Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

VT^nrTT'rT^rrrrrTTTTrrTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT TTyTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTYTTTTTTTTTfTTTT YfEKBTc \ VISSZATÉR 23. — Az ablakon át a szobájában. — Vetkőzött? — Igen. — Nem húzta el a függönyt? — Nem. A három tiszt egymásra nézett. — Folytassa. — Mindig ilyen fiatal lányra vágytam. Ha a KISZ-szervezet közös klubdélutánt vagy ünnep­séget rendezett valamelyik lányiskolával, én mindig szívesen vállaltam társadalmi munkát. Gondoskodtam szendvicsekről, frissítőkről, s végig ott maradtam, még akkor is, ha éppenség­gel nem volt jó a hangulat. Próbáltam megis­merkedni lányokkal, de amikor randevút kértem tőlük, vagy a laktanyán kívül találkoztunk, egy­szerűen kinevettek. Most végre, azt hittem, sikerül. — Miből hitte? — Abból, hogy a barátnőjével levelet küldött. — Mi állt a levélben? Az őrmester átfűtött hangon — mint szorgal­mas diák az otthon bemagolt memoritert — idézni kezdte a levél szövegét: „Kedves Ismeretlen Kukucskáló! Igazán nem szép Magától, hogy estéről estére kifürkészi egy diáklány hálószobatitkait. Néphadseregünk ka­tonáit én másmilyen embereknek ismerem. Aki olyan fontos beosztásban dolgozik, hogy az iro­dájában még késő este is mindig akad dolga, az jobban tenné, ha máson járna az esze. Én itt csak albérletben lakom, s a házigazdám azt mondta, hogy szemben úgyis parancsnokság van, ahonnan délután mindenki eltávozik. Dehát úgy látszik, Magát ott tartja a sok elfoglaltság. így aztán nem tudom, mit csináljak. Mert hát le­fekvés előtt ugyebár az embernek le kell vet­kőznie. Ezért arra kérem: ne leselkedjen tovább utánam. Én még fiatal lány vagyok és tudom, hogy mi az illem. Remélem, megérti kérésemet, és aszerint cselekszik. Kati.” Az aláírás alatt ott állt még két sor, ami megdobogtatta a szí­vemet. Ezt írta: „Ha a levelem mégsem egészen meggyőző, akkor megbeszélhetjük a dolgot sze­mélyesen is. Péntek este a Napsugár cukrászdá­ban fogok fagylaltozni.” „Hányszor elolvashatta, amíg így el tudta fújni kívülről” —< gondolta Beke. — Hogyan kapta meg a levelet, hiszen a lány még akkor nem ismerte a maga nevét... — A fegyveres erők napja alkalmából lak­tanyalátogatáson vettek részt a diákok. Kati le­írta külsőmet a barátnőjének, ő pedig odajött hozzám és megkérdezte, hogy én szoktam-e dol­gozni a parancsnokságon esténként balra a ne­gyedik irodában. Igenlő válaszomra ideadta a levelet. — Világos — sóhajtott Kertész ezredes. — De azért próbálja rövidebbre fogni a szót. Tehát megismerkedtek a cukrászdában, és attól kezd­ve rendszeresen találkoztak. Mondja, ha már ilyen fiatal lányra volt gusztusa, az nem zavarta, hogy járógépben van az egyik lába? — Ez valóban nagyon meglepett. Az ablakból ugyanis csak a felső testét láttam, s az asztal­nál is ülve maradt, amikor odaérkeztem a ran­devúra. Pedig korábban mentem, de ő már ott volt. Elég hidegen fogadott. A szememre vetette, hogy miért leselkedem utána. Megmondtam egyenesen: nekem nagyon tetszik. Dehát én azt hogyan gondolom? Hát úgy, hogy udvarolnék neki. Biztos egzisztenciám van; nem is érzem magam öregnek, így aztán együtt járhatnánk. Majd ha ő is megkedvel, akkor a továbbiakat meglátjuk... — S mit szólt ő mindehhez? — Eleinte elég fölényes volt, de ahogy nyom­tam a sódert — elnézést a kifejezését, de mi már csak így használjuk —, feloldódott, nevet­gélni kezdett. Ügy éreztem, kezdem mégpuhítaní. Ezek a mai fiatal lányok elég hamar bedőlnek... — Az előbb azt állította, hogy eddig nem aratott közöttük sikert... — Igen, de most úgy láttam, egyenesben va­gyok. — Mi lett a beszélgetés vége? — Megkértem, engedje meg, hogy hazakísér­jem. Beleegyezett. Mikor aztán fölállt, és lát­tam, mi a helyzet, nem visszakozhattam. Az egyik elhagyatott mellékutcában a karomba ka­paszkodott és ezt mondta: „Nem biztos ám, hogy én mindig járógépben leszek. Ma már az orvos- tudomány csodákra képes. Manapság, amikor szíveket is átültetnek, egy láb rendbe hozása is megoldható. Csak pénz kell hozzá...” Nem tudtam pontosan, hová akar kilyukadni. Búcsú­záskor aztán megszorította a kezem ... Attól kezdve gyakran találkoztunk. — így kezdődött tehát a szerelem. Séták, esó- kolózás ... Más is történt? — Folyton ígérgette, hogy eljön velem kirán­dulni. Azt mondta, a Vadgalamb menedékház felé tud egy jó kis helyet. Heteken keresztül izgatottan vártam ezt az alkalmat. Beke itt közbeszólt. — Ez pedig május negyedikén volt! Mi tör­tént annál a bizonyos fánál? — De hiszen nem láthatta senki, én alaposan átfésültem a terepet... Letelepedtünk, kibon­totta az uzsonnás csomagot. Akkor jött rá, hogy az innivalót elfelejtette. Megkért, hogy ugorjak el a Vadgalambba. Én egyre mondtam, hogy nem vagyok szomjas, majd iszunk hazafelé, de ő csak nem tágított. Azt ígérte, ha elmegyek, nagy meglepetésben lesz részem. Megcsókolt és simogatott. Ügy hittem, 5 is „arra” gondoL Hát siettem, ahogy csak tudtam. — A meglepetés? — Ahogy visszatértem a fához,' nem fáttam őt. Szólítgattam, csöndesen, hangosabban, semmi válasz. Egyszer csak elnevette magát a fejem fölött, s azt kiáltotta: „Kapi el, Zsolt!" Szinte földbe gyökerezett a lábam. Hogyan mászott fel a beteg testével? „Na, tárd szét a karod, itt a meglepetés!” Azzal elrugaszkodott az alsó ágról, s a karjaimba ugrott, akár egy macska. Magam­hoz szorítottam, aztán a pokrócra fektettem, ö azonban kibújt a karjaim közül, nevetve el­futott. s eme azt kérdezte: ..Mit szólsz hoz­zám. Zsolei ?” Valóban meglepődtem. Elcsíptem,' átöleltem, vadul csókoltam. Ekkor valami külö­nöset éreztem: olvan asszonyos. Mtamtít volt az ölelése, a csókjai se kezdőre vallottak.' ^ (Folytatjuk)1 .„ä. »+A&AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi A bárkatesttől az épületegysegekig A vasbeton diadalútja A XIX. század elején még világszerte kővel, téglával és fával építkeztek. A téglafalak hézagaiban azonban ekkor már helyenként vasszalagokat is el­helyeztek, amelyek szilárdab­bá tették az építményt. Aligha, nem ez a megoldás tekinthető a vasbetonszerkezetek elődjé­nek. A beton és a vas együttes alkalmazásának első eredmé­nyét az 1845. évi párizsi világ- * kiállításon csodálhatták meg a látogatók. A francia Lambot olyan bárkatestet épített és mutatott be, melyet vasszala­gokkal megerősített betonfalak határoltak. A világ dományos, matematikai ala­pokra helyezték az új szerke­zetépítési módszert. A vas­betonstatika segítségével ez­után már egymást követték a merész megoldások. Milyen egyszerű is valójá­ban a vasbeton elkészítése: ce­mentet vízzel és kaviccsal összekevernek, s ezt az előre elkészített vas „csontváz” kö­ré tömörítik. A siker titka, hogy a megszilárdult beton és a vas ugyanolyan mértékben tágul, illetve zsugorodik hő­mérsékletváltozás hatására, így egységes, szilárd és tartós szer. kezetet ad. Elkészítése minden más építkezési eljárásnál egy­szerűbb és olcsóbb. ELSŐ VASBETONKÉSZlTMÉNY. SZABADALMAT erre adta ki a francia állam. Jóllehet Lambot kapta az első szabadalmat, mégis Joseph Mo. nier-t tekintik a vasbeton­technika úttörőjének. A fran­cia kertész először virágvályúi­val hívta fel magára a figyel­met, melyek betontestébe vas­hálót helyezett el. Néhány év múlva már vasbetoncsövek, tartályok, lemezek, majd lép­csők építésére kapott szaba­dalmat ezzel az új techniká­val. Ö épített elsőként a vilá­gon 2000 köbméter ürtartalmú, vasbeton víztartályt, valamint egy 16 méter nyílású hidat. Mindezt anélkül tette, hogy fo­galma lett vo a szerkezetek szilárdsági r. ' ”'l! Nem sokkal később .. mérnökök tu­Uj korszakot nyitott a vas­beton történetében AZ ELÖREGYÁRTAS megvalósítása, valójában ez tette lehetővé az építőipar nagyüzemesítését. Az előre- gyártásnak egyik módja az, hogy épületelemeket állítanak elő a központi telephelyeken és ezekből a helyszínen össze­szerelik az épületeket. A ház­gyárak ennél továbbmennek, hiszen egész épületegységeket állítanak elő — a falelemek­ben az üvegezett ablakok, a csővezetékek, stb. is benne vannak —, ami még jobban megkönnyíti az' építők hely­színi munkáját. Kétségtelen, hogy mindkét esetben előze­tesen nagy beruházásokra, fo­kozottabb munkaszervezésre van szükség, de a megtakarí­tások mind időben, mind költ­ségekben a fejlesztők elképze­léseit igazolják. IN ép új ság 4 1970. október A Eleinte csak kisebb szerke­zeti részeket, födémgerendá­kat, födémkockákat készítettek vasbetétes betonból. A múlt század kilencvenes éveiben egy francia mérnök szabadalma forradalmi fejlődést eredmé­nyezett. Az általa bevezetett új rendszer fő jellemzője, hogy az egyes szerkezeteket az ösz- szes szerkezetek egységes ösz- szefüggésében EGY TESTTE KIKÉPEZVE ÉPÍTIK FEU Ma is ennek alapján építik korunk legitöbb vasbetonszer­kezetét. Ahogy teltek az évtizedek, iyre jobban tökéletesedett, fi- amult a vasbeton kivitelezési technikája. 1917-től alkalmaz­zák a beton mechanikai tömö­rítését, úgynevezett vibrálását. Világszerte új zsaluzási mód­szerek születtek, amelyek megkönnyítették a munkát. A nagy szilárdságú acélok nyit­hatósága nem egyezett meg a betonéval: a kísérleti szerke­zetek sorra megrepedtek. Hosz- szú évek munkája eredménye­ként végre arra a megoldásra jutottak, hogy a betonba he­lyezett acélszálakat a betono­zás előtt meg kell feszíteni, s a betonnak a megfeszített szá­nkhoz kell kötődnie. így szü­letett meg a még sokkal na­gyobb szilárdságú és teherbí­rású, előfeszített vasbeton. I i AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA L akóépület vasbeton váza (MTI foto — Lajos György felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom