Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
I Emlékezés Huszonöt évfe Dr. Solymosi Mihály rendőr ezredes nyilatkozata Nyugodt politikai és gazdasági légkörben, boldogan ünnepelte népünk, hazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulóját. Olyan atmoszférában, amelyre a közrend és a közbiztonság szilárdsága jellemző. Ezek megnyugtató voltára tavaly novemberben határozatban mutatott rá a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, — miután igen alaposan elemezte és elismerően értékelte a belügyi szervek munkáját. Sikereink alapja a párt politikája, ennek a politikának egyik hatékony segítője a rendőri tevékenység. Felszabadulási, jubiláns cikksorozatunk nem lehetne teljes, ha ennek keretében nem emlékeznénk meg a rendőrség helytállásáról, Tolna megyei fejlődéséről. Dr. Solymosi Mihály rendőr ezredest, a megyei párt-vb. tagját, aki megyénknek 1959 óta rendőr- főkapitánya, kértük meg, tájékoztassa erről olvasóinkat. Dr. Solymosi Mihály elvtárs részint személyes tapasztalataira emlékezett, részint azokból az adatokból nyújtott ismertetést, ame'yeket megyénk rendőrségének történetére vonakozóan munkabizottság gyűjtött össze. — 1945. március 19-ével megyénk egész területe felszabadult, megkezdhettük új világunk alapjainak lerakását, — emlékeztetett a nagyszerű órákra dr. Solymosi Mihály. — Az alapozás egyetlen mozzanata sem választható el pártunktól, a Szovjetunió barátságától. Az idősebbek személyes tapasztalataik birtokában állíthatják, hogy ahol az első szovjet katona megjelent, ott azonnal erőfeszítések történtek a rend megteremtése, a termelés megindítása érdekében. A Tolna megyeiek okkal emlékeznek tisztelettel és szeretettel olyan férfiakra, mint például Davidov kapitány, Szekszárd város első katonai parancsnoka. Tokárjev alezredes, Davidov elvtárs politikai helyettese; Babin őrnagy, Bonyhád első városparancsnoka. Pártunk már a kezdet nehéz óráiban igyekezett hasznosítani azt a forradalmi fontosságú felismerést, hogy a rendőri munka politikum, ezért egyes tagjait pártmunkaként kötelezte a rendőri szolgálat ellátására. I — Melyek voltak a legfőbb gondok 1945 végén, 1946 elején? — Kezdeném azzal, amit mindenki látott: a szegénység. Miatta kellett beérni „egyenruhaként” vörös vagy nemzeti színű karszalaggal. Míg a spekulánsok örömére mindinkább elhatalmasodott az infláció, s az újgazdagok a dolgozók rovására harácsoltak vagyont, a személyi állomány tagjainak alig volt mibe öltözniök. Ezt érzékelteti a Tolna megyei körzeti szemlélő korabeli jelentésének egy részlete: „A ruhák nagy százaléka oly rossz állapotban van, hogy azokat a bajtársak felvenni szinte röstellik. Ajánlatos lenne foltnakvalót kiadni, hogy ezáltal a szakadt részeket el tudják tüntetni.” A rendőrök ruházata csak 1946 telére vált elfogadhatóvá. A technikai felszerelést az egész megyében mindössze egy-két autó, néhány jórossz kerékpár, s néhol mutatóba egy, roncsból helyrehozott motorkerékpár jelentette. Fegyverzet dolgában sem álltunk a legjobban. Az anyagilag hátrányos helyzet sem riasztotta vissza azonban a pártban, a jövőben bízókat, hogy vállalják a megpróbáltatásokat. A párt harca a hatalomért a testületen belül is folyt. A kommunista párt tagjainak száma — gyakorlatilag azonos összlétszámon belül — 1945-ről 1946-ra több mint kétszeresére emelkedett; ebben az időben körülbelül minden harmadik rendőr volt a Magyar Kommunista Párt tagja. A parlamentben igen erős Kisgazdapárt viszont már csak a személyi állomány egytizedét