Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

fV'fVVWi*v*vw*'ninnvvwvv'mrvvTTVTVTrrTWWYVVYfr'fWT'fV'fT't rrrrTvuy¥?fvmyffTmfvm^ffff?vmy^?nmyyvmTmn ► vöröíkBy iAnot ► ► ► ► ► ► ► ► ► *• ► ► ► ► ► ► ► ► > ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► fí FBKBTb M Wjj VISSZATÉR- KEMREGENV ­10. Az őrnagy első útja Hubert igazgatóhoz veze­tett, aki azzal fogadta, hogy éppen a rendőrség­re készült. — Eszerint megtudott valamit? — Csak annyit, hogy a gyerekek fecsegtek, s az eset híre már Pestre, a filmgyárba is el­jutott valahogyan. Tegnap beállított egy rendező, meg egy író, hogy anyagot gyűjtsenek, mert játékfilmet akarnak készíteni az ügyről. Kérték, hogy lefényképezhessék az osztályt, állítólag tel­jes hitelességre törekszenek. Az eredeti szín­helyen forgatnának... Belke tudott a „filmesek” érkezéséről: Ker­tész ezredes időben közölte vele telefonon, Ker­tész számított rá, hogy a gyerekek a „filme­seknek” gátlástalanul és felszabadultan, fecseg­nek, s a kirándulás olyan részlleteit is szóba hozzák, amik .segítenek megfejteni az ügyet. — Nyugodtan hozzájárulhat! — mondta Hu­bert igazgatónak. -— Én is' valami hasonlót sze­retnék kérni. Biztosan nem lesz feltűnő, ha a lezajlott kirándulásról dolgozatot íratnak az X. b-vel. Az ilyen írások őszinték, élményszerűek. Mikor lesz magyar órájuk? — Épp ma. — Arra kérem, hogy á dolgozatokat juttassa el délután ‘ a szállodába. Természetesen, zárt csomagban. Holnap hiánytalanul visszakapja a füzeteket. — Meglesz! Beke, miután az igazgatótól elbúcsúzott, a rendőrségire hajtott, ahol a MÁVAUT két s°főrje várt rá. Beke először a lányokat szállító busz vezető­jét hallgatta ki. — Alapos defekt volt, tetejében az emelőm se akart működni, ez külön dühített, lekötötte a figyelmemet. De azt azért láttam, meg hallot­tam, hogy a lányok egyáltalán ném estek két­ségbe a késés miatt, nekik a defekt is kaland volt. Szelesen, vihogva tódultak ki a kocsiból, mint akik egyenesen vágynak valami kis ren­detlenségre. A tanárnőjük, úgy látszik nagyon kordában tartotta őket... Javában dolgoztam, amikor a nyomunkban haladó IBUSZ-busz fel­tűnt. Megállt és a kolléga odajött hozzám... A sofőr a mellette ülő férfire mutatott, akit Beke erre a napra szintén beidéztetett a kapi­tányságra. — Igen, odamentem a kollégához, hogy se­gítsek ... — Először valóban azért jött — folytatta a lányokat szállító kocsi sofőrje. — De másod­szor felajánlotta, hogy eltér a menetiránytól, és a transzportot elviszi a Vadgalamb turista- házihoz. Mivel csupa külföldi között utaztak volna, a kislányoknak persze tetszett a dolog. A tanárnőjük azonban megmakacsolta magát, ügy emlékszem, afféle rigolyás öregiány volt, leg­alábbis úgy nézett ki. Talán a lányok erköl­cseit féltette a nyugati turistáktól? No, szóval hiába ostromolták, nem állt kötélnek. Neki, azt mondta, muszáj ragaszkodni ahhoz a járathoz, amit a kolléganője kijelölt. Ha rossz, hát rossz. Várniuk kell, amíg megjavítják. Az átszállásból így n©m lett semmi. — Köszönöm! — Beke a turistajárat vezető­jéhez fordult: — Kiket vitt azon a napon? — Nyugatnémet IBUSZ-csoport volt. ök is kiszálltaik,- s egyikük, egy idősebb, kedélyes férfi, le is fényképezte a kislányokat. Színes felvételeket készített róluk. Lelkendezett, hogy milyen elragadóak, bájosak. Ez a férfi — nyil­ván jómódú ember lehpt — odajött hozzám és nevetve kijelentette, hogy ő. mint gentleman. segíteni akar a „hölgyeken”. Tudja, hogy én nem vállalhatom ingyen a fáradtságot, ad öt­száz forintot, ha egy kis kitérőt teszek a bakfi- •sok kedvéért. Vigyem el őket oda, ahová igye­keznek, az ő úfcitársai nem fognak szólni ellene. A csoport csupa gyermekszerető úriemberből és jólelkű dámából állt. A csitrik biztosan éhesek már, a turistaháaban pedig reggelit kapnak. Sürgetett, hogy egyetlen percet se szabad ve­szíteni. Én, persze, nem csinálhattam semmit, mert a tanárnő tiltakozott a fuvar ellen, őszin­tén szólva, sajnáltam, a pénz jól jött volna, amellett miért ne lássák a nyugati vendégek, hogy mi magyarok nem vagyunk bürokraták? A férfi, amikor meghallotta, hogy a tanárnő milyen makacs, szidni kezdte, hogy besavanyo­dott aggszűz. Beke elképzelte, amint a német által készített színes fényképek megjelennék a Stem maga­zinban: ...Utolsó felvétel a kommunista had­gyakorlat áldozatairól”; „A meggyilkolt lány- osztály fél órával a tragédia előtt”; „Harminc halálra ítélt bakfis”. Vajon, gondolta Beke, a kedélyes gentleman ezéket a címeket is kita­lálta-e már a látványhoz, miközben gépét el- kattántóttá? Bizonyos, hogy a képekért jó árat fizettek volna neki. Az ötszáz forint, amit a sofőrnek felajánlott, igazán, szerény befekte­tésnek számított. — Amikor továbbmentünk — folytatta az IBUSZ-busz vezetője —, a kolléga még csak a hibás kenek leszerelésénél tartott.' Azt hiszem, — fordult a társához — legalább harminc perc késésed volt, — Több — mondta a másik —, mert a lá­nyokat nehéz volt összeszedni. A tanárnő még a retiiküljét js elhagyta, miközben hajkurászta őket. Úgy festett, mint egy öreg és mérges kis puli, ha nem bír a nyájjal. De aztán, szeren­csére, a táska is meglett, és továbbindultunk. A többi, azt hiszem, ismeretes... —- Igen — bólintott Beke —, befejeztük. Kö­szönöm, hogy segítségeimre voltak. A ]cét sofőrt magával vitte a MÁ VAUT-állo- másig, majd a szálloda elé hajtott. A portás egy csomagot nyújtott át: — A könyvesbolt küldi a revizor elvtársnak ... 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 (Folytatjuk) 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ááimia. Báta 1970-ben Panaszok, panaszosok A kertek alól belátni a sú­lyos, sötét, keresztpántos vas­kapukra, a lefüggönyözött aj­tókra, a mindenütt termő paprikára, a meszelt falra, a száradó ruhákra, a múltat idé­ző udvarokra. Ha az élet ap­ró jeleit is ilyen hátulról lát­hatjuk, még kevésbé tudjuk, mi rejtőzik az emberek lel­kében. Legfeljebb sejtjük: múlt is, jelen is egyszerre. Az idős emberek a járdán kitérnek előttem, utat enged­nek és előre köszönnek. Meg­szokásból. beléjük kövésedett tiszteletből? Wem tudom. A fiatalok nem köszönnek előre, s arra gondolok: jól teszik! Elmegyek a vasveretes kapuk mellett, ■ s mindegyiket egy befelé élő, zárt világ maradvá­nyának érzem. Sámán jelek­kel, és régi sóhajokkal. De sok „jaj” szorult e vasvere­tes kapuk mögé. Hordozta va­laki egy életen át, aztán meg­halt vele együtt, mert min­dent belé fojtott a rideg családi titoktartás. A foszló bársonyruhák, a ki­taposott kérgű bakancsok, a szögön lógó bekecsek, a régi szekrények nem mondhatnak semmit. De a kurrens-köny­vek, a képviselőtestületi jegy­zőkönyvek és az emlékezet még őrzője a régmúlt pana­szoknak. Nem is panaszok voltak ezek, kérelmek. A sze­gény a községházára nem pa­nasszal ment, hanem alázatos kérelemmel. írásban kellett benyújtani minden kívánságot: cselédkönyvre, illetőségmegál­lapításra, gömbfára, segélyre. 1929-ben kért a képviselőtestü­lettől segélyt — évi 100 pengő segélyt a palánkpusztai föld­míves iskola. A kérelmet el­utasították. Nem futotta a költségvetésből, hisz saját is­kolát, óvodát, tenyészállatokat kellett fenntartani, utat gon­dozni, birkagondozót fizetni. Más. „Kovács Zoltán, az ál­lami óvónő fivére oly botrá­nyos életmódot folytat, a köz­ségi óvoda épületét annyira rongálja, hogy ott-tartózkodása nem tűrhető”. — írják 1931- ben. Lám a garázdaság sem újkeletű dolog. Legfeljebb any- nyival történt több. hogy Ko­vács Zoltánt a faluból■ azon­nal kiutasították. Ma már nem menne ilyen gyorsan. Hosszú az „átfutási" idő. A közerkölcsöt hogy védték? .Telepítsék a kóbor cigányo­kat köz- és állategészségügyi szempontból, valamint köz- erkölcsi szempontból a holt- Duna mellől olyan helyre, ahol ellenőrizni lehet őket’ . Vagy a helybéli kocsmáros „erélyes eljárást” kér a zugmérők el­len. .. 1942-ben Biro Jánosnak a talajvíz következtében megron­gálódott a háza. Javításához a község erdejéből fát kért. A jegyzőkönyv indoklása: „Ö szegény, saját erejéből házát megjavítani nem tudja.” Aztán vannak vissza-vissza- térő gondok, mezsgyevillon­gások. Még 1936-ban indítvá­nyozta D. Horváth Mihály, hogy az elfoglalt területek vé­tessenek vissza. Úgy látszik hasonló problémája volt, mint nemrégiben Bari Mihálynak. Jó ötven éve birtokolta Bari Mihály a háromszög alakú telket, amin a háza is épült. Amikor összedőlt az épület, újat vett. s elköltözött. Jogot formált hát a két felső szom­széd: Kóródi János és Dévics Antal a kertjük végében álló üres telekre. Lucernát vetet­tek bele. A felháborodott Ba­ri baját jól ellátták. Az ügyes Kóródi szomszéd kihívatta a Földhivatalt, s a területet an­nak rendje-módja szerint a megértő szomszédok szétosz­tották egymás között. Mond­ják, hogy Bari Mihály perét „nem vette fel a bíróság”. Az új területen épített az egyik gazda egy féltetős présházat, meg pincét. Elvitte az idei csapadékos esztendő. „Hiába, isten nem ver bottal.” — mondják a Bari-pártiak. Hírhedt gyerek Bátán Mol­nár Ferenc. „Erős fiú.” Különösen ak­kor, amikor jócskán a pohár fenekére néz. Kizárták a tsz- ből is e miatt. De hát Mol­nár szó nélkül meg nem állot­ta és sárral megdobálta „kom­munista elnök” ablakát. Nem adsz sört? — és nekiment a kocsmárosnak. A