Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

Beszéljünk egy nyelven ? Kommunisták az irányelvekről Taggyűlés az iregszemcsei Üj Élet Tsz-ben A gazdasági ösztönzőkről szólva mezőgazdászkö­rökben kifogásolják, s \ kapko­dásnak minősítik a MÉM gyakran változó intézkedése­it, azokat, amelyek az állat­tenyésztés minőségi fejleszté­sére. ösztönöznek. E vélemé­nyeknek hangot adva jelen­tette ki nemrég egyik megyei megbeszélésen Jankó János, a tamási járási pártbizottság titkára: „Egyszer a tejjel, egyszer a borjúval, egyszer ezzel, egyszer azzal ösztönöz­nek. Bele lehet a változások­ba szédülni.” Más alkalom­mal a hitelpolitikai elvek fo­gyatékosságait bírálják, s ép­pen most, ezekben a hetek­ben a szarvasmarha-kivágási keret jelenlegi rendje körül bontakozott ki heves vita oly­képpen, hogy ki-ki a maga álláspontját védi, méghozzá egyként népgazdasági érde­kekre' hivatkozva. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés területén is mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy egy-egy gazdasági kérdés megítélésében más p vezető, es megint más a dolgozó vé­leménye, továbbmenve, rész­letkérdésekben másként látja a- dolgokat a felsőbb szerv és gyakran másként az üzem, a vállalat, a boltegység vezető­je. Nincs ebben semmi új, semmi meglepő, hisz teljes és maradéktalan egyetértés a ré­gi. mechanizmusban sem léte­zett, a következetes egy nyel­ven való beszélés nem volt más, mint látszategyetértés. Nincs szükség többé lát­szategyetértésre, s ma már kizárólag a fő kérdésekben kívánalom, hogy „beszéljünk égy nyelven’ , a részletdol­gokban nem. Tág teret ka­pott a kibontakozáshoz az egyes emberek alkotóképessége, s ami igen lényeges, a fő­hatóságok képviselői egyre ritkábban lépnek fel a meg- fellebbezhetetlenség. igényével. Mindinkább általánossá válik az a helyes felfogás, hogy a gondolatokat ébresztő,- alkotó vitákra serkentő ellenvélemé­nyeket sem szabad lekorholni, hisz több szem többet lát, több fej többet tud. Az országos politikából kö­vetkező helyi, Tolna megyéi politika sikere az a bárhol érzékelhető tény, hogy bólo- gatás helyett az emberek egy­re gyakrabban mondják el saját, önálló véleményüket, vállalják az ezzel járó elvtár­si vitát, s közük .a legjobbnak vélt elgondolásaikat g terme­lésről, a gazdaságpolitikai in­tézkedésekről, egy-egy rendel­kezés várható és valóságos kihatásairól. S mindjobban Kezdődnek a pártértekezletek Az MSZMP X. kongresszu­sának előzetes dokumentumait megvitató, valamint pártve­zetőséget és községi küldötte­ket választó taggyűlések után összeülnek tanácskozni a nagyközségek pártértekezletei. Tolna megyében ma kerül sor az első ilyen pártértekezle­tekre, mától kezdve egy hét alatt valamennyi nagyközség­ben megtartják e helyi jel­legű összejöveteleket. Tamási­ban ma a községi, Dombó­váron pedig a MÁV nagyüze­mi pártbizottság négy év alatt végzett munkájának értékelé­se, a tisztújítás és a járási küldöttek községi megválasz­tása végett gyűlnek össze az alapszervezetek szeptemberi taggyűlésein megválasztott küldöttek. Az első kettőt még hat köz­ségi szintű pártértekezlet kö­veti, sorrendben utoljára Pak- non, október S-áa.­érvényesüi/áz Önálló vélemé­nyek tiszteletben,, tartása, még akkor is, ha az elgondolás helytállósága erösep vitatha­tó. Ebben á légkörben . jobb dolgozni, még akkor is, ha sokszor bizony az érvek és az ellenérvek csatájában nagyon fel kell kötni az embernek azt a bizonyos fehérneműt. I? oppant izgalmas kérdé­11 sek kerülnek „teríték­re”. Néhány Tolna megyei takarékszövetkezeti vezető pél­dául • nem ért egyet azzal, hogy Szekszárdon nincs az OTP-nek versenytársa. Má­sok kifogásolják, hogy a ta­karékszövetkezetek csak a ta­goknak adhatnak hitelt. S erről nem egymás között be­szélnek, hanem az arra ille­tékes fórumok színe előtt, megfelelő vagy legalábbis ál­taluk megfelelőnek vélt ér­vekkel. Felvetéseik könnye­dén elintézhetnők a felsőbb szervek képviselői azzal, hogy az érvényben lévő rendelke­zések a felvetések teljesítését nem teszik lehetővé De nem intézik el ezzel, az érvekre ellenérvekkel válaszolnak, és ami a legfontosabb, lanulmá­• nyozzák az élethez e terüle­ten mégiscsak közelebb ál-, ló takarékszövetkezeti vezetők javaslatait. Az utóbbi időben sok és figyelemre .méltó javaslat hangzott .el az áfész-ek ré­széről a tagok érdekeltségé­nek a szövetkezeti életben való aktívabb részvételének növelésére. Vannak akik azt mondják, növelni kellene a részjegyek értékét és ennek megfelelően jelentősebbé ten­ni a részesedést, az osztalé­kot. Első hallásra csakugyan újszerű ez az elgondolás, de az a normális dolog, hogy senki nem intézi el kézle­gyintéssel. Tulajdonképpen az az új, hogy amiben nincj ej^térfég^az jp . Mázífite. ke­rül, az is téma és'arra ‘senki sem óhajtja azt, mondani, hogy. műiden - a- - legnagyobb - rendben, A valóságos, egyet­értési: mindjobban a meg­győző érvek, ellenérvek pár­viadalában kívánjuk megte­remteni. Nyilvánvaló, hogy a2 őszin­te szó kimondásához’ az ösz­tönzést, a bátorítást felülről kell kapni. A dolgozók még . gyakran mondják: „Nem ér­• deines beszélni, hisz ők az okosak, ők tudják”. Rengeteg rossz tapasztalat összegeződik ebben a sokszor hallható ki­jelentésben. Az az igazság, hogy a szövetkezetekben, .az üzemekben még gyakran elő­fordul, hogy a vezető a dol­gozó ■ jószándékú „más véle­ményére” _ kategorikusan ki­jelenti : „Maga ehhez nem ért. bízza csak ránk”. Nos, ilyen esetben, ebben a lenéző alap­helyzetben a dolgozók nem csoda, hogy azt tartják: hát ha'mi nem értünk'semmihez, akkor hallgatunk. A reagálás mikéntje meghatározó jelen­tőségű. (Vem biztos, hogy mond­x ' juk a szarvasmarha- keret mai szisztémáját bíráló szövetkezeti vezetőknek min­denben igazuk van. De ha ezt elfogadjuk, akkor fogad­juk el1 azt is; az sem biztos, hogy a” mostani szisztéma mindenben tökéletes. S ebben a kivágási keret vitában is példamutatóan pozitív a mi­nisztérium, a megye vezetői­nek a megnyilatkozása. Nem azt mondják a közös gazda­ságok vezetőinek, hogy ez így van, és végeztünk, hanem azt mondják: gondolkodnak, de . pillanatnyilag a mainál jobb megoldást nem látnak. Énnek ellenére az érdekek jobb összehangolásának keresik a módját, figyelembe véve min­den. elgondolást, javaslatot. Szűnőfélben a kioktató hang, ha szabad ezt a kifeje­zést használni, a hatósági alapállás, az ellentmondást nem tűrő hatalmi aspektus. S éppen ezért keltett némi meglepetést az a Népújságbari is közölt levél, amelyben a ' Magyar • Nemzeti Bank ; egyik vezetője reagált egy Dombó- várott tartott értekezlet nyil­vánosságra hozott felszólalá­saira. Ebből a levélből még kicsendül az a kívánalom, hogy há van egy rendelet,, akkor azt kizárólag helyesel­ni szabad. N os ez a kívána­lom ma már nem állja meg a helyét, bár az, .igaz, hogy amíg érvényben van egy ren­delet, addig mindenkire néz­ve kötelező. De az is igaz, hogy bírálható, tökéletesíthe­tő, viszont kizárólag akkor tökéletesíthető, ha szabad utat kapnak az észrevételek, az ilyen vagy olyan „laikus meg­látások”. Valijuk be, hozzá’ nem értéssel elutasítani a jó­szándékú bírálatokat, nem más, mint