai alapelvről van szó. Ez azt jelenti, hogy a megvalósult magyar „ötlet” dagasztás alatt értékeli a feldolgozásra kerülő liszt tulajdonságait, és ennek alapján vezérli a gép a dagasztás további műveleteit. A gép észleli a liszt minőségi változásait, és a gép automatikája maga választja meg az adott liszthez szükséges többi anyagok mennyiségét. Pl. annyi vizet adagol a dagasztáshoz, amennyit az adott lisztminőség megkíván. Ezt a külföldi gépek „nem tudják. ’ — Milyen munkák megoldása van még folyamatban az intézetben, milyen érdekesebb tervekkel foglalkoznak? — Befejezett kísérleteink vannak, a kenyér öregedését késleltető anyagokkal való kezelésével és a 7 napig tartós, szeletelt, csomagolt, „kempingkenyér” előállításával kapcsolatban is. — Es végül egy kérdés: Sok a panasz a kenyér minőségére. Mikor várható javulás? — Sajnos, ez nemcsak technológiai és műszaki probléma. Az időjárást, — ennek következményeként . a búza, illetve lisztminőséget — nem lehet befolyásolni. — fejezte be dr. Szalai Lajos. Horti József ■AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