panaszok leg­nagyobb része természetesen tsz-ügyekböl származik. Nem fi­zet bért az istállóért, nem ad­ja vissza a bevitt földet, ve­tett a traktor az „ő” földjén. Egy valódi „fülemüle”-per folyik évek óta a Kölcsey ut­cában két szomszéd: Pintér Péter és Babos István között. Pintér egyébként örök peres­kedő, egyszerre több ügye is van a bíróságon: eltartási 1szerződés, birtokháborítás a másik szomszéddal. Rossz he­lyen húzódik a kerítés: két egész centi az eltérés. Babos István elkeseredésében — hogy mielőbb vége legyen az ügy­nek — már a szomszéd házát is megvenné. A tanácselnöknél sokan megfordulnak naponta. Apró­ságokkal mennek, s az utcán is meg-megállítják a bicikli­vel közlekedő elnököt. Sokszor veszekedni kell a panaszosok­kal, még kiabálni is. Mi a leg­gyakoribb panasz? Legtöbb­ször az asszony jön, sír, bán­totta az ura. Csak úgy elsza­ladt otthonról, elmondta, ki­sírta magát. Sokan jönnek így: Jöjjön, elnök elvtárs, ossza el a vagyont; válunk. Törött tá­nyérok, csempült csillár, ki­ömlött víz a földön, és megy az osztás. Ez a magáé..., ez a magáé... Közben szitkozód­nak. Az asszony „mindenfé­le”, az ember részeges. Nem­régiben a törölközőn veszett össze egy házaspár, az elnök igazságot osztott; kettévágta a nagykéssel. Sokszor aztán a babaruha- szétdobásnak másnap, har­madnap békülés a vége. 1969- ben három törvényes válás volt, hatan különélnek és hu­szonhat pár tartotta a lako­dalmát. i A fiatalság társaságba járna, táncolna, azért panaszkodik, hogy nincs hol szórakozni, nincs presszó. Bátaszékre, Szekszárdra járnak hét vé­gén, motorral, vonattal. Az asszonyok társaság után vágynak. Mondják, nemigen TMK-vezetői munkakörbe GÉPÉSZMÉRNÖKÖT. vagy TECHNIKUST (5 év feletti gyakorlattal), valamint GÉPKOCSIVEZETŐT és ÉJJELIŐRT felveszünk. Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat, Szekszárd. (189) járnak el hazulról, nem divat. Az az egy-két család, aki ösz- szejár, nem fogad be idege­neket maguk közé, — elkülö­nül. „Hogy is járhatnék az urak, meg a naccságák közé?! Volt olyan, aki kikérte magá­nak. hogy nevén szólítom, őt már ezentúl csak n accságos asszonynak szólítsák.” De a falubéliek kinevetik. — Bo­lond ez, hol vagyunk már at­tól? Mások már a panaszok^ mint húsz-harminc évvel ez­előtt. Egészen mások.’•Nem is nagyon emlékeznek a régi dol­gokra. Felejteni szeretnék. ’’Kiverte a fejünkből a mun- ka” — mondja a nyugdíjas hivatalsegéd, a legtöbb bátai titok tudója. Panasz mindig volt, most is van. Csak most jegyzőkönyvezik és nem ír­ják rá: „Ö szegény . . .” Azt mondani valakire, hogy szegény — ez Bétán 1970-ben a legnagyobb sértés. VARGA MÁRTA Tájékoztatja önt is „AZ ÜJ TELEK­RENDELETEKRÖL" — a Tanácsok Könyvtára jogpropaganda-füzete. 10 rendeletről, 85 kér­désre 85 válasz, 96 olda­lon — a telek-, családiház-, üdülő-, szövetkezetilakás- tulajdonosoknak, az in­gatlant vásárlóknak, az építkezni szándékozóknak. Ára: 5.— Ft. Kapható: a Tolna megyei Népbolt Vállalat boltjaiban, községekben az áfész-üzletekben. (299)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom