Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
Katherine Anne Porters KÖTÉL A harmadik nap, hogy kiköltöztek vidéki házukba, a férfi visszafelé sétált a faluból egy kosár élelmiszerrel, meg huszonnégy yard kötéllel. A felesége elébe jött, s közben zöld kötényébe törölte kezét. Haja kócos volt, orrát vörösre égette a nap; a férfi végi mérte és azt gondolta, hogy máris úgy fest, mint egy született falusi asszony. Közben az ő szürke flanell- ingje izzadtan tapadt a hátához, nehéz cipőit pedig belepte a por. Felesége is biztosította róla, hogy ő meg úgy fest, mint valami parasztfigura egy darabban. — Meghozta a kávét? — Mert az asszony már reggel óta feóvárog egy jó csésze kávéra. S mindketten elfeledkeztek róla, mikor első nap megrendelték az élelmiszereket. • — A kutyafáját, elfelejtettem — szólt a férfi. Úristen, akkor most vissza kell mennie. Igen, visszamegy, ha belehal is. Bár azt hiszi, minden más szükségeset elhozott. Az asszony hozzáfűzte, biztos azért történt a dolog, mert ő maga nem iszik kávét, ha inna, eszébe jutna. És akkor megpillantotta a kötelet. Az minek? Nos, hát úgy gondoltam, jól jöhet még, ruhát szárítani rajta, vagy effélét. Az asszony persze rögtön neki szegezte a kérdést, mit gondol. talán mosodát nyitnak? Már van egy ötven láb hosz- szú szárítókötelük, ott van kifeszítve a szeme előtt. A férfi azt felelte, hogy őszerinte a kötél meg mindig jól jöhet Az asszony tudni akarta, hogy például mire. G gondolkodott néhány másodpercig, de semmi sem jutott eszébe. Majd meglátják, nem'’ Egy ilyen vidéki házban sok minden előadódik, amire nem is számít az ember. Igen ám, felelte az asszony, de épp most amikor minden penny számít, fura dolog éppen kötelet venni. Ördög és pokol, hát ő csak azért vette, mert kedve szoty- tyant rá és kész. Az asszony szerint ez aztán súlyos ok, és miért is nem mondta mindjárt. Kétségtelenül hasznos dolog egy huszonnégy yardos kötéltekercs, ezer dologra jo, igaz, ő most egyet se tudna mondani. Dehát az kár, hogy nem hozott kávét, és nézd csak, nézd csak, mi történt a tojásokkal! Oh, istenem, mind megrepedt! Mi a csudát rakott rájuk? Hát nem tudja, hogy a tojásokat nem szabad összenyomorgatni? Nyo- morgatni, ki nyomorgatta őket? — érdeklődött a férfi. — Micsoda ostobaság. Ö csak berakta őket a kosárba, a többi holmi mellé. Az asszony úgy vélte, hogy a kötél az oka. Az volt a legnehezebb tárgy a csomagban: szinte látja maga előtt, ahogy a férje kijött a boltból és azt rárakta az élelnr- szerek tetejére. A férfi azt mondta, az egész vil .got tanúnak hívhatná, hogy nem így volt: a kötelet az egyik kezében hozta, a kosarat meg a másikban, m-'re Is van szeme az asszonynak, ha még ezt se látta. Nos, mindegy, egy dolgot akkor Is lát: nincs tojás reggelire. legfeljebb estére csinálhatja meg rántottának. De még az is bajos, mert vacsorára hirtelen sült szeletet tervezett. És a hús nem áll el, mert nincs jég. A férfi nem látta be miért ne törhetnék fel a tojásokat és tehetnék félre, vagy akar tennék félre a lesütött húst és másnap felmelegítenék Hogyne, az asszony már fulladozni kezdett a dühtől. Felmelegített hús, mikor frisset is ehetnek. Maradék, meg pótlék, meg félresikerült dolgok — még a húsban is ezzel kelljen