Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

Szépségápolásr Lakáskultúra Fogyasztás — test masszázs Néhány tanács A hevederes masszírozógép háromféle alkalmazása. a berendezkedéshez Lakásavatóra invitáltak egy dunántúli kisvárosba. Kétszo­bás lakásba költözött a csa­lád, külön szobát kapott a tízéves gyerek, külön szobá­juk van végre a szülőknek. Méltó helyre kerültek az évek során összevásárolt világos, modern bútorok. A berendezkedésnél nem akartam büszkeséggel vegyes örömüket megzavarni észrevé­teleimmel. Néhány megjegy­zést azért mégis csak tettem. — A sok apró csipketerítő a fotel kárpitjára terítve, nem­csak rosszul mutat — mond­tam —; hanem kényelmetlen is A vitrinpolcok világos deszkáin sem érvényesülhet­nek .. . A sok apró csecsebe­cséről, a falon függő esküvői és egyéb családi képekről, a heverő fölött ékeskedő, régi­sál rájöttem: fele költséggel is sokkal célszerűbben, hangu­latosabban berendezhették vol­na otthonukat. A rengeteg apró dísztárgy, csak külön gond a portöröl- getésnél. Kiszórni őket még­Talán még soha nem volt olyan testkultusz, mint manapság. Ezt példázza a budapesti, Pe­tőfi Sándor utcai kozmetikai szalon „sztár­ja", a két év óta üzemelő gépi testmasszázs is. A mai nő szépségápolásának kiegészítő és elmaradhatatlan részévé vált a test masszíro­zása. Elsősorban fizikai munkát, álló munkát végző asszonyok részére ajánlják. Célja: pi­hentetés, frissítés, a vérkeringés gyorsítása, a bőr rugalmaságának fokozása. Kétféle gépet alkalmaznak ebben az üzletben: az egyik, a gépi (hevederes) megoldás, amely egyenletes rázással lazítja a zsírszöveteket, a helyi fo­gyasztást igénylő testrészeket, frissíti a fáradt izomzatot. Természetesen a fogyás csak úgy érhető el, ha a kalóriaszegény étkezésre vo­natkozó előírásokat is szigorúan betartjuk Hét-nyolc napon át húsz-huszonöt perces gé­pi masszázs szükséges, ahhoz, hogy a helyi fo­gyasztás eredményes legyen. A másik masszázs kézi villanygéppel törté­nik, s az egész testet „kondicionálja". Ezzel a megoldással is „lefaragható" néhány feles­leges kiló, i amennyiben a diétát betartjuk. A lazább zsírszöveteket mindenesetre könnyebb ..ledolgozni”, mint a jobban kötött, idősebb testet borító zsírrétegét. A masszázst tehát ajánlatos időben elkezdem. Míg külföldön horribilis összegeket fizetnek a luxusnak számító „fiatalító kúráért", addig nálunk már a legtöbb dolgozó nő megenged­heti magának, hogy a testmasszázst igénybe vegye. Tudomásom szerint a Hajdúsági Ipar­művek is gyárt hevederes masszázsgépet, azonban házi használatra ezt mégsem aján­lom. Hogy miért? Tudni kell, hogy a szak­képzett kozmetikusok először tájékozódnak a masszírozást igénybe venni kívánó páciensek egészségi állapota felől. Hasműtétek után, ha­si megbetegedések esetén például a hevede­res megoldás egyenesen tilos. Jó voina a vidéki városokban is meghono­sítani a fővárosihoz hasonló kozmetikai sza­lonokat, (fel lehetne állítani nőket foglalkoz­tató üzemekben is), ahol a dolgozó nők igény­be vehetnék a frissítő, fogyasztó- és rugalma- sító masszírozógépet. GÁSPÁR JUDIT módi falvédőről, a behemót es méregdrága csillárról, jobb­nak láttam hallgatni. A gyerek szobájában aztán határozottan elszomorodtam. Ennek csak a neve gyerek­szoba: benne két heverő, do­hányzóasztalka (!), virágáll­vány, ruhásszekrény, vagyis csupa olyan bútordarab, amely nem a gyerek kényelmét szol­gálja. Hol van egy olyan asz­tal, amely mellett a gyerek ta­nulhat, leckéjét megírhatja? Hol van egy polc, vagy kis szekrény, amelyen, vagy amelyben a gyerek a játékait, könyvéit, füzeteit tartja? Eb­ben a szobában csak alhat, de nem tanulhat, nem játsz­hat! Mindezt azért nem tettem szóvá, mert arra gondoltam, mily sokat is takarékoskodott ezekért a holmikért a család! Csakhogy röpke fejszámolás^ VueJetlörténet Korok és divatok Hétfő: Paradicsomleves, ká­posztás kocka, gyümölcs. Kedd: Karalábleves, karfiol- főzelék vagdalt hússal, gyü­mölcs. Szerda: Fejtettbableves, bur­gonyapaprikás kolbásszal, gyü­mölcs. Csütörtök: Zöldbableves, rántott gomba rizzsel, tartár­mártással. Péntek: Burganyaleves, kel­káposztafőzelék szafaládéval. főtt kukorica. Szombat: Zöldségleves, lecsó kolbásszal, burgonyával, gyü­mölcs. Vasárnap: Ebéd: Húsleves, csirkepaprikás galuskával, uborfkasalátával madártej, bor, gyümölcs. Vacsora: töltött paprika. Karfiolfőzelék: 2 kiló kar­fiolt megtisztítunk, torzsáját kivágjuk, a kelvirágot alapo­san megmossuk és rózsáira bontjuk. Enyhén sós vízben puhára főzzük utálta szitán, vagy burgonyanyomón áttör­jük, világos vajas rántással berántjuk, a saját sós tevével kissé feleresztjük és 2 deci tejföllel elkeverve felfőzzük. Bármilyen húshoz, vagy tojás­ételhez tálalhatjuk. Még napjainkban . is, amikor aligha hökkent meg bárkit a bolondos divatok sokasága, fur­csa látványnak számítana a férfi, aki feje ékességét, haját fonottá rendezné, s úgy pávás- kodna végig a főúton. A görög városokban — igaz, az időszá­mításunk kezdete előtti századok­ban — semmi furcsát nem ta­láltak ebben, sőt, ez volt a természetes, Ahogy a római bi­rodalom polgára sem csupán di­vatot látott a tógák, különböző szegélyeiben, hanem jól tudta, hogy az arany szín győzelmeket, katonai hódításokat örökít meg, a bíbor — s annak különböző szélessége — a tóga viselőjé­nek hivatali rangját tudatja, s így tovább. A rokokó idején mi sem volt természetesebb, mint az, hogy^ a kényes úri dámák a színielőadósok, hangversenyek al­kalmával két széket foglaltakéi, no persze nem termetük, hanem ruházatuk terjedelmessége mi­att. . , Csipke és cipellő, tor­nyok magasságát irigylő hajfo­nat, combvillantó s bokát taka­ró szoknyák, a forró égöv szí­nekben tobzódó madarainak ékességét utánzó férfiruhák: ko­rok és divatok. Ahogy minden kor magába olvasztja, s átörö­kíti az előtte lévő sok vonását, úgy teszi ezt a divat is. Az öl­tözködés kényszerét hóborttá éppúqy változtatja, mint mű­vészetté, s ahoqy egyéb dol­goknak, úgy a divatnak is meg­vannak a maga szélsőségei. Jó és rossz értelemben egyaránt.. Kérdés: mi az, amit az utókor megőriz? A válasz egyértelmű: ami szép, s ésszerű, ami har­monizál az emberi természettel. ÁGYÉKKOTŐTŐL A SZABOTT ZEKÉIG A viselettörténet, ahogy öltöz­ködésünk változásának, fejlődé­sének nyomonkövető tudományát nevezik, nem csupán a ruhákról, hanem az emberekről is sokat elmond. Arról, hogy miként igye­keztek ruházatukkal és a visele­tét kiegészítő holmijaikkal is vá­lasztóvonalat húzni a gazdagok önmaguk és a köznép közé. Ar­ról, hogy a szépség iránti igé­nyesség megteremtésének fontos forrása az öltözködés is, s ezzel — bármily furcsán hangzik is — kulturális küldetés teljesítője. Az egyiptomi szegények ágyékkötő­jétől a középkor udvaroncainak buggyos ujjú, csipkegálléros sza­bott zekéjén át napjaink midi és maxi ruháiig, elkápráztatóan bőséges az a gardrób, amelyet az emberiség öltözködés címén alkotott, s fölhalmozott. Ezt a történelmi gardróbot ve­szi szemügyre okos mértéktartás­sal Szilvitzky Margit, s adia köz­ié' tapasztalatait, megállapítá­sait három, gazdagon illusztrált könyvecskében, melyek a Corvina Kiadó gondozásában jelentek meg öltözködés, divat, művé­szét címmel. Érdekes bepillan­tás ez a régi, s közelebbi elő­deink ruhásszekrényébe. Mi min­den pompázik e világméretű ru­hásszekrényben! Meghökkentően csapongó az emberi fantázia, hogy új, s újabb ékességeket találjon magának, s ugyanakkor leleplezően önismétlő is, mert hiszen — a szerző kalauzolásá­val nyomon köpethetjük — iga­zán újat, eredetit csak nagy ritkán tud kitalálni, legtöbbször a régit, a jól ismertet variálja. VÁLTOZIK, EZÉRT OROK A divat változik, s éppen ez benne az örök. A nyughatatlan- ság, a mindig másra törekvés, mint ami éppen van. Akad csa- csiság is e másban? Akad, nem kevés, ám a szerző bemutatja: a szélsőségek kérészéletűek, föl­villannak, s eltűnnek minden kor­ban. A divat körött támadt vi­harok —. s erre napjainkban sem árt gondolni — legtöbb­ször elterjeszteni segítették azt, ami ellen hadakoztak, s hogy minden korban a divat új irá­nyát ellenkezés fogadta mind­addig, amíg a legmakacsabb ellenzők is be nem hódoltak neki . . . A fáraók feleségének öltözé­kétől Diorig és Chanelig, a dur­ván szőtt vásznaktól az áttetsző­én vékony műanyagokig, a szán­dékolt szürkeségtől a színek tobzódásáig a divattörténet se­regnyi eseményét ismerhetjük meg, s követhetjük nyomon a szérző segítségével, aki monda­nivalóiát maga készítette rajzok­kal tette szemléletesebbé. sem lehet, hiszen mindegyik kedves emlék, értéket is ez kölcsönöz nekik. De a sok horgolt csipketerítőt, a fotel támlájára terített csipkéket gondolkodás nélkül leszed­ném. Nem divat ma már, kü­lönösen fiatalok lakásában, az aranyos keretű esküvői fény­kép sem. Nagy esemény az életben az esküvő, de az ott készült fényképeknek éppúgy, mint a többi családi képnek, gyermekportréknak is a csa­ládi fényképalbumban van a helyük. Szép, olcsó, reproduk­cióval, rézkarccal, vagy akva- rellal díszítsük inkább a la­kást, de azok se zsúfolódja­nak egymás mellett a falon. Aim a gyerek szobáját ille­ti, a dohányzóasztalkát, min­denképpen kiraknám onnan. & helyébe, egy íráshoz, olva­sáshoz megfelelő asztalt, vagy íróasztalt állítanék. Ha más, megoldás nincs, még a vi­rágállványt is feláldoznám azért, hogy polcként használ­hassa a gyerek könyvei, fü­zetei, játékai számára. Hogy a virágot mégse száműzzem a szobából, esetleg csak egy, na­gyobb cserép dísznövényt ál-, lítanék egy kis helyet elfog­laló kovácsoltvas virágtartóba. A gyerek szobája jelenleg nem alkalmas arra, hogy harmoni­kusan éljen benne, megtalál­ja benne önmagát. Ma ő is éppúgy a konyhában tanyá­zik, mint a szülők, akik a nagy szobát valójában „tisz­taszobaként” kezelik, olyan kí­nosan ügyelve rendjére, hogy leülni is alig mernek, mert- hát a bútorokra, szőnyegekre, s egyáltalán a berendezésre vigyázni kell! .. 1 A legtöbben nem sajnálják a pénzt bútorra, szőnyegre stb. Nem biztos azonban, hogy mindig az a legcélszerűbb, leg­praktikusabb, legizlésesebb. ami a legdrágább. Az egysze- ■ rű vonalvezetésű modern bú­torok nem feltétlenül igény­lik a süppedő perzsákat, per­zsa falvédőket sem. Hozzájuk minél kevesebb csecsebecsével, olyan olcsóbb „kiegészítőket” vásárolhatunk, amelyeket nem sajnálunk használni, amelyek azonban színeikkel, formá­jukkal, hangulatossá, kényel­messé, meghitté teszik laká­sunkat. ALFÖUDI ERZSÉBET Népújság 11 1Ü70. augusztus 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom