Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-14 / 190. szám
felelősséggel tartozunk a filmszemlék további megrendezéséért Tegnap délelőtt a filmszemle és a tanácskozás néprajzos és filmes magyar résztvevői külön szakmai megbeszélésen tanácskoztak. Ezen részt vett Momár János, művelődésügyi miniszterhelyettes, dr. Balassa Iván, a tudományom doktora. a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke. dr Vígih Dezső, a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese. A beszélgetésen előszűr Va- tiócz Kálmán, a megyei könyvtár igazgatója tartott előadást „Mit jelent a néprajzi ínm a nemzeti kultúrában?” címmel. Ezt követően dr. Ko- doiányi János, az Országos Néprajzi Múzeum főigazgató- helyettese őszéit a néprajzi ismeretterjesztés problémáiról. ..Hogyan vihetjük előbbre a tudományos filmezést a néprajz területén” címmel következett ezután Vitéz Gábornak, a M.AFILM népszerű- tudományos és oktatófilm stúdiójának helyettes vezetője. — A filmszemle megrendezésének nagy jelentőségét az adja meg hogy ezzel a szakemberek találkozása kapcsán lehetőség nyílik a tapasztalatok kicserélésére, nemzetközi összehasonlításra. A néprajz, az a tudományág, amely talán a legtöbb más tudományággal érintkezik. A néprajzi filmezés kapcsán éppen ezért több tudományág segítségét kell igénybe venni. — A néprajzi filmnél, akár van a vásznon ember, akár nincs, mindig az ember áll a középpontban. A kezd-t kez- dctéiot fogva a néprajzi film két íó területe a szokások és a múzeumi anyag feldolgozása. E két alapterület változatlan. Azonban ma már a rekonstrukció egyre inkább nélkülözhetetlen. A népszerű- tudományos film., amelyre vonatkoznak a filmművészet esztétikai követelményed, törvényed. csak a saját eszközeivel közvetítheti mondanivalóját a nézőkhöz. Minél művészibb a népszerű-tudományos film, annál pontosabban közvetíti a tudományos mondanivalót. A filmszerűség megőrzése mellett azonban nagyon fontos a tudományos hitelesség, igazság is. A tudományos hűség nem mond ellent a film művészi értékének, azért kell világosan elkülöníteni a különböz.ő műfajokat a néprajzi filmen belül, mert itt a filmszemlén látott filmeknél is nem egy esetben tapasztaltuk, hogy a műfaji tisztázatlanság kárt okozott vagy a művészi vagy a tudományom hitelességben. — Magyarországon mennyiségileg le vagyunk maradva a néprajz; filmek gyártásában a szomszédos országok mögött. Éppen azért csak a profi, az wnatőr- és a kutatófilmek kőrisen oldhatják meg azt a feladatot. hogy a rendelkezésre á"ó néprajzi anyagot feldolgozzák. A filmé1' alkotói készek arra, ho<rv minden segítséget megadjanak a nér>ra.Í7r«ol<Tiak, d- ■ugyanezt váriák tőlük is. ^mivel a néprajzi filmezés elóbb- revitele csak ezzel az össze- fágassal lehetséges. A felszólalók között volt Molnár János, művelőd~sü',”; miniszterhelyettes. Többek k<> - zött a következőket mondotta: — Magyarországon az utóbbi években már nagyon sok nemzetközi tanácskozás volt. De sok kezdeményezés nem jutott túl a fellobbanás időszakán. Hamar kifulladtak, nem tudták rendszeresen tartalmas, ötletes programokkal megújítani kezdeményezéseiket, s azok abbamaradtak. Ezen a nyáron talán megkezdődött a változás e téren. Tizenegy országból 78 film érkezett a szekszárdi filmszemlére. Ez magában azt bizonyítja, hogy megrendezése iránt van érdeklődés. — Ebben a kezdeményezésben is tükröződik az az egészséges kulturális fejlődés amely a vidéki kisvárosokban napjainkban megkezdődött. Egy ilyen rendezvény megtartásakor nagy felelősséget vállalnak magukra a rendező szervek. Ez a nagy felelősség pedig az, ha valamit elkezdtünk, azt mindig magasabb színien, folytatnunk is kell. Sok bukás oka volt már, hogy a második alkalommal megrendezett összejövetelek rosz- szabbul sikerültek minit első ízben. Ennek a filmszemlének a folytatása is nagy felelősséggel kell, hogy történjen. Ezzel a város tartozik az országnak, mert egy-egy ilyen rendezvény kötelessége az, hogy az ország tudományos, gazdasági és politikai rendszerének hírnevét növelje. — Nagyon fontos, hogy már most lássák a rendező szervek a hogyan tovább útját. S a szemlék megrendezése közötti időszakoknak sem szabad hol’t szezonoknak maradniuk. Folyamatos néprajzi tapasztalatcserékre, levelezésekre, a kapcsolat állandó ápolására van szükség. Magyarország vállaljon koordináló szerepet ebben a néprajzi tudományos munkában. — Nagyon fontosnak tartom, hogy még ebben az évben készítsenek el egy átfogó javaslattervet, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket végre kell hajtani a szemle sikere érdekében. Molnár János miniszterhelyettes szavait és felhívását hallva, dr. Kodolányi János, igazgatöhelysttes felajánlotta intézete közreműködését e javaslatterv kidolgozásában. A tanácskozáson sok fontos, a néprajzi filmezés sorsát érintő kérdés hangzott még el. Végül Lovas Henrik, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője megköszönte mindazoknak a fáradozását, akik részt vetitek abban, hogy a filmszemle és a tudományos tanácskozás eredményes munkát végezhessem. TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS A néprajzi filmezés a mai élet rögzítésének egyik legfontosabb módszere Tegnap a délelőtti órákban került sor a Babits Mihály megyei művelődési központban berendezett fesztiválklubban a tudományos tanácskozás ünnepélyes befejezésére, a szekcióüléseken elhangzott viták és tapasztalatok összefoglalására. A záráülést dr. Balassa Iván, a tudományok doktora, a Magyar Néprajzi Társoság alelnöke nyitotta meg. Az ülés elnöke dr. Dömötör Tekla egyetemi tanár volt. A jelenlévők közül a szekciók vezetői nevében dr. Dömötör Tekla, dr. K. Kovács László professzor mondotta el a tapasztalatokat. Az elhangzottakhoz a későbbiek során hozzászólt dr. Cornelius Theodor Kökké, dr. Dore Andrée, dr. Ingeborg Wéber-Kellermann professzor, Raffa'J Anna, dr. Andrásfolvy Bertalan és dr. Vlasta Svoboda. E megbeszélésen röviden összefoglalva a következő hangzott el. A gazdasági néprajzzal foglalkozó szekcióban elsősorban mezőgazdasági és állattartással kapcsolatos témák kerültek feldolgozásra, néhány alkotás pedig a népi technológia köréből vette tárgyát. Ez a körülmény mutatja azt, hogy a néprajzi filmezésben a régi, tradicionális gazdálkodási témákat, amelyek ma már szinte alig rekonstruálhatók, kell minél sürgősebben filmre vinni. A bemutatott filmek egy jelentős részének nagy előnye, hogy a témát a múltból a jelenig vezetik le, mintegy a múltat be- lefotografálva a jelenbe, s ezzel a kontanimációval mutatják meg a fejlődést, a kibontakozást. Ez a módszer, amelyhez okvetlenül szükséges a társadalmi háttér megrajzolása is, alkalmas arra, hogy a néprajzi filmezés középpontjában az ember álljon. így jelenik meg ez a kultúra társadalmi produktumként az ember előtt. Ezek a néprajzi filmek így egyszerre képesek ábrázolni az embert és kultúráját. A bemutatott filmekből levonható még egy másik törekvés, aspektus is. Ez pedig: az egyes alkotók a totális filme- zési módszert követik. Ilyenkor egy filmen belül különböző fázisokat akarnak megörökíteni, ők az egész élet minden szektoréba igyekeznek belefilmezni. A népművészeti filmekről szólva elhangzott az a vélemény, hogy mivel ez a legmu- tatósabban fényképezhető ága a néprajznak, talán a legtöbb film is e területről kerül ki. A népszokásokat és a népi életmódot ábrázoló filmeknek van egy egyszerűbb és egy ösz- szetettebb, komplikáltabb fajtája. Az egyszerűbb filmek egy Eredményes munka a Sárközi Filmstúdióban A filmszemle amatőr versenyfilmjeit elbíráló zsűrijének elnöke György István, Balázs Béla-dí- jas filmrendező, a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetsége elnökségének tagja, a Miskolci Film- fesztivál igazgatója volt. A zsűri két teljes napon ót ült a vetítőszobában s közel ötven kisfilmet, amatőrök által készített kisfilmet nézett meg, s hozta meg döntését. — Kérem, hogy a zsűri nevében szóljon a filmszemle amatőrfilmjeinek minőségéről. — Az amatőr és kutatófilmek értékelésével megbízott zsűri 41 olyan filmet tekintett meg, amelyet a hazai és külföldi készítők kimondottan néprajzi szempontból hoztak létre. Megelégedéssel tapasztaltuk — válaszolta György István —, hogy a hivatásos néprajzosok mellett számos amatőr filmes munkálkodik ozon, hogy a feledésbe merülő népszokásokat, a dolgos hétköznapok ezernyi eszközének, a különböző használati tárgyak művészi megformálásában jeleskedő, egyszerű embereknek hiteles dokumentumát filmszalagra rögzítse. — Néhány filmről beszélne részletesebben? — A filmek jelentős része jó volt. A nyertes alkotások valamennyiében valamiféle plusznak kellett lenni ahhoz, hogy a győztesek között lehessenek. A zsűri bíráskodása alkalmával nagyon fontosnak tartotta a film néprajzi hitelességét, ezt követően pedig azt, hogy ezt miként volt képes az alkotó a film sajátos formanyelve által feldolgozni. A nyertes filmeknél nagy előnynek bizonyult az, amikor a riportalany érzelmileg tudott azonosulni a témával. — Mi a véleménye a helyi amatőrfilmezésről? — Sok amatőr filmes működik az országban. Ezeknek az embereknek és az általuk készített filmeknek a problémája az, hogy munkájuk nem célirányos, sokszor vállalnak magukra profi feladatokat. Mindebből következik, hogy dicséretes szándékuk nem hoz mindig dicséretes eredményt. Számomra és a zsűri több tagja számára is meglepetés volt a Tolna megyei amatőr filmesek — elsősorban a Sárközi Amatőr Filmstúdió — munkája. Jó művekkel jelentkeztek, munkájuk nagyon céltudatos, s műveik olyanok, amelyekkel kifejezetten segítik a néprajzi kutatást. Az általuk benyújtott filmeken mglátszott, hogy ebben o megyében jó összhangban működnek egymással a területek néprajzkutatói és a filmesek. Ez az ösz- szefogás értékes munkát eredményez, s mint ilyen a terület kulturális életének is fontos alkotórésze lesz, bizonyos szokást időbeli lefolyása szerint mutatnak be. Az életmódfilmek sokkal problematikusabbak. S itt került szóba az a kérdés, hogy ezek közül a filmek közül melyek tartoznak a néprajzba? A beszélgetés összegezéseként elmondható, hogy ma már nem maradhat meg a néprajz a régi népművészet, az utolsó fafaragó, vagy szövő megörökítésénél, hanem a mai életet is be kell mutatnia, s a mai életmódfilmek is éppen úgy a néprajz körébe tartoznak. A szokásfilmek között néhány egészen kiváló szerepelt a szekciók programjában. Van közöttük olyan, amely sűrítetten, s olyan is, amely a maga teljességében, minden egyes mozzanatában részletesen mutatja be a szokást. Mindkét feldolgozásnak megvan a maga értéke. Hogy melyik módszer a jobb? A kérdésre többen próbáltak válaszolni a vitán. Végül is a többség véleménye az volt, hogy a tiszta dokumentáció a szakemberek munkájához kell, szükséges és elengedhetetlen. Oktató és kifejezetten pedagógiai célzatúak lehetnek ezek a filmek. Azonban a közönségre is gondolniuk kell a néprajzosoknak, s számukra népszerűbb, azaz sűrítettebb, de néprajzi lag hiteles alkotásokat kell készíteni. Többen beszéltek arról: egyre sürgetőbben vetődik fel annak problémája, hogy a néprajzi filmek katalógusa nem áll rendelkezésre. S amíg nincs ilyen jellegű katalógus, nem kerülhet sor az országok közti néprajzi filmcserékre sem. Egy ilyen jellegű katalógus összeállítása rendkívül körültekintő és hosszadalmas munkát igényel, éppen ezért többen hangsúlyozták azt is, hogy amíg ennek előkészítése nem lehetséges, addig is a néprajzi filmezéssel foglalkozó tudományos intézményeknek levelezésben kellene állaniuk egymással. Egymásról kell, hosv tudjanak, ismerjék egymás munkáját, tevékenységét. Többen javasolták, hogy a két év múlva megrendezésre kerülő filmszemle követelményeit emeljék fel. Három kategóriában javasolták a filmszemlére beküldött anyagokat csoportosítani. Eszerint lehetne nevezni hang nélküli dokumentáló filmekkel, amelyekhez magyarázó szöveg tartozna, egy másik kategória a hangos filmek kategóriája volna, a harmadik kategóriába pedig azok a filmek kerülnének, amelyek totális anyagot dolgoznak fel. A tanácskozáson végül dr. Dömötör Tekla, a rendező bizottság nevében felkért minden résztvevőt, hogy tapasztalataikat írásban közöljék a szekszárdi fesztiválirodával. MÉRY ÉVA
