Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-30 / 255. szám

e»VYYTYY»yy »»»»»»»»»-»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»-»»»»»»??»»»»»»»▼»*»» »ttyytTTtYYYttt ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► 17. Az egyik legenda szerint Harun-al-Rasid, a bölcs kalifa, amikor kincstárnokra volt szük­sége, maga köré gyűjtötte udvaroncait, majd egyenként átvezette őket kincstárán. Ezután fel­szólította őket, hogy táncoljanak a színe előtt. Azok, akik pár perccel előbb még könnyedén, ruganyosán lépkedtek, ezúttal nemhogy táncolni, de mozogni is alig tudtak a zsebükbe nagyhirte- len beletömött drága kincsek súlyától. Sajnos, a vámrendőrség nem vetheti alá az utasokat ilyen divatjamúlt ellenőrzésnek. India bécsi követségének tisztviselői néhány nappal az 1962-es esztendő beköszöntése előtt lakosztályában rábukkantak Azsaj Mitra holt­testére. A fiatal indiai diplomata néhány órá­val előbb két ismeretlen férfi látogatását fogad­ta. A vizsgálat kiderítette, hogy a látogatás folyamán a házigazda vendégeivel együtt meg­ivott egy üveg konyakot. A látogatók gondos­kodtak az ujjlenyomatok eltüntetéséről, s jól letörölgették az üveget meg a poharakat is. A boncolás kimutatta, hogy a diplomata halálát ismeretlen keleti méreggel kevert nagy adag luminál okozta. A pénzszekrényben a rendőrség egy rejtjeles írást fedezett fel: a bécsi csempészvezérek név­és címjegyzékét. A rendőrség adatai szerint, amelyeket összevetettek az Interpol feljegyzé­seivel is, ezek a banditák az Indiába irányuló aranycsempészettel foglalkoztak. „Igen, férjem a csempészek nyomában volt” — jelentette ki a diplomata felesége. Nyilvánvaló, hogy diplo­máciai munkaköre mellett Azsaj Mitrát orszá­gának kormánya megbízta egyéb, titkos felada­tokkal is, s ő ezeket sikeresen teljesítette. Rö­viddel a diplomata halála előtt az indiai ha­tóságok letartóztatták több nagy nemzetközi csempész „geng” vezetőit. A gyilkosság tehát „vérbosszú’ volt. Azsaj Mitra meggyilkolása csupán egy epi­zódja az indiai rendőrség és a nemzetközi aranycsempész-szervezetek háborújának. A csempészett arany valósággal árad India felé. A magyarázat egyszerű: az arany ára Indiában csaknem kétszerese a nyugati országokban fi­zetett árnak, s a csempészek kihasználják ezt a helyzetet, amely nem véletlen és újkeletű, hanem az idők folyamán szükségszerűen ala­kult ki. REPÜLNEK A GYÉMÁNTOK IS... A gyémánt nem csupán a csempészek, hanem a nemzetközi tolvajok figyelmét is vonzza. E drágakövek sokfelé utaznak szerte a világon és a gyémántlopások fantasztikus arányokat ölte­nek. Évente több százszor előfordul, hogy a hi­vatalos gyémántküldemények címzettjei, ami­kor az állítólag drágaköveket tartalmazó do­bozokat felnyitják, mindenféle haszontalan, de a feladott gyémántokéval megegyező súlyú tár­gyat találnak bennük. A repülőgép útközben többször is leszáll, és minél többször történik ez meg, annál nagyobb veszély fenyegeti a küldeményeket. A lopást gyakran menet köz­ben, a levegőben követik el. íme, például, mi történt azzal az egymillió frank értékű gyé- mántszállxtmánnyal, amelyet repülőgépen küld­tek Párizsból az algériai Constantine-ba, Mar- seille-en és Algíron keresztül. Marseille-ben je­lentkezett egy ékszerész, akit a párizsi cég — a feladó — megbízott, hogy jelen jegyen a küldemény vámolásánál. A csomag azonban ekkor már nem drágaköveket, hanem... tégla­darabokat tartalmazott. Az egyik rendőrfel­ügyelőnek jó gondolata támadt. Ellenőriztette a Marseille-ben kirakott összes csomagokat. Ezek ■ között volt egy terjedelmes, de feltűnően köny- nyű láda is. S a ládában, amely akár egy em­bert is befogadhatott, csak egy széket találtak... A feladó, talán szórakozottságból, megadta nevét és pontos címét. A rendőrség így hama­rosan kézre kerítette, s az illető éppolyan ha­marosan vallott is. A „vállalkozást” ketten ké­szítették elő. Mindkettő a repülőgépen volt. Az egyik az utasok között, a másik — egy volt postai tisztviselő — a ládában. Ez tudta, hogy a lepecsételt postazsákban szállított drága­kövek csomagján lila címke van. Útközben ki­mászott a ládából — ehhez csupán két csa­vart kellett kilazítania —, megkereste a lila­címkés csomagot, kiszedte belőle a gyémánto­kat és berakta társának bőröndjébe, aki nyu­godtan ült a repülőgép utasai között. Marseille- ben aztán észrevétlenül kibújt a ládából, tár­sa pedig bőröndjével együtt ugyancsak kiszállt. Ha a ládán nem szerepelt volna a feladó ne­ve és címe, valószínűleg sohasem bukkannak a gyémántok nyomára. KÉPTOLVAJCK ÉS KÉPHAMISITÓK Ebben a fejezetben visszatérünk egy már előbb tárgyalt kérdésre: a csempészetre. Igaz, most más a neve, mert a csempészet e vál­faja ,,a kulturális javakkal folytatott törvény­telen kereskedelem” elnevezést viseli. Mivel e fogalom rendkívül tág, a kulturális javak cso­portjába tartozó tárgyak megítélésénél fogad­juk el mérvadónak az UNESCO adta definíciót: Ezek „...olyan ingó és ingatlan javak, ame­lyeknek nagy jelentőségük van valamely or­szág kulturális vagyona szempontjából: mű­alkotások, építészeti remekművek, kéziratok, könyvek és más jelentős művészeti, történelmi vagy régészeti javak, néprajzi dokumentumok, sajátos növény- és állattípusok példányai, fon­tos tudományos gyűjtemények.” Az Interpol kérésére az UNESCO tanulmá­nyozta, hogyan lehet megóvni a különböző or­szágok nemzeti-kulturális javait, „amelyeket túlságosan hosszú ideig a nemzetközi piacon szabadon értékesíthető, egyszerű kereskedelmi értékeknek tekintettek”. E megállapításból ki­indulva, az UNESCO. 1964-es párizsi értekez­letén, egész sor intézkedést javasolt a kultu­rális javaknak számító tárgyak kivitelének és behozatalának megtiltására, illetve megakadá­lyozására olyan értelemben, hogy az import csak azoknak az országoknak a beleegyezésé­vel engedhető meg, ahonnan az illető javak származnak. E hozzájárulás nélkül a kulturá­lis javak mindennemű exportja-importja vagy átruházása tiltott műveletnek számít. Az álla­mok között létrejött két- vagy többoldalú egyezmények elő kell hogy irányozzák azokat a nemzetközi együttműködési intézkedéseket is, amelyek elősegíteni hivatottak a tiltott ügyle­tek felderítését, a törvénytelen úton exportált kulturális és műalkotások visszaszármaztatá­sát. Az említett értekezleten az Interpol java­solta, hogy minősítsék a műalkotások külföldre történő kicsempészését közjogi vétségnek és mint ilyent foglalják be az egyes országok tör­vényhozásába. (Folytatjuk.) Politika pongyolában Üj egészségügyi létesítmény LADY BIRD NAPLÓJA Nem akármilyen naplóról van szó. Johnson, volt ameri­kai elnök felesége hangszalag­ra felvett anyagból állította össze 1963. november 22-től 1969. január 20-ig a Fehér Ház kulisszatitkait tartalmazó könyvét. Lady Bird alkotása, a beharangozó reklámcikkek szerint izgalmas olvasmány a legdrámaibban az 1968. már­cius 31-i nap történetét jegy­zi fel. Ekkor jelentette be Johnson, hogy nem jelölteti magát a legközelebbi válasz­tásokon. Lady Bird szerint Johnsont csupán az aggasztotta, nem csökkenti-e túlságosan a Viet­namba vezényelt amerikai zsoldos hadsereg morálját ez a bejelentés. Megnyugtató vá­laszt csupán Westmoreland tábornok, az intervenciós had­sereg egykori parancsnoka ad­hatott, aki addig is a legilleté­kesebben aggódott az ominó­zus morál miatt. És mint az elnök-feleség hangszalagja hi­telesen bizonyítja, Westmore­land a következő — minden következményt figyelembe ve­vő — válasszal nyugtatta meg a hazafias gondoktól gyötört elnökét: — „Ez Önt ne aggassza.5* TÖMÖR MEGHATÁROZÁS A Nixon-kormányzat politi­kájának népszerűsítői sokáig törték a fejüket, miképpen szemléltessék minél hatáso­sabban a fejlődésben levő or­szágok támogatására meghir­detett segélyprogramot. A hi­vatásos amerikai reklámem­berek ezúttal valahogy csődöt mondottak. Kolumbusz tojásának tűnt végül az az ötlet, hogy a se­gélyben részesülő országoktól kérjenek reklámmondatokat. Az ötlet kivitelezésére azon­ban nem került sor. Abba­maradt, amikor az első — névtelen — válasz befutott az egyik afrikai országból. A kö­vetkező definíció érkezett: „A Nixon-féle segélyezési program azt jelenti, hogy egy gazdag ország szegényeitől el­veszik a pénzt és egy szegény- ország gazdagai közt osztják szét.” RÉGI ÜGY I Mary Wilson, a bukott an­gol miniszterelnök felesége, egy nagy londoni könyvesbolt­ban tumultuózus jelenetek kö­zött dedikálta válogatott ver­seinek most megjelent kiadá­sát. A 25 000 példányban ki­adott kötet évek óta a leg­nagyobb siker Angliában, bár a kritikusok legtöbbje nem ta­gadja, hogy aligha olvasná bárki is a meglehetősen egy­ügyű és régimódi versikéket, ha nem Wilson felesége lenne a szerző. A dedikálásra összesereglett sorbanállók nem kis meglepe­téssel fogadták a boltba 'ér­kező ellenzéki vezért, alá a kérdezőknek azt felelte, hogy „ma Mary a nap hőse, s a legjobb lesz, ha én nem is nyilatkozom”. Valaki megkér­dezte az illusztris szerzőt, ki­hez írta a kötet szerelmes vc-r- . seit. Mrs. Wilson így válaszolt: — Nagyon régen írtam őket, s talán hagyjuk ennyiben a dol­INKÁBB A TÖBBSÉG ■ i Harold Wilson meglcpetés- s'zerű választási bukása még mindig élénk vita tárgya — főleg WUsphék körében. így került nyilvánosságra egy ál­lítólagos párbeszéd, amelyet még a választások előtt, a győ­zelmében akkor még biztos, volt munkáspárti kormányfő egy korteskedő barátjával folytatott. Az illető — értékes közreműködésének kihangsú­lyozására a következő jóslat­tal nyugtatta meg Wilsont: — Szilárd meggyőződésem, hogy minden becsületes ember önre adja majd a szavazatát. Talán a pillanatra felbuk­kanó rossz sejtelem ihlette meg Wilsont a dodonai su­gallató replikára; — Tudja mit —, jobb sze­retném, ha mégis az emberek többsége szavazna rám. KEVÉS A CSODAFELNÖTT Ki ne emlékezne a harmin­cas évek világhírű gyermek­sztárjára, a hollywoodi filmek elbájoló Shirlpy Templéjére? Shirley Temple megint beszél­tet magáról. A bájos lánykából közben — mint Blackné asszony — aktív politikus lett. A régi ne­vének varázsával korteskedett a legutóbbi elnökválasztáson Nixon mellett. Hálából az el­nök „A környezetnek az em­beri szervezetre gyakorolt ká­ros hatásaival foglalkos ó ENSZ-bizottságba” nevezte ki az amerikai főküldött helyet­teseként. Legutóbb Nevada államban egy fogadáson, amikor meg­kérdezték tőle, mi a vélemé­nye a mai amerikai nőmozga­lomról, röviden így válaszolt: „Nem tetszik”. Indoklásul ha­nyagul odavetette: „Én már hároméves koromban leráztam az igát. Többet kerestem, mint a inai felnőtt nők legtöbbje..” GOMBOS LíÁSZLO 1 j K. "'í , Kecskeméten A közelmúltban adták át rendeltetésének a kecskeméti megyei kórház új traumatológiai osztályát. Az ötemeletes, százágyas kórházban a legkorszerűbb egészségügyi beren­dezésekkel gyógyítják a betegeket. (MTI foto — Fényes felv. — &S*. 4AkA*kAA.A4AAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAkAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA xAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁaA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom