Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

VÖRÖÍKÖY lÄNOr WYWTTWVTTVTWVWTTWTWTTTTVTTTYTVWTWTYTVTTTVTWWTVWtT p P P ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► » ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► P ► ► ► ► ► ► P ► ► ► ► P <> p ► P P-KEMRE&ENY­18. Beke, miközben átfutotta, megállapította, hogy Sárkány tanárnő nem hazudott neki. Mindaz, amit a Medgyes családról elmondott, megegye­zett a valósággal. Az őrnagy most hivatalos forrásból olvashatta, hogy Medgyesék valóban szerencsétlenek voltak. Az asszony az elmúlt tavaszon halt meg, férje idegösszeroppanást ka­pott, de nem akart táppénzes állományba menni. Szolgálatban maradt, holott erősen dekoncent- rált volt. Ezért, mint a rendőrség megállapította, főnökét is felelősség terheli, habár részvét és jó szándék vezette: remélte, hogy a munka leköti Medgyes figyelmét, eltereli a tragédiáról. Ez, sajnos, nem így történt. A férfi aki korábban pontos és fegyelmezett volt, számos kisebb mu­lasztás után, végül csaknem katasztrófát okozott. Elfelejtette bekapcsolni a villanysorompót, s az átfutó vonat összetörte egy vontató pótkocsiját. A kocsi robbanékony, tűzveszélyes anyagot vitt, amely a helyszínen szétvetette. Medgyest, bár hivatalosan fel kellett -volna függeszteni beosz­tásából, csupán leváltották, falura helyezték. Ez neki, személy szerint, tulajdonképpen előnyös is lehetett volna, kétségtelenül nyugodtabb, ki­sebb felelősséggel járó munkahelyre volt szük­sége. Az áthelyezés csak beteg lánya szempont­jából jelentett hátrányt: a kislány kitűnő tanuló volt, főként matematikai tehetség. Mivel a falun nincs gimnázium, a gyereknek nemcsak meg­szokott, oltalmat jelentő környezetétől, apjától is el kellett szakadnia, és kollégiumba, vagy al­bérletbe mennie. Ez feltétlenül elkeserítő lehe­tett az apa számára is aki végképp magára ma­radt. Medgyes meghasonlott, és sértődött em­berként távozott Szolnokról.. . A szöveg tartalma eddig lényegében ismerős volt Beke számára. Arcára kiült a csalódottság. — Ügy látszik — mondta —, tévedtem. A következő sorok azonban mindinkább fel­villanyozták. „A továbbiakról annak a gépkocsivezetőnek a vallomása alapján számolunk be, aki Medgye- séket falura száll ította, s akit vasárnap este ki­hallgattunk. Tóth Gábor, a teherautó sofőrje elmondotta, hogy kocsija, a család bútoraival megrakva, jú­nius 30-án, 22 órakor indult el Szolnokról. (Megjegyzés: az időpont azzal magyarázható, hogy Medgyes akkori hangulatában irtózhatott a búcsúzkodástól, és feltűnés nélkül akart tá­vozni.) A sofőr szerint a két utas a raktérben foglalt helyet. A kislány az ott szállított rekamiéra he­vert le, apja pedig egy fotelban ült. Az utazás ,így magától értetődően kényelmesebb volt szá­mukra, mintha a .sofőrkabinban történt volna: • a raktérben aludhattak is. Tóth úgy gondolta, hogy ez így is lesz: utasai biztosan átalusszák az éjszakát. Emlékezete szerint éjfél volt, amikor Medgyes a raktérből átkopogott, majd átszólt a vezetőfülkébe, hogy álljanak meg, mert a lánya rosszul van. A továbbiakban idézzük a sofőr szavait: „Azt mondta, a közelben lát egy tanyát, oda bemennek, s ha a kislánya nem lesz jobban, egyedül hajtsak Bakonyfürtre, ahol segítenek majd lerámolni a bútorokat. Most várjak, ő visszajön, s megmondja, hogyan döntött. Rágyújtottam, leengedtem az ablakot és ki­tekintettem. Borús éjszaka volt, metsző és hideg szél fújt: valahol jégverés lehetett. Villámlott és közeledett felénk a vihar. Két perc sem telhetett el, s a férfi újra rám­kopogott, hogy induljak, a gyerek már össze is szedte magát. Furcsálltám, amellett magam is pihentem, levegőztem volna egy kicsit. Visszaültem, elindítottam a kocsit, és ettől kezdve nem álltam meg. Utasaim, mivel végig sötétben voltak — bár elemlámpákkal rendel­keztek —, valószínűleg átaludták az utat. Virradat előtt értünk Bakonyfürtre, ahol Med- gyessel és a felkeltett vasúti forgalmistával hár­masban lerakodtunk.” Arra a kérdésre, hogy a falusi vasútállomás­ra érkezve, tapasztalt-e valami rendkívülit, Tóth némi töprengés után azt válaszolta, hogy „ta­lán”. Az egyik szekrény — háromajtós, közé­pen tükörrel felszerelt stílbútor —, a leeme­léskor háromszor olyan nehéznek bizonyult, mint Szolnokon, amikor kocsira rakták. Tóth, bár haj­nalban természetesen sokkal fáradtabb volt. mint induláskor, a súlykülönbséget rendkívül nagynak érezte. Az ügyhöz ákkor nem fűzött megjegyzést, annál kevésbé, mert útközben több olyan holmit is berakhattak a szekrénybe, amit Szolnokon még külön rámoltak fel. Tóth az állomásról Veszprémbe hajtott, s az ottani szállodában aludt.” A szöveg, amit az elhárítok a budapesti köz­ponttól kaptak, befejeződött, de a kérdésekre, amiket nyitva hagyott, a „revizoroknak” kellett felelniük. A három tisztnek, akik az új adatokat beírhatták a nyomozás üres kockáiba. Elsőnek a főhadnagy szólalt meg: — Mi keresnivalója lehetett Medgyesnek az útmenti tanyán? Milyen segítséget kaphatott volna egy idegen parasztcsaládtól? A legtöbb, hogy ágyat vetnek a kislánynak. De fekhely a kocsin is volt. Nyilvánvaló, hogy rosszullét ese­tén orvos és gyógyszer kell, s ezzel a tanyaiak nem szolgálhattak volna. Medgyes, úgy látszik, nem is tartott rá igényt. Sem ott, sem az útjuk­ba eső községekben. Ha a lány valóban rosszul van, apja a legközelebbi faluba viteti, ahol or­vost talál. A tanyára tehát más okból akart be­térni. Olyan okból, amit a vezető előtt eltit­kolt A kocsi megállt, de Medgyes hirtelen mást gondolt. Vajon miért? Tény, hogy végül csak dolgát végezni ugrott le ... Ébert tagadóan rázta a fejét. — Ez sem egészen stimmel. Ha lánya a kocsin tartózkodott, úgy illett volna, hogy Medgyes legalább pár lépéssel távolabb menjen. Arra. hogy a nyomorék kislány is lekászálódjon a teherautóról, ő is dolgát végezze, és apja segít­ségével visszatornázza magát, két perc kevés volt. Mindez, az út közben feltűnően súlyossá vált szekrénnyel együtt, legalábbis gyanússá teszi az éjszakai fuvart. Feltehető, hogy a nedvesség, amit a gépkocsivezető a teherautó végénél ész­lelt a földön ... (Folytatjuk.) 4 4 < 4 < 4 4 A ◄ ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 ■4 ■4 ■4 4 4 < ■4 4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 AAAAAAA&AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA k A AAA AAAAA1AA AAAA AAAA AAAAA A A A A A A A A A A A A A A A AAAAAAA AAA AAAA A Levelezőink írják HUSZONHAT ÉVE TÖRTÉNT 1944 októbere vészesen közele­dett. Ez, a hónap olyan időszak, amikor az ember reggel és este melegen felöltözve is már fázik. Ravensbrückre ekkor sűrű köd nehezedett. Több órás sorba­állás volt a reggeli. Dideregve húzódtunk egymáshoz egy kevés kis melegre vágyakozva. Az őrök is féltek a hidegtől, ezért csak három óra "múlva jöttek leszá­molni az ötös sorokat. Ezután mindenki mehetett vissza a ba­rakkjába. Az idő ólomlábon járt délig. Akkor újra kiszólítottak bennünket. Káposztalevesünk délben még hígabb és sósabb lett könnyeink­től. Hazámra gondoltam, a kis falura, ahol éltünk és arra, hogy hazajutok-e valaha? Nemsokára huszonhat éve, hogy hazajutottam. Azóta is élő a kér­dés: miért volt mindez? Újra október közeledik, és a másik október vészes emléke gonosz álomnak tűnik. Ma ülök a kellemes meleg szo­bában, lépteket hallok, valaki jön. Megrezzenek. Szólítanak, már a nevemen. Még ma is ne­hezen hiszem el, hogy nem szám vagyok. Kintről behallatszik a kérdés: itt vagy, olvasol, mit csinálsz? Nem megszámláláshoz hívnak, ez valóság és tudom, nem lesz többé valóság a gonosz álom. (E—V. Gyönk) SZÓT EMEL A TANÁCSTAG Az idős dolgozók megbecsülé­se, segítése emberi kötelességünk kell, hogy legyen. Ezt még' ak­kor is meg kellene tenni, ha a fiatalabb dolgozóknak ebből né­mi csekély hátrányuk is szár­mazik. Sajnos, ezt nem mindenütt te­szik meg, nem mindenütt veszik figyelembe azt, hogy az a 70—75 éves, vagy ennél is idősebb dol­gozó ennek előtte dolgozott és igyekezett a saját munkaterüle­tén helyt állni. Dombóvárott az Alkotmány Tsz-nél ebben az év­ben ezt nem igen vették figye­lembe, mert a 70—175 éves idős dolgozóknak 4—5 kilométerre ad­ták ki a háztáji kis kukorica­földjét. Ugyanakkor a termelő­szövetkezetnek a városhoz közel is vannak kukoricaföldjei. Nem akarok a termelőszövet­kezet belső ügyébe beleavatkoz­ni, de hallottam az idős dolgo­zók által elmondott jogos panaszt, szeretném ha orvosolnák a jö­vőben. Ezek az idős dolgozók ma mar nyugdíjasok, de ők voltak a termelőszövetkezet alapítói, be­vitték kis földjeiket a tsz-be és dolgoztak addig, amíg csak bír­tak. Most ne ez legyen a köszö­net az elvégzett % jó munkáért, hogy hadd gyalogoljanak, hisz ők már nyugdíjasok és ráérnek. Bódogh Mihály városi tanácstag Olvasom a X. pártkongresszus téziseit. Társadalmunk, nemze­tünk, jövendőnk „vázlatát”. Fiatal vagyok. Az én ügyem is ez a kongresszus. Ez életem el­ső kongresszusa. Olyannyira, hogy külön öröm és külön kell üdvö­zölnöm a magam és számtalan kortársam nevében azt a javas­latot, amely az eddigi 21 évről 18-ra kívánja leszállítani a párt­ba való felvétel alsó korhatárát. Miért tartom ezt a gondolatot különösen helyesnek és indokolt­nak? Hadd mondjak el erről csupán egyetlen példát, egyetlen szempontot. Vannak húsz esztendős bará­taim. akik a határőrségnél olyan speciális pártfeladatot láttak el. — igaz: KISZ-tagként — aminél megbízhatóbb próbát nem hi­szem, hogy lehetne szabni a pártba való felvétel feltételéül. Ezek a fiúk kétévi becsületes helytállással bizonyították, hoey igenis érettek a párttagságra. Es, hogv valóban jó kommunisták, eredményesen dolgozó aktívák legyenek az mindnyájunk ügye, érdeke. Segíteni kell őket — nem kedvüket szegni, nem ké­telkedni bennük. Tér kell szá­mukra, olyan, ahol a vállalt harcot a mindennapok dolgait végezve tudják győzelemre vinni. Érettek ezek á fiúk a párttag­ságra, mert hét végén nem egy­szer még este nyolckor is a szerelőműhelyben találni Őket, izzadva és ólai osan. Ilyenkor, amikor a tsz-ekben a munka pCircfnf- p>\r prr*k. akik dupla ter- pet is képesek a vállukra venni. Balipap Terenc %Zavnási HASZNÁLT SZEMÉLYGÉPKOCSIT közületiektől és magáneladóktól napi áron MEGVÁSÁROL, vagy BIZÓMÁNYI ÉRTÉKESÍTÉSRE átvesz a merkur SZEMÉLYGÉPKOCSI ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT SZÉKESFEHÉRVÁRI HASZNÁLT SZEMÉLYGÉPKOCSI KIRENDELTSÉGE Címe: Széchenyi út 94. Nyitva; hétköznap 8-14, szombaton 8-11,30óráig. (2) A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat fel­A Paksi Körzeti Építőipari Szerelőipari főépitésvezető­vesz szakmai gyakorlattal és legalább Ktsz felvesz ség felvételre keres technikusi végzettséggel 1 fő kezdő felsőfokú vízvezeték-szerelőket, rendelkező GÉPÉSZTECHNIKUST hegesztő szakmunkásokat. FÖGÉPÉSZT. vezetői beosztásba. Lakást Jelentkezés személyesen, biztosítani nem tudunk. vagy írásban a Tm. Állami Fizetés megegyezés szerint. Fizetés megegyezés szerint. Építőipari Vállalat munka­Érdeklődni a vállalat mun­Jelentkezni: Paks, Dózsa Gy. ügyi osztályán (Szekszárd, kaügyi osztályán. u. 40. sz. alatt lehet. Tarcsay V. út). (473) (322) (406)

Next

/
Oldalképek
Tartalom