Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
© A valóságos helyzet a következő: Sokat tudnak, de csak „mondták”, „hallottam” alapon. Eredetileg úgy terveztem, válogatás nélkül szólítom meg az utamba kerülő gazdákat, hogy így alakuljon ki egy viszonylag megbízható összkép a tájékozottságukról. A főagronómus érdekesnek találta az elgondolást, hisz csakugyan izgalmas és sok szempontból a helyi vezetők számára is hasznos, képet kapni arról, mit, mennyit, miről tudnak' a tagok a saját gazdaságukról. Először kísérő nélkül indultam útnak, éppen abból a meggondolásból, hogy a nyilatkozók egyike se feszélyezze magát a „mellém rendelt” kísérő miatt. Másrészről meg abból a meggondolásból hárítottam el a kíséretet, hogy ne érje a vezetőséget az a vád, hogy „saját embereiket” hozták utamba. Ember 'tervez, s hírvivők végeznek. ’Még jóformán ki sem léptem a szövetkezeti házból, már sietve jöttek a panaszosok, akik — hogy, hogy nem — percek alatt megtudták: jött valaki a minisztériumból kivizsgálni az „ügyeket”. Na mondom, itt a naki termelőszövetkezetben most hármat találhatok: Vagy az a szokás, hogy mindent elferdítenek, vagy pedig arról van szó, hogy éhes disznó makkal álmodik, végül esetleg csakugyan sok a tisztázatlan ügy. Ki tudja. Egyetlen dologban lehettem csak biztos, abban, hogy nem sikerpl „válogatás nélkül” beszélgetni a tagokkal, számításomat keresztülhúzták a panaszosok. De így talán még többet mond és még több tanulságot takar a „vizsgálódás”. © Először Maczek Györggyel, a főagroiiúiijus italosával találkoztam. ' ' ' — Mióta téesztag? — 1955-ben álltam be a termelőszövetkezetbe. Valamikor cselédember voltam, a felszabadulás után mintagazda, Na- kon hárman voltunk mintagazdák, — Hány holdas a termelőszövetkezetük ? — Nosztány és Szilvás 4400 hold. Ott cselédeskedtem. Úgy tudom, hogy a termelőszövetkezet is 4400 hold. — Maga n főagronómus fo- gatosa. Együtt járják a határt. Bizonyára beszélgetnek, és bizonyára mindent tud a termelőszövetkezetről. — Szeretek mindent tudni. — Olykor vendégek is felülnek a hintóra. Kiküldöttek, vállalati emberek. Ismeri őket? Általában tudja, hogy mikor milyen ügyben járnak? — Ma reggel is volt velem egy ember. Gondolom tűzoltó lehetett. De csak gondolom. Nemigen tudom, hogy kik ülnek hátul. Kezet fognak velem és ennyi az egész. Legfeljebb abból sejtem, hogy kicsodák, amiről beszélnek. De nem hallok meg mindent, amiről beszélnek. — Mennyi tehene, disznaja van a naki Dózsa téesznek annak az üzemnek, amelyiknek maga egyik gazdája? — Nem tudom. — A termelőszövetkezet két szakembere Lengyelországba utazott. Erről hallott? — Úgy hallottam, tanulmányi útra mentek. — Miből gondolja? A termelőszövetkezet küldte őket? — Hogy a téesz küldte őket vagy a járás, azt nem tudom. •*«&** *? t $ @ Baranyó Zoltán rakodómunkástól kérdezem: — Most, hogy elmondta a panaszát, árulja el,, miért nem fordul a termelőszövetkezet valamelyik arra illetékes vezetőjéhez? — Jobb hallgatni. — Dehát hozzám, az idegenhez több a bizalma, mint mondjuk a termelőszövetkezet elnökéhez? — Nézze. Vidékről hoznak ide munkásokat, minket rpeg úgy vesznek, mintha nem is volnánk. — Baranyó elvtárs. Mire alapozza ezt a kijelentést? — Most mi a bálázott szál-' mát kazalozzuk. ötven forintnál nem keresünk többet naponta. A vidékiek meg százötven forintot kapnak és .hét kiló búzát. — Ki mondta? — Kérdeztem tőlük. Ök azt mondják, ugyanannyit kapnak. mint mi. A tagoktól meg azt halljuk: százötven forintot kapnak és hét kilogramm búzát. Nem tudom, mi az igazság. — Hát maga kinek hisz? A saját fülének, vagy a mendemondának? — Nem tudunk semmit. — A vezetők rosszat akarnak a tagoknak? — Nem tudom; — Most bizonyára azért nem fizethetnek többet a bálázott szalma kazlazásáért, mert nincs miből. Eddig az idén miből volt jelentősebb pénzbevétele a termelőszövetkezetnek? — Nem tudom. — Dehát miért nem tudja? Nem érdekli? — Én csak azt tudom, amit én csinálok. Keresünk is, meg nem is. Nem akarok én vágni senkit, de az az igazság, hogy keresünk i6, meg nem is. — Egyik munka ilyen, a másik munka olyan. Mennyi- volt Baranyó elvtárs, az elmúlt félévben az egy napra jutó átlagkeresete? — Nem tudom. Kevés. — Dehát miért mond ilyet? Ott a főkönyvelő asztalán egy kimutatás. Feketén, fehéren bizonyítható, hogy maguknak rakodómunkásoknak az elmúlt félévben száz forint fölött volt az egy napra jutó átlagkeresetük. Pető Lajos következett, az ellenőrző bizottság elnöke: — Maga Pető elvtárs, bizonyára a termelőszövetkezet legtájékozottabb tagja. — Jól ismerem a gazdaságot. Az eredményeket is, a hanyagságokat is. Begyulladt hatszáz mázsa lucernaszéna. Jelentettem. — És mi történt? — Semmi. — Ne siesse el a Választ. Hogy-hogy semmi? Nem állapították meg, kit terhel a felelősség? — Az agronómusnak, aki a hibát elkövette, éppen akkor felemelték ötszáz forinttal a fizetését, amikor jelentettem a kárt. — Kitől tudja a fizetés emelést? — Ott voltam a gyűlésen. — És a vezetőség megszavazta a fizetésemelést? — Megszavazta. — Biztos, hogy az agronó- mus követte el a hibát? — Ö irányítja a munka — Akkor most mi van ezzel a szénaüggyel? — Éppen tegnap szólt Lakatos József vezetőségi tag. hogy menjek,, és nézzem meg a kárt. És azt mondta, ő többet nem megy ei gyűlésre. * Beszélgettem még Horváth Lajos gyalogmunkással, aki másfél hónapja nem dolgozik, Tompos Piroska KlSZ-vezető- ségi taggal, aki a vezetőségi tagokat név szerint ismeri, ifjú Szeli István bognárral, aki azt mondta: „Nem tudom mi lesz velünk, úgy veszem .észre, begubózunk, és sajnos, nagyon keveset tudunk a helyzetünkről.” Végül felkerestem Vörös Sándort, a vezetőségi bizottság elnökét, aki anyagalkatrész-raktáros. — Vörös elvtárs. Kielégítően tájékoztatja a tagokat a naki Dózsa Termelőszövetkezetben a vezetőség? — A tájékoztatás nincs lebontva. — Mit ért ezalatt? — Nem elég széles körű, nem elég tervszerű, szóval hiányos. Ilyen helyzetben fordul elő, hogy némelyik tag véletlenül, vagy szándékosan elferdíti a dolgokat, vagy amit jól tud, azt is rosszul adja tovább, nem számol a következményekkel. — Maga a vezetőségi bizottság elnöke. Engedje meg, hogy megkérdezzem: a termelőszövetkezet két szakembere mit tanulmányoz Lengyelországban ? — Nem tudom. — Kinek a pénzén utaztak külföldre? — Én is sokszor beleesek abba a hibába, hogy felejtek. — Dehát engedelmet kérek, ha maga se tudja, akkor, hogyan tájékoztatja az érdeklődő tagokat? — Ilyenkor a vezetőség is blamás helyzetbe kerül. — Ne értsen félre. Nem az a baj, hogy a termelőszövetkezet két szakvezetője Lengyelországba utazott, sőt szükség van a tanulmányi útra. A téesz küldje is az embereket. Cehát ha a tagok pénzén mennek, akkor a tagok erről tudjanak. — Ezzel én tökéletesen egyetértek. © Tökéletesen egyetért ezzel Abel József, a termelőszövetkezet főkönyvelője is. Állítólag héttagú bizottság járt nemrég Na- kon, a Dózsa téeszben. A bizottság azzal távozott: a tagoknak és a vezetőknek jobban össze kell dolgozni. így van. Ebhez viszont több higgadtságra, nyíltságra, önkritikára, következetességre lenne szükség, s annak még a látszatát is el kellene kerülni^ hogy bizonyos esetekben a felelősséget el akarják kenni* vagy más esetekben a közéo- vezetok jogtalan előnyökhöz próbálnak jutni. Némelyik termelőszövetkezetben havonta üzemi híradót jelentetnek meg, afféle tsz-ú jságoí. Másutt a brigádvezetők „mennek a találgatások elé” olyképpen hogy a gazdákat az üzem eseményeiről folyamatosan tájékoztatják. Vagy így, vagy úgy. Az a lényeg csupán, hogy ne maradjon homályban semmi, s no hagyatkozhasson - ,,monrtták”-ra a „ha?loítam”-ra senki. Úgy tűnik, a naki Dózsa téeszben a sérelmek, a panaszok egy része többnyire oda vezethető vissza, hogy a gazdák tájékozatlanok, s mintám tájékozatlanok, sokan gyanakvók, bizalmatlanok a vezetéssel szemben. SZEKULITY PÉTER FOTO: KOAlAftOMI ZOLTÁN í Mit tudnak a termelőszövetkezetükről?
