Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
Germánná Gyulai Nincsen ek istenségek... Kolos-Váry Sigismond: I» memóriám Kassák. Kép a külföldön élő magyar művészek augusztus végén, a Műcsarnokban megnyíló kiállításáról. A Hold elégiájától a Nemzeti dalig A magyar—ukrán irodalmi kapcsolatok történetéből Egyiptom hivatalosan mohamedán ország, és az iszlám heti ünnepnapja a péntek. A napi ötszöri imát otthon is elvégezhetik a hívők, de illő dolog, hogy a péntek déli imát a mecsetben végezzék. Ilyenkor az előimádkozó a szószékről intelmet szór az igazhívők fejére, és áldást kér az államfőre. Ennek a beszédnek tehát politikai jelentősége is van. A kairói nép az ünnep előestéjét csütörtökön víg szórakozásnak szenteli. A mulatóhelyek az Imádeddin úton megtelnek, az autók ezrei száguldanak összevissza, jókedvű tulajdonosaikkal és mindenki félbehagyja megkezdett munkáját. A mohamedán péntek nem okvetlenül szünet, az üzletet nem kell bezárni és aki akár, dolgozhat is. Nem úgy a rá következő szombaton, a zsi. dók heti ünnepén. Ezen a napon a hitbuzgó zsidónak nem szabad dolgoznia és egész nap. ját, minden testi erejét és szellemi képességét az Úristen, nek és az imának kell szentelnie. Kairó belvárosa nép- telenné válik, a zsidó boltok nem nyitnak ki, és a vevőnek türelmesen várnia kell, mert a vasárnap a keresztények, koptok, görögök, örmények, olaszok, libanoniak ünnepe. Csak hétfőn indul meg álmosan az élet, várva a csütörtök boldogító délutánját. A vallásalapítók bölcsek voltak, ismerték az emberi természetet. Én rendszerint vasárnap kerestem fel a mohamedán régiségek múzeumát. Egyiptom a VII. században hódolt meg az arabok előtt. Hosszú évezeredes történelme során szíriai pásztornép, perzsa, római, makedón és bizánci urak vetélkedtek birtoklásáért. A kopt egyiptoRésztet a kiváló tudós ,,Kelet fényei felé" című könyvéből. mi tűrte az idegen igát és egyik urának nyelvét sem vallotta magáénak, pedig a hódítók magas kultúrát honosítottak meg Egyiptomban. A pusz. tai arabok az iszlám jelmondatával — „nincsenek istenek; csak az igaz isten' —, nemcsak a Nílus deltájának termékeny földjét hódították és szállták meg, hanem megnyerték az őslakók lelkét és szívét is. Az egyiptomiak tömegesen tértek ót keresztény hitűk sza- kadár szektáiból az egyszerű, könnyen érthető, monotheista iszlámra. Azóta Egyiptom az iszlám kultúrájának egyik legerősebb bástyája lett. A mohamedán múzeum csodás gyűjteményt foglal magában. Az ’érdeklődő, vagy a kutató elé tárja mindaz!, amit az iszlám ihletett, művészei századok óta alkottak az iparban. Fajansz és agyagedények, mécsesek, lámpások, faragványok, bútorok, szőnyegek, ékszerek, szövetek, selymek, brokátok tömege kápráztatja az ember szemét. Akad is néző bőven. De még ennél is jobban lebilincselt a nemzeti könyvtár. A Korán-kéziratok remekei, félméteres oldalakon csak egy- egy vers és kicsi díszes bőrkötéses példányok lapjai, olyan gyönyörű arab be! ükkel írva, hogy inkább virágos indának, mint szent szövegnek hatnak. Az arab mohamedánok mindig nagy könyvgyűjtők voltak és a régi arab irodalom még meglévő kéziratainak száma meghaladja a százezret. A nemzeti könyvtár értékes kincseket őriz. Van-e nagyobb öröm, mint hétszáz-nyolcszáz év előtti arab kéziratokat kézbe venni, s szemünkkel végigszántani azokat a sorokat, amelyeket szerzőjük nódtollá- val írt! A szövegből az időtlen időkön át kiemelkedik az író jelleme, hite, ihlete és megjelenik előttünk halhatatlan szelleme. Órákon át bámultam, szinte révületben a márvánnyal simított papírokra és éreztem, mint száll át rám is a régmúlt idők gondolatvilága és visz vissza a képzelet szárnyán a IX. század ragyogó arab kultúrájába, amely, nek szellemi alkotásait az eredeti papíron, ujjammal érinthetem és értelmét agyammal felfoghatom. Ott feküdtek előttem a bőrkötésű fóliánsok, Dsáhiz, Gazáli, al-Fáridh, Za- makhsari művei és a költők divánjai. (itt: versek gyűjteménye), Mutanabbi, Abu Nu- vász. És egyetlen teljes vers- gyűjtemény kézirata Ibn Ruminak, aki 896-ban halt meg, abban az évben, amikor a magyarok bejöttek Pannóniába. Itt feküdt előttem Abdur- Rahmán al Dsabarti kézirata, Napóleon egyiptomi expedíciójáról. Mint szemtanú és a Napóleon létesítette „kilencek tanácsa” tagja, közelről látta az eseményeket. Megfigyelő képessége bámulatos volt. Egy ízben meglátogatta a Napóleon által életre hívott tudományos intézetei és figyelte a kémikusok kísérleteit, hogyan alakítják át a vegyieteket. Ezt a műveletet bűvészeinek, az ördög mesterkedésének tartotta. A „kilencek tanácsa” mohamedán vallásjogtudósokból állt és ennek a testületnek kellett volna az egyiptomi népet fokozatosan bevezetnie a demokratikus kormányzásba. A vallásjogtudósok, az ulemák kívülről tudták a Koránt, de nem tudták, mi a különbség a francia és angol között. Dsabarti kimerítően leírja, hogyan tért át Napóleon az iszlámra. Keleti ruhát öltött és felszólította Szelim török szultánt, csatlakoznék hozzá, hogy együtt, mint mohamedán vezérek, hódítsák meg a világot. Dsabarti, aki a XVIII. században a középkor tudását képviselte, nem értette meg Napóleon újítását. Hiába tanulmányozta a fórra-* dalom tábornoka a Koránt, nem mozdíthatta ki a középkor dogmatizmusából a sejkeket. Dsabarti rosszallotta, hogy meg akarta reformálni a megkövesedett arab nyelvet és Allah rendelkezéseit összhangba akarta hozni a XVIII. század szabadelvű gondolkodásával. Lélegzetemet visszafojtva olvastam Dsabarti kéziratát és feltűnt előttem „Nablion” alakja, — ahogyan az egyiptomiak Napóleont nevezték —, keleti ruhában, turbánnal fején, a „kilencek tanácsában”, amint háromszínű kokárdákat tűz fel a sejkek mellére. Ez a kép szárnyakra lendítette gondolataimat és látni véltem azt is, hogyan menekült később néhány hívével vitorlás gályán hazafelé. Már közeledett a francia partokhoz, amikor angol hadihajó tűnt fel a látóhatáron. Óriási izgalom fogta el a franciákat, de Napóleon a Korán olvasásába merülve várta sorsát. Az angol hadihajó nem vette észre őket... és a történelmi fordulat elmaradt. A magyar—ukrán irodalmi kapcsolatok történetének egyre újabb adatait sikerült felderítenünk. Az Ukrán Szovjet Enciklopédia 1963-as kiadása szerint Petőfi első ukrán tol- mácsolója a századvégi neves költő-forradalmár_ Pavlo Hra- bovszkij volt, akinek két vers- fordítása, a Füstbe ment terv és a Falu végén kurta kocsma 1897-ben jelent meg a Ivovi Zorja című folyóiratban. Amikor később az időszaki sajtót böngésztem, kiderült, hogy Hrabovszkijt megelőzte Vaszil Scsurat, aki ugyancsak Lvovban de két évvel korábban, 1895-ben, tette közzé ukrán nyelven Petőfi néhány versét: A költészet, Az őrült, Ez a világ amilyen nagy című verseket. További kutatásaim során azonban kezembe került egy 1892-es, ugyancsak Ivovi folyóirat. s benne a nagy betűkkel szedett cím, Elegija misz- jaca. alatta pedig zárójelben Ol. (vagyis Olekszandr) Petőfi. Tehát Petőfi verse: A hold elégiája. Jelenleg ez tekinthető az első, ukránul megjelent Petőfi-versnek. A fordító: Oszip Makovej jeles galíciai költő, prózaíró, kritikus és irodalomtörténész. A magyar és az ukrán szöveg egybevetése azt mutatja, hogy Makovej híven adja vissza a vers gondolatmenetét, a költői képeket. a ritmust, a rímelést. Valószínűleg eredetiből fordított, vagy legalábbis egyeztette fordítását az eredetivel. Egy évvel későbbről származik Az őrült című Petőfivers ukrán szövege, Ivas Ples- kan fordítása. A radikális mozgalmakban is tevékenykedő Pleskan utolsó éveiben megpróbálta sajtó alá rendezni költői munkáit, de korai halála megakadályozta ebben. Kéziratban maradt, s csak legutóbb előkerült írásai között Lermontov- és Heine-for- dítások mellett megtalálták Petőfi versét. Az őrültet ía amelynek szenvedélyes hangulata kfűlönösen közel állt Pleskan érzelemvilágáhox. Nemrég került kezembe , egy kárpátvidéki naptár, amely az első világháború idején látott napvilágot. benne a Nemzeti dal fordítása. Színes, érdekes tolmácsolás, s egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy nem közvetítő nyelvből, vagy nyers fordításból, hanem eredetiből készült: a fordító ugyanis az árnyalatokat is megérezte. Érdekes. hogy nem cirill, hanem latin betűkkel nyomták. Ugyanitt jelent meg a Befordultam a konyhára kezdetű Petöfi-vers fordítása is. Ugyanaz a dallamhűség, és — ma már talán naivnak tűnő, mégis elbűvölő hatás, melyet a fordító a kárpáti ukrán tájszavak használatával ért el. Hogy miért nem nevezem meg ezt a jól verselő, jó nyelv- ' érzékű műfordítót? Azért, mert nem ismerem a nevét — a naptár nem közölte. De kutatom tovább magam is. és talán lesz, aki nyomra vezet. Hálás lennék érte. PÁKOL1TZ ISTVÁN: BALATONI ÜDVÖZLET ÉRKEZŐ Tihany felől hajó éviekéi, — keserves őszi nyár. Az ismeretlen utast várom. kit nem vár senki se. j Mindig érkezik ilyen árva — és az -is valami* ha — bár szemvillanásra — éTZI. hogy nincsen egyedül. KOBZOSOK Annyira jellegtelen az arcuk, hogy lassan orcátlanok lesznek. KÉTFÉLE !I Amiről sokat locsogsz, nincs is. csak képzeled. Amiről nagyon hallgató: talán van. Vagy lehet, EH Zsemle a melle csípeje cipó kalács a térde Ennivaló FENYVESI ANZIKSZ A kocsiját már kétszer kicserélte, pihenésképp üzlet után szalad; két kerti törpe vigyorog pipázva a VILLA KIADÓ tábla alatt. JURIJ SKROBTNEC ukrán költő, műfordító ÉRDI JUDIT RAJZA