vallhatta tagjának. Munkánk legfontosabb feltétele, a személyi állomány forradalmi érzülete adva volt. Igen rövid, mindössze hathetes tanfolyamon kellett — és sikerült — elérni, hogy a forradalmi lelkesedés öntudatos forradalmisággá érjen. A leglényegesebb szakmai ismereteket ugyanezen a másfél hónapos kurzuson sajátították el a hőskor rendőrei. ■ i — Mi volt megyénk rendőrségének első feladata? — A menekülő fasiszták lerombolták és kifosztották az országot, a köztörvényi bűnözőket a börtönből rászabadították hazánkra. Kézre kellett keríteni ezeket, s szinte velük egy- időben elfogni a politikai bűnözőket: a háborús bűnösöket, nyilasokat és más hazaárulókat. A politikai bűnözők bíróság elé állítása már kezdetben erősítette a rendőrség tekintélyét. Segített eloszlatni a földhöz juttatottak olykor tapasztalható aggodalmait. A néphatalom megyénkben 155 000 holdat, kis híján ötezer házhelyet, nyolcezernél több családi házat juttatott az arra érdemes rászorulóknak. Kapott házat-földet az a hozzávetőleg 4500 székely család is, amely 19.45-ben települt le Tolnában. A ki- és betelepítés az országosnál nagyobb arányban érintette megyénket. A kommunisták idejében felfigyeltek arra, hogy a fasizmus hívei szeretnék lejáratni minden, a hitleriz- mus ellen tanúsított megmozdulás hitelét, s hogy fegyvertárukból a nemzetiségellenes uszítás sem hiányzik. Finom politikai érzék, jókor alkalmazott erély, — ezeknek köszönhetjük, hogy a negyvenes évek második felének modern népvándorlása idején megyénkben csak egyetlen nagyobb rendzavarás történt. Mindössze két napig tartott. Természetesen, a politikai bűnözök ellen vívott harc közepette a spekulánsok, a feketézők üzelmeit sem nézte a rendőrség tétlenül. — Kerületi kapitányságok, körzeti szcmlélöségek megszűntetése után, 1950-ben alakultak a megyei rendőrkapitányságok. Mi rejlik a nevek változása mögött? — Az elnevezések és a szervezeti formák változása a társadalmi-gazdasági és a közigazgatási változások nyomában járt. Ez idő tájt alakultak ki azok a szakterületek, amelyeknek művelői pontosabban körülhatárolt rendőri feladatokkal — például a társadalmi tulajdon védelmével — foglalkoznak. Ekkoriban állítottak a megyei Rendőrkapitányok mellé politikai helyettest. A politikai helyettes segítette a rendőri párt-alap- szervezeteket, mozgósította, lelkesítette a személyi állományt. — Ezredes elvtárs, a rendőrség és a sajtó között állandósult őszinteség jegyében legyen szabad egy 1954 évi adatra vonatkozóan külön megkérdeznünk. Abban az esztendőben több mint két és fél ezer embert ítéltek el megyénkben a bíróságok, s körülbelül négyszer ekkora volt a szabálysértés miatt feljelentettek száma. Indokolt-e arra gondolnunk, hogy a mozgósítás vetése túlságosan bő aratást eredményezett? — Az ötvenes évek politikai hibáitól a rendőri vezetés, a rendőri gyakorlat sem tudta függetleníteni magát. A vezetők és a beosztottak — hasonlóan a termelésben foglalkoztatott dolgozókhoz — arra törekedtek, hogy többet produkáljanak. Ám a „több” követelményének könnyebb eleget tenni, mint a „jobb”-nak ... A rendőri tevékenység minőségét számos tényező összevetése, elemzése alapján lehet csak helyesen értékelni. Már több mint tíz éve világosan látjuk, hogy nem az a jó rendőr, aki halmozza a szabálysértési feljelentéseket, hanem az, aki szabályszegés láttán differenciál: tanít, figyelmeztet és csak szükség esetén büntet. A hibák kijavítására, — mint ismeretes —, az MDP Központi Vezetősége 1953 júniusában hozott határozatot. A helyes nézetek formálása a törvényesség szi- lárdulásával, ez pedig a rendőrség tekintélyének növekedésével járt. A lakosság és a rendőrség kapcsolata 1955-re annyira harmonikussá fejlődött, hogy ez lehetővé tette a segédreriöóri — mai alakjában: önkéntes rendőri — testület megszelvezését. Ezzel párhuzamosan alakult ki a rendőrségi körzeti megbízottak hálózata. Őszinte örömmel hangsúlyozom, hogy ez a szervezeti forma mind országosan, mind a mi megyénkben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A körzeti megbízottak és az önkérttesek rátermettek, hivatásszeretők. — Mint emlékezünk, a felsőbb párt- és állami vezetés ingadozása, a revizionizmus előretörése, a politikai zűrzavar megadályozta a rendőrséget abban, hogy 1956-ban egységesen és erélyesen lépjen fel a belső ellenséggel szemben. Sőt, Nagy Imre a néphatalom védelmezői között a szocializmus fegyveres oltalmazóit is ellenforradalmárnak bélyegezte. November elején viszont már ismét, megnyugodva láthattuk a járőröző rendőröket. Mi tette lehetővé ezt a gyors változást? — A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány felhívására talpraálltak megyénk kommunistái. A főkapitányságon no- vember első napjaiban megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt alapszervezete. A hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok jelenléte, segítsége, a meglevő rendőri erő és az akkoriban megszervezett karhatalom lehetővé tett?, hogy 1957 nyarára végérvényesen leszámoljunk az ellenforradalmi erőkkel. Hűséges fegyvertársunk, a Munkásőrség 1957 tavasza óta velünk együtt őrködik hazánk belső rendjén. — Miben foglalhatnánk össze az utóbbi tíz év fejlődését? i — Pártunk kongresszusainak határozataiból, a szocializmus alapjai lerakásának, a szocializmus építésének tényáből adódtak időszerű feladataink. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején a fejlődést gonosz szándékkal akadályozókra figyeltünk, későhb azokra, akik a megnagyobbodott, vagy újonnan született tsz-ek elé próbáltak gáncsot vetni, úgyszintén az ikra, akik egyéni hasznukra károsították meg a kezdet gondjaival küzdő közös gazdaságokat. Elvhű, politikailag és szakmailag képzett személyi állományunk ismereteit állandóan gyarapíthattuk. A személyi állomány műveltségi színvonalát jellemzi, hogy dolgozóink mintegy 95 százaléka végzett — az általános iskolán túl — állami vagy belügyi iskolát, örvendetesen nagy számú az érettségizett, s egyre több az egyetemi, főiskolai végzettségű rendőr. Ebből következik az intézkedések javuló színvonala, kulturáltsága, a munka eredményeinek növekedése. Felszerelésünk szintén korszerűbbé vált az utóbbi évtizedek alatt; technikánk nagyobbrészt megfelel a követelményeknek. A közbiztonságot és a lakosság biztonságérzetét egyaránt növeli a megye- székhelyen megteremtett URH- és a járásokban szervezett gépkocsizó járőrszolgálat. A jogpolitikai elvek szem előtt tartásával végérvényesen szakítottunk a mennyiséget fetisizáló szemlélettel. Ennek köszönhető az a politikailag nagyon fontos tény, hogy ártatlan ember nem kerül a bíróság elé A lakosság és a rendőrség kölcsönös bizalmának növekedése reményt nyújt egyes bűncselekmény-fajták számának csökkenésére; jószándékú emberek szinte naponta hívják fel az önkéntes és a hivatásos rendőrök figyelmét olyan körülményekre, amelyek megszüntetése kizárja bűncselekmény elkövetésének lehetőségét. Időszakonként még előfordul, hogy egyes bűncselekménv-fajták elszaporodnak, mások csökkennek. Az évek tapasztalatai alapján állítom, hogy a bűncselekmények száma évről évre csökkenő tendenciát mutat. A megelőzés és a felderítés színvonala emelkedik. — Milyen jellegű bűncselekmények száma növekedett az utóbbi időben? — Jelenleg nagy gondot okoz az utóbbi hetekben elszaporodott betöréses és egyéb lopások száma. Optimista vagyok abban, hogy e területen is rövidesen rendet teremtünk. Ehhez is kérjük megyénk lakosságának aktív támogatását. Azon dolgozunk, hogy a közrend és a közbiztonság további szilárdításával köszönthessük pártunk tizedik kongresszusát, — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát dr. Solymosi Mihály rendőr ezredes, a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. Nők „ellenzékben1' ? T úlzás nélkül állítom, leesett az állam azt hallgatván, hogy. ellenzői akadnak — és éppen a nők körében — azoknak a nőpolitika irányát megszabó párt- határozat szellemében született intézkedéseknek, amelyek úttörő módon egy-egy ipari és mezőgazdasági üzemünkben az édesanyák helyzetét kívánják javítani. Az elmúlt hónapban igen sokat foglalkozott a rádió, televízió, sajtó a nők, s első helyen az anyák társadalmi, gazdasági helyzetével. E tényt megnyugvással könyvelhetjük el. Joggal kelt azonban nyugtalanságot a számba vett tennivalók megvalósításának küszöbén az. hogy az egyes, üzemenként, vállalatonként más- más módon segíteni kívánó intézkedéseket nem az egyes üzemek, vállalatok, intézmények férfi dolgozói támadják, hanem maguk a nők. Tanulságos az eset, leírjuk... Egyik ipari nagyüzemünk munkáskollektívája gondos előkészítés után úgy döntött, hogy a kisgyermekes édesanyák részére minden héten biztosít szabad szombatot, vállalva az érintett nődolgozók hiányzásából fakadó munkaidőtöbbletet. A döntés egyedülálló és tulajdonképpen megérdemelné a külön méltatást is, hiszen bizonnyal nem volt könnyű az egyhangra találás, nyilván érvek és ellenérvek csatáztak. Valószínű esendő emberségünk is jelen volt a kollektív vállalást-tévők döntést megelőző vitáiban. Itt most a végeredmény a fontos, mert a végeredmény nagyszerű. Az üzem nődolgozói közül azQk az édesanyák, akik kisgyermekük révén voltak jogosultak az így megszaporodott szabad szombatokra, boldog megelégedéssel köszönték a segítőszándékot, s természetesen igénybe is vették az anyaságukat ily módon is megbecsülő lehetőségeit. Örömük azonban nem maradt sokáig zavartalan, mert az üzem életében oly nagyszerű vívmányt előbb névtelenül, majd névvel torpedózni kezdték, de nem a férfi munkatársak, hanem a nők... M ásutt, egy másik kollektíva úgy döntött, hogy a jól dolgozó kisgyermekes édesanyák helyzetén — esetenként és a lehetőségek határán belül — jutalomsza- badságga] javítanak, mintegy megakadályozandó, hogy a kisgyermekes nődolgozók évi szabadságukat és ezenfelül fizetés nélküli szabadságukat vegyék csak igénybe valahányszor a gyerek betegsége miatt kénytelenek munkahelyüktől távolmaradni. Itt is hiába döntött a közösség egyöntetűen. Ebben az esetben is a nők voltak a kifogásolók, méltatlankodók, ellenzékbe vonulók. Igen, jól sejti az olvasó: azért, mert őket pillanatnyilag nem érintették a kedvezmények. A z idézhető példák tára — sajnos — mind gazdagabb, bár könnyű szívvel mondanánk le az effajta „gazdagodásról”, mert a neje gazdasági, társadalmi helyzetén változtatni, javítani kívánó helyi intézkedések kialakuló ellenzéke politikai képzetlenséget bizonyít, s olyanfajta emberi, erkölcsi rövidlátást. ami méltatlan a tetteiben, gondolkodásában mindinkább szocialista emberhez. óa —
