Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

A Hatvan nap egyébként is csak elméleti szám, mint­hogy októberben, november­ben a távmeteorológiát bön­gészgető főagronómus tíz­tizenöt nap esős napot is be­lekalkulál. De ide kell még „venni” a rövidülő nappalo­kat, az alkatrészhiányt, a gépkiesést. Hiába a pénz, ha nincs gép. A teveli közös gazdaságban az őszi betakarí­tási munkák nagy része még mindig kézi erőre „támaszko­dik”. Ami gép meg volna, olykor az is hetekig veszte­gel, alkatrészhiány miatt. A betakarítás tehát gond, de egyúttal öröm is. Különös­képpen egy olyan mezőgaz­dasági üzemben, mint ami­lyen a teveli termelőszövet­kezet. Nem fogott ki a szö­vetkezeti gazdákon az idei szigorú, sok kárt okozó, rend­hagyó esztendő. Nincs kiesés semmiből. Ezt ma nagyon kevés termelő- szövetkezetben mondhatják a vezetők. Tevelen a közös gazdaság­ban 16,4 mázsás átlagtermést értek el az idén búzából, a tervezett 16 mázsával szem­ben. Hétszázhetven holdnak volt ez az átlaga. Kukoricá­ból 27—28 mázsát várnak holdanként, májusi morzsoit- ban, napraforgóból a terve­zett tíz mázsa helyett 14—15 mázsát, -cukorrépából holdan­ként kétszáz métermázsát. Ilyen helyzetben a tagok és a vezetők egyaránt érzik, jövő­re sem adhatják alabb, és most dől el tulajdonképpen a következő év sikere avagy sikertelensége. Streicher Mátyás főagronó­mus a kukoricától és a mély­szántástól fél legjobban. Ján- di József elnök a Kukoricá­tól. „A tagok letörik, odáig nincs baj, a hazahordással sincs. A górézással annál in­kább. Nincs még egy min­A főagronómus az ünnepe­ket, és a vasárnapokat is beleértve, így számol: szűk hatvan nap. Ennyi áll a teveli termelő- szövetkezetben a tagok és a vezetők rendelkezésére ahhoz, hogy október elsejétől, decem­ber elsejéig elvégezzenek hat­száz hold vetőszántást, hét­száz hold őszi mélyszántást, elvessék hétszázhetven hol­don a búzát, letörjék és ha­zaszállítsák hatszáztíz hold­ról a kukoricát, betakarítsák 45 holdról a cukorrépát, száz holdról a napraforgót. Ehhez jön még szinte ráadásként a szüret, és az építkezések be­fejezése. Itt az ősz, nagyon itt az ősz. Jándi József, a termelő­szövetkezet elnöke akkor döbbent rá, amikor reggelre dér csípte meg a kukoricát, és a zöld levelek egyik nap­ról a másikra sárgulni kezd­tek. Gyorsan elmegy ez az esztendő is. A nyugdíjasok tesznek-vesznek a ház körül, kicsit kicsit odaállnak a na­pos oldalra sütkérezni, a fá­jó derekukat tapogatva mon­dogatják: az öreg csont ha­mar megérzi a időváltozást. A termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok, a közös gazdaság fő erősségei regge­lenként melegebben öltözve indulnak a répaföldre, s ki­csit kedvetlenül nézegetik a völgyekre ereszkedő ködöt, a rossz idő, az esőzés felismer­hető hírnökeit. A házak ud­varán az üstökben szilva­lekvár fő, a kertekben verik a diót, és a télre gondoló porták gazdái már föleprítot- ták és az udvaron halomba rakták a tűzifát. De az egész évi munka gyümölcse, vég­eredménye még betakarításra vár. A férfiak a szövetkezeti ház udvarán aggodalmaskod­va szívják a cigarettát: jó lenne már törni a kukoricát, de még nincs beérve. Rossz ez a kényszer-pihenés, mert a napok múlnak, s amire tegnap még hatvanszor tíz órát lehetett számolni, arra egy hét múlva — két hét múlva már még kevesebbet. dent felhordó, nem tudjuk beszerezni.” Megszervezték gondosan precízen a betakarítást. Nem esnek abba a hibába, hogy felesleges tervet készíteni, hi­szen „megy az már magától”. A termés minőségi megóvása érdekében a kukorica betaka­rításával egyidőben a tsz mesterei két tizenöt vagonos górét „állítanak fel” októ­ber végéig. Utána meg a bonyhádvarasdi tsz-nek is se­gítenek tető alá hozni egy hatvanférőhelyes növendék­istállót. A gépek a lehetősé­gekhez képest üzemképesek. Ivtegy a szántás, az alapmű­trágyázás, a cukorrépaszedés, a szüret és talán néhány na­pon belül törni lehet a ku­koricát is. Rendhagyó -az az előrefátás, hogy ebben a ter­melőszövetkezetben az idén az év elején megrendelt 158 va­gon műtrágyát „megfejelték’ még negyvenhét vagpnnyival A teveli közös gazdaság a jövőben még sokat akar hal­latni magáról. Nem múlik máson, kizárólag a vezetőkön és a tagokon. Ez az ősz lesz mindenesetre Tevelen is a legnagyobb erőpróba. Ha si­kerül, akkor elmondhatják év végén, hogy náluk a hetve­nes év jó esztendő volt. — Szp—Pj — Foto: G. K. ff ŐSZ'

Next

/
Oldalképek
Tartalom