Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

#vrwwivvwvvwvvvwvT¥vvvwvvwfwirv¥wwwTmrv?WfV¥TrnMr y»y>tvTvvTV^rfvwwyT^TmryywtYrry*>▼>*t*v>>v*▼ »t*?vv vw. Szabó László—Sólyom József: Kémek a búvárhajón 20. A tíz kémet Washington Columbia-foghá- zában őrizték, majd rövidesen Roosevelt elnök lépett a nyilvánosság elé, hogy közölje: az Ab­wehr ügynökeit különbíróság elé állítják. A két csoport tagjai közül a legmagasabb rangot Bur­ger érte el, aki az SS-nél Standartenführerig, vagyis ezredesi rangig vitte, ezért a bíróság el­nöke McCoy tábornok lett, s a bíróság többi tagja is tábornokok' közül került ki. A tárgyalást Washingtonban folytatták le. Több mint 250 oldalas vádiratot nyújtott be az ügyész, Francis Byddele, aki később a nürnber­gi perben képviselte az Egyesült Államokat. A vádló részletesen elemezte Dasch beállítottsá­gát, s megállapította, hogy csupán azért árulta el a két csoportot, mert pénzhez akart jutni. A tíz náci ügynököt halálra ítélték és Qui- rint, Henkét, Kerlinget, Thielet, Neubauert, Hauptot és Schmidtet 1942, augusztus 12-én már ki is végezték villamosszékben. Dascht és Burgert még ezen a délelőttön sétálni vitték a fogházudvarra.' Amikor társaik cellái előtt el­haladtak, megdöbbenve látták, hogy mind az öt ajtó nyitva van. Kísérőjük megkérdezte: — Maguk nem tudják, hogy társaikat ma kivégezték? A két náci kém ájultan rogyott össze a kö­vezeten. Végül Dasch és Burger kegyelmet kapott, — Dasch büntetését harminc évi fogházra, Burgerét pedig életfogytiglani fogházra változ­tatták át. A kikötő elpusztul: 7.55-kur i. 1941. december 7-én a japán légierő minden előzetes hadüzenet nélkül megtámadta az Egye­sült Államok legnagyobb csendes-óceáni támasz­pontját, Pearl Harbort. A támadás, amelynek következtében több mint háromszáz amerikai repülőgép és a csendes-óceáni flotta túlnyomó része megsemmisült, maga után vonta az USA hadba lépését és a második világháború csen­des-óceáni frontjának megnyitását. Az egyre terjeszkedni akaró japán imperia­lizmus ezt a nagyméretű támadást már évekkel előbb előkészítette. Az amerikai földrészen fél évszázada letelepedett japán kolóniák tagjaiból olyan hírszerző hálózatot épített ki, amellyel kevés ország dicsekedhetett. Ez a szervezet a Pearl Harbor-i támadást megelőzően, már egy jó fél évtizeddel előbb mozgásba jött, mégpe­dig egyetlen cél érdekében: Japán állandóan tudni akarta, milyen amerikai erők mozognak a Csendes-óceán térségében, hogy az elkövet­kező háborúra ennek megfelelő ellenerőt ké­szíthessen fel... 1940-ben a San Francisco-i világkiállításon egy különös „intézmény” csalogatta a kiállítás lá­togatóit. A cégtábla ugyan nem sokat árult el, mert mindössze ez állt rajta: „Művészi fény­képészek modellstúdiója”, viszont amit benn le­hetett látni, már inkább... Csekély belépődíj ellenében bárki bemehetett. Egy fiatal nő vette át a kabátot, aztán megjelent a tulajdonos és a belső helyiségbe invitálta látogatóját. Odabenn három feltűnően csinos fiatal hölgy üldögélt. Amikor vendég érkezett, mindhárman ledobták magukról a selyem pongyolát, s a látogató elé lejtettek. Néhány beállítás, és máris kattant a fényképezőgép: bárki lefényképezhette a mez­telen modelleket. Óriási volt a forgalom és a tulajdonos, bizonyos Al Blake, közismert ame­rikai artista, elégedetten dörzsölte a kezeit. Blake, ez a kiöregedett artista, úgy érezte, ösz- sze tud szedni annyi pénzt, amennyi a nyugodt öregkort fedezi. Pedig valamikor milyen jól ment neki: még azzal is óriási pénzeket kere­sett, hogy tökéletesen uralkodva izmain, a nagy szabóságok kirakataiba helyezett próbababák közé állt, s a járókelők — kellő nyeremény re­ményében — „totózhattak”, melyik a baba és mél/ik az élő ember... Blake ezzel a képessé­gével megszerezte magának Amerikában a „ro­botemberek királya” címet. De aztán, ahogy öregedett, úgy csökkent körülötte az érdeklő­dés, s persze ezzel együtt a pénzbeli honorá- ció is. De talán ez az ötlet a meztelen lányok lefényképezésével, ismét „bevág”... S valóban, a San Francisco-i világkiállításon gyorsan híre kelt, hogy csinos, fiatal, meztelen lányokat le­het néhány centért lefényképezni a „Művészi fényképészek modellstúdiójában”. Blake éppen egy látogatót bocsátott el, ami­kor egy zömök, ötven év körüli japán férfi lé­pett a stúdióba, nyakában az elengedhetetlen fényképezőgéppel. Ezekben az években ameri­kai földön azzal lehetett megkülönböztetni a japánokat és a kínaiakat egymástól, hogy az előbbiek, — bármilyen nyomorúságosán is él­tek —, mindenütt fényképezőgéppel a nyakuk­ban jelentek meg S ha már itt tartunk, el­árulhatjuk azt is, hogy ezeket a gépeket egyet­len Amerikában élő japán sem vásárolta, ha­nem ajándékba kapta, mégpedig — ismeretlen feladótól. S a nagylelkű ajándékozó, — amint ezt mér tudjuk —, a japán hírszerző szolgálat volt, amely elsősorban faji hovatartozásukra apellálva, tízezerszámra dolgoztatta a világ kü­lönböző tájaira letelepedett honfitársait, mint kémeket. „ „„ . .. (Folytatjuk* ^ *AAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAA***ááAAááááAAAAAAáAAáAAAAAAAAAAAAA.AAA tiiiliilliiliitt A. a^aaaAAZAaaaaaaaaaAAAAAAAAAAAÁAAAÁAAAA, Ausztria, NSZK, Hollandia Moszkviccsal a sztrádán HL A sztrádával való megis- rneiíkedésem zuhogó esőben kezdődött Becsnél. Ráadásul vasárnap délután, tehát a íkendfargalom csúcsidejében, öt órán keresztüli nyomtam egyfolytában a gázpedált Anélkül, hogy egyszer is kel­lett voflma a sebességet jelen­tősen csökkentem. Ugyanígy haladtaim volna tovább is. ha nem ürül ki a bemzintartá- lyom, és nem vesz erőt raj­tam a fáradtság Látszatra rendkívül egysze­rű a sztrádán való vezetés: de amnál fárasztóbb. Csak a ve­zetés technikai oldala egysze­rű, könnyű. A kormányt nem rángatják a kátyúk, szinte alig kell fogni. A kanyarok nagy ívűekaz úttestnek meg­van a kellő dőlésszöge. A jól beállított kerekű kocsit; mint mondani szokták, órákon ke­resztül el lehet vezetni kis­ujja! is. Ez igaz. Az is, hogy nem kell minduntalan kap­csolni. miint a rossz makadám­úim. A vezető idegzetét azon­ban annál jobban igénybe ve­sz; a sztráda. Egy másodperc­re sem lehet lazítani, mert állandóan történik valami, ami feszült figyelmet igényel. An­nak ellenére, hogy nincs szembejövő forgalom, ami za­varna. A feszült figyelmet igénylő helyzet abból adódik, hogy egymást érik az autók, s mindenki igyekszik gépko­csija kapacitásához mérten a lehelő leggyorsabban haladni. Ebből következik, hogy rend­kívül eltérő sebességgel köz­lekednek: az egvik kétszáz ki­lométerrel óránként, a másik száz, de a kamionok, teher­autók egy része csak 90 kilo­méterrel megy. Minden jár­mű tehát állandóan vagy elő­zésben van, vagy éppen őt előzik. Gyakorlatiból tudjuk, hogy nálunk, egy kisforgalmú mel- lékúton is megkülönböztetett gondot igényei az előzés mind­két járművezetőtől. De itt az előzés után rendszerint nyu­galmasabb percék következ­nek: zavartalanul haladhat a kocsi perceket, kilométereket. mire ismét találkozik jármű­vel. A sztrádán sosem követke­zik be ez a bizonyos nyugo­dalmas „időszak”. A Moszkvicsom kényelme­sen haladt tartósan 90 kilo­méteres sebességgel. Általá­ban előzési gondom nem volt. ment a legtöbb .személyautó gyorsabban haladt. Az első napon, amikor esett az eső, csak hetvennel mentem. A majd 400 kilométeres távon egyetlen teherautót tudtam megelőzni egy lejtőnek fel­felé menet. Normális útviszo­nyok mellett lejtőnek a ka­mionokat is utolértem, és né­ha meg tudtam előzni. De ál­landóan volt mögöttem pár méterre valamilyen kocsi, ame­lyik épipén arra várt, hogy a nálánál is gyorsabb jármű megelőzze. 6 pedig megelőz­zön engem. Az engem köve­tő rendszerint félig kihúzódott a sávból, készült az ugrásra. Az öt előző járművet is rend­szerint beérte egy vagy több még gyorsabb, amelyek már messziről türelmetlenkedtek, hogy minél előbb kotródjon. vissza a jobb Oldali sávba. Az sietett is vissza, de úgy, hogy majdnem nyeste az én kocsim elejét. Egészen ritkán adódik olyan szituáció, amikor Csak egv ko­csi előz egy másikat. Rend­szerint többes az előzés, ép­pen a kocsik nagy tömésé és eltérő sebessége miatt. Tehát állandóan kellett figyelnem, hogy m'i történik mögöttem. Annak ellenére, hogy többnyi­re csak haladtam, a kis se­bességem miiatt ritkán előz­tem. De feltétlenül figyelnem kellett oldalra is. az előzők­re. Amint ISO—200 kilométe­res sebességgel elhúznak mel­lettem de az egymástól lévő távolságuk csak fél méter. Fi­gyelni kellett élőre, és figyel­ni az elém vágó kocsira. Az első perceikben még nerrt tudtam, hogy a nyugati közle­kedők gyakorlatában szinte is­meretlen a követési távolság. Azt hittem, hogy egy-két va­laki megfeledkezett magárat R&őhjb jöttem, nfik bbfit denki természetesnek veszi ezt az egymástól pár centire való száguldozást. Viszont azit sem volt nehéz kikalkulálnom, hogy ha a sok közöl bárki is csak pár centit téved, vagy nem tudja helyesen felmérni a má­sik jármű sebességét mielőtt előzni kezd. abból feltétlenül karambol lesz, mégpedig olyan, hogy öt-tíz kocsi is könnyen összecsúszhat. Arról nem is beszélve, hogy a be- tarkolló utakról állandóan özönlik a sztrádára az autó, s a nagy forgalom miatt csak úgy tud valaki besorolni a vógnélküli karavánba ha nagy sebességgel bajt a sztrádára. A betarkdlló utak majdnem párhuzamosan haladnak a be- torkolásnái a sztrádával, biz­tonsági sáv ig van, de a mel­léké trói érkező jármű mégis külön figyelmet igényel a sztrádán haladótól. Aki rá akar hajtani a sztrádára, ar­ra nemigen várhat, hogy majd vége lesz az autókaravánnak, és ötszörös biztonsággal kap­csolódhat be annak a forgal­mába. mert az autókaraván végtelen. Ezért kénytelen vál­lalni a gyors ráhajtás és a centizés rizikóját. A sztrádái forgalomban nincs olyan pillanat, amikor a biztonság éfe a karambol közt több terme egy hajszálnál. Es ott ez a megszokott, csak ne­kem, a kisebb forgalomhoz ezokötlt külföldinek furcsa. Viszont nekik is fárasztó. Nyugatnémet autós ismerőseim kivétel nélkül azt mondták, hogy bizony kimeríti őket is a sztrádán való autózás. A Német Szövetségi Köztár­saságban különösen sok a modem autós ztráda. Az egyéb utak Ss jó áTla pót ban va nnak a mi fogalmaink szerint. Szem­mel láthatóan sok az útépítés, korszerűsítés. Ennék ellenére több ismerősöm ig megjegyez­te: — KStófekedéri csőd szélén állunk. Az Utak képtelenek a nagv forgalom lebonyolítására. A sztrádáikon például ha betar­tanák az otfianS közlekedési fe meglévő Isi^ j . . . . . .. vetési távolságot, legtöbb he­lyen egyszerűen megbénulna a forgalom. Csak ilyen lélek­veszt» módon lehet közleked­ni. A teherautók, kamionok péntek estétől hétfő hajnalig nem közlekedhetnek a sztrá­dákon, hogy több hely legyen a személyautók számára. Ugyanis hétvégién a vikend miatt rendkívül megnő a személyautó-forgalom. Egyszer Frankfurt és Ulm között men­tünk. Ezúttal német ismerő­söm kocsijában ültem, s nem én vezettem. Péntek délután, völt. Még mehettek a teher­autók. kamionok, de már el­kezdődött a víkendfargalom. A Mercédes, amely délelőtt miég 160—180 kilométerrel szágul­dott, most 40—50 kilométerrel ás alig mehetett, mert nem volt hozzá hely. A belső for­galmi sáv, amely normális kö­rülmények köz csak előzésre szolgál, éppúgy zsúfolva volt „haladó” kocsikkal, mint a külső. Az ütközők közti tá­volság egy méterre szűkült. Hol az egyik, hol a másik sáv­ban lévő karaván kényszerült megállásra. Az autósok erre mondják, hogy harmonikáziik a sztráda. Egy órai evicfkélés után ismerősöm kifordult egy meUékútra. Inkább vállalta a 80—100 kilométeres kerülőt, a sokkal gyengébb minőségű mellékúton, vállalta a szembe­jövő forgalmat, a falvak kis­városok szűk utcáit, mint a BZtrádáf. Azt viszont meg kell hagy­ni. hogy a kényszerhelyzet Okozta szabálytalankodást — követési távolság be nem tar­tása — leszámítva, nálunknál jobban respektálják a szabá­lyokat, és nagyon meglepett, hogy milyen fejlett a közleke­dési demokrácia: mindenki tiszteletben tartja a másik járművét. A teherautók pél­dául nem úgy haladnak, mint­ha egyedül lennének az út­testen... Rendkívül udvariasak egymáshoz, s a városi forga­lomban gyakran a gyalogosok Sietnek a gépjárművezetők se­gítségére. Velem is jó párszor megesett, hogy olyan Helyen, ahol nem láttam valamitől a forgalmat, például zegzugos Ids mellékutcából hajtottam rá nagyforgalmú útra, ezt észrevette valamelyik gyalo­gos, és minds®, késés, nélkül odlaáWt az űt szeléhez, nogjj jelzésével segítsen. A Német Szövetségi Köziá», saságban sók a gépkocsi, é& számuk állandóan nő. Az út­hálózat fejlesztése azonban nem tart lépésit a forgalom növekedésével, ezért ahány német emberrel beszéltem, mindenki nagyon borúlátóan beszelt a német közűd közi®« kedés holnapjáról: ha most ez, a helyzet, valóban nagy kér­dés, hogy má lesz 5—10 é*f múlva. Következük: WURST­DEUTSCHLAND? BŐDA FERENC Hogyan les* a sajtnak sonkaíze? A tejipar több mint százféte terméket gyárt. A magyar sajt., tej, joghurt, a tejipari termék vi­lághírű. Az utóbbi másfél-két év­ben a különleges ízű sajtok tu­catját ismerhették meg a fo- gyásztók. A szalámiízű sajt, a sónkalzű, a sonkás, a gombás, a köményes, a paprikás, a csípős* a. .. Szóval a sok íz-zamat gon­dolkodóba is ejti az embereket« hogyan készülnek ezek az ízes sajtok? Kérdésünket mi a Tejipari Vál­lalat főmérnökéhez intéztük. — Azzal kezdem, én nemcsak hivatalból szeretem a sajtot. Most már sokféle, jó ízű sajtot pro­dukál a tejipar. A készítés mód­ja kissé körülményesebb, mint az üzletben kérni egy szalámi saj­tot. A sajtkészítésnek receptje van. — De ez a recept nem titok..« — Nem titok, de mi értelme volna részletesen közölni a Nép­újság kedves olvasóival, hogy pél­dáiul: Végy kétmázsa ömlesztett sajtot, kezeld ömlesztősóval, ke­verj hozzá ízeket aztán ömleszd, és végűi apró formákra szabdald. Nem szakácskönyvtéma, de érde­kes a lényegét elmondani. A több­féle kemény és félkemény sajtot megdarálják — csak a külemi hi­básakat —, ömlesztősóval, gőzzel kezelik, víz-zsír adalékkal kiegé­szítik, hozzákeverik az apróra megdarált szalámit, gombát, son­kát stb. és ismét ömlesztik, majd háromszögekbe préselik. Az alap­anyag is kifogástalan ízű, de az ízanyag is. Például a sonkás sajt­ba, meg a szalámis sajtba első osztályú sonkát és szalámit da- rálnak. Ugyanígy más sajtok ese­tében más ízt, illetve alapanya­got. . . Egyedül a sonkaízű há­romszög sajtnak van köze a vegy­iparhoz, egy amerikai eredetű ízesítő anyaggal készül. — Hol készítenek hazánkban ilyen ízes sajtokat? — Négy üzemben készül külön­leges sajt: Pécsett, Répcelakon« Budafokon és Abaújszántón. _________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom