Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

Nálunk is divatba jött a reklám. Persze ezt a rek­lámtevékenységet még fejleszteni kell. Most hol va­gyunk mi még például csak a francia reklámtól is. A minap a párizsi metrón utazva arra lettem figyelmes hogy valahogyan a falak mögül női hang jött. Jobban odafigyeltem. Női és férfihang vegyesen. Nők és fér­fiak suttogták hogy milyen pezsgőt igyák én. Aztán dugó pukkant és megindult a nyálam A reklám megindította a nyálam. Nálunk. Szekszárdon is találkoztam egy hasonló, de jóval szegényesebb reklámmal. A boltok előtt em­berek itták a bort, a sört, a pálinlcat. Bent megvették, kint megütök. Erre sajnos nem a nyálam indult meg. hanem a gyomromban, a májamban keletkezett vala­mi megmagyarázhatatlan zavar. Pedig a kereskedők betartották a szabályt. Még kérésre sem bontották fel az üvegeket, de szemrebbenés nélkül visszaváltották az üres üvegeket. A bolt az az ö asztaluk. Ott nem lehet inni. Az utcán meg ki törődik azzal, hogy ki. mit csi­nál? Legfeljebb az akadékoskodó emberek törődnefc az ilyesmivel. Nálunk is. másutt is. Saarbrücken környékén az erdőkben elszaporod­tak a szerelmes párok. Csak egy, csak egy ember volt talpon azon a vidéken. Rettegtek is tőle a szerelme­sek. Akit szeretkezésen csípett ez az ember, azt tíz­tizenhét márka pénzbüntetéssel sújtotta. Végül kide­rüli, hogy ez az ember önszorgalomból lett erkölcs- csősz. Lebukott és azóta a Saarbrücken környéki er­dőkben egy ember sincs talpon. Stephen Nel 144 kilós délafrikai polgár sem tu­dott sokáig talpon maradni. Tíz percig állta a sarat, aztán kidőlt. Ez alatt a tíz perc alatt ötven és fél ba­nánt evett meg és ezzel a teljesítménnyel új világcsú­csot állított fel. A világcsúcs beállítása után így nyi­latkozott: „Johannes, az elkövetkezendő ötven évben egyetlen banánt sem akarok látni: Igaza van. Tíz perc alatt körülbelül annyi banánt evett, mint amennyit a magyar átlag banánfogyasztó egy életen keresztül eszik. Nagy teljesítmény volt. Legalább olyan nagy. mint milyen nagy teljesítmény volt számomra annak kibogozása, Amerikában egyenjogúak-e a nők, vagy sem. Mert nem olyan egyszerű ám a dolog. Itt van például egy eset. Nálunk ugye a nők egyenjogúak, de a vizsgálati statisztikák azt mutatják, hogy a nők gyak­ran kevesebbet kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Ez így van Amerikában is. Azzal a különb­séggel, hogy ott nem egyenjogúak a nők. Persze ez sem ilyen egyszerű. Mert Amerikában is lehetséges, hogy ugyanazért a munkáért többet kapnak a nők, mint a férfiak, Itt van például egy kansasi vendéglő esete. Ebben a vendéglőben a pincérnők több fizetést kap­nak, mint a pincér férfiak. Pel is háborodtak ezen a pincér férfiak, de a vendéglő tulajdonosa megmagya­rázta nekik a dolgot. A következőképpen: „Uraim, a különbség érthető. A pincérnők több hasznot hoznak a mulatónak, mint önök.’’ A haszon kulcsa pedig nem más, mint egy fügefalevél. Ennyiből áll a nők ruhá­zata. A dolog szerintem tökéletesen érthető. Levetkőz­ve többet keresnek a nők, mint felöltözve. Ha jól meggondolom, így nálunk sem keresnek kevesebbet! Nekünk persze más utat kell keresni, a nők jövedel­mének növelése érdekében, mert azt hiszem a szer­kesztő úr is egyetért velem: minden nő nem lenne he­lyes. ha levetkőzne a munkahelyén. Ne haragudjon, de el kell mondanom. A nőkről jutott eszembe a következő dolog. Newarkban él egy bizonyos Kristina Wilmore nevű asszony, aki megfé­lemlítette a betörőket. Elutazása előtt egy bábut he­lyezeti el a lakásban. így aztán, ha a betörők benéztek a lakásba, mindig láttak valakit. Persze nemcsak a betörők néztek be a lakásba, hanem a szomszédok is. Azok is ott láttak mindig valakit. Néhány nap múlva a szom­szédoknak feltűnt, hogy az a bizonyos valaki nem moz­dul. tehát halott. Szóltak a rendőrségnek. A rendőrség is benézett és az is úgy látta, hogy nem mozdul az a valaki. Végül a rendőrség betört a lakábsa, Kristina Wilmore. azóta elégette a bábut, mert rá­jött: Amerikában nem lehet védekezni a betörés fi­ién. Ezzel zárom soramiat. Tisztelettel: Van egy biztos módszer ar­ra, nehogy az ujjadra üss a kalapáccsal, miközben szöget versz be: fogd két kézre a ka­lapácsot ! * Minden embernek arra kel­lene törekednie, hogy legyen bátorsága elfogadni azokat a dolgokat, amelyeken nem lehet változtatni? hogy legyen ereje változtatni azon. amin lehet­séges; de főleg, hogy megsze­rezze azt a képességet, hogy meg tudja különböztetni azt, amin lehet változtatni, és azt, amin nem. * Egy nők számára megjele­nő folyóirat egyik olvasója le­velet ír a szerkesztőségnek: ..Miért hunyják be a férfiak a szemüket, amikor megcsó­kolnak egy nőt?" „Küldjön egy fényképet — válaszolta az újság —, akkor talán tudunk majd érdemben válaszolni." * A férj, kereskedelmi utazó, hazaérkezik és feleségét egv ismeretlen férfi karjai közt ta­lálja. Szóval, amikor nem vagyok otthon... — kezdi ordítva. Elég legyen, Alfredo — sza­kítja félbe a felesége — már másodszor fordul elő, hogy nem mondasz igazat a hazaté­résed időpontja felől. Ha ez így megv. nem leszek képes többé hinni neked! *4 — Miért nem vólt még soha női elnöke az Egyesült Álla­moknak? — kérdi Nino Man- fredi egy ajmerikai színésznő­től. — Micsoda kérdés feleli a színésznő. „Nem tudja, hogy az elnökjelöltnek legalább 35 évesnek kell lennie? Egy neves szőrmeszalon tu­lajdonosa két megbízottat küld az Északi-sarkra, az eszkimók közé, — Ahogy megérkeznek, azonnal küldjenek nekem táv­iratot, tájékoztassanak a hely­zetről — mondja. Nemsokára két táviratot kap. — Holnap érkezem — mondja az első. Üzlet lehetet­len, itt már mindenkinek van bundája. — Fióküzletet. alapítok — mondja a másik. Üzleti lehe­tőségek óriásiak. Mindenki bundát "visel. * Egy napon egy Indiszkrét újságíró a következő kérdés­sel fordul Coco Chanelhez. a híres francia divatszalon tu­lajdonosához: — Senki nem tudja nekem megmondani, azért most egye­nesen öntől kérdezem asszo­nyom: hány éves? — Én sem tudom megmon­dani — feleli mosolyogva Coco Chanel. Képzelje, korom az idő múlásával együtt ál­landóan változik. * Azért adja utasításait tele­fonon, mert nem biztos a he­lyesírásban, * Hovatovább úgy alakul a fürdőruhadivat, hogy a stran­dokon a szemérmes ember két fügefalevelet tesz a szemére. • A boldog házassághoz két megbocsátó kell. * Együtt érzünk az elesettek­kel, de azok mellé állunk, akik elgáncsolták őket. * Még mindig akadnak csigák, akik megmagyarázzák a nyúl­nak, hogyan kell futni. * Gyűlöli n talpnyalókat. nv'rt tőlük nem tud odaférni a fő­nök talpához. — Amikor te vezetsz, az embernek nem jut ideje gyö­nyörködni a természetben... — Majd veszel képeslapokat és akkor fölösleges el­gyalogolni az összes nevezetességekhez«. — Oh, bocsánat, hátulról nézve a barátnőmnek hittem. — Mi ez? Ha egyszer maga Biaritzba megy, mi meg Cannesba, akkor mit keres a lányomnál? I___________________________________________________________ A nyár emlékkönyvéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom