Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
A magyar kereskedőkről sokat írtam már. Főleg rosszat. Pedig a magyar kereskedők is vannak olyanok,, mint annak a torinói szalonnak az alkalmazottja, aki a napokban egy előttem sorra kerülő úrral beszélgetett. Az úr rendelt, méghozzá a következőképpen: „Ide- hallgasscn kérem, nincs vesztegetniváló időm, pontosan tudom, hogy mit akarók. Negyvennyolc órán belül a következő ruhákra lenne szükségem: testhez álló kabát, négy gombbal, mellény nélkül, felhajtó nélküli nadrággal és a színe olyan legyen, mint a két rész tej, és egy rész kávé hozzáadásával készült tejeskávé. FI Hídja készíteni?’’ Kis csend következett, majd az el- árur-tó a legnagyobb nyugalommal megkérdezte-..„Forró langyos, vagy hideg teleskávét -parancsol?” Hát ilyesmire a mi kereskedőink is képesek. A bölcs is azt mondja: ,Minden ember legalább öt percig ostoba egy nap: A bölcsességet az jelenti, ha ezt az öt percet nem hosszabbítjuk meg.” Szerencsére, nálunk pontosan zárnak. Fs a mi eladóink nagyon figyelmesek. A napokban ré1 dórii szem- és f-Wiavvia voltam ennek a figyelmességnek. A kiszolgáló még az utcán levőket is észre- vette. Mi több?! Odaszó't az üzletvezetőnek persze diszkréten: ..Üzletvezető kartárs. or. a két alak ott az obiak alatt, azt hiszem, ellenőr.” Mire az üzletvezető: ..Akkor gyorsan önts egy kas kávét a kávéhoz!” Gyorsan hozráönextt. Mert n gyorsaság ilyenkor nagyon fontos. Az indiai vonatok például nemcsak gyorsak r”mc.s-~k utasokat szólllötn/r); hanem, más misz- szitíi -s betöltenek. G'ierm-rk.telepséai missziót.- Minden ■ rrtg-rdanugn o1 '■ olvashatók a s-">r}eté*s?al-.áh/v-ást propagáló szövegek. A jelszó: ,.Két. vagy három gyerek — elég!” Hogy mennyire igaz ez. azt csak az tudja: akinek ennyi van. Ma rohanó korban élünk, nem érünk rá' semm-ire. Ez a rohanás megakadályozza. az embereket mindenben. A minap ry'-'dául arra lettem figyelmes, hogy a gyárból kifelé jövet oicisúrrant egy fiatalember egy fiatal lányhoz és megkérdezte: „Mondd, Mariska, hazakísérhetlek?" A lány: ..Igen.” A fiú: ,.Az úton megyünk, vagy az erdőn keresztül? Az erdőn át-, rövi- d?bb . . .” Mire a lány: „Nem. gyerünk az úton, mert ma nagyon sietek." Bezzeg az a matróz, aki eloana! szólta nekem két fr.öccs mellett a dolgot, nem sietett. | Hosszú hajózás után végre hazatért és legnaguobb csodálkozására egy kisgyermeket talált otthon « bölcsőben. Mindjárt elővette a. feleségét: „Ide figi/élj! Hogu lehet ez7 Három hónapig hajóztunk lefelé a Dunán, négy hónapig Constanzában tartózkodtunk. hat hónapot a Fekete-tengerey.JöltgttfXnk, ^ ^további- egy hónapig tartott, amíg visszaértünk: Tehat teljes tizennégy hónapig nem voltam idehaza. Magyarázd meg nekem hogyan került hát ide ez a gyerek?” Az atz- szeny szeme szikrát szórt, de azért magára kényszerí- tett nyugalommal válaszolt: .Csak ne zsörtölődj! A múH héten, hozta egy nő Constanzából.” Mint láthatja a szerkesztő úr. ez o .constanzai nő nem volt fösvény. Nem volt olyan, mint Giancarlo Cobelli barátja, aki egy olcsó ébresztőórával lepte meg Cobellit. Néhány vavpnl később az ajándékozó megkérdezte a. művészt: „Nos? Hogy jár az ébresztőóra?’ Egyre jobban — válaszéit Cobelli. — Az első napokban. 50 perc alatt tett meg egy órái. ma már negyven pete alatt is megteszi.” Ez az óra is olyan, mint a tehetség, vagy a tehetetlenség. Mert a bölcs azt mondja: „A tehetetlenség — akárcsak a tehetség •— nem mutatkozik meg azonnal. ’ Az óráról is csak később derült ki, hogy mi-ve képes. A jó. csak az hogy az órát könnyebben ki lehet cserélni, mint a tehetségtelen vezetőket. .F,rről jut eszembe, hogy mi minden nem jut eszükbe a kapitalistáknak. Egy götebörgi cég például vezető- szolgálatot létesített. Alkalmazottai azt a feladatot kapták hogy minden hónap elsején, kocsmáid* után vezessék haza a pityókás munkásokat. Nálunk nincs ilyen vezetőszol gálát.. Ezért az emberek kénytelenek az ilyesmit önerőből m.egoldani. Egiiik pityókás vezeti a másikat és ilyenkor látni csak igazán, hogy mennyire széthúzó nép vagyunk. Persze, ezek az emberek is, előbb-utóbb hazatérnek. A pityókások is legalább olyan kitartóan keresik a sok egyforma ház között a végcélt, mint a japán Szidzuo Konakuri, aki most töltötte be 77. életévéj. Ez az ember még 1912-ben részt vett a Stockholmban megrendezett olim-pioi játékokon. A marathoni futásban indult, de komoly sérülést szenvedett és kénytelen volt abbahagyni a versenyt. De nem. adta föl. Nemrégiben elutazott Stockholmba és több mint fél évszázaddal később be i& futott a célba. Fél évszázadot késett. Ennél sokkal gyorsabb a szekszárdi posta. Amint hallom, egyik munkatársunknak egy pontosan címzett levelet, amit márciusban Szegeden adtak postára, már ez év július 27-én ki is kézbesítették. Annak reményében, hogy ezt hamarabb kikézbesítik, zárom soraimat. Tisztelettel: . .. " 1_ _____ ___________________J M ark Twain egyszer egy temető mellett haladt el és látta, hogy néhány városi előkelőség hevesen vitatkozik valamiről. — Miről van szó? — Azon vitatkozunk, körülvegyük-e fallal a temetőt. — Minek? — Hogy megóvjuk a temető ' területét! — De hiszen azok, akik a területen belül vannak, nem jöhetnek ki, akik pedig kívül vannak, azoknak semmi kedvük hogy bemenjenek. AZ LEHETETLEN A rendőr megállít az úton egy nőt, aki túl nagy sebességgel vezette autóját: — Asszonyom, ön legalább száz kilométer óránkénti sebességgel hajtott! — Az lehetetlen! Húsz perce sincs, hogy eljöttem hazulról : AZ EGYETLEN... I — Hallottad? Erzsébet rönt- gencrvoshoz ment feleségül! Hát nem fantasztikus? —- Azt hiszem, ez az egyet- lén ember, aki talált benne valamit. MARK TWAIN LAKCÍME Mark Twain egyik rajongója levelet írt az írónak, de nem ismerte a lakcímét. Ezért levelét ígv címezte: .Mr. Mark Twain, a jó ég tudja, hői”. Az írótó] kapott válaszban ez áll: — „A jó ég tudta. hol. Köszönöm, Mark Twain". , ^ 1 A MfN»«7TFR -t ÉS A GENERÁLIS .... jy,-- •»•«Őt'kí',, .. .. OÍIStm Amikor egyszer a Sándor cár jelenlétében sorra kerülő katonai díszszemlére készülődtek, Arakcsejev hadügyminiszter, a hírhedt reakciós és zsarnok így szólt a maga korában közkedveltségnek örvendő Jermolov tábornokhoz: — Alekszej Pjotrovics, a tüzérség tegyen ki magáért. Jól vigyázz, hogy a lovak is rendben legyenek! — Tudom, gróf úr, sorsunk gyakran az állatoktól függ — válaszolta Jermolov, aki gyűlölte a zsarnok minisztert. NAPÓLEON ES A KÖNYV Napóleon egyszer le akart emelni a könyvespolcáról egy könyvet, amely a legfelső polcon volt. Minthogy azonban a nagy hadvezér — mint ismeretes — alacsony növésű volt (ezért „kis káplárnak" is hívták), nem érte el kezével a könyvet. Ekkor a jelenlévő tábornokok egyike odaugrott, hogy segítségére legyen. — Megengedi Sire, én nagyobb vagyok. — Talán azt akartad mondani, tábornok, hogy magasabb. Ha igen. akkor minden rendben van és köszönöm a segítséget. LINCOLN fis A TEHENEK Abraham Lincoln megkövetelte, hogy a hadsereg parancsnoka. McClellan tábornok részletes jelentéseket küldjön mindarról. ami a hadseregnél történik. F.gyszer a tábornok a következő tartalmú táviratot küldte: — Elfogtunk hat tehenet. Mit tegyünk velük? Lincoln válasza rövid volt: — Mcpfoini! Népújság }Q 1070. augusztus 2. Azt mondta, ha nem hagyom abba az ivást, elválik. De sohasem tartotta be a szavát. HUMOR Sajnálom uram, ezt a helyet a férjemnek foglalom. Az orvos azt mondta, hogy im felkelhet. .......-/W/ní S zélsőségek.
