Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

'VVY VVVVVTTTVVVVTVyVTVTTVVTVVVTVVTYVVVVTVVVTT' T TyyVY’rr'rrYYYYTryYyVTVTTVyVVVVTVWVYVTYTYVTYYTVYYyyYVTYyVVYVYYYYYYTVy'TVYTVTVTyVVTVTTVYYYYyYYYYVYVYYYYYyyYVyYYyVYyTY Szabó László—Sólyom József: Kérnek a búvárhajón IX. — S ha nem veszik őket észre idejében? Ha meglátnak bennünket? — Ilyenkor azt csinálják, hogy az alámerü­lés környékét teleszórják bombákkal. Nem kel­’ lemes érzés, igaz, volt már egy-két ilyen tapasz­talatom, de ki lehet bírni — mondta kissé fa­nyar mosollyal Linder, aztán megnyugtatta a két ügynököt, hogy legyenek csak nyugodtak, mindent megtesznek az akció tökéletes sikere ér­dekében. , Daschék másnap az egész napot ágyban töl­tötték, s csak estefelé tértek valamelyest maguk­hoz. Teltek a napok. Amikor aztán körülhajózták a Finisterre-fokot, Linder megadta az új irány. — Az Azori-szigetek felé! Az öt ügynök végre friss levegőt szívhatott, felkapaszkodhattak a fedélzetre, s amikor elérték az Azori-szigetek egyik kis rejtett öblét, vala­melyest még fel is lélegezhettek, mert rövid pi­henő következett. A hajón néhány apróbb javí­tás vált szükségessé. ^ Reggel indultak ismét útnak, de alig men­tek néhány órát, amikor egy hajót vettek észre a távolban. Megszólalt a riadóharang és a bú­várnaszád periszkópmélységbe merült. Kár volt a riadalomért, mert csak egy halászhajó úszott el a közelükben. Az út nagy része zavartalanul telt el. Egy napon azonban ismét megszólaltak a tengeralatt­járó riadóharangjai. Két bbmbavetőgép tűnt fel az égbolton, s az U-Boot, amilyen gyorsan csak tudott, alámerült. De későn. .. A repülőgépen észrevették őket. Linder leállíttatta a motorokat, s Daschék most tisztán hallhatták az amerikai repülőgépek óriásmotorjainak egyre közeledő zúgását. Néhány másodperc múlva fülsiketítő robba­nás hallatszott. A búvárnaszád megremegett, mint egy folyóvízbe dobott gyufaszál. Minden fény kialudt. De ez még csak a kezdet volt. Mert a két bombázógép, szakadatlanul a merülés helye fölött keringve, könyörtelenül bombázta a vizet. Egy jó órán át szórták — kisebb-nagyobb időközökben — bombáikat, nyilván abból a meg­gondolásból, hogy a tengeralattjáró valahol alat­tuk, a közelben rejtőzködik. S valóban, egy bom­ba olyan közel robbant fel, hogy a náci búvár­naszád utasai úgy érezték: menten összeroppan a vaskalitka. Néhány pillanat múlva fel is hang­zott a vészkiáltás: — Vízszivárgás a hajó orrában! Linder kapitány, felhagyva a korábban ma­gára erőltetett nyugalommal, rémült arccal ro­hant a csapóajtókon át a naszád orrához. Csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor ta­pasztalhatta, hogy a repedés nem nagy, gyor­san be lehet szegecselni. S valószínűleg a náci búvárnaszádot végül is ez kis repedés mentette meg, mert olaj került a vízbe. Az olaj felfutott a felszínre, s a bombázók, abban a hiszemben, hogy végeztek a naszáddal, abbahagyták a tá­madást. Motorjaik zúgása egyre inkább elhalkult, majd teljesen elhalt a távolban. Az acéltestben síri csend uralkodott. Az ügy­nökök — ezek a mindenre elszánt és látszat sze­rint mindenre vállalkozó, megrögzött nácik — szentül meg voltak arról győződve, hogy életük utolsó óráit élik. Linder ismét faarcot öltött, s mint aki mind­végig hidegvérrel viselte el a támadást, felsőbb- séges mozdulattal nyugtatta meg alkalmi vendé­geit, hogy az ilyen csaták elkerülhetetlenek, velejárói az atlanti-óceáni háborúnak. Másnap újabb riadót jeleztek. A ködből fel­bukkant egy nagy angol hajókaraván, — a bú­várnaszád sietve merült a víz alá. Szerencséjére a konvojt kísérő hadihajók nem vették észre a naszádot, s így nem is támadták meg... Tizenhat napi hajózás után Linder kapitány Dasch elé állt, s így szólt: — Még néhány óra, s partra szállhatnak. Az öt németnek már jártányi ereje is alig volt. Azóta, hogy útrakeltek, idegeiket egyfolytá­ban igénybe vette a tengeri utazás, s most csu­pán egyetlen kívánságuk volt: mielőbb szilárd talajt érezni a lábuk alatt. A fregattkapitány pontos utasításokat ka­pott, mielőtt elindult, hol tegye partra az ügynö­köket. A parancs úgy hangzott, hogy annak a fa­lunak a közelében kell megállnia, ahol annak idején Dasch több ízben is nyaralt. így azután az U 202-es az utolsó nap délutánján ismét a víz alá merült, s csökkentett sebességgel úszott a partraszállás helyéül kijelölt pont felé. Ez alatt az ügynökök néhány sort írtak a hajó emlék­könyvébe, sőt az egyikük még illusztrálta is a szöveget: Uncle Sam jellegzetes figuráját rajzolta a lapra, hátában egy tőrrel, alatta a következő szöveggel: „Pontosan a szívébe!”. Linder kapi­tány mosolyogva vette vissza az emlékkönyvet, s elégedetten bólintott: igen, ezek megadják majd a jenkiknek... — Most pedig aludni! — szólt hozzájuk a hajóparancsnok, mert tudta, hogy az ügynökök­nek ébren kell tölteniük az egész éjszakát. S mi­közben ők lepihentek, a búvárnaszád periszkóp­mélységben, óvatosan suhant a part felé. Egy ellenséges ország felségvizein jártak, ahol kü­lönösen sok volt a part mentén cirkáló hajó. Halkan zümmögtek a motorok. Besötétedett. Linder számításai szerint mindössze 800 mé­ternyire lehettek a kijelölt part résztől. (Folytatjuk) *«A4*t*»******«» < u»n444t4t>4tíUt4U*M444*«4* A A A AA AAAAAAAAAAAAAAA^AAAXAAAAAAAAAAAAA A A A A A A 4 A A a r Azonnali belépéssel alkalmazunk ács, kőműves, vasbetonszerelő, bádogos, szigetelő, vasszerkezeti lakatos, asztalos szakmunkásokat, hegesztőket Ezen szakmákon belül ifjú szakmunkásokat is felve­szünk, akik 1970. évben szerezték szakmunkás-bizonyítvá­nyukat, továbbá ÜT-, CSATORNABETONOZÓ MUNKASO­KAT, KUBIKOSOKAT, KUBIKOSBRIGADOKAT, férfi SE­GÉDMUNKÁSOKAT. Bérezés teljesítménybérben, Jelentkezés : 26. sz. Állami építőipari VÁLLALAT. DUNAÚJVÁROS Béke tér .2. (1) Következik a Titanic Pakson működik az IU-féle hajógyár. Különösképpen nem a Duna partján, hanem a hegyoldalban, a Jámbor Pál utcában. Vezérigazgatója, fő­könyvelője, mérnöki és mun­káshada egyszemélyben '11 László — a paksi mentőállo­más gépkocsivezetője. Mi­helyt a szolgálat engedi, fű­részt, vésőt, ecsetet, reszelőt ragad, — dolgozik és emlé­kezik. Azokra az esztendőkre gondol vissza, amelyek során mint hajókiemelő járta a Du­nát. A legkeményebb dió egy. Dévénynél elsüllyedt, fémmel megrakott hajó volt: másfél évig verejtékezett társaival, kélkedik is ll! László. — Ä múzeumnak, különben, erköl­csi adósa vagyok. Kért, ké­szítsek modellt hajdani vízi­malomról. Sajnos, semmi semmi rajz nem áll rendel­kezésemre. A Titanic-kal, a tragikus sorsú angol hajóval szeren­csésebbnek ígérkezik a fárad­hatatlan modellező. A brit nagykövetség a Londoni Köz- .ponti Könyvtárból repülőgépen hozatott kölcsön egy könyvet, hogy a Titanic két fotóját reprózhassák belőle. Félti 1- nézeti képért vagy rajzért még meg kell vívni a kuta­tók harcát. hűtőszekrény legyártása alkalmából rendez. A sorsoláson minden gyártási szám részt vesz. Figyelje hűtőszekrényének gyártási számát! (16) Dombóvári munkahelyre felveszek VlZ VEZETÉK-SZERELŐ, KŐMŰVES, PARKETTÄS, ACS szakmunkásokat, férfi és női segédmunkásokat, 1 fő motorkerékpáros ANYAGMOZGATÓT, gumiüzemünkbe NŐI MARTÓKAT. Vidékiek részére munkás- szállást biztosítunk. Cím: Dombóvári Univerzál Szö­vetkezet Dombóvár, Hu­nyadi tér 20. Ügyintéző: Kovácsikné. (27) IU László, a paksi mentőállomás gépkocsivezetője az Uranus 1J00 arányú, 74 centiméteres, sajál készítésű mo­delljével amíg a veszedelmes roncstól megszabadította a medret. — Az édesapám hajós volt, bátyám is, úgyszintén apó­som, aki fedélzetmesterségig vitte az Uranus-on. Iránta érzett tiszteletem az oka an­nak, hogy az Uranus modell- jétől senki kedvéért nem vál­nék meg. Persze, szeretem a Budapest-et is; ezt metszetben készítettem el. Megmutatnám az Aranyember-ben szereplő Szent Borbála testvérhajójá- nak, a Lászlónak kicsinyített mását is, de nem lehetem. A Közlekedési Múzeumban őrzik — sajnálkozik, de ugyan­akkor nem alaptalanul büsz­— A Titanic technikai rit­kasága, hogy három csigával (csavarral) működött; úgy szeretném elkészíteni modell­jét, hogy villanymotor-hajtás­sal ússzék a vízen. A Paksi Építőipari Ktsz-ben Ádám Gyula bácsi megígérte: segít műhelyhasználattal, szerszám­mal. — Tengeralattjárót, hadi­hajót készített-e már? — Soha. Nem Is fogok. Én emberéletek megmentéséért dolgozom, gyűlölöm a há­borút... Szöveg: — b. z. — Foto: G. K. .AAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAk,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom