Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

► ► «• ► ► ► ► ► ► *■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► : ► ► t > ► ► t +■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► > > » ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► «A4 * 21. P&ál, biztonságban érezve magát, a tükrös szekrényhez guggolt, s az ajtórésnél rácseppen­tette a híres, sok-sok bűncselekménynél bevált vegyszert. A fán pezsegni kezdett a beleivódott vér. A „paraszt” — a szolnoki MÁV-főnökség al­kalmazottja, aki közelről ismerte Medgyest — e pillanatban ment el az állomásfőnök mellett. Hosszan egymásra néztek. Beke feszülten figyelt. Az utas, az ablak kö­zelébe érve, leemelte a kalapját, s mintha a bélése érdekelné, belepillantott. Az őrnagy megértette a jelzést: a tanú nem ismerte fel „Medgyest”. Az ajtóhoz ugrott, hogy a peronra siessen. Odakint ebben a pillanatban lövés csattant. Beke elsápadt: biztosra vette, hogy a pisztoly­golyó a szolnoki vasutast találta. „Medgyes” fel­ismerte a helyzetet, rádöbbent: a „MÁV-tisztek” csak a leleplező tanúra vártak, hogy letartóztas­sák. Kint hirtelen megkönnyebbült. A sinen az állomásfőnök feküdt, keze görcsö­sen szorította a revolverét. — Nem várhattam! — mondta a sötétből ki­lépő Ébert. — Ha nem lövök, végez a vasutas­sal. Éppenhngy megelőztem ... A második lövés, amelyre mindketten be­rohantak, a szalonban dörrent. Paál, aki egyedül maradva felfeszítette a szek­rényajtót, a vállába kapta a pisztoly golyót, egye­nesen a fogason függő ruhák közül. A „nyomorék” lány kiugrott búvóhelyéről, és villámgyorsan a nyitott ajtónál termett. Ott egyszerre két revolver meredt rá. — Egy magazin szerint — mondta higgadtan Beke —, maga m ár réges-rég Nyugaton van!... A csinos arcra most kiült a kor, a harminc év és a „hivatás” nyoma, mindaz, ami a para- lízis, a bénaság helyett valóban megviselte, éret­té tette. A két tiszttel sunyi, eszes és vérszomjas vadmacska nézett szembe. Ébert elővette a bilincset.., * Kertész ezredes hivatali szobája még azokra is lenyűgözően hatott, akik gyakran megfordul­tak benne. A hosszú helyiség baloldali falának nagy részét — akár a tapéta — hatalmas tér­kép borította, melyen azonos színű ‘ gombostű- zászlócskák jelezték egy-egy akció helyét. Fö­lötte éles fényű neoncsövek, a mennyezeten pe­dig keskeny sin, a térképet elfedő függöny szá­mára. A szoba közepén nehéz íróasztal állt, mel­lette kis guruló asztalkán hangszórós-mikrofonos távbeszélő, tucatnyi billentyűjéhez egy-egy vil­logó lámpa. Az íróasztalon még néhány tele­fonkészülék. Jóllehet színük és alakjuk nem sokban különbözött, gazdájuk mindig biztos kéz­zel nyúlt ahhoz, amelyik éppen jelzett. A tanácskozóasztal a helyiség túlsó végébe szorult. A magasba nyúló, húsos levelű fikuszok és a virágtartókon elhelyezett vízipálmák csak némileg enyhítették a szoba szigorú hangulatát. A házi készülék hangja Kertész ezredest a térkép előtt találta. Hivatalba érkezése után mindig azzal kezdte a napját, ho'gy megállt a „tapéta” előtt. A zöld, narancs, viola és egyéb színű , zászlók most mintha ott se lettek volna: tekintete csupán a feketékre irányult. Jobbról egy, Szolnok városába tűzve, középen, a többi zászló között Budapesten is egy fekete. Dunán­túlon pedig három: a gimnázium székhelyén, Násfán és az onnan kiinduló országút mentén. Az ősz hajú tiszt itt tudott legjobban töpren­geni. Amint nézte az események színhelyét, kép­zeletében megjelentek a -szeren! ők, s szinte masa előtt látta: ezek ekkor indultak innen oda. Itt ez és ez történt, oda ment az újabb utasítás, s ott ismét bekapcsolódóit valaki. S hová vezet­nek a végső szálak? Egy faragott dobozból fe­kete zászlót keresett elő. s az előző esté tartott beszámoló alapján a dombhajlátok között meg­bújó Bakonyíürt vasútállomáshoz tűzte. A kör tehát bezárult... Az egyhangú berregés nem zökkentette ki gondolataiból. A készülékhez lépett, lenyomott rajta egy gombot, s' beleszólt a mikrofonba: — Igen. Olyan jelentést kapott, amire számított. — Beke őrnagy és Ébert százados megérke­zett. — Jöjjenek be! A katonás jelentkezés csak egy másodpercig tartott. Az ezredes mosolya, barátságos kézfo­gása a szorosan összetartozók meghittségéről be­szélt. Első kérdése sebesült beosztottjára vonat­kozott : — Paál? — A hét végén kijön a kórházból. Beke — ismerve elöljárója gyengéjét és jel­lemző munkamódszerét — a térképre pillantott: — Látom, a zászlók már a helyükre kerül­tek ... — S te rövidesen indulhatsz Körmendre. Nem fog nagyon neheztelni a húgod? — Megszokta már ... — No igen. igen, dehát esküvő ritkán adódik az ember életében. — Mielőtt folytatnám a szabadságomat, né­hány körülmény még tisztázásra vár. — Remélem, rövidesen azon is túl leszünk Mit javasoltok, melyikkel kezdjük? Ezt ők ketten már nyilván megbeszélték, mert nagyon egyöntetű volt a válaszuk. — Az őrmesterrel. — Helyes. Amíg elővezetik, addig elfogyasz­tunk egy feketét. Az ezredes ezúttal nem telefonált, hanem ki­ment az előszobájába. Beke közben ezt dörmög- te: — Elegem van már a feketékből... Alig vá­rom, hogy valamilyen üdébb színnel is talál­kozzam. — Azért nem kell majd feltétlenül behajta­nod a Bakonvba. Tudod, régi igazság, hogy leg­jobb az egyenes út... — Nekem mondod? Elöljárójuk visszatért. — Örülök, hogy a kedélyetek csorbítatlan. Hát, foglaljunk helyet. Mindjárt itt lesz a kávé... Király őrmester szorongva nézett végig a folyosón. Itt is. ott is némán álldogáló katoná­kat látott. Mellükön géppisztoly. (Folytatjuk.) * * Éhező milliók Szeptember 21—25 között az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) hazánkban tartotta konferenciáját. A FAO sok egyéb célkitűzése mellett nagy súlyt helyez arra, hogy a világon mindenütt megszűnjön az éhség, az egyoldalú cs hiányos táplálkozás. Vajon mennyire aktuális még ma is ez a célkitűzés, lehetséges, hogy a tu­dományos-technikai forradalom korszakában is éheznek a világon? Európában — és így hazánk­ig Egy kalkutUi menedékház terme, amelyben az utcán az éhségtől Összeesett embereket gyűjtik össze, hogy meg­mentsék az életüket, t bán is — szinte nehéz elkép­zelni, hogy az elmúlt évszá­zadok nagy gazdasági fejlő­dése ellenére az éhség ma is súlyos probléma a világon. Az éhség az emberiség történeté­nek kezdete óta a legretteget­tebb csapások közé tartozik. Az emberiség kétharmada még ma is éhezik. Egyes országok­ban ma is gyakori az éhhalál, sok területen az éhezés az oka a betegségek nagy halálozási arányának, és a rosszul táp­láltság akadályozza meg az emberiség nagy részének nem­csak az emberi életét, hanem a hatékony munkáját is. DEMOGRÁFIAI ROBBANÁS „ÉLELMISZER-ROBBANÁS" NÉLKÜL Mi az oka, hogy az éhség korunkban is ilyen súlyosan jelentkezik? Az egyik ok az, hogy a népesség növekedési üteme meggyorsult, a másik, hogy a gazdaságilag gyengén fejlett országokban az élelmi­szertermelés útjában nehezen leküzdhető akadályok, tornyo­sulnak. A népesség szaporo­dási ütemére jellemző, hogy míg az időszámításunk kezde­tén az emberiség létszáma kb. 200—300 millió lehetett, addig a 17. század közepére megkét­szereződött. A 19. században érte el az emberiség száma a cgymilliárdot, és szazrd-'-u- fO-as éveiben már a 3 millióm- dót is meghaladta. A megkét­szereződéshez tehát kezdetben 1600 év, azután már csak 200 év, majd 100 év volt szükséges. A jelenlegi szaporodási ütem mellett az emberiség 40 év alatt kétszereződik még. Ezt nevezik „demográfiai robba­násának. Az élelmiszertermelés vi­szont alig képes lépést tartani a népesség' ilyen növekedésé­vel. A problémát nehezíti, hogy a mezőgazdaság éppen nem a leggyorsabban növekvő népességű területeken fejlő­dött, hanem a fejlett orszá­gokban, ahol a mérsékelten növekvő népesség élelmiszer- ellátása nem okoz gondot. A fejletlen területek országainak többsége tehát a mezőgazda­sági „nagyhatalmak” jóindula­tára van utalva. Ezt a helyze­tet szeretné megszüntetni a FAO. amikor megoldást keres az éhségprobléma megszünte­tésére. KALŐRIAHELYZET i Az egyes világrészek kalória­fogyasztását összehasonlítva kitűnik, hogy Óceánia, Észak- Amerika és Európa népessé­gének élelmiszerellátása lé­nyegesen jobb, mint a szük­séges minimum. A Közel-Ke­leten és Latin-Amerikában az átlag a minimum körül van, Afrikában és még inkább a Tá- ''ói-Keleten pedig lényegesen k’sebb a minimális szükséges- - u Bakkal nagyobbak a kü- '"-bsések a földrészek között a fehérje-. — különösen a szer­vezet szamára oly fontos ál­lati fehérje —, fogyasztás te­kintetében. A Föld egyébként képes len­ne eltartani a mai népességet sőt annak többszörösét is. / baj az, hogy a gazdaságija,’ gyengén fejlett területeken a mezőgazdaság jelenleg olyan fejletlen állapotban van, és annyira lassan fejlődik, hogy nem képes a lakosság meg­felelő színvonalú élelmiszer­ellátását biztosítani. A JÖVŐ ÚTJA A FAO az élelmiszerterme­lés fokozására több lehetősé­get is figyelembe vesz. Az egyik lehetőség az újabb föld­területek művelés alá vonása. Jelenleg a művelhető földte­rületnek csak 30%-a van me­zőgazdaságilag hasznosítva. A jövőben még művelés alá ve­hető terület főként Afrikában es Dél-Amerikában található, kisebb mértékben Délkelet- Ázsiában. E területek bevoná­sa a termelésbe azonban igen nagy beruházásokat igényel. A másik módszer. — és talán a legcélravezetőbb — a termés­hozamok emelése. E téren a modern agrártudomány és a genetika kutatásai biztatók. Fontos a talaj termőkéoessé- gének a fokozása, rendsz^ps és hatékony műtrágyázással 3 talaj termőképpssáyón»!- - fo­kozása a jelenlegi lehető'-■'ny­írét figyelembe v£ve —, spo’„„ kai növelné a világ piii-pi-Tor- termelését. Ugyancsak nagy eredményeket hozhat a nö­vénybetegségek leküzdése és az állati kártevők visszaszorí­tása. Nagy szerepet játszhat a terméshozamok fokozásában a gépesítés is, de a fejlődő or­szágokban a munkaerő-felesleg és az üzemanyag- és alkatrész­ellátási nehézségek miatt je­lenleg még ez nem aktuális. Sokat jelenthet azonban itt az egyszerű szerszámok fejlesz­tése, pl. vaseke használata a faeke helyett. Az állattenyész­tés eredményeinek a fokozása sok országban vallási okok miatt egyelőre nem lehetsé­ges. A fehérjeellátás javítása­ban a FAO szakemberei nagy jelentőséget látnak a halászat kiterjesztésében, mert a hal igen olcsó, és rendkívül fehét'- jedús táplálék. Az éhező emberiség problé­máinak megoldása tehát két tényezőtől függ: a fejlődő or­szágok népességnövekedési ütemének lassulásától, és az élelmiszertermelés világmére­tű növelésétől. Az egész em­beriség összefogására van szükség a katasztrófa elhárítá­sához, és az emberhez méltat­lan szenvedés megszüntetésé­hez. És ezt az összefogást, igyekszik megszervezni a FAO,

Next

/
Oldalképek
Tartalom