Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

*

Meghalt egy munkás

Senki nem mond semmit. Néznek maguk elé: hallgatnak. Hozzak engedélyt. Kitől? Az igazgatótól. Mégis,' hogyan történt? Az emberek a földet nézik. Egy szikár, intelligens arcú kubikoS elfordul, ne lássam a könnyeit, és is elfordulok. . .

Engedély? Minek ide engedély? Felteszem, a rend miatt.

A kubikos felnéz az égre.

— Holócsi szaktárs a brigádjától két pillérállás távolságban lecsavarja a lágyhuzalt. Utoljára így láttam, most már örökké így látom. Majd a munkatársam egy deszkát adott át, ezzel elfordultam, és mikor újra a pillérállás felé néztem, Holócsi szaktárs kiterülve feküdt a földön.

— És maga? Maga itt volt? — kérdezem az óriásdaru kezelőjétől.

— Itt is, meg nem is. A daru háttal állt. rakományt szedtünk le a kocsiról. Még azt

hogy leesett. Mi esett le? — kiabált vissza a művezető.

— Egy ember! Egy ember! — harsogta vissza Wáhl Ferenc ács.

— Maga itt volt? — nézek Nagypál Istvánra.

— A pilléreket raktam a darura. Éppen leültem. Háttal ültem. A kiáltásra felugrottam és futottam. Hat perccel a baleset után Ernő már a kórházban volt. Megállítottuk az első erre haladó személygépkocsit. Fiatalasszony vezette. Az orvosok már nem segíthettek rajta. Én intéztem a temetési dolgokat.

Huber Lajos hegesztette a pillért, ahonnan Holócsi Ernő elment.

— Még el sem kezdtem a hegesztést, már kiáltottak. Hogy esett, mint esett, nem látta senki. Gondolom, megbotlott. Fel-fel- nézünk és megborzongunk. Azóta bedeszsem tudom, mikor vitték el. Járt a motor. Nem láttam, nem hallottam semmit.

A művezető arca megmerevedik, mikor kérem, hogy beszéljen a balesetről. Fél. A haláleset után másfél, két hónappal bírósági tárgyalásra kerül sor. Minden mondat, minden szó, minden hangsúly számít. „Kiadták az ukázt, hogy ne nyilatkozzunk." Újra engedélyt kérek az igazgatótól. Megkapom. SZMT munkavédelmi felügyelővel járunk a pillérek között a süppedős homokban, beszélünk az emberekkel, nézzük, az iratokat.

Részlet a baleseti vizsgálati jelentésből:

„A kérdéses napon (1970. szeptember 12.) Szekszárdon, a Gemenc szálló építkezésénél összesen tíz fizikai dolgozó és Sáhrer József művezető dolgozott. Az épület déli szárnyának az utolsó pillérét szerelték, amikor kiáltásra lettek figyelmesek — Wáhl Ferenc ács kiáltott —, akkor észlelték, hogy Holócsi eltávozott mellőlük, és tőlük mintegy húsz méter távolságban, az épület északi szárnyán, a födémről a földre zuhant. (A födémelemek közötti nyílás egy méter harminc centi, a magasság öt méter harminc.) Feltehetően a következő pillér beállításához szükséges vashuzalt akarta kihúzni. Dacára annak, hogy jelen esetben a művezető közvetlen magának tartotta fenn a vezetés és intézkedés jogát. Holócsi ezt figyelmen kívül hagyta.’’

Ravasz Ernő kubikos rokona, barátja, munkatársa az elhunytnak. Egy faluba valók, somberekiek.

— Tizenkét éve dolgoztunk együtt, egy brigádban. Holócsi munkatársam legügyesebb embere volt a brigádnak. Szorgalmas és kiváló szakember. Az a típus, aki munka nélkül soha nem tudott létezni. Tapasztaltam már többször, hogv utasítás nélkül, öntevékenyen, a vállalat és a munka érdekében olyan ténykedést is kifejtett, ami a brigád munkáját elősegítette. Most sem szólt egy árva szót sem. Csak kiáltottak.

kázták a nyílást. De akármilyen nehéz, dolgozni kell. A munka nem áll meg.

„Ez az ember már többször leugrott öt méter magasból. Mint a macska."

„Ha ez egy lusta ember, akkor még most is él.” — hallom a véleményeket.

A központi irodában a jogtanácsossal beszélgetek. Mutatja a jegyzőkönyveket, elmondja, hogy három éve a Baranya megyei Építőipari Vállalat egy halálos baleset miatt nem lehetett élüzem. „Újítási feladatként kiadtuk, hogy oldják meg, hogyan lehetne védekezni a hasonló balesetek ellen. Ha részletesen érdekli, kérdezze meg a főmérnököt. Műszaki igazgatóként az ő hatáskörébe tartozik”, — mondja.

Az elhunytnak biztosítósa volt. A baleset harmadnapján a vállalat kétezer forintot utalt ót az özvegynek.

Személyi tasakjában sorrendben a következő papírok vannak: négy Igazolás fagyszabadságról, kettő 1961-ből és kettő 1963-ból, egy felvételi lap, egy boríték, amiben családi pótlék elbírálásához szükséges papírok és táppénzes papírok vannak, munkaviszony-nyilvántartó lap, igazolás a folyamatos munkaviszony elismeréséről, a feleség betegfelvételi jegyzőkönyve, egy másik papír amelyen a szabadságkiszámítás részletezése van, és egy 1970. szeptember 12-i keltezésű betegfelvételi lap. Ezt csak az SZTK-ügyintéző nézheti meg.

Ha a munkaügyi nyilvántartót az elhunyt hozzátartozói nem keresik fel, az okmányokat hivatalból postázzák.

Holócsi Ernő személyi tasakján a munkaügyi nyilvántartóban ez. áll:

..Holócsi Ernő, Űihelyjóka. 1937. 07. 30

Belépett: 60. 04. 20.

Kilépés módja: meghalt.

Családi pótlékra jogosult személyek: Zoltán (1964.), Gábor (1966).

VARGA MARTA

n s* sj Lf

két oldalún

— Jó reggelt, Szabó bácsi! Itt a három zsemlye, már be is csomagoltam.

— Köszönöm, Pista, de ma hoztam otthonról tízórait. — Tűnődik az idős bácsi, majd elmosölyodik:

— Na, ha becsomagolta, kérem. Elvégre nem tudhatta, hogy ma hazulról viszem az ennivalót.

A szekszárdi Tarcsay-lakóte- lep 25. sz. ABC-áruházában hallottuk a fenti párbeszédet. Később tudtuk meg, hogy ebben az üzletben naponta 1500 ember fordul meg, havi forgalma 1 millió 700 ezer forint körül mozog, a lakótelep több mint 5000 lakója törzsvásárló.

Az áruház Szekszárd legmodernebb üzletei közé tartozik, s miután a városi forgalomból viszonylag „kiesik ", érthető, hogy a telep lakói valamennyien törzsvásárlók. Annál is inkább érthető ez, mert mint az eladók mondták, csaknem mindenkit névről ismernek, tudják, ki mit szokott venni.

De vajon elégedettek-e a bolttal a vásárlók?

— Amióta megnyílt az áruház, itt vásárolok. Közel van, mindent megkapok, ami az ebédhez kell. Az eladók? Udvariasak, megismernek, nevemen szólítanak. Úgy hozzánk tartozik már ez a bolt, mint a tv, vagy a bútorok a lakásban — mondja Arany Dezsőné.

— Hiánycikkek nincsenek?

— Akadnak. Ilyenkor szólok az eladónak és mire legközelebb jövök, már van a korábban keresett áruból is.

— Miért jó ez a bolt? Csak azért, mert közel van?

— Nem. Reggel hatkor nyit, így a dolgozó nők is a közelben vásárolhatnak reggelit, mielőtt munkába indulnak. Es. te sem kell a város központjából nehéz kosarakkal jönni, itt minden egy helyen kapható.

vei. Mire ideérek, be is csomagolják.

— Mi lesz a mai.ebéd?

— Kaptam friss húst, azt hiszem pörköltet csinálok.

A bolt vezetője Király Péter elmondotta, hogy a 32 eladó és 21 kereskedőtanuló szinte családtagként fogadja a vásárlókat. Igaz, gondjaik problémáik akadnak.

— Nem a vásárlókkal, inkább a bolt okoz gondot. Kinőttük. Kicsik a három éve épített raktárak. A napokban tudtam meg például, hogy kevés főzelékkonzerv lesz az idén. Mi szereztünk be tartalék mennyiséget, de nincs hol raktározni.

A vevőtér szebbé tételéért, dekorációkat helyeznek el hamarosan, s ha kell, akár egy- egy tételt is hozatnak valamilyen keresett cikkből.

— Sok a tanuló...

— Igen. Szívesen foglalkozunk velük, arról is szó van, hogy tanbolttá alakul az üzlet.

Bőte Mária másodévestől kérdezzük, hogy szeret-e itt dolgozni?

— Igen. Szép, modern a bolt, jó a kollektíva, közvetlen a kapcsolat a vásárlókkal.

— Szívesen itt maradna, ha felszabadul?

— Igen. Több kolleganőm van, alak itt voltak tanulók, ők is jól érzik magukat a boltban.

— „Háklis” vásárlók nincsenek?

— De vannak.

— Olyankor mit tesz az eladó, ha türelmetlenek a vevők?

— Jól ismerjük már őket. megkérdezzük mi a baj? Jólesik az érdeklődés.

Sokan várakoznak a kávépultnál.

— Milyen a kávé?

— Jó! Munkába induláskor mindig bejövök egy feketére. Kettőhatvanért adják, és igazán finom — mondja egy fiatalasszony.

Kállai Sándor is törzsvásárló.

— Itt lakom a szomszédban, de mióta ez a bolt megnyílt, piacra sem járok. Miért menjek? öreg vagyok, nehezemre esik olyan messziről hozni az ebédhez valót. Itt minden van.

— Milyenek az eladók?

— Fiatalok.

— Ezen kívül?

— Kedvesek, mosolygósak. Már amikor meglátnak tudják. hogy a Kállai néninek egy liter tej kell, öt zsemlyéA Tarcsay lakótelepiek szeretik boltjukat. Sok ilyen üzlet kellene még.

— rá —

Népújság J

1970. oMób-r i.

Vevők az eladókról — Eladók a vevőkről