Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
» /\ wvc Keszőhidegkút Forrás a falu közepén „Eleinte bele is betegedtünk“ Keszőhidegkút egyik utcája hirtelen térré szélesül. Itt található az a forrás, amelynek emberemlékezet óta olyan nagy a forgalma, mintha valami búcsújáróhely lenne. Pedig nem az, vize viszont kiváló. valósággal a falu hírességének számított mindig. A régi gyalogos és lovas kocsis világban, ha valaki erre vette útját, feltétlenül figyelmeztették: „El ne felejtsd ám megkóstolni a hidegkúti forrás vizét!” A falu lakói ide jártak ivóvízért, de az állatokat is ide hajtatták: a község hosz- szú itatóvályut készíttetett az állatok itatásához. Magát a forrást kis épületecskével vették körül, hogy ne szennyeződjön. A néphit szerint innen ered a falu nevének egyik része, a „hidegkút”. A forrás vize ugyanis hideg... A szájhagyomány szerint az emberek ide mindig szívesen települtek, mert nem volt hiány ivóvízben, a forrás bőségesen ontotta azt. A XVIII. század elején a svábok is főként ezért választották telephelyül ezt a Kapos felé tekintő vödgykat- lant. Amint Sarudj Ernő monográfiájából kitűnik, a mai Ke- szőhidegkút területe az ősidőktől kezdve lakott hely. Az előkerült leletek kelta és római településre vallanak, és napjainkban a különböző múzeumokban őrzik őket. Maga Sarudi Ernő is talált értékes tárgyakat: két bronz karkötőt és egy nyakláncot, amelyet bronz golyócskákból készítettek. Amint a régészek megállapították, az időszámításunkat megelőző századokból származnak. Valamennyi az egyik ház mögötti part faragása közben került elő. A Belecska felé húzódó domboldalon szőlőmunkálatok közben 2000 évesnél idősebb edényeket találtak. Mivel a rómaiak egyik fontos útvonala a Kapos völgyén végighúzódott, Keszőhidegkút forgalmas út mentén terült el a régi A bolti és a kocsmai forgalom Mi újság a boltban és a kocsmában? Mindkettőbe betekintettünk. Mégpedig arra voltunk kiváncsiak, hogy a falu általános visszafejlődése hogyan érezteti hatását a boltban és a kocsmában. SZabó Ferenc áfész-boltvezető: — Tizenöt éve vagyok Kesző- hldegkúton boltvezető. Azóta nem csökkent, hanem állandóan nőit a bőit forgalma, pedig a lakosság csökken. Ma WO 000 forint felett van a havi forgalom. Többet és mást vásárolnak az emberek, mint amikorjáöan idekerültem. Hogy egyebet ne is említsek, akkoriban még állandóan kellett kocsikenöcsöt is tartani, mert a magángazdák vitték, most viszont már nem árulunk kocsikenöcsöt. nincs egyéni gazda. Tiz-tizenöt évvel ezelőtt az összforgalomnak csak 40 százalékát tette ki az élelmiszer, ma négyötödét. Az iparcikkek közül ekevasat már nem kell árusítani mert nincs rá vevő. de annál jobban viszik a nagy értékii háztartási cikkeket. Huzik Imre. kocsmáros: — Évről évre nő a mi forgalmunk is. Jelenleg havi átlagban 40 000 foript felett tartunk. Ez ■ nem jelenti, hogy része- geskédnek az emberek. Kimondottan részeg ritkán akad. de azért a felnőttek megisszák a maguk fröccsét és sörét.. # időkben is, de ma is. mivel fő közlekedési vasútvonal húzódik a falu mellett, A magyarság mindjárt a honfoglalás után megtelepült a vidéken. Keszőhidegkút a Hedri nemzetség szállásbirto- kainak egyikét képezte. 1218- ban egy okmány szerint Mali Péter tulajdonában volt. A XIV. század elején temploma, plébániája van, ami arra utal, hogy nagyobb jelentőségű helység lehetett. Ugyanezen időben a simontomyai vár egyik birtoka. Amint a simon- toroyai vár akkori tartozékainak felsorolásából megtudhatjuk. már a XIV. században is létezett az e település megjelölésére szolgáló „Hidegkút”3 név. Mint a legtöbb Tolna megyei község, a török időkben Keszőhidegkút is elnéptelenedett. és a XVIII. század elején telepítették újjá Németországból kivándorló parasztokkal. A német parasztokat — jobbágyokat — szabadságlevél kíséretében engedték útjukra, amely szerint aki közülük visszatérne: „...a Mi fiunknak, vagy annak utódjáKovács Mihályné, a tanácsi kirendeltség vezetője: — A közigazgatási összevonás természetesen ’.cinket is érintett, mert kis község vagyunk. Először Belecskához csatoltak bennünket; de az nem jelentett megoldást, mert az is épp olyan kis község, mint Keszőhidegkút, s az ilyen „házasságból” nem sok jó származhat. Most újabban Pincehelyhez tartozunk, s itt csak tanácsi kirendeltség van. Ez azonban nem jelenti, hogy unatkozunk: az embereknek kismillió apró-cseprő ügyesbajos dolguk akad, és természetes, hogy hozzánk fordulnak mindennel. Ha a hatáskörünket esetleg meg is haladja az ügy, vágj’ egyaltalában nem is tanácsi felaoat, először akkor is hozzánk jönnek — tanácsért. Mielőtt elutaznának ügyükkel. Mindenképpen m<£, üresnek bennünket, mert ha mást nem is, annyit mindig megtudhatnak tőlünk, hogy hova kell fordulniok ügyükkel. Néha még a magánlevelezéssel is hozzánk fordulnak. A lakosság száma fogy; jelenleg ötszázharmincketten vagyunk, több mint 10 százának, mávt előbb, alattvalói és szolgái lesznek”. De nem tértek vissza, gyökeret vertek a forrás — hideg kút (Keszöhi- degikút) — környékén. Itt bizonyos kedvezményeiket kaptak. és jobban élhettek, mint az óhazájukban. — Mi a foglalkozása? Koch Henrikné: — Hivatalsegéd vagyok a tanácsnál. Az apám is az volt, így ez nálunk már családi hagyomány. — Itt Keszőhidegkúton volt hivatalsegéd az édesapja is? — Igen. Akkor kisbí rónak hívták. — Akkor már felesleges is a kérdés, hogy régi kesző- hidegkútiak-e. Nyilván azok. — Őslakos keszőhidegkútiak vagyunk. — Sokan maradtak meg az őslakosok közül? — Talán 20 család. A többit — a családok zömét — lékkai csökkentünk az 1960- as népszámlálás óta. A háború előtt 700 körüli volt a falu lakossága. — Milyen a falu életkor szerinti megoszlása? — A tavasszal volt egy felmérésünk. Ez. a következő képet mutatta: 0—5 év közti 2» 5—10 év közti 32 10—15 év közti 22 15—20 év közti 30 30—25 év közti 19 25—30 év közti 31 30—35 év közti 29 35—40 év közti 54 40—45 év közti 30 45—50 év közti 28 50—55 év közti 37 — A többi 55 éven felüli. Ez azt jelenti, hogy a falu lakosságának több mint egy- harrr.ada az idősebb korosztályhoz tartozik. A felnövő fiatalok nagyobb része nem marad meg a faluban, hanem elmegy először tanulni, majd pedig rendszerint másutt is helyezkedik el. mert itthon bizony nem sok mindenben válogathat 5?s akinek másutt van a munkahelye, arra törekszik, hogy lehető— őslakosok? Csontos Józsefné: — Úgy telepítettek ide bennünket a háború után. — Honnan? — Szlovákiából. — Hol érzik otthon magukat? Ahonnan ide települtek, vagy itt Keszőhidegkúton. — Már itt Mert megszoktuk. Pedig eleinte nagyon furcsa volt minden. Ahol addig éltünk, sík vidék. Itt pe- dik olyan meredek kaptatók vannak, hogy az embernek majd kiugrik a szíve, mire felér. Eleinte még bele is betegedtünk a sok hegymászásba, mert a sík vidéket szoktuk meg De egyébként — Mióta élnek Keszőhidegkúton? Mencz Henrikné: — A férjem itt is született. Én később kerültem Ide. — Hogy érzik magukat, mint keszöhidegkúti lakotok? — Hit... hit.., Őszinte kitelepítették. Több őslakos pedig azóta költözött el a faluból: főleg a fiatalok. — Keszőhidegkút mindig kis község volt ma is az, és semmi remény arra, hogy nagyközséggé fejlődjön belátható időn beiül. Maguk őslakosok hogy vannak ezzel? — Tudjuk. Méghozzá nagyon jól. De nem tehetünk ellene semmit. Már beleéltük magunkat hogy Hidegkút mindig kisebb község — Mi a tervük? Maradnak? — Egyelőre. Hogy később mi lesz. azt nem tudhatjuk. Lehet hogy majd a gyerekek után megyünk, búcsút mondunk a falunak. leg oda, vagy annak közeiébe, költözzön. Rendszeres a faluból való elvándorlás, annak ellenére, hogy meglehetősen nagy vasútállomásunk van, és fő vonal mellett élünk Sajnos, a kis község az emberek megélhetése szempontjából semmiképpen sem kedvező, mert mindenhez nehezebben tudnak hozzájutni, mint nagyobb helyen. A kis községnek jellegéből adódik a megannyi hátrány. Csak példának említem, hogy még olyan gondunk is van, hogy közigazgatásilag Pincehelyhez tartozunk, d<? orvosilag mára teljesen ellenkező irányban fekvő Regölyhöz, kereskedelmi szempontból pedig Gyünkhöz. A kis község helyezetün- kön nem is tudunk változtatni, csak arra törekedhetünk, hogy a lehetőség szerint mérsékeljük az abból származó hátrányokat. Csak az nem mindig sikerül. Véleményünk szerint sokkal célszerűbb lenne, ha például orvosilag is Pincehelyhez csatolnának bennünket, de eddig még nem sikerült elérnünk. Valahogyan úgy vagyunk, hogy napról napra fogyunk, de a gondjaink nőnek. sem érezhettük otthon magunkat Idő kellett ahhoz, amíg megszoktuk, otthonunké vált ez a falu. — A szülőfölddel van-e közvetlen kapcsolatuk? — Minden évben meglátogatjuk egyszer. Nincs messze a halártól, nem tart sokáig az út. Egyébként most is éppen oda készülünk, most intézzük az utazási papírokat. Csakhát fokozatosan kihalnak az ott maradt rokonok, hozzátartozók, és talán ezért is érzi magát az ember az új helyén jobban otthon, mert. a régitől mindjobban eltávolodik, ahogyan kihalnak az ottaniak. Ezzel elszakadna!: az odakötő szálak. legyek? Nekünk jóformán csak a lakásunk van itt. A férjem nem itthon dolgozik, a három gyermek ugyancsak háromfelé van, igy aztán a lakáson kívül jóformán semmi sem köt bennünket ide. Nagyon szép ez a vidék, nagyon szeretünk is itt lakni, de alig várjuk, hogy elköltözhessünk. — A családi tervük az, hogy búcsút mondanak a falunak? — Természetesen. Városba szeretnénk költözni. — Amint elnézem, a faluban talán senkinek sincs ilyen szép, tágas, kertes lakása, mint maguknak. A kapujuk közvetlenül a kövesútra nyílik. Nem sajnálják itthagyni ezt a házat? — Sajnáljuk, vagy nem sajnáljuk, a megélhetés oz első. A városban is építünk majd legalább ilyen szépet. Ezt meg eladjuk. — Ez amilyen értékes ház, kétlem, hogy találnak-e rá megfelelő vevőt. Mert akinek sok pénze van, nem valószínű, hogy Keszőhidegkúton vesz érte házat, még akkor sem, ha az a ház tágas és jó. — Kérem, ha nem akad rá vevő, akkor lezárjuk. Hiába szép a lakás, ha egyszer itt nincs jövője, megélhetése <t Caoládnak. Kidobott iskolapadok Keszőhidegkúton nincs tanteremhiány. Az általános kola felső tagozatosai a szomszédos Belecskára járnak iskolába, de az alsósok is fogynak: harmadik-negyedik osztály például előreláthatóan már nem indul, az elsőbe és másodikba pedig összesen 13 gyermeket írattak be a szeptemberben kezdődő tanévre. Az iskolaépületen látszik, hogyannak idején sokkal több gyermeket vettek számításba. A régi. kopott tantermi padok egy részét kidobták az udvarra, de semmi szükség pótlásukra. Az iskola vezetője Sorbán Sándor. Nemrég került Kesző- hidegkútra, és számára legfeljebb az lehet a vigasztaló, hogy jó a szolgálati lakás... — Az iskola a végét járja — mondja —, és semmiképpen sem a legjobb érzés olyan helyen tanítani, ahol ennyire fogy a gyermek, és az egész falu. BODA FERENC Fogyunk, de a gondjaink nőnek „Egyelőre“ ,y4lig v“
