Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
Bemutatj üli a járási párt-vb tagját „Mindenütt jelen van a politika“ Már a második választási ciklusban szavazták bizalmat a kommunisták társuknak, Fadgyas István elvtársnak. A tolnai selyemgyár textilgépészmérnök igazgatója hatodik esztendeje tagja a szekszárdi járás párt-végrehajtó bizottságának, e magas szintű vezető politikai testületnek. Amikor első ízben rá esett a választás, még főmérnöke volt a gyárnak. Másodszor akkor szavaztak rá, amikor már igazgatója volt a növekvő. korszerűsödő, nagy múltú tolnai üzemnek. De ne higgye senki, hogy a vb-tag tiszte csak annyiból áll, hogy elmegy a tanácskozásra, végigüli és kész. Ott is, másutt is sokat várnak tQle. Készületlenül nem mehet a kéthetenkénti ülésekre, gondosan át kell tanulmányozza az előterjesztéseket, szavát kell hallassa. A járási pártbizottságon Fadgyas István vb- tagot úgy tartják számon, mint akire mindig számítani lehet. Ritka az olyan vb-ülés, ahol he járulna hozzá a testület vitájának gazdagításához. Hozzáértése, megfontolt véleménye, gazdag üzemi tapasztalatai jól kiegészítik, teljesebbé teszik a határozathozatalt megelőző eszmecseréket. Fadgyas István állandó megbízatása szerint elnöke a járási pártépítési bizottságnak. A közelmúltban adta át a vezetőknek a járási pártértekezlet-beszámolóhoz készített, a bizottság tagjainak tapasztalatát, véleményét összegező vaskos jelentést. Párttaggyűlésekre, pártnapokra, tsz-zárszámadó közgyűlésekre jár, s ott aktívan képviseli megbízóját, a járási pártszervet. — Igazgatója egy ezer főnyi üzemnek, járási vb-tag és esti egyetemi hallgató. Rangos és sok energiát, időt igénylő elfoglaltságok. Mindezeket hogyan egyezteti? — kérdezzük Fadgyas István elvtársat munkahelyén, a tolnai selyemgyárban. — Ma is jól emlékszem, amikor első ízben szóba jött a vb-tagság. Az volt az aggályom, hogyan tudok annak eleget tenni, hogy kéthetenként mindig ott lehessek a tanácskozáson? Más munkastílusra kellett átállnom, ami a gazdasági reform közepette, a gyár fejlődése végett különben is aktuális. Ne foglalkozzék minden részletkérdéssel, aprólékosan az igazgató, mégis ismerjen mindent, ami rá tartozik. Reggel héttől este ötig, hatig bent vagyok az üzemben, jobban beosztom időmet. Felkészülni este szoktam a vb- ülésekre, otthon. Amikor ütközik a két' megbízatás? Rájöttem, hogy a sürgős üzemi munka is megvárhatja a másnapot, sőt, sokszor jót tesz, ha érik az elhatározás, alszik rá egyet az ember — fejtegeti a tanulságos összefüggéseket. — Mint vb-tag, sokfelé jár a testület képviseletében. Felszólal, reagál, válaszol. Milyen érzés tölti el ilyenkor, Fadgyas elvtárs? — A megtisztelő bizalom kötelez. A felelősséget átérzem, tudom, jól meg kell gondolni, mit mondok. Hiszen nem az igazgatót, hanem a vb- tagot látják bennem olyankor, és helyes állás- foglalást várnak el tőlem. Bizony, nem egyszer elfogódottság, szorongás is adódik amiatt, hogy a testülethez méltóan, mindig kellő körültekintéssel és felelősséggel szóljak. — Ez tiszteletre méltó. Miben segíti hozzá a jobb üzemi munkához a vb-tagsági tisztével járó tájékozottság? — Rengeteg hasznos tapasztalatot sikerül szereznem az ülések sokoldalú napirendjei, a viták folytán. Gyakran összevetem magamban, nálunk ez hogy van, mit javíthatunk. Áttekintést nyer az ember a járás egészéről, elsőkézből megismerheti a párthatározatokat. E friss értesülés hasznos üzemi munkámban is, gyakran előfordul, hogy hazajövet összeülünk párttitkárunkkal, •— Bolváriné elvtársnővel, aki tagja a megyei pártbizottságnak —, és várakozás nélkül hozzáfoghatunk a teendőkhöz. Gazdasági vezetői munkámhoz szinte minden alkalommal fel tudok szedni itt is hasznosítható, átplántálható tapasztalatokat — válaszolja. Ha már a harmonikus együttműködéshez érkeztünk. . . Mielőtt Fadgyas elvtárssal beszélgetni kezdtünk, néhány szót váltottunk Bolvári Jó- zsefné üzemi párttitkárral. Ö mondta, náluk nem várják, hogy fentről szóljanak, mi az új feladat. Szerencsésnek tartja az üzemet, a pártszervezetet, mivel az ő igazgatójuk szakmailag, rátermettségben, politikailag olyan vezető, amilyent a párt káderpolitikája előír. „Ahogy a nagykönyvben megiratott, minden helyzetben politikus, erőssége, hogy nála a szó és a tett egybevág” — így summázza Bolvári Józsefné párttitkár igazgatójuk erényeit. Gyümölcsözteti, kamatoztatja tehát a szőkébb pátriában is a szabad idő egy részét is igénybe vevő társadalmi munka tapasztalatait. — Megragadom az alkalmat: mj a véleménye Fadgyas elvtársnak arról az elvről, hogy a gazdasági vezető politikai vezető is legyen? — 7< - ■ ■ , kérdezem. Azért éppen tőle tudakolom, mert őt a gyárban és járásszerte ehhez erkölcsi alappal. bíró embernek ismerik. Hiszen még nem mindenütt valósult meg, ami a selyemgyárban már megszokott. — Nálunk elvárjuk, én meg is követelem vezetőtársaimtól a politikai kiállást, a politizá- lási készséget és hozzáértést. Alkalmazzuk, hogy ne csak minősítés idején legyen ez beszédtéma, hanem munka közben is szakítunk erre időt. Leülünk a középvezetőkkel, — legyen az. kommunista, vagy pártonkívüli —, erről beszélgetünk vele, közöljük tapasztalatainkat, hogy e) is érjük: politizáljanak. Vallom, tartsa fontos- . nak az első számú szakvezető, .hogy tanuljanak az osztályvezetők, legyenek ott a fontos társadalmi rendezvényeken. — És akik ezzel, nem törődnek? Nekik mit tud mondani, Fadgyas elvtárs? — Sajnos, gyakori, hogy mellőzik; hatodrendűnek tartják a vezetés politikai oldalát. Állítom, hogy a napi munkában mindenütt jelen van a politika. Hiába jó szakember .valaki, és hasztalan van vezető-, szervezőkészsége, — kevés. Meggyőződéssel vallom, hiszem, hogy politikai képességek, s azok alkalmazása nélkül képtelen ma megfelelni és jó vezető lenni. Nem is csupán az ellentétes beállítottságra gondolok, elég annyi is, ha nem csinálja, ha nem törődik vele. Minősíti a szakvezető munkáját a vezetetitek politikai mentalitása. SOMI BENJAMINNÉ Előreszaladtak-e ? Mindenütt lássanak munkához Meghallgatták az újonnan választott nőbizottság tagjai a sokatmondó városfejlesztési elképzeléseket, ugyanakkor elfogadták munkaprogramjukat. Az élénk vita folyamán nem „felettest” mivolta miatt figyeltek fel az egyik felszólalóra. Többek fülét megütötte a disszonáns hang, és az elodázás, a helytelen szemlélet ütött szöget a fejükben. „Előreszaladtak az elvtársnők” — mondotta kissé megrovó, korholó hangon a férfiember. Kifejtette még, hogy szerinte három esztendő is kell ahhoz, hogy munkába lendüljenek az új keretek között tevékenykedő, más alapokon szervezett nőbizottságok. Nono... Nem sokallja? Miért lenne hiba, hogy máris hozzáfogtak? Hiszen nem-azért történt a választás, hogy évekig üljenek a sehol nem létező babérokon! Dolgozni akarnak, közösen tervezgettek, elkészítették és egyhangúlag el is fogadták munkaprogramjukat. Mások, másutt is hozzáfogtak már a munkához, hisz’ ugyanazon a hétfői napon Szekszárdon a három járásra kiterjedő tsz-szövetség nőbizottsága is tanácskozott, őket mindenki támogatta. Kedvüket nem szegte ugyan az imént idézett felfogás — keményebb fából faragták azokat az asszonyokat —, de nem is növelte munkakedvüket. Pedig most arra van mindenütt szükség. Reagáltak, hogyne szóltak volna, a társadalmi nőbizottság egyik vezetője finoman korrigálta, amikor ő előreszaladás helyett előrelépésről szólott. Tettrekészségre kell ösztönözni őket és a többit is. Lássanak munkához mindenütt mielőbb! Előbbi esetünkben a szándék és a mondottak összhangja hiányzik. Jószándékú barátunk, nemcsak rosszul ismeri hallgatóit, hanem elfeledkezett a május 26-i megyei pártbizottsági ülésen elfogadott intézkedési tervben foglaltakról is. „Július 1. után a nőmozgalom már az új szervezésben működjék?’ — írja elő e határozattá emelt terv. Július elseje elmúlt már, benne munkáról és nem csupán alakulásról van szó. Dicséretes, hogy munkába lendült az új nőbizottság, és nemhogy három esztendőnek, de fél évnek sem szabad munka nélkül telnie. A felszólaló figyelmébe ajánljuk, hogy nézze át tüzetesebben az MSZMP Központi Bizottságának a nőkérdéssel kapcsolatos határozatát, de ismerkedjék meg részleteiben is a rendelkezésére álló megyei intézkedési tervvel. Érdemes, mert csak előbbiek ismeretében tud a határozatok betűje és szelleme szerint cselekedni és buzdítani. H. E. Ifjúság a közéletben Közéletünk Ülést tartott tegnap délelőtt a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága. Az ülésnek három napirendi pontja volt: Az 1970. évi akcióprogram időarányos teljesítésének helyzete és a további feladatok, a megyei KISZ-bizottság, végrehajtó bizottság és a megyei úttörőelnökség II. félévi munkaterve, valamint egy tájékoztató a tagdíjbefizetés hely- zetéről. * A Dombóvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága is ülést tartott .tegnap délelőtt. A testület előtt Micheller József, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezető számolt be a termelőszövetkezetek tevékenységének törvényességi helyzetéről, az 1967. évi. III. törvénycikk betartásáról, valamint a mezőgazdasági osztálynak a tsz-ekben végzett hatósági tevékenységéről. Az ülés különböző bejelentések tárgyában hozott intézkedések után ért véget. Szarvas 250 éves Szarvas, az Alföld legfiatalabb városa, 1972-ben ünnepli fennállásának 250. évfordulóját. A jubileumra festménysorozatot készít Ruzsicskay György festőművész, a város szülötte. Hetven képben örökíti meg Tessedik városának történetét. A képsor elhelyezésére a szarvasi városi tanács Ruzicskay György festőművész Anna-ligeti alkotóházánál húsz méter hosszú műtermes kiállítócsamokot építtet. Népújság 3 1970. július 16, I? lmondjuk és leírjuk sokszor; a mai fiatalok érettebbek, mint a 20—30 év előtti ifjú generációk. Ez a munkájukon is meglátszik. Láthatjuk, meggyőződhetünk arról is, hogy akik közülük vezető tisztségbe kerülnek, az esetek legnagyobb részében nagy felkészültségről, rátermettségről tesznek tanúságot. így van ez faluhelyen is. A kétségtelen eredmények mellett azonban mégis, talán falun találkozhatunk a legtöbb gonddal és problémával ebben a vonatkozásban. A szövetekzetek vezetőségeiben kevés a fiatal. Bármilyen jól is dolgoznak, abban, ahogy tevékenységüket, magatartásukat környezetük megítéli, helyenként nagyon is kísért a régi patriarchális szemlélet, amely egy-egy tisztség betöltésekor mindig csak azt nézi, ki az idősebb. Az olyan fiatalt pedig, aki még a szüleivel együtt él, gyereknek tartja mindenki. Innen van az, hogy számos közösségben az arra illetékesek nem is nagyon figyelnek a fiatalok megnyilatkozásaira, vagy ha meg is hallgatják őket elintézik egy kézlegyintéssel a fiatalok észrevételeit, ha azok még oly fontosak is. A mellőzés, a lekezelés ártalmára van az egyénnek, közösségnek egyaránt. De nemcsak erről van szó. Arról is, hogy egynémely helyi hatalmasság a fiatalok területeit,, az ifjúsági szervezet is éppúgy nem veszi komolyan, mint ahogy az egyes fiatalokat. Márpedig aki az ifjúságot lebecsüli, ezzel a társadalom legaktívabb rétegének kibontakozását gátolja aaét a rétegét amely jogosan kér helyet magának a közéletben, a közügyek intézésében is. Hiszen munkabírás, erő és lendület, sőt nem egyszer a mindany- nyiunk számára hasznos gondolatok és kezdeményezések tekintetében talán éppen az ifjúság tudja a legtöbbet nyújtani a közösségnek. A realitásokkal számoló, józan politikai tényezők ma már jól látják és tevékenységükben igyekeznek is érvényesíteni azt a felismerést, hogy a fiatalokat jobban be keli vonni a közélet áramkörébe. Ennek látható jelei vannak. Növekszik azoknak, a száma, akik jobban, bátrabban mernek támaszkodni a fiatalokra. Kibontakozóban van egy egészséges közhangulat a fiatalok helyét és szerepét józanul értékelő álláspontok mellett. Maguk a fiatalok is kezdik jobban megérteni és átérezni felelősségüket a társadalommal szemben s ez meglátszik munka iukon. s közéleti szerepléseik során. JT zeket az egészséges tendenciákat mindannyiunknak erősíteni kell. Ezerés- egy módja van* ennek. Közülük talán a legfontosabb. , hogy figyeljünk rájuk, hagyjuk alkotni, teremteni őket közéleti síkon, a. helyi politika formálásában ugyanúgy., mint a napi termelőmunka során. Akik szívükön viselik a társadalom előmenetelének ügyét, és ki tagadná, hogy' ilven nálunk az emberek - többsége, az el sem tudta kenzelni a közéle+et fevekenv, lelkes fiatalok nélkül. Ráinru mint ahogy mindnváinnknak rá kell jönnünk: tovább ma-- rád fiatal, aki az ifjúságot ’ megérti. / ÍL I.
