Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
* V» I Az ünnepség mindig probléma. A következő kérdések szoktak ilyenkor felmerülni: hogyan lehet olyan J ünnepséget tartani, hogy ne kerüljön sokba, beszél| jenek is róla és mindenki örüljön is. Náluifk ezt a hármat nagyon nehéz összeegyeztetni. Bezzeg Francia- j országban: Franciaországban például az egyik gyárban is ezen törte a fejét a gyár igazgatója. Hogy megosz- sza, gondját-baját, összehívta összes dolgozóját és a következő rövid, beszédet intézte hozzájuk: „Tíz nap múlva ünnepeljük üzemünk fennállásának 25. évfor- | dulöját. Az eseményt méltóan szeretném megünnepelni és néhány ötletet várok önöktől. Csupán három feltételt szabok: az ünnepség gyakorlatilag semmibe se kerüljön, az egész ország beszéljen róla és önöket kivétel nélkül örömmel töltse el." A rövid beszéd után kínos csend következett. Mindenki azon gondolkodott, hogyan lehet ezt a hármas követelményt összeegyeztetni. Egyszeresük felállt egy ember: „Nekem volna egy ötletem". „Nos, halljuk!" — adta meg az engedélyt az 'ötlet elmondására a gyáros. ..Az én ötletem o következő, ön uram ugorjék le az { F,if fel-torony tetejéről: ez mindössze a liftjegybe ke| ritt, egész Franciaország beszélni fog róla és ami az alkalmazottak örömét illeti, azt én garantálom". Látja szerkesztő út, ez van Franciaországban. Ott i egy liftjeggyel is meg lehet oldani az üzem évfordulóig ját. Nekik van Eiffel-tornyuk, van olyan emberük, aki ha leugrik. örömei okot mindenkinek ezzel a cselekedetével. Ha már szóba hoztam, az évfordulót, elmondom azt is, hogy Amerikában most ünnepelték a Hazugok Klubja megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Az egészben csak az a fájdalmas számomra, hogy a klubot egy kollega, egy újságíró alapította. A vigasztaló csak az, hogy az illető nem magyar származású. A klubnak, jelenleg hetvenötezer tagja van. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi hazug vgn Amerikában. Ez csak azt mutatja, hogy ennyien ismerték be azt, hogy hazugok. A felvétel nagyon egyszerű. Csak hazudni kell, olyant kell hazudni, amit a tagok nem hisznek el. A klub vezetősége például nemrég megdöbbenve vette tudomásul, hogy Alabamából egyetlen egy tag sincs. Ezt a- megdöbbentő esetet közzé is tették. Az olvasók, mint az lenni szokott már. elolvasták és Jet magában, ki pedig újságban reagált. Egy újságírónö például megírta: érthető at egész eset. Az, hogy Alabamából nincs egyetlen tag sem. azt bizonyítja,, hogy Alabamáj ban egyetlen Hazug ember sincs. Az újságírónő hamarosan megkapta az értesítést a Hazugok Klubja vezetőségétől. Értesítették: soron kívül a klub díszt-agjává nevezték ki. Én is pályázok a dísztagságra. Tudom, hogy nincs sah esélyem, de én mégis megkísérlem, leírom a következőt: „Azért nincs egyetlen magyar tagja sem a klubnak, mert Magyarországon egyetlen lta- 1 zug sincs." Kiváncsi vagyok, felfigyelnek-e erre a ki- | jelentésre és elhiszik-e. hogy ez így van? Az előbb mór említettem Franciaországot, most ismét egy itteni esetről'szeretnék szólni. Csupán azért, mondom el, ezt a történetet, mert' nálunk még ilyen eset nem fordult elő. Más minden, de ilyen nem, A következőről van szó. Lille környékén ellopták a vasúti töltés javítására szánt, követ. Mintegy háromezer tonna kőről van szó. A nyomozás azonnal megindult. A rendőrség megállapította, a- ismeretlen tolvajoknak háromszáz tehergépkocsira volt szükségük a Uö elszállításához. és az örök ezek közül egyet sem fedeztek fel. A rendöröknek az sem megy a fejükbe: mit tehettek a tolvajok annyi kövei? Erre mondja a magyar: itt van a kutya eltemetve. Mert az még csak menne valahogy, hogy az őrök ne vegyenek semmit észre az egészből, mert válunk sem, különbek az őrök, mint Franciaországban De mit kezdhetnének, ennyi kővel? El itt « kérdés. Lehet, hogy az éleiben rlőbb-utább megoldódik ez a probléma is, kiderül, hogy lehet mit kezdeni ennyi kővel, de én erre. most nem tudok választ adni. Arra a kérdésre viszont, ami évek óta foglalkoztatott, megkaptam a választ Néhány évvel ezelőtt azt hallottam, hogy a vadállatok nem támadják meg az embert, ha az ember fáklyát tart a 'mezében. Elmentem Afrikába j és kipróbáltam a dolgot. Állíthatom, hogy az egésznek I csak a fele igaz. Az ember élete attól függ, hogy ml itten gyorsan tud a kezeben tartott fáklyával futni, Mint e levetmegírásából is láthatja a szerkesztő ur. \ elég gyors voltam. Es szerencsére az éjszaka sötétjében item■ aludt el a fáklya. Jgy a fáklyának egyszerre két dolgot köszönhetek: megvilágította előttem az utat és felvilágosított: mindig vart valami iga-sáp abban, amit az emberek beszélnek. Ezzel zárom soraimat Tisztélettel: ( w EHDifl — Mit tenne ön, ha a feleségét megtámadná egy tigris? — Nem avatkoznék bele. A tigris is egyedül van, védekezzen ő is egyedül... * Az egyik tízéves kisfiú a következőt írja: „Szüléimre olyan idős korukban tettem szert, amikor már a legtöbb szokásukról nem lehet lebeszélni őket... * — Az én kutyám olyan okos, hogy amikor hazajön, csenget az ajtón. — Az én kutyámnak még erre sincs szüksége, neki saját kulcsa van. — Doktor úr, mit tesz ön, amikor meghűl ? — Köhögök. * Férj a feleségéhez. — Ne engedd meg, hogy a lányunk ehhez az emberhez menjen férjhez. Bizonyára találunk majd számára okosabb vőlegényt.. — Ha leánykoromban én is így gondolkoztam volna, akkor mind a mai napig vénkisasz- szony maradok. * Egy hölgy megkérdezte a hírneves, de férfiszépségnek egyáltalán nem számítható zeneszerzőt, hogy miért maradt agglegény? — Még nem akadt hölgy, aki szívesen hozzám jött volna — válaszolt a komponista. De ha akadna is pályázó, nem venném el. rossz ízlése miatt, ‘ ■ *• ,fc v * — Mi az, te engem idiótának tartasz? — Dehogy, viszont én is tévedhetek. A vásárló: — Szeretnék olcsóbb, de ugyanakkor szebb és tartósabb cipőt látni; Eladó: — fin is.- ♦ Két hazas ember beszélget: — Bárhova is rejteném dug- pénzemet, a feleségem mindig megtalálja. Tudnál-e valamilyen jó rejtekhelyét tanácsolni ? — Kövesd az én példámat, — Mégpedig? — Dugpénzemet mindig egy stoppolni való zokniba rejtem! * Anya kisfiával, beiratkozás céljából felkereste az iskola- igazgatót. — Menjünk, anyu. Ha az igazgató bácsi azt mondja, hogy minden osztály létszáma megtelt, akkor ne erőltessük a dolgot Metamorfózis ...CET-—! — Vajon miért emlékeztet engem a lányom most annyira a nagyanyámra? —• ..... és ne feledj«: 24 órán át senkit sem szabad megharapnia. A neves írót színházlátogatása során az igazgató meghívja a kulisszák mögé és ott bemutatja neki az egész színházi együttest. Amikor sor kerül a súgó bemutatására, hosszan ke, zel vele és ezeket mondja: — Különösen örömömre szolgál, hogy megismerkedhetek Önnel. Valahányszor ugyanis színházukba jövök, mindig a földszinti első sorba kérek jegyet és így módomban van minden klasszikus színművet, Schillert, Shakespeare-t, vagy Moliére-t. „egyszóval minden jobb darabot közvetlenül az ön szájából hallgatnom”. *. A 2enei rovatvezető megbetegedett és a helyi lap fő- szerkesztője sport-hírmagyarázót küldött a hangversenyre. Ez utóbbi ezeket írta a hangversenyről : „A helyi színházban Brahms- műveket adott elő a zenekari együttes. Brahms győzött". — .Mondja, nem találkoztunk mi már valahol egy szekrényben?