Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
'tvvtt\*'»ttttt>tt»yvtt vt»?* wwy»'*VT v wttt»v>tt*w»vvvt~? »»tvvvtttVWVWvvVTTTTyyvTvV1»vVTvyTTTTTTVTWTVVvttttttvvvr* VÖRÖiKÖV 1ÄNOC fí FEKBTb M/IWíCa Él ttflTf*-KEMREaÉNY 7. Most elővették, egy vaktöltetes ládát viszont eltüntettek, s később el is szállították a helyszínről. Nem tudom hogyan sikerülhetett volna mindez, hi_ szén a lőállások korántsem elhagyott bagolyvárak, ahol csak kísértetek tartózkodnak. A katonák jöttek-mentek, ki-ki végezte a maga feladatát, de közben természetesen nem voltak vakok... Mire Ébert százados idáig jütött a beszámolóban, az arcok végképp elkomorodtak. — Most pedig — folytatta Ébert — ahogy mondani szokták: be kell tennem a kaput. Tárnok őrnagy tudott a somvári esetről, ahol az új konstrukciójú harckocsik első lőgyakorlata alkalmával, egy fatörzsbe elrejtve filmfelvevőt találtak. Nyilván ti is emlékeztek erre az ügyre. Nos, Tárnok őrnagy, mielőtt osztálya kivonult volna a gyakorlatra, katonáival átfésülte a terepet. Igaz, hogy fel nem ásatta, arra viszont ellenséges ügynököknek, a katonák közé beépült árulóknak sem lehetett módjuk, hogy a harcállás elfoglalása után, a helyszínen ki-be ássák a lőszeresládákat. Ez feltevésnek is abszurdum. Bármilyen leverő is. tudomásul kell vennünk, hogy a kivételes óvintézkedések ezúttal — legalábbis látszatra — ellenünk fordultak. Az eset ijesztően titokzatosnak látszik... A négy tiszt lement az étterembe, hogy megvacsorázzon, Kertész ezredes szigorú diétát tartott, de jó étvággyal ette ízetlen ételeit. Három tisztje azonban annyira rosszkedvű volt, hogy a sertéssültek csaknem érintetlenül maradtak. — Te Kossuthot vacsorázol? — kérdezte Kertész ezredes, amikor Beke harmadszor gyújtott rá a fehér asztalnál. — ügy látszik biztos vagy benne, hogy oár év múlva a tüdőrák ellenszerét is megtalálják... — Attól félek, hogy előbb, mint ennek az akciónak a tetteseit! — Félelmed csakhamar csillapulni fog! Az a tervem, hogy te vezeted a kiküldött nyomozó bizottságot. Feltehető, hogy udvarolnod is kell... — Kinek, ezredes elvtárs? — Például Csalogány tanárnőnek. Elvégre május van! A tanárnő nem fiatal ugyan, de valószínűleg ártatlan. Ha sikerül kiszedned belőle az útiterv titkát, elnézzük, hogy elcsábítod. . . — Ezredes elvtárs, erre nem érzem eléggé erősnek magam. — Azt javaslom — mondta Ébert százados —, hogy Beke elvtárs kapjon parancsot: ma éjjel a szentek életét kell tanulmányoznia. Különben nem lesz mivel kezdenie az udvarlást. Kertész ezredes szigorú pillantást vetett az őrnagyra : — Hallottad?! — Ezredes eivtárs — mosolygott Beke —, én református voltam. . . — Ez baj, ez nagy baj! Akkor még meggondoljuk a dolgot... A tisztek nevettek, s a parancsnok látta, hogy célt ért: sikerült felráznia embereit. A nyomott hangulat, amellyel asztalhoz ültek, eloszlott. Vacsora után. a dolgozószobában. Kertész ezredes komolyra fordította a szót: — Úgy láttam, hogy Ébert elvtárs beszámolója rosszul hatott rátok. Miért? Mert tévesen értelmeztetek! Azt hiszem, nincs okunk elcsüggedni attól, amit hallottunk. Ellenkezőleg: örülnünk kell, hogy így áll a helyzet. A három tiszt meglepődött. Ismerték Kertészt, tudták, hogy nem hord rózsaszín szemüveget. Mi biztatót talál hát ebben a megoldhatatlan helyzetben ? — Látom — folytatta Kertész ezredes —, csodálkoztok a dolgon. Dehát gondoljátok meg! Számíthatott az ellenség arra, hogy Zalay alezredes átvizsgálja a lőszert, hogy Tárnok őrnagy átfésüli a gyakorlat színhelyét? Nem! Arra a véletlenre sem számíthatott, hogy a két parancsnok éppen az utolsó lőszeres kocsinál beszélget majd, s hogy később a ládahalomnál tartózkodnak. Mindez a mi helyzetünket csak látszólag nehezíti. Valójában azonban szerencse, mert egy csomó lehetőséget kizár. Az ellenség arra számított, hogy kénytelenek leszünk a rengeteg eshetőség között tétovázni. De ezek most mind kiesnek. A dolog így sokkal egyszerűbb, igaz, hogy titokzatosabb is. Látjuk, hogy se tíz. se húsz lehetőségük nem volt a lőszercserére, nem válogathattak az alkalmak között. De bizonyos, hogy egyetlen mód mégis nyílt számukra. Kieszeltek egy trükköt, és ügyesen végrehajtották. A többi lehetőség nem érdekelte őket, s mint kitűnt, azok szóba se jöhettek volna, elestek tisztjeink óvatossága és a szerencsés véletlenek folytán. Most, amikor nyomozni kezdünk, nem is kell időt áldozni rájuk. Ébert százados beszámolója azért bíztató, mert szilárdan körvonalazza az ügyet, keményen meghúzza az eset kontúrjait. A rendszer zárt, és egyetlen kulcs nyitja. Erre kell rátalálnunk. Ti hárman, holnap reggel útnak indultok, hogy megleljétek ért a kulcsot. A parancsnok: Beke őrnagy. Fél kilenc volt, amikor három nappal később a gépkocsi megállt a bakonyi magaslaton, s az elhárító tisztek kiszálltak belőle. A letaposott fű még őrizte a lövegek és a nehéz vontatók nyomát. de az erdei tisztás, ahol a násfai tüzérek május 8-án reggel tüzelőállást foglaltak, egyébként kihaltnak látszott. Sütött a nap. a szép, kirándulásra alkalmas időhöz gondtalan jókedv illett volna. Ez azonban a három férfiből, teljesen hiányzott. A fák közül még három katona lépett elő: Tárnok őrnagy, a gépkocsi vezetője, és egy Király nevű idősebb őrmester, aki szolgálatvezető volt az alegységnél, amelynek lövege elpusztította a Vadgalambot. Tárnok őrnagy részletesen ismertette az elhárí- tókkal, hogyan festett a terep a gyakorlat reggelén, megmutatták, hol foglaltak állást a lövegek. hol álltak a tehergépkocsik, hova rakták a lőszeresládákat. — Szóval, erre, keletnek. .. — bocsánat — szólt közbe Ébert százados —, ön moslt inkább északkelet felé mutat... — Ä, persze! — Tárnok belepirult a tévedésbe. — Nos, szóval, annál a bükkfánál. . . igen, ott beszélgettünk a lombsátor alatt, s Zalay elvtárs a ládákon ült. Később, amikor a tűzbemérő... (Folytatjuk) AM.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMj Tizenegyezer boyler A kórház kapujában Alig jut idő körülnézni, hátam mögül máris megszólal valaki. — Tessék parancsolni. — Portásnak, jelentkezem. Lehet? Sokáig méreget Venk István, a Tolna megyei kórház portása. Tűnődik egy ideig, mosoly bujkál szája szögletében, végül, mielőtt a személyzetishez küldene, megpróbál jobb belátásra téríteni. — Nem olyan egyszerű ám az! Tetszik tudni, itt 24 órát kell ledolgozni egyfolytában és vannak arrogáns emberek is. azokkal nem lehet kesztyűs kézzel bánni. Sokat tapasztalt ember való ide, ilyen magamfajta öregember. Egészen „tűzbe jön", de nem hagyom magam lebeszélni. — Megpróbálnám. Csak a látogatási idő alatt engedek be idegeneket. És nagyon szigorú leszek. — Nem úgy van ám. az! Ránézésből tudni kell. ki akar besurranni, és ki, az, akinek valóban dolga van. — Hat majd kérem a beutalót — kardoskodom. Pista, bácsi tizenegy éve dolgozik a kórházban. Az, hogy a több száz belső telefonszámot fejből tárcsázza, már nem is tűnik furának. Pedig állandóan telefonál. Fiatal nő érkezik, édesanyja állapota felöl érdeklődik.' — Most nincs látogatási idő, csak telefonon beszélhetnek, nem szabad bemenni az osztályra. — Aranyos Pista bácsi, egy kis csomagot hoztam, a sebészetre kellene felkiildeni — mondja egy fejkendős néni. — A felvételi iroda merre van? Dolgozni szeretnék, — kérdezik újból. Fiatal lányt szólít magához a portás, ő kíséri el az érdeklődőt a munkaügyi csoporthoz. — Állandóan beszélni kell, ahány ember. annyi kérés — fordul hozzám. Ennyi idő alatt kiismeri már magát az ember. Pedig nem mindig a portán voltam. Először udvarosnak osztottak be. — Az mit jelent? — Ott segítettem, ahol kellett. Néha a portán, máskor az oodgénpalackokat vittem fel az osztályokra. Vagy a raktárosnak. kellett besegíteni. .. — Nagyanyám a baleseti osztályon van. Nem beszélhetnék vele? A fiatalember Paksról jött, néhány órát tölt Szekszárdon. Az osztályos orvos beleegyezésével felmehet. Sirdogáló kislányt kísér az édesanyja. — Vakbélgyanús. A sebészetre küldtek bennünket, merre menjünk? Pista bácsi elmagyarázza, majd e&y távozó beteg kérésére a Dombóvárra induló legközelebbi vonatot érdeklődi meg. Jönnek és mennek az emberek, pillanatra sem állhat ÍN ép újság 4 1970, szeptember 16, meg a portás. Egy-egy jó szó, kedves mosoly azért jut azoknakakiknek az most nagyon jólesik. Fekete ruhás asszony jön a fiával: •— Az éjjel halt meg az uram. Itt az értesítés — mutatja. — A kórbonctanra tessék menni — karol az asszonyba, majd eltűnnek egyik épület bejáratánál. Egy pillanatra egyedül maradok. — A kislányom a gyermek- osztályon van. Nem tudja, mikor jöhet haza ? Hát azt bizony nem tudom. Mit is csinált az előbb Pista bácsi. Igen, megvan. Tárcsázok: _ — Porta. B. Andrea felöl érdeklődöm . .. — Hőemelkedése van, még nem mehet haza. Szerdán lehet meglátogatni. Tolmácsolom az információt az aggódó apukának. Megköszöni, már indulna is ... — Nem nézhetném meg? — kérdi. — Azt nem lehet kérem — érkezik vissza a portás. — A napokban egy ittas ember akart felmenni a fiához. Nem hallgatott a szép szóra, dulakodás, majd kényszerű gyomormosás lett a vita vége. Hát ilyen a mi szakmánk. Sokszor szép , néha kellemetlen. öröm az nekünk is, ha jó hírt mondhatunk a hozzátartozóknak a betegekről, ha segíthetünk valamiben. Az erőszakos, durva emberekkel, a hazugokkal, besurranókkal bizony baj van néha. Újabb betegek érkeznek, nincs idő beszélgetésre. Búcsúzóul így szól Pista bácsi: — Jól gondolja meg, akar-e portás lenni! Mert ez csak egy óra volt óm a 34-ből! Egy óra. és nem is. tudom hány ember, hány eset. —rá— Dombóvárott, a fémtömegcikk-ipari vállalat sok éven át több nagyvállalattal kereste a kapcsolatot, kisebb-nagyobb értékű cikkek gyártása érdekében. A tárgyalások eredményeként létrejött kapcsolat azonban a legtöbb esetben csak rövid életű volt. A cikk gyártása az „anyavállalatnál” megszűnt s így a kooperációs munkát be kellett fejezni. Két éve kezdődtek a tárgyalások a budapesti Mechanikai Művekkel. Fürdőkályha- boyler gyártását készítették elő a tárgyalás során. A két fél hosszas tárgyalása megfelelő piackutatás, számítás után eredménnyel zárult. Dombóvárott hozzáfogtak az olajtüze. lésű fürdőkályhák boylereinek gyártásához. A kezdetben nehezen ment a dolog, nem tudták a szállítási időt pontosan tartani, sok baj volt a minőséggel. A vállalat vezetősége kidolgozta az adott körülményekre legjobban megfelelő Barkácskiállítás és -bemutató nyílt szeptember 12-én a Városligetben, a BNV 32-es pavilonjában. A Csináld magad! barkácskiállítást harmadízben rendezik meg. Huszonnyolc vállalat működik közre a gazdag, látványos és hasznosítható ötletekben bővelkedő bemutatón. Az otthoni javítások, szerelések megkön.v- nyítéséhez a résztvevő vállalatok. intézmények szakemberei tanácsot adnak a barkácsoló kedvű látogatóknak. Megtanulhatnak villanyt szerelni, vízvezetéket javítani, szobát festeni, mázolni, tapétázni, padlót gyalulni, lakkozni, könyvespolcot, rádiót, vagy gyártási technológiát, új üzemet rendeztek be. A termelés idén már a tervezett ütemben történt. A fővárosi vállalat naponta elszállítja az üzemből a kiváló minőségben készített tartályokat. A tartályon kívül még két alkatrészt is a dombóvári üzemben gyártanak. A fürdőkályhák szerelése Budapesten történik. Idén csaknem tizenegyezer fürdőkályha-boyler gyártását tervezik. Valószínű azonban, jelentősen többet tudnak a tervezett mennyiségnél készíteni, ugyanis a kályhagyártást a budapesti cég fokozza és ezzel kell Dombóvárott is lépést tartani. Az idén pontosan szállítanak a dombóvári üzemből. A megrendelő elégedett a minőséggel. S nyilván a jó együttműködés eredménye, hogy ismét több ezer boyler gyártásáról, szállításáról folynak tárgyalások. Már most biztosítják az üzem jövő évi termeléséhez szükséges rendelést. — Pj — akár csillagászati távcsövet készíteni. Az ifjú' ezermesterek és technikakedvelők a bemutatott anyagokból és szerszámokból. alkatrészekből mindjárt vásárolhatnak is. A kiállítás barkácsműhelyében akár el is készíthetik munkájukat. Naponta kétszer filmvetítés és tréfás fejtörőjáték szórakoztatja a látogatókat. Különböző szakmai bemutatók programjára meghívják a szakág legnevesebb képviselőit. A szeptember 22-ig nyitva tartó kiállítás megtekintése ingyenes, IKS) Barkácskiállítás
