Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
Szabó László—Sólyom József: CICERO jelentkezik 3. Mojzischt mind a négyen jól ismerték. Az ügynök az SD ankarai rezidense, egyik legtapasztaltabb hírszerzőtisztje volt. Amikor az ő neve felvetődött, valamennyien tudták: az ő alapossága, a kémkedésben való jártassága feltétlé- niil garancia lesz arra, hogy teljes képet kapjanak erről a különös ajánlatról. — Helyes! — döntött Schellenberg. — Végleges választ csak Mojzisch vélemériyének ismeretében adok. Egy kis türelmet kérek — szólt oda még a többieknek, aztán visszament íróasztalához és Ribbentrop külügyminisztert kapcsoltatta. Néhány másodperc múlva már „Heil Hitlert’-rel köszöntötte a náci külügyi szolgálat vezetőjét. Elmondta, hogy átgondolták az összes számításba vehető lehetőségeket, s ennek alapján tanácsolja, hogy az ajánlatot, legalábbis formálisan, fogadják el, nehogy rosszul járjanak és az inas esetleg más hatalmak képviselőinél próbálja értékesíteni a dokumentumokat. Ribbentrop viszont kérte, hogy az SD állítsa össze a Mojzisch, valamint von Papén számára szóló utasításokat, és másnapra egy futárrepülőgép áll majd készenlétben, amely Ankarába viszi az írásos anyagot és a húszezer fontot. Schellenberg gúnyosan mosolygott, miközben a miniszter hallgatta; olyan valakinek á fölényével, aki meg van győződve arról, hogy a másik semmit' nem konyít ahhoz, amit ő kitűnően ért... A telefonbeszélgetés után az SD páncéltermében kiszámolták a húszezer fontot, majd elkészítették az írásos utasításokat, aztán áttették rejtjeles szövegre, s végül felfektettek egy aktát, amelyre mindössze ennyit írtak: Cicero. Schellenberg ugyanis elkeresztelte az angol követ inasát Cicerónak és egyben ezt a fedőnevet adta az egész akciónak... De Ribbentrop ajánlatával ellentétben, másnap a náci biztonsági hírszerző szolgálat a saját gépét állította ki a repülőtér betonjára, s ez rövidesen el is indult a semleges Törökországba. Mojzisch a nácik ügynöke, a hírszerző szolgálat tisztje, kereskedőként élt Ankarában. Már megkapta az értesítést, hogy Jenke, az ankarai német nagykövetség diplomataként működő különleges megbízottja, konspirált találkozóra kéri. Egy kávéházban találkoztak, ahonnan azután gépkocsiba szálltak, majd összevissza száguldoztak a városban. Ez alatt adta át Jenke az utasításokat és a húszezer fontot. Mojzisch aznap estére már készen állt a feladatra, hogy felkeresse Cicerót, mégpedig az angol nagykövetségen. A találkozót nyílttá akarta tenni, pontosabban véletlennek akarta beállítani, mert úgy gondolta, hogy éjfélkor lejár a határidő, s Ciceró esetleg meggondolja magát. Magához vette a húszezer fontot, elindult az angol nagykövetség épületéhez, s pontosan hétkor oda is érkezett. Tudta, hogy itt lakik a nagykövet is, tehát itt kell lennie az inasnak, a Ciceróra elkeresztelt töröknek is. Mojzisch jó hosszan csöngetett a kapun. Az ott strázsáló török rendőr unottan nézte a hosz- szan csöngető európait. Rövidesen megjelent a kapuban az inas. — Kit keres? — Egy hivatalos okmányt, vízumot szeretnék lepecsételtetni — mondta Mojzisch, s jól szemügyre vette az inast. Von Papén leírásából ráismert a felajánlkozó ügynökre, s amikor Cicero az általa megadott jelszóra válaszolt, már tudta, hogy találkozott az emberével: — Ilyen későn nincs hivatalos, idő... Holnap délelőtt tíz órakor szíveskedjék ismét elfáradni... — mondta Ciceró, majd halkan odasúgta Mojzisch-nak: — Westend bár... Mojzisch sejtette, hogy a másnap délelőttre megadott idő. aznap estére vonatkozik, s hogy az inas este tízkor várja őt a Westend bárban, de nem volt benne biztos, ezért halkan még megkérdezte : — Má tízkor? — Igen.. . A náci ügynök visszaült gépkocsijába, s elhajtott. Már kilenc órakor odaállt a Westend bár elé, hátha előbb találna érkezni az inas, s így mág az ajtóban el tudja csípni, s beülteti a kocsijába. De Ciceróról a pontosság szobrát lehetett volna megmintázni, mert sem előbb, sem később, hanem pontban tízkor érkezett a Westend bár elé. Mojzisch szótlanul megérintette a vállát, aztán a kocsi felé intett. Mindketten beszóllak. A náci hírszerző tiszt gépkocsija robogott az utcákon, s közben Mojzisch beszélt: — Elfogadjuk az ajánlatát! De mi a biztosíték arra, hogy az anyagok valóban használhatók is? Továbbá, hogyan lehet arra nézve biztosítékot kapnunk, hogy az ön anyagairól csupán mi értesülünk? — kérdezte és jelentőségteljesen az inasra pillantott. — Az első anyag átvételénél önök pontosan meg tudják állapítani, hogy mennyire használható! — felelte tökéletes angolsággal Ciceró. — Igaz, az anyagot nem vagyok hajlandó másképp átadni, csak csere-csere alapon, vagyis, ha a pénzt azonnal megkapom. De tudom, hogy utána ismét jelentkezni fognak újabb, friss anyagokért. Erről meg vagyok győződve. Én itt vagyok, el nem szököm, ideadják a pénzt, én átadom az anyagot, önök előhívják a filmet, s máris megállapíthatják, mit kaptak a kezükbe. Arra nézve, hogy más nem jut ezekhez az anyagokhoz, biztosítékot nem tudok adni. Vagy érdekli önöket, vagy sem. (Folytatjuk) Kutatómunka az Antarktíszon — Hőmérsékleti grácliens mérésére alkalmas berendezés. Firenzéből származnak A Déli-sarkvidék Földünknek az a területe, ahol a tudományos kutatás nemzetközi szinten a legjobb együttműködés szellemében zajlik. Az Antafktisz Egyezményt annak idején 12 állam írta alá. Azóta az aláírók többsége ilyen vagy olyan formában, de igyekszik belekapcsolódni a sokirányú kutatómunkába Földünk déli pólusán. Tolstikov szovjet sarkkutató 1968 novemberében Párizsban az Antarktisz Egyezmény V. konzultatív értekezletén úgy nyilatkozott, hogy 1969-Vi szovjet szakemberek a dél sarki jégtakarón kérész* >1' 1 1 "> méter mély fúrólyukat Hűsítenek. A különböző m gekből vett magmini ók analízisével igyekeznek a szovjet geológusok fényt deríteni azokra a kérdésekre, amelyekkel a tudomány mind a mai napig szemben találja magát ennek a kontinensnek a kialakulásával kapcsolatban. A Szovjetuniónak jelenleg 6 bázisa van az Antarktíszon. Az utolsó támaszpont építését 1969/70 telére fejezték b£ Erről a bázisról — amely a Molodejnaja nevet kapta — 1970-től meteorológiai rakétákat bocsátanak fel magaslégköri szondázás céljából. „ A francia 1969-es antarktiszi kutatóprogram is változatos képet mutat. A franciák megerősítik Dumont d’Urvil- le-i shrki bázisukat és a bázis közelében fekvő Gouverneur- szigeten, Bréguet—941 típusú repülőgépek le- és felszállásán ra alkalmas pályát építenek A támaszponton dolgozó francia kutatók egyébként ebben az évben tovább folytatják ge- omágneses és szeizmológiai, valamint meteorológiai méréseiket. Érdekesnek ígérkezik a sarki állatvilággal kapcsolatos biológiai kutatóprogram is. A Saclay-i nukleáris kutató- központ irányítása mellett Alouette II. típusú helikopter fedélzetéről különböző repülési magasságból rádióaktivitási fokokat mérnek a sarki atmoszférában. A legtöbb ország kutatói, így a japánok is., nagy fontosságot tulajdonítanak az Antarktiszról végzett magaslégkör-kutatásoknál. Az 1970-ben befejezésre kerülő Syowa nevű japán bázisból szintén megkezdik a meteorológiai rakétaszondák felbocsátását. Az Egyesült Államok mintegy 50 tudományos intézményéhez tartozó 150 tudományos kutatója dolgozik összesen 6 amerikai antarktiszi bázison. A biológusokat^ a pingvinek tájékozódása mellett a mikroorganizmusok élete érdekli az alacsony hőmérsékleten. A kutatási programok jelentős részét az Űrkutatási Hivatal tűzte ki. 1969-ben egyébként a NASA geodéziai mesterséges holdakat állított a Déli-sarkvidék felett elhaladó keringési pályára. Ezek méréseket végeznek a Föld pontos alakjának meghatározására, valamint a sarki éjszakákat tanulmányozzák. A Byrd-föld mellett 1968 januárjában fúrt 2700 méter mély fúrólyukból vett magmintákat 1969-ben az amerikaiak tovább analizálták, az oroszokhoz hasonlóan. A cél, ebben az esetben is a kontinens kialakulásával kapcsolatos geológiai kutatás. A felsorolt államokon kívül 1969-ben a norvégek, majd a dél-afrikaiak is bekapcsolódtak a Déli-sarkvidéken a nemzetközi kutatómunkába. A párizsi értekezleten úgy döntöttek, hogy 1970-ben az Antarktisz különböző pontjain 3 újabb rádióállomást létesítenek, a különböző nemzetisegű támaszpontok közötti jobb hírösszeköttetés biztosítása érdekében. A rádióállomásokat speciális védőberendezésekkel is ellátják, így azok üzembiztosán fognak működni mágneses viharok és a sark" fény zavaró hatásai ellenére is. e. l Uj tagokkal bűvül a forintcsalád. A réz kettes után rövidesen megjelenik az 500 forintos bankó, majd pedig az új ötforintos, valamint a tíz forint névértékű fémpénz. Az országszerte közszeretetnek örvendő forint-család ősei olasz eredetűek és Firenze városából indultak világhódító útjukra; ám egy idő után nemcsak a firenzei pénzt nevezték forintnak, hanem az annak mintájára vert külföldi érméket is. Olasz származását bizonyítja családi neve is. Firenzéről, más néven Florenz- ről nevezték florenusnak, flo- rinusnak, de mint a „virágok városa” Firenze-Fiorenza kialakulásánál, itt is közrejátszott a régi firenzei érméken látható virág, a liliom is. A forint századrésze, a fillér viszont német eredetű, a „vierer” azaz négyes elnevezésű aprópénz magyarosabban hangzó változata, de nyilván kihatott hangalakjának formálására a heller nevű váltópénz ismerete is. (Ez utóbbi a németországi Haliból származik, ahol a XIII. században készültek az első hállerek.) A forint elődje, a pengő régen nem pénznév, hanem a pénz jelzője volt. Pengő pénznek nevezték azt a fémérmét, amely asztalra, földre ejtve pengő hangot adott. A pengő ősét, a koronát meg veretéről szólították; monarchikus idők pénze lévén, a királyi korona volt látható az egyik felén. A korona idején divatos krajcár, vagyis kreutzer a rajta látható keresztről kapta nevét. A garas nevű régi váltópénz pedig a groschen, valamint a lengyel groszyhoz hasonlóan a „grossus”, tehát „vastag” elnevezésű érmecsalád tagja, s eredetileg úgy értelmezték ezt a vastagságot, hogy a grossusokat nem érintette a fémpénzek öntésénél szokásos kincstári súlycsonkítás.. S végül a tallér. Ez a kuruc nótákban is megénekelt pénznem eredetére nézve Joac- himsthalból ered. Itt verték a XVI. század elején a Thalert, ami egyszerűen völgyből, azaz Joaehimvölgyből származót jelent. S ha a tallér ma már nem is járja nálunk, de azért más formában, mint a Thaler újvilági névrokona a dollár, ma is megfordul nyugatra utazó turistáink tárcájában. S visszatérve kiindulópontunkra, emlékezzünk meg egy történelmileg nevezetes forint-féléről, amelyet Kossuth- bankó névvel illet a köznyelv. 1848 viharos nyarán bocsátotta ki a Batthyány-kormány 1, 2, 5, 10, 100 és 1000 forintos címletekben ezeket a bank-, illetve államjegyeket. Kossuth- bankónak pedig azért nevezték el, mert Kossuth Lajos pénzügyminiszter aláírása volt olvasható rajta. A Kossuth- bankókat a szabadságharc leverése után az önkényuralmi rendszer térítés nélkül beszedte és megsemmisítette. Üj lézer A tudósok új lézertípust dolgoztak ki. A rubinnal, gázkeverékkel, illetve félvezetőkkel működő kvantumgenerátortól eltérően az új lézerekben szerves festőanyagok szolgálnak fényforrásul. A drága rubin első konkur- rensei a sebfertőtlenítésre használt kék és zöld színű oldatok voltak. Kimutatták, hogy a szivárvány minden színében akad olyan festékanyag, amely felhasználható a lézerekben. Fontos körülmény, hogy a különböző színű festékanyagok eltérő színű lézersugarakat bocsátanak ki. Ezzel lehetőség nyílik a lézersugarak színének a környezethez való idomítá- sára.
