Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Négy esztendeje és most.. Kedvező változások Bogyiszlóit A szőkébb pátria és az ország gondjai együttesen jelentkezne^ a megyészerte folyó kongresszusi számvetésben. Miben haladtak, mát kell saját erőből, vagy segítséggel ja vitán dóik ? Űtravalóval látják el pártvezetőségeiket, feszítő gondjaik képviseletével bízzák meg a kommunisták a pártértekezletre megválasztandó küldötteiket. Négy év, csaknem fél évtized folyamatában ®éha elvész az emlékezetben fe változás felismerése, mert az ember nem mindig gondol rá és ritkán tekint át ekkora, időszakot.. Most aktuális, két kongresszust összevetve, 1966-tól 70-ig így vizsgálódni. És ha még azt is hozzászámítjuk, hogy valóban nem könnyű észrevenni, kimutatni a különbözőséget és a megtett utat, még inkább érdemes fel- kÉézni: így láttuk akkor, így történt azóta. Időszerűsége miatt kerestük meg az 1966-os, a IX. kongresszust megelőző pártértekezletek néhány felszólalóját. Lássuk: mire jutottunk az akkor elért, tervezett, vagy éppen reklamált dolgokban? A megkeresett küldöttek — elsőiként az iskolaigazgató-párt- titlkár — nem csupán küldőik nevében beszélteik, hanem a kommunista felelősség aspektusából nézve, másró] ia ígv szóltak. Tudták, érezték, hogy az ő szavuk is nyom a latban a megyei, az országos politika kialakításánál, közösen kristályosíthatják ki a tennivalókat. Megvalósultak-« a tervek, lett-e foganatja javaslataiknak? Ezekre a kérdésekre keresünk választ, amikor a négy éve mondottakat a mai helyzet tükrében vizsgáljuk amikor eszmecserét folytatunk az akkori küldöttekkel. Születőben az új paraszti életforma Miről beszélt 1966-ban a járási pánbértekezlet pódiumán a községi párttitikár? Kényes és izgalmas témáról, kőt közérdekű dolgot fejtegetett. Tájékoztatott Bogyiszló, a tipikus paraszti község lakossága általános és szakműveltségének gyarapodásáról, volt mit mondania a lakosság tetemes részét kitevő népes cigányság fokozatos felemelkedéséről. Négy esztendeje, a IX. pártkongresszust megelőző időszakban öt ven érettségizett ember élt a községben, a naggyá nőtt tsz pedig sok új szakembert képezett ki. — Akikor oly sokan tanultak. hogy reálisnak látta: rövidesen elérik a 150 érettségizett bogyiszlói lakost. Miként alakult azóta az állami ég a szakmai iskolázottság? — kérdezem Diófási János községi párttitikárt. Igazgatója az általános iskolának, hivatása, ebbéli tiszte hozzásegíti, hogy pontosabban számba vehesse a változást. — Megduplázódott azóta az ötven, ma Bogyiszlón mintegy százan vannaik az érettségizettek. De ha a kezdetben mutatkozó lendület folytatódik, elértük volna a százötvenet is — válaszolja, majd tüstént azzal folytatja, úgy érzi. kissé lelohadt a tudásszomj. Elmarasztalni senkit n«tn akar. de akik eddig tanulni akartak, elérték céljukat, a többinek még nem használt az „injek- ciózás’. Mint országosan, Bogyiszlón is lanyhult az érdeklődés a felnőtték körében az állami oktatás klánt. A szakképzés viszont szépen előretört. a tsz állandó szakgárdájának gerincét a szakképzettek képezik, köztük sok a fiatal. A tsz-ben több mint százan tettek sikeres szakmunkásvizsgát baromfi tenyésztési, kertészeti, gyüirnölcsterrnesztési ég gépészeti tan folyamot végeztek. A lengyelt szakmunkásképző kihelyezett tagozatán kívül indult Bogyiszlón osztálya a mezőgazdasági technikumnak is, utóbbit másfél éve, mintegy húsz tsz-tag fejezte be. Mondja a párttitkár, néhányan magasabb szakképzettség megszerzésén is gondolkoznak. A tsz-tagság politikai továbbképzése mellett ismeretterjesztő előadások is voltak, melyeket a szövetkezet szervezett éfe előadókat is adott hozzá. Előrehaladásuk másutt sem érdektelen. Az új paraszti életformát döntően, befolyásoló iskolázottság terén nincs mit szégyenkezni Bogyiszló községben. „Minden munkaképes felnőtt cigány dolgozik“ Szót kerítünk a cigányság felemelkedéséhez elengedhetetlen munkalehetőségeikre, gyermekeik tanulására. Csszlétszá- muk jelenleg 315, Bogyiszlón régebben is sokan voltak közöttük a földművelők. Négy évvel ezelőtt arról beszélt Diófási János küldött, hogy „minden negyedik cigánycsalád termelőszövetkezetben dolgozik, gyermekeik között van már gimnazista is." Népújság 5 1970, szeptember 16. — Ma mit tudna erről mondám, Diófási elvtárs? — Örömmel mondhatnám el a pártértekezleten, hogy a mi községünkben minden munkaképes felnőtt cigány dolgozik, ha nem is valamennyien helyben, és állandó munkahelyen. Harminc százalékuk a bogyiszlói Dunagyön- gye Tsz-ben. az állattenyésztésben, építőbrigádban, a gyümölcsösben, a kertészetben dolgozik, mások eljárnak az építőiparba, és egyéb munkahelyekre. — ezek az úgynevezett állandósok. Asszonyaik rendszeres foglalkoztatása terén kisegítenek bennünket a medinai, a tolnai tsz és a szekszárdiak, aiho] munkaigényes ágazatokat építettek ki a termelőszövetkezetekben, Hasznom ez a bogyiszlói „munkaerő-export”. Ezeknek a bedolgozó asszonyoknak kedveskednek, figyelmesek hozzájuk a tsz-ekben, jól teszik. Oda- és visszaszállítják őket. Harkányra viszik az asz-, szonyokat kirándulni, időnként kapnak egy kis paradicsomot, paprikát. Rajtuk kívül. a férfiak közül, sok a községből eljáró szerződéses segédmunkás is. A legutóbbi párttaggyűlésen magunk elé tűztük, hogy javuljon az arány, emelkedjék az állandó munkát végzők száma. Jól tudjuk, hogy az idősebbekkel nehezebb. Biztató, hogy ők is érzik az állandó munka hiányát, gyakran tétovák, bizonytalanok. Segítjük beilleszkedésüket, és felkarolásukat. — Amikor enyhülnek egzisztenciális gondjaik, és nő az állandó munkások aránya, újabb feltételeket nyernek a felemelkedéshez. Négy év óta igényesebbé váltak-e életmódjukban? — kérdezem. — Oj, illetve ebben az időszakban vált nyilvánvalóvá, hogy megszűnt máról holnapra élésük, dolgozni, keresni akarnak. Itt nincs olyan, aki lopásból élne. Hajtóerő bennük a tartós -fogyasztási cikkek iránti igény, konyhabútort vásárolnak, az ími-ölvas- ni tudó férfiak motorra gyűjtenek. Mióta villanyt kapott a Daníkó-telep, egyre több a televízió, ez most a favorit, miért rádió igencsak minden háziban van Már. Igényeiket példázza, hogy sokuknak nem kell már a használt holmi, erősen csökken a viselt ruhaneműk vásárlóinak száma. Otthonaikban megfelelő a tisztaság, hiúsági kérdést csinál- pak a ház csinosításából, adnak a belső .rendre, de némelyikük bizony többet törődhetne a vakolással. Mint oseppben a tenger, tükröződik a lényeg, kimutatható a fejlődés, amit a két kongresszus között Bogyiszló községben elérték. A politika ismerete és helyes alkalmazása bevilágítja az utat és meghozza gyümölcseit. SOMI BENJAMINNÉ „(itt örök az árvízkárosult iskolákért“ A Tisza mellékfolyóinak emberemlékezet óta nem tapasztalt mérvű áradása, a felső-tiszai árvíz különösen súlyosan érintette Szabolcs-Szatmár megye területét. Az árvíz sújtotta területen azóta nagy erővel folyik a helyreállítási munka, államunk gondoskodik az árvíz következtében tönkrement, vagy megsérült iskolák helyreállításáról, berendezéseinek pótlásáról. Azonban ahhoz, hogy az eredményes tanítás és tanulás, az úttörőélet ismét teljessé és zavartalanná válhasson, társadalmi segítségre is szükség van. A Magyar Vöröskereszt Országos Központ és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége „Úttörők az árvízkárosult iskolákért” akciót hirdet, szeptember 15, november 15 között. Az akció célja: — Az árvízkárosult iskolák felszerelésének pótlása, illetve kiegészítése; — Az árviz sújtotta területeken működő úttörő- csapatok felszerelésének pótlása; — Az arra rászoruló pajtások egyéni segítése. Szeretnénk, ha ehhez a segítségnyújtáshoz az anyagi alapot hasznos úttörőtevékenységekkel teremtenétek meg. f A helyi lehetőségeiteknek megfelelően — kultúrműsort rendezhettek; — a legjobb szakköri termékekből kiállítást állíthattok össze; — társadalmi munkát végezhettek a városokban, községekben, a parkokban, üzemekben, termelő- szövetkezetekben; _ — környéketeken, a. lakásokban található papírt, rongyot és egyéb hasznos hulladékanyagokat gyűjthetnek össze; Az árvízkárosult pajtások számára felajánlott ösz- szeget fizessétek be a Vöröskereszt által az úttörők részére megnyitott csekkszámlára. A Vöröskereszt és az úttörőelnökség a felnőttekhez is felhívással fordult, melyben kéri segítségüket az akció támogatásához. Kéhjük őket, hogy ha az őrsök a csapatvezetőségtől kapott megbízólevéllel jelentkeznek náluk, akkor az előre elkészített papírt, rongyot és más hulladékanyagot adják oda nektek. Az úttörőházak már a nyáron felvették a kapcsolatot az árvíz sújtotta terület egy-egy úttörőcsapatával, s felmérik, mire lenne szükségük. Adjatok ti is tanácsot az úttörőházakon keresztül, hogy az összegyűlő pénzből ’mit vásároljunk a pajtásoknak. Biztosak vagyunk abban, hogy mint eddig is segítettetek bajbajutott hazai, vagy külföldi pajtásaitoknak, most is mindent megtesztek azért, hogy az árvíz- károsult úttörők és kisdobosok minél előbb elfelejtsék az árvízi pusztításokat. Munkátokhoz sok sikert kívánunk! Magyar Vöröskereszt Országos Központja Magyar Úttörők Szövetsége , Országos Elnöksége Siiőzás Paradicsompusztán. Foto: Komáromi.