beérniük. Ugyan kedves, nem olyan nagy dolog ez, szólt a férfi és játékosan megdörgölte a felesége vállát. Máskor is előfordult ez, s az asszony olyankor begörbítette a hátát, dorombolt, most viszont sziszegni kezdett és majdnem meg- . karmolta. A férfinek már a 'nyelve hegyén volt, hogy majd ' csak elintézik valahogy, mikor az asszony szembefordult vele, és azt mondta, hogyha most kijelenti: „majd csak elintézik valahogy” akkor valóban pof on vágj a. A férfi lenyelte a mondanivalóját, felkapta a kötelet és a legfelső polcra tette. Hogyne, így az asszony, ő nem tűri meg ott a felső polcon, oda a korsók és a konzervek valók; az a kötél csak lomnak van, s elég' lomot kell elviselnie maga körül a városi lakásban, itt legalább rendet fog tartani. Akkor viszont a férfi arra volt kíváncsi, hogy mit keres odafent a kalapjkis, meg a szögek. És miért rakta fel őket az asszony, mikor tudta, hogy hamarosan szükség lesz rájuk, mert meg akarja javítani az ablakkereteket. Az asszony így csak lelassítja a dolgokat, meg dupla munkát csinál ezekkel a bolond mániájával, hogy mindig máshová teszi a holmikat. Úgy tudja, hogy ezért már bocsánatot kért — így az asszony — és ha remélte volna, hogy a férje még idén nyáron megcsinálja az ablakkereteket, akkor a szerszámokat ott hagyta volna, ahol találta, a hálószoba közepén. Jól van, jól van, talán nem tehette volna a faliszekrénybe? Persze, hogy nem, az a söprű, meg a szemétlapát, meg a törlőruhák helye, és mért nem talált a férfi valahol másutt helyet a kötele számára és nem az ő konyhájában, Ugyan már, minek nézi őt, hároméves gyereknek? — dühödött meg a férfi. — Látszik, hogy csak arra van szüksége, hogy találjon egy magánál gyengébbet, akin kitöltheti a haragját. Oh, az isten szerelmére, maradjon már csendben és menjen a csodába, messzire, legalább öt percre. Hogyne, hogyne, nagyon szívesen, akár örökre is. Legboldogabb akkor lenne, ha sohse kéne visz- szajönnie. No és, ki tartja vissza. A legjobb időpont. Ű itt van, mérföldnyire az országúitól, meg a vasúttól, egy fillér nincs a zsebében, és a két keze majd megszakad a munkától, a legalkalmasabb pillanat, hogy a férje magára hagyja. Már azon is csodálkozott, hogy nem maradt bent a városban, és nem várta meg, amíg ő itt kint mindent rendbe hoz. Ahogy szokta. A férfi úgy vélte, ez már kicsit sok. Miért maradt ő múlt nyáron a városban? ÄzM, hogy "elvégezzen egy fél tucat különmunkát, s a pénzt elküldhesse neki. Oh, mesélje ezt a dédnagy- anyjának. Sejti ő, hogy mi tartotta a férfit benn a városban. Sőt, több is, mint sejti. Szóval így vagyunk. Ezt akarja, hát megint felmelegíteni. Nos, gondoljon az asz- szony, amit akar. ö már fáradt a magyarázkodástól. Lehet, hogy furának tűnt a dolog, de ő csak úgy pottyant bele a dologba, és mit is tehetett volna? Nevetséges, hogy ezt valaki komolyan vegye. Igen, igen, ő is ismeri a férfiakat: ha egy percre egyedül hagyják valamelyiket, biztos akad egy nő, aki elrabolja^ Különben is mit dühöng az asszony? Tán elfelejtette, hogy azt mondta: az a két magányé« hét a vidéki házban az élete egyik legboldogabb időszaka volt? Ő nem úgy értette, hogy azért boldog, mert távol van a férjétől. Azért volt boldog, mert azt az átkozott házat rendbe szedte, és kicsinosította az ő számára, ö így gondolta, és most nézzenek oda. Ellene fordít valamit, amit egy évvel azelőtt mondott, csakhogy igazolja magát, mert elfelejtette a kávéját, összetörte a tojásokat, és vásárolt egy nyomorult kötelet, amit nem is engedhetnek meg maguknak. Persze, most már igazán ideje levenni a témát a műsorról, mert ő, az asz- szony, csak két dologra áhítozik ezen a világon: hogy vigyék a Jóba alól a kötelet, és hogy hozza el a kávéját és ha esetleg kap egy pár gumikesztyűt a faluban, mert a keze már egészen kisebesedett Oh, megy már, megy már. egyébként is indult volna, csak még azt akarta mondani, hogy ha az asszony nem lenne olyan reménytelenül búskomor, akkor tudná, hogy ez a felfordulás csak néhány napig tart. Talán nem voltak szép napjaik a múlt nyáron? Jó, de neki most nincs ideje ilyesmiről fecsegni, és legyen szíves vigye ezt a kötelet innen, mert ő még belebotlik. A férfi felkapta a kötelet és a hóna alá fogva kifelé indult. Most rögtön indul? Persze — így a férfi. Gondolhatta volna — torkollta le az asz- szony, hiszen külön érzéke volt ahhoz, hogy kiválassza a percet, amikor cserbenhagyja St 6 most M aKarta tenni a matracokat a napra, a férje is hallhatta reggel, amikor ezt említette, mert ha időben kiteszik, akkor legalább még kaphatnak néhány óra najr sütést. Persze, a férfi most elmegy és ő cipelheti le őket egyedül. Azt hiszi talán, hogy ez a kis torna jót tesz neki? De hiszen ő csak kávéért indult a feleségének. Négy mérföldet gyalogolni két font kávéért persze nevetséges, de ő szívesen megteszi. Igaz, hogy a kávézás árt az egészségnek, de ha az asszony tönkre akarja tenni magát, ő nem segíthet rajta. Ha a férfi azt hiszi, hogy őt a kávé teszi tönkre, akkor annál jobb, legalább nem zaklatja a lelkiismerete. Lelkiismeret vagy nem lelkiismeret, ő nem látja be, mért ne várhatnának a matracok holnapig. És különben is, élni akarnak ők a ház* *V ban. Vagy hagyják, hogy a ház maga hajszolja őket halálra? Az asszony erre elsápadt és emlékeztette rá, hogy a háztartás éppúgy a férjére is tartozik, mint őrá: neki is van más munkája és mit gondol, azt mikor fogja elvégezni ilyen tempó mellett? Már megint kezdi? ö is tudja jól, hogy a férfi biztosítja a megélhetésüket, az asszony keresete alkalmi jellegű, Jól néznének ki, ha arra kellene támaszkodniuk. De most egyáltalán nem erről van szó. A kérdés az, hopv amikor mindketten dolgoznak, akkor megosztják-e a házimunkát is? De hiszen ezt már elintézték egymás között, ö hajlandó segíteni, nyaranta mindig megtette, nem igaz? Segített, igazán? És mikor és hol és mit Csinált? Úristen, micsoda vicceik. — Olyan jó vicc volt, hogy az asszony arca szinte bíbőrszínűre váltott a nevetéstől, aztán egyszer csak könnyek törtek elő a szeméből, és megültek a szája sarkában. A férfi odarohant hozzá, megrázta, de 6 kiszabadította magát a karjából és visítva szólt rá, hogy vigye a kötelét és tűnjön el, ő már lemondott róla. A férfi kiment a házból és •nekivágott az útnak. A dolgok úgy törnek rá az emberre, hogy észre se veszi. Ez az asszony is minden semmiség fölött dühbe lovallja magát. Borzalmas. Egy szemernyi Józanság sincs benne. Az ember akár egy szitához is beszélhetne. ördög vigye öt, ha ázzál fogja eltölteni az egész életét, hogy megpróbálja felvidítani. Mindegy, visszaviszi a kötelet és becseréli valami másra. Különben miért vigye? Neki kellett az a kötél. Különben is mi az? Egy darab-; kötél. Most képzelje valaki, hogy egy asszony többet törődjék egy darabka kötéllel, mint egy férfi érzelmeivel. Eszébe jutott az a 6ok hasztalan, értelmetlen tárgy, amiket a felesége vásárolt magának. Miért? „Mert kedvem támadt rá, azért”. Kinézett az út mentén eey jó nagy követ, majd eldugja a kötelet amögé. S ha hazaér, elteszi a szerszámos dobozába. Már annyi szó esett arról a kötélről, hogy egy életre elég Amikor hazaért, az asszony az út mentén, a postaládának támaszkodva várta. Elég későre járt, s a frissen sült hús illata ingerlőén csiklandozta az orrát. Az asszony arca si- nia, fiatalos és friss volt. Rakoncátlan haja számtalan kis csigába göndörödött. Már messziről integetett neki, s ő meggyorsította a lépteit. Az asszony azt kiabálta, hogy kész a vacsora, éhes legalább? Arra mérget vehet, hogy éhes. Itt a kávé — meg is lengette felé. Az asszony a másik kezét nézte, abban mit hozott? Nos, megint csak a kötelet. Akkor torpant meg. Hiszen ki akarta cserélni, csak elfelejtette. Ugyan, miért cserélné ki, biztatta az asszony — ha már úgy megkívánta. Ugye, milyen édes illata van a levegőnek és milyen jó itt kint lenni ? Egymás mellett mentek be a házba, az asszony egyik ujját az ő bőrövébe mélyesz- tette. Még meg is bökdöste kicsit az urát, az pedig átkarolta a vállát, majd óva-- tosan egymásra mosolyogtak. Kávé, kávé, bizony, itt a kávé, és talán, ha már az előbb meghozza, akkor a felesége nem viselkedett volna olyan furán. Fölöttük a vadalmafa ágán egy vörösbegy csipogott árván. Talán otthagyta a párja. Az asszony azt mondta, bárcsak sokáig ott csipogna nekik, 6 úgy szereti a vörösbegyet hallgatni — közben a férje vállára hajtotta a fejét — hisz tudod, hogy milyen vagyok? Persze, hogyne tudnárp, hogy milyen vagy... Fordította: Zilahi Judit. BÁRDOSl NÉMETH JÁNOS: EQYETLEN HEQEDO Fogy már a szép lobogás, kaland az álom. a láz. Ami jön, ágy fogadom, nem tapad hozzá harcom. A dolgok jönnek elém, ég nem a dolgokhoz éh. Csinálni, szülni magam, hogy lábaimhoz hajtsam, I Harcolva és ámítva szívemnek nincs több titka ■ Avarba hullva látom lángoló sok virágom. Riasztó édes percek zenéje bennük reszket. S most. hogy az árnyak szállnak, felráznak régi lázak. Ne hagyjam veszni bennük óz egyetlen hegedűt, c.mi csak nekem zengte dalát a végtelenbe. BENCZE JÓZSEF VERSEI: SORSOMMAL A SZIVED... Még szerelmes a víg réti heverő, a nyári határban áznak a zöld párnák halk pihegő estén mímelő csókoktól ágyat a tört testek pihenni kívánnák, zengő búzák tüzet csókok erejével ragyogtatják vígan a villámtól se félve Moha-titok madár kedves menedékhely sorsommal a szíved éljen szelídségben. APÁM Fényes lehelet nem buzog ajkán, meghalt, kit fájdalma zsarolt, kócsagos égen öreg varjú szól őszi búcsúzáskor, párnája • Hold. Halk szekerei búcsúztatták el, két szeme lehullott napraforgó már, lőcsön est-csillagát elfújták, és az ekefényes keze csupa sár. Hű tehenek szíve orgonáim kezd, jászolsípokkal, mint hű rekviem, világgá szállt, mint fehér sirály, de felsikoltva biztatja a hitem!