mérhetetlen szak­mai gőg, s a csal hatatlanság illúziója. \r olt idő, amikor csak- ’ ugyan _ azzal intéztük el némely intézkedés szembe­tűnő fogyatékosságait, hogy az fentrol jött, végre kell tehát hajtani, akár törik, akár szakad. Sok kára szármázott ebből a népgazdaságnak, a társadalomnak, az üzemnek, a termelőszövetkezetnek. S most, éppen a legfelsőbb párt-’ és kormányszervek adiák a ta­nújelét' annak, hogy az akár törik, akár szakad vakkövet­kezetesség helyett mindig az a döntő;,egy jónak látszó ren­delkezés mennyire állja ki a gyakorlat próbáját. Gondol­junk a kategória-rendszerre. Nem vált be, tehát megszün­tették és senkit sem ért presztízsveszteség. 0 miből, derült ki a . kategória-rend-, ‘ezer alkalmatlansága? A sza-. bad véleménynyilvánításból, és abból, hogy a véleményeket minden lakkozás igéikül köz­vetítették az arra illetékes alsó- _és közénszervek a leg­felsőbb szervekhez. Ha válto­zatlanul ragaszkodnánk'. a részletkérdésekben is az egy nyelven beszéléshez, akkor ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy mást. mondunk és más­ként cselekszünk. A fegyveres erők napja al­kalmából ünnepségre került sor a munkásőrség megyei pa­rancsnokságán, Az évforduló alkalmából kitüntették, meg­jutalmazták azokat az elvtárr sakat, akik a munkásőrség ke­retein belül, valamint a párt fegyveres testületének segíté­sében kimagasló érdemeket szereztek. A kitüntetéseket Horváth József, az MSZMP megyei bizottságának titkára adta át. Jelen volt a kitünte­tések átadásánál Palkovics István alezredes, a munkás­őrség megyei parancsnoka. A belügyminiszter, valamint a munkásőrség országos pa­rancsnoka a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem kitüntetés arany fokozatát JJrbán László­nak, e kitüntetés ezüst foko­zatát Keresztes Ferencnek, bronz fokozatát Mizsák Tibor­nak adta át Horváth elvtárs. A munkásőreevségek felada­tainak teljesítéséhez adott se­Csaknem teljes létszámmal tartotta meg vezetóseg-ujjá- választó taggyűlését az ireg­szemcsei Új Elet Tsz párt­szervezete. A húsz parttagoól mindössze kettő volt — igazol­tan — távol. A titkár — Ta­kács Lajos — ismertette a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveit, de a beszá­molót követő vitából kitűnt, hogy nem sok újat mondha­tott a szövetkezet kommunis­táinak, hiszen azok többsége felkészülten — az irányelvek ismeretében — jött el a tag­gyűlésre. Országos és helyi gondokról esett szó a vitában. Arról be­széltek, hogy az iregszemcsei termelőszövetkezet fejlődése, gyarapodása is bizonyítja, a Központi Bizottság pozitív ér­tékelése az utóbbi években bekövetkezett fejlődésről a valóságot tükrözi. „Elég csak körülnézni nálunk, hogy lát­hassuk, milyen nagy a fej­lődés — hangoztatta az egyik felszólaló —, gondoljunk csak arra, hogy öt éve már nem kaszálunk. Könnyebb lett a munka, évről évre javulnak az életkörülmények.” . ■ A számadáshoz tartozik, hogy a »-szövetkezetben az egy dolgozó tagra 'jutó átlagjöve­delem tavaly 28 700 forint volt. Példákkal bizonyították azt a megállapítást, hogy nálunk nem volt még olyan négyéves időszak, mint a IX. kongrész- szus óta, amikor a mezőgaz­daság oly mértékben fejlődött volna, a lakosság életkörül­ményeiben, jövedelmi viszo­nyaiban ilyen . nagy - változár. sok- következtek volna be, mint most.-..■-f«,. i Az eredmények elismerése . mellett beszéltek a hibákról is. „Még leéli mondani, elvtársak, hogy szövetkezetünk az idén nem gyarapodott. Elég csak kimenni a határba, hogy lás­suk, mennyi gabona maradt kint, egyes helyeken valósá-_ gos ■ búzaszőnyeg van, annyi szem kipergett az aratáskor, hogy mosl az egyik csíra a másiktól nem tud kibújni.” gítségért Munkásőr Emlékjel- vényt adományoztak Papp Ambrusnak (Délkelet-dunán­túli Mezőgazdasági, Kísérleti Intézet), Szabó Sándornak (Si­mon tornyai Bőrgyár), Varga Dánielnek (Faipari Ktsz, Dom­bóvár), Lantos Ottó alezredes­nek (MHSZ, Szekszárd), dr. Dajka Miklós rendőr őrnagy­nak (Paks) és Horváth Antal rendőr főtörzsőrmesternek (Bohyhád). A kitüntetettek hosszasan elbeszélgettek a párt és a megyei parancsnok­ság vezető beosztású tisztjei­vel. Népújság 3 1970. szeptember. 29. A következtetés; Felül kell vizsgálni a gépesítést, kiderült, nem elegendő az a gépparki, amiről azt hittük, hogy meg-; oldja a betakarítás gépesítés sét. De meg kell javítani aa anyagi ösztönzést is a szövet­kezetben, legyen jobban ér­deke mindenkinek — a talaja előkészítéstől a betakarításig — a jó minőségű munka. As Irányelvek ama megállapítása, hogy következetesen kell ér­vényesíteni a munka szerinti elosztást, teljes mértékben vo­natkozik az iregszemcsei szö­vetkezetre is. „Pártszervezetünk is felelős a lazaságokért” — állapította meg az egyik felszólaló. És azért, is, hogy a tagság nem volt eléggé tájékozott a szö­vetkezeti gazdaság helyzeté­ről. Az új vezetőség számol­tassa be gyakrabban- á ’ szö­vetkezeti vezetőket és árról tát; jékoztasson bennünket. Felvetődött a munkások és a tsz-parasztság életszínvona­lának fejlődése, • közeledés^ egymáshoz. Több felszólaló sé­relmezte, hogy míg a mua* kásqk-alkalmazottak 60 éves korban mehetnek nyugdíjba, a, tsz-tagoknál 65 év a korhatár. Sérelmes az is, hogy az ipar­ban 8 óra a munkaidő, a me- zőgazdaságban ".tíz óra. A tü­relmetlenség azonban megfon­toltsággal párosult: Vizsgálja meg a kongresszus a kérdést és amint lehetséges, e tekin­tetben is valósuljon meg az egyenlőség.. Elhangzott azon­ban olyan felszólalás is, hogy az egyenlőséget, mire értsük? Mi lenne akkor, ha a tsz-tag- tói is ugyanannyi szolgálati időt követelnének a nyugdíjig, mint az ipari munkástól? Ak­kor még hetvenéves KÖráigf sem mehetne nyugdíjba. A kö­zelmúltban kilencévi tagság után nyugdíjazták a szövet­kezet egyik tagját, 850 forintot kap. Van olyan is, akinek ’ nyugdíja 1270 forint. Ugyan­akkor egy iregszemcsei ács —- negyvenévi munka, OTI-, il­letve SZTK-tagság után 12ÖŰ forint nyugdíjat kap... Vitát váltott ki az ’a felszói lalás, mely szerint a párt- és állami vezetőszerveknek job­ban kell ügyelniök arra, hogy a határozatok, rendeletek megvalósuljanak „lent”. Ne járjanak be olyan kerülőutat, mint ami gyakran előforduL — De hiszen az irányelvek­ben erről is van szó —, mond­ata összefoglalójában a titkár —, éppen a pártbizottságok, alapszervezéti vezetőségek, a párttagság feladata, hogy szor­galmazza és ellenőrizze a ha­tározatok „megvalósulását,.- — . „Akkor lesz tekintélye a párt- szervezetnek, ha ellenőrzései­vel, kezdeményezéseivel, á tagság példamutatásával tölti be hivatását, biztosítja vezető­szerepét — mondta Molnár Béla, a szövetkezet fiatal szak­embere. A taggyűlés egyhangú sza­vazással fogadta el az irányi elveket és a szervezeti sza­bályzat módosítására szóló ja­vaslatot, majd megválasztotta az új vezetőséget; Az alapszer- vezet titkára Prantrjer János traktoros lett, aki a pécsi pártiskolán tanul és onnét jött haza a taggyűlésre, vezetőségi tagnak Takács Lajos eddigi' titkárt és. Molnár . Bélát vá­lasztották meg. J. i. . Sz. P. Ünnepség, kitüntetések átadása a munkásőrség parancsnokságán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom