Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
;?vryw*-**^Tv»Tyyfvyy»ytvvfvyvvryyvvfvr»y»vV'r»f?v*v-?vV'?'? yyy'f'yyyyvyyvTyTyyyyyvvyyyyvvy,yyyyyyyfTyfyyvyyvtyyvyyvv^-7''!v-*“í ► ■ i t.ii '*»* ; k . / jkjS iä fc 5- \í_' >ídr'**'■■?£, •:•/' tä Ä 5► Szabó László—Sólyom József: | ► ► ► ► E ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► I ► ► ► ► ► ► V ► ► ► ► ► t ► ► ► A kikötő elpusztul: 7.55-kor 8. Amerikai tengerészeti elhárítok Yamamoto nyomába vetették magukat. A szokásosnál is ferdébb szemű japán ismét a Los Angeles-i „Vörös Malom” lányaihoz hajtatott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie. .. S íme, más hajóval megy, s közeledik az indulás ideje is, tudnia kellene, mit tegyen, ha Honoluluba érkezik. Különben is, miről fogja felismerni az állítólagos Campbellt. Azt is tapasztalta, hogy a japánok rendkívül erős megfigyelés alatt tartják, ami a személyes érintkezést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ON1 embereivel... Eltelt az idő — és semmi értesítés. Blake-nek el kellett indulnia a President Gar- fieldre. Két óra múltán a hajó már a nyílt tengeren járt. Blake persze gyorsan észrevette, hogy akár ül, akár sétál: vagy két japán, vagy két német mindig a közelében tartózkodik. Nem tudott úgy mozdulni, hogy követői árnyékként ne ragadnának rá. Még ha a kabinjába ment be, akkor is biztos lehetett abban, hogy figyelői ott sétálnak az ajtó előtt, a folyosón. Elhatározta hát, hogy nem gondol a feladatára. Törődjenek vele Stanleyék. A hajé ffelo volt utasokkal. Blake jó néhánjrukkal megismerkedett. így azzal a vaskereskedővel is, aki Közép-Nyugatról utazott a Hawaii-szigetekre. Mint mondta, egészségügyi túrára. Mister Horner, a vaskereskedő, a legjobb úton haladt afelé, hogy krónikus alkoholista legyen. Blake ugyanis valahányszor belépett a bárba, Hornért mindig ott találta. Ráadásul nem is volt valami kellemes alkoholista; ha éppen nem volt pohár a szájánál. Idejét azzal töltötte, hogy mindenkibe belekötött. Szinte provokálta az embereket, hogy üljenek le vele beszélgetni. Alii megtagadta, azzal még durvábban kötekedett, .. így tett többször Blake-kel is, aki igyekezett messze kikerülni a kötekedő vaskereskedőt,.. Már csak egyetlen nap volt hátrá. hogy a hajó Honoluluba érkezzék, s Blake persze nagyon nyugtalan volt. Bement. a bárba, hogy magába döntsön némi „idegcsillapítót”. Vajon hogyan lépjen érintkezésbe „CampbelT’-lel? Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Hornért, aki ha lehet, még kötekedőbb hangulatban dülöngélt, mint egyébként. Most ismét Blake-et szemelte ki áldozatául — Hagyjon békén! — válaszolta Blake, s a bárba belépő egyik németre pillantott. — Maga meg akar engem sérteni?! Nem hajlandó velem szóba állni?! — kiáltotta alkoholmámorban Horner, a vörös képű vaskereskedő, s már a szemein látszottak a benne dúló indulatok: mindjárt nekiugrik Blake-nek. s megüti. Az egykori artista azonban állt a helyén, s most már benne is felébredt a virtus szelleme. A vaskereskedő mindenképpen neki akart menni a nála legalább egy fejjel magasabb Blake- nek, ám mielőtt még elérte volna, megcsúszott és végigvágódott a padlón. Szörnyűt koppant a feje. A sarokban ülő Hornerné ijedten ugrott fel. odarohant a férjéhez, sikoltozni kezdétt. Könvörgött Blake-nek, hogy segítse neki bevinni férjét a kabinba. A fal melleit álló német unottan bámult rájuk. Blake pedig, minit a pelyhat, kapta föl mister Hornért, és bevitte a kabinba Az asszony elszaladt a hajóorvosért. S ebben a pillanatban Horner csodálatosképpen visszanyerte öntudatát. — Ha Honoluluba érkezik — suttogta gyorsan — hívja fel a Pennsylvaniát a szállodájából és kérje Campbellt a telefonhoz. Beszéljen meg vele egy találkozót a szállodában. Fel fogja ismerni egy szakadásról a zubbonya bal mellén. Óvakodjék a diktafonoktól! Alig fejezte be szavait az állítólagos vaskereskedő, máris a kabinba lépett Hornerné és az orvos. Horner persze ismét „elvesztette az eszméletét”, de Blake mintha egy gyorsan tovatűnő mosolyt olvasott volna le az arcáról... A hajó rövidesen befutott Honoluluba és a ..robotember” a szállodába sietett. Megfigyelte, hogy a két japán és a két német a mellette levő jobb és bal oldali szobában kapott helyett. Ezt sem tekintette merő véletlennek. Tehát a portás is a kezükre játszik... Nem volt sok ideje gondolkodni, mert az utasításoknak megfelelően fel kellett hívnia a Pennsylvaniát. fllNémi várakozás után megszólalt a vonal t1 só végén egy hang: — Tessék... Campbell... Blake jó 'hangosan, hogy a közeiben ólálkodó japánok is hallják, felkiáltott: — Jimmie? Ó vén medve, de rég láttalak!... Persze, én vagyok... Al... Itt jártam ... Gondoltam. megkereslek.. . Halottam, hogy a Pensyl- vania itt 'tartózkodik... —■ Honnan tudod te, hogy mi itt vagyunk? (Folytatjuk) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAA4 *■ '■ .* AAAAAAA A * A** ■* * Ausztria, NSZK, Hollandia Tiibingen, Donau X. A kis kápolna, amely Uhl and jóvoltából világhírűvé leit. A Duna-forrás A Magyarországon lakó sváhság zöme mintegy két és fél évszázaddal ezelőtt a németországi Svábföldrőj. kényszerült kivándorlásra. Ezt, a vidékeit is bejártuk, bár eredetileg nem szerepelt a programunkban. Néhány héttel az indulásunk előtt összeismerkedtem a tütiingeni Rothbuoh- cég igazgatójával. G. Haber- mann úrral. Ez a cég különböző élelmiszercikkek importálásával foglalkozik, és G. Habermann már 15 éve jár rendszeresen Magyarországra a cég képviseletében. Ez a cég a magyar méz legnagyobb német vásárlója. G. Habermann, amikor megtudta, hogy éppen az NSZK-ba készülök feleségemmel, meghívott Tübingenbe. A meghívásra nem mertem határozott igent mondani, mert akkor már annyi minden szerepelt az elképzelés-listánkon, hogy tudtuk: annak feléről úgyis le kell mondanunk. Kint azonban, ahogy említettem barátaimnak Tübingen nevét, mindenki azzal állt elő, hogy az csodaszép kisváros, és há tehetjük, ne kerüljük el. Stuttgartban jártunk. oda pedig nem messze esik Tübingen, s ha már annyira ajánlják, miért ne töltenénk el ott is egy-két órát, gondoltuk. G. Habermann hogy úgy mondjam, magyaros vendégszeretettel fogadott bennünket. Közben megismerkedtünk a cég tulajdonosával, dr. Gerhard Todenhöfer úrral is, aki évente ugyancsak több ízben fordul meg Magyarországon üzleti ügyben, ég mint később kiderült, a jóindulatú hírverőink, idegenforgalmi propagandistáink egyike az NSZK-ban. G. Habermann úrral együtt. Végül az egykét órai látogatásból az lett, hogy két napiig nem engedtek el bennünket: élveztük szíves vendéglátásukat. Természetesen kíváncsiak voltunk a Rothbuch-cág máz- üzemére. s azt meg is néztük. Nem nagy üzem. de annál nagyobb kapacitású; majd minden munkát géppel végeznek, a kézimunkaigény minimális. Az üzem tele volt magyar mézzel, az edényeken levő piros-fehér-zöld csíkokról nem volt nehéz felismernünk. Egyéb országokból importált méz is akadt, de a magyart különösképpen kedvelik, rneht az ottani piaci követelményeknek az felel meg legjobban. Itt az Üzemben hő- kezeiig a mézet, majd a kisfogyasztók részére csomagolják. Ezekre már rákerül a Rothbuoh-cég neve; de természetesen a magyar nemzeti io- bogó színeivel, és a szövegben is megjelölve, hogy a tartalma magyar méz. Ez a cég már mintegy 16 000 tonna mézet vásárolt Magyarországról, és hozott forgalomba az NSZK-ban, Induljunk városnézőbe! ' Tübingenben a vár alatti domb és a Neckar partja megmaradt a maga évszázados eredetiségében: szűk utcák, több száz éves épületek. A városháza több mint jOO éves. Az épületek fő jellegzetessége a favázas szerkeze*, amelyet kővel béleltek. Tübingen a H. világháborút átvészelte lényegesebb pusztítás nélkül. Egyetlen bomba hullott e városra, ám az is az egyik leghíresebb műemlékét tette tönkre. Sokan a kultúra városának tartják Tübingent, s ez a meghatározás nem is alaptalan. Tübingen évszázadok óta egyetemi város. Jelenleg 50 000 lakosa van, s 12 000 egyetemista lakik benne. A város mindig vonzotta a költőket, művészeket, és a német szellemi nagyságok közül nem egy éppen Tübingenben született. Itt látta meg a napvilágot Lenau és Uhland is. a német költészet kiemelkedő egyéniségei. G. Habermann városnézés közben felhívta a figyelmem, hogy a közelben található az a k,is kápolna, amelyet Uhland oly csodásán megénekélt. Mindjárt idézett is az egyik versből, ameiy oen könnyen fetisonerhetusm a gyeuneiCiCO- romban tanult verstár egyikét, turáékszem, a német tanár tábiai rajzon illusztrálta a szöveget: a hegytetőn picinyke kapoina, a hegyoldalban pásztoríiú. legelészik a nyáj. Bóké« idill. A verset meg is zenósítettók, s dallama a gyermekkor kétévtizedes múltjával még mindig a fü- léníSen cseng. Együtt dúdol- tulk G. Habermainn-nal. És gyorsan elindultunk* hogy a valóságban is' megtekintsük a kápolnát, amely a békét hirdető költő jóvoltából világ W- rűvé, forgalmas kiránduló- hellyé vált, s ha az idő majdan el is porlasztja köveit, a költészetben örökéletű lesz. Mert örökéletű, örök emberi eszme a gondolat, amely hozzá kapcsolódik: Béke. Tübinbenbői kirándultunk a Feketeerdőbe, amely mindenekelőtt romantikus szépségével kelti magára a figyelmet. És itt ered a Duna. Már az általánosban megtanulja mindenki, hogy a Duna a németországi Feketeerdőben ered. És ugyan mélyikőnk képzelete r.e kalandozott voln,a e forrásvidéken? Én is sökféle- képpan elképzeltem már a Duna-forrást, csak épp olyannak nem amilyen a valóságban. A sokféle variációban mindig benne szerepelt a dzsungeles. gőtét erdő'ég, ahol felbúzog egy bokor tövéből a Duna vize. Nem. A Duna-forrás egy városka, Donaueshingen kellős közepén ’ található, méghozzá egy gondozott kastély parkjában, s a forráshoz kőmedencét építettek művészi .díszítéssel, mitológiai alakokat ábrázoló kompozícióval. A rajta levő felirat is jelzi, hogy ez a Duna-forrás. Innen számítva nevezik Dunának a Dunát. Igon. a németek praktikus embereik. Hát nem egyszerűbb ez, mintha valahol a végelá fha ta tl-ar. erdőségek, bokrok, tövisek közt bukdácsolva kellene keresgélni a Duna-forrást? Ide autóval, előkelő uniformisban érkezhet a kuriózum-vágyó turista. Innen vagy 100 kilométert autóztunk a Duna völgyében. A Duna itt bizony még nagyon szerény folyó. Vendéglátóink tréfásan meg is jegyezték: — Láthatják, az árvizet nem mi küldjük a Kárpát-medencébe ... A Duna egyszer eltűnik, s kilométerekéin. keresztül a föld alatt, folytatja útját. Utána meredek szikláik közé szorul. És mindenütt a turisták sokasága. Odébb, ahogyan bővül a Duna víztömege, áramot adó vízművek sorakoznak. (Következik: LENIN DIVATBA JCTT) BODA FERENC aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.
