Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

A huszadik vasutasnap A tanácsi építők is elutaztak ünnepség a dombóvári vasúti csomóponton A dombóvári vasutasok szombaton ünnepelték a 20. vasutasnapot. Délután a cso­mópont gazdasági, párt'- és tö- megszervezetí. vezetői megko­szorúzták a temetőben' Levő vasutas mártírok emlékművét,, este pedig ünnpsógre került sor, a vasutasok ‘ művelődési otthonában. A díszünnepség elnökségé­iben helyet foglaltak a csomó­pont üzemeinek vezetői, Gyu- ricza István, a városi, párt- bizottság első titkára. Ott vol­tak a MÁV, Pécsi Igazgatósága képviselői is. Kerbolt József, a?, építési főnökség szaikszer- yfezeti titkára köszöntötte- az ünneplő vasutasokat, a meg­hívott vendégeket, majd Ge- resdi István, az építési fő­nökség vezetője mondott ün­nepi beszédet. Méltatta a vas­utasok munkáját, külön szó­lott a szolggíati főnökségek tevékenységéről és eredmé­nyeiről. Az ünnepség második részében a gazdasági vezetők kitüntetéseket, jutalmakat és soron kívüli előléptetéseket adtak át legjobb dolgozóiknak. A forgalrni szolgálatnál 29 dolgozót tüntettek ká a kiváló dolgozó jelvénnyel, 23-at so­ron kívül előléptettek és 136 dolgozó között pedig 43 850 fo­rintot fizettek ki. A vontatási' főnökségnél 29 dolgozót kiváló jelvénnyel tüntettek ki. 28-at pedig soron kívül előléptet­tek. s 50 300 forint jutalmat osztottak ki. A pályafenntar­tási főnökség vezetője 22 dol­gozónak kiváló jelvényt adott, 23 munkást soron kívül elő­léptetett, és 150 000 forint pénzjutalmat fizettek ki. Ki­váló dolgozókat jutalmaztak meg a szertár, az építési fő­nökség és a kisvasúin üzem vezetői is. Barabás István elő- rmmkásnak a kiváló vasutas, Sordell Henrik váltókezelőnek érdemes vasutas miniszteri ki­tüntetést adtak át. 'Halmai (Dombóvár) Élet a százalékok mögött Pillantás a ruhásszekrényekbe ,,Zakó nélkül járhat, nad­rág nélkül- nem” Állítja- a hirdetés, amely az .elmúlt he­tekben sűrűn volt látható a lapdk hasábjain. Van benne valami, bár... Hiszen 1950-ben mmctöSSzé 384 ezer ■ férfinad­rágot' gyártott a hazai ipar. Nádrág, nélkül jártunk volna? Aljgha. Gíak éppen más gon­dunk volt, mint ruhatárunk bőűítésé. Elég volt egy nad­rág. Jobb esetben kettő. Egy hétköznapi, meg egy ünneplő. Több lenne a, fér£i, vagy már npm elégszünk meg az egy- két.madrággal? Az ipar ugyan­ig 196(1 than 1 400 000, tavaly pedig 2*700 000 nadrágot gyár­tott,' s akkóf még ho! . van á szabóságok termelése!? ügy látszik, egy ruhásszekrénybe váló bepillantás is sokat mondhat húsz év változása­iról. Matuzsálem az. ifjak sere­gében: a textilipar. A leg­régibb gyáripar. Angliában kezdtek először csattogni a mechanikai szövőszékek, hogy azután megjelenjenek a világ minden táján. Hazánkban 1890-ben 4669 munkást fog­lalkoztatott a textilipar. Az igjári munkások húsz százalé­ka dolgozott ebben az ágazat­hat 1938-ban. Három évtized n.úlva, 1.968-ban e részesedés tíz százalék alá csökkent. A Matuzsálemnek fejére nőttek az ifjak, az új iparágak. Áz öreg azért így is 150 ezer embernek ad kenyeret, S persze, valamennyiünknek szö­vetet, fonalat, szőnyeget, füg­gönyt, alsó- és felsőruhái. A. páncélingtől a perionig Az ember ősidők óta ren­geteg dolgot fölhasznál öltö­zetéhez. Állatbőröktől kezdve, fqiytatta a füvek, pálmaros- tqk fonatával, hőgy - * azután eljusson a len, kender, gya­pot, juta, selyem, gyapjú hasznosításáig. Ám textilipari anyag az azbesztszál is — tűzálló ruhák készülnek be­lője — az arany- meg ezüst- fonál, a kókusz rostja. A „textilipar” készített valaha páncélinget, s készít ma, már- níár alig látható vékony szá­lakból perionharisnyát... A textilipar, s ifjabb Öccse, a rúházati ipar világszerte el­sősorban nem fejlődési dina­mizmusával tűnik ki. hanem azzal, hogy a vásárlói igény és kritika hatására megpró­bálja az újjászületést! Öreg ipar, nem megy könnyen, de: elkerülhetetlen. ■ . 'Egy rövidke táblázat át­tekintése talán nem • - terheli túlságosan az olvasót. Néz- .zük csak, miként nőtt az ipari Ipar Textilip. Egyesült Államok 211 149 Japán 999 596 NSZK 318 223 Franciaország 219 125 Olaszország 395 ­149 Anglia, 160 89 Magyarország 449 284 ­A textilipar tehát a példa­ként említett, de más orszá­gokban is, lassabban növelte termelését, mint amilyen ütemben az ipar egészének produktuma emelkedett. Igaz, hazánk esetében ez a. „las­sabban”, sem kicsiség. Hiszen 1930—1940 között, éves átlag­ban 156 millió m' pamut- és 22 millió m' gyapjúszövetet termeltek. 1969-ben namut- szöve bői 311, gyapjúszövetből 34,5 millió ms készült. Automaták és diszkrét ruhadar abok Napjaink embere egészen másként öltözik, mint elődei, harminc, ötven esztendeje. A vastag — kártolt — szövetfaj­ták veszítettek népszerűségük­ből, előtérbe kerültek a fésűs gyapjúkelmék, a műszálak, a kötött textiliák. A hazai tex­tiliparban 1960-ban mindössze 1,8 százalékot képviseltek a műszálak az anyagfelhaszná­lásban. Arányuk ma már meg­közelíti a nyolc százalékot, igaz, a nemzetközi átlag 16—17 százaléknál tart... A hölgyek diszkrét fehérneműinek terme­lése 1950 és 1969 között 2 350 000 darabról 18 837 000 da­rabra nőtt, s ehhez nemcsak a vásárlók bugyellárisának kö- véredése kellett, de — például — az is, hogy az automata gé­pek aránya 30 százalékra nö­vekedjék a gépállományon be­lül, mert csak azok birkóznak meg a hajszálnál is vékonyabb műszálakkal. A fésült, gyapjú típusú fo­nál mesterséges szálból, — amelyet a hölgyek jól ismer­nek, például Kasmilon néven, — még ismeretlen volt két év­tizede, sőt 1968-ban is mind­össze 17 tonnára futotta, kí­sérleti gyártásként. Ma egyike a legközönségesebb árunak a boltokban, s az ipar évente 1500 tonnát termel belőle. Ahogy a hatvanas évek elején ismeret­len -volt a nem szövött textí­lia, a laminált kélme, nem folyt szintetikus selyemgyár­tás, nem készültek műszálból nagyobb mennyiségben női és férfi kötöttáruk. A „jó cuccok” külföldet járt turisták bőrönd­jében kerültek haza, ismerő­sök, barátok pukkasztására. Mígnem azután gyorsan le­áldozott napjuk, hiszen a ha­zai ipar is termelni kezdte... Míg új anyagok karriert fu­tották be, mások eltűntek a porondról. Ki venne fel a mai tizenéves bakfisok közül flór- harisnyát? 1950-ben még 21 millió pár pamutharisnyát ter­melt az ipar, napjainkban már mindössze hétmilliót, s ennek nagyobb része is exportra ke­rül. .. Viszont a műszálból készült harisnyák előállítása megkilencvenszerezódött, — nem tévedés: a kilencveriszere- se lett —, évente 28 millió pár kerül tasakokba. Vagy: ki gondolt volna a „löden-korszakban” arra, hogy az ipar hatalmas tömegben állít majd elő gyermekkabáto­kat és bundákat? Tömegesen? Igen, hiszen egyetlen évben 1 600 000 darabot készít az ipar. A sor folytatható. Húsz éve 455 ezer négyzetméter la­kástextília került ki összesen a gyárakból, ma a tizennyolc- szorosa, s mégis, a vevő pa­naszkodik. Kevés, s szegényes a választék, többet, moderneb­bet követel. A szőnyegek ter­melése hússzorosa az 1950. évinek, mégis: nagy mennyi­ségű importra is szükség van. Mert ma egész egyszerűen nem lakás a lakás szőnyeg nélkül. Mert illik, kell, mert — delik rá... Száz forintból 18,30-at... összkiadásaink minden száz forintjából 18,30 jut ruházko­dásra. Kiadott forintjaink fe­jében több férfi és női kon­fekcionált felsőruhát, kötött felsőruházatot, alsóruházatot, férfi- és fiúinget vásárolunk, s kevesebb pamutszövetet, len­es kenderszövetet, ágyneműt. Azaz: értékesebb, s egyre ke­vésbé nélkülözhetetlen dolgo­kat. Évente 583 ezer négyzet- méter gyapjúszövet, 800 ezer női kabát, 1 900 000 fiúruha, s közel tízmillió férfi- és fiúing talál vevőre a kiskereskede­lem üzleteiben. (Az árakról, melyek 1969-ben, s most is szép csöndben emelkednek, ki­vételesen ne ejtsünk szót, bár érdemes lenne...). A munkás­háztartások minden tagjára évente 1940 forint ruházkodási kiadás jut. Ugyanez az adat az alkalmazotti háztartások ese­tében 2556, a paraszti háztar­tásokban 1515, a kettős jöve­delmű háztartásokban pedig 1923 forint. A ruházati cikkek forgalma 1950-ben nvolc, 1960-ban 16,6, 1965-ben 17.4, s 1969-ben 22.2 milliárd forintra rúgott. Igen, úgy látszik a bepillantás a ruhásszekrényekbe is sokat el­mond a százalékok mögötti élet változásairól... MÉSZÁROS OTTÓ Tizenkét házat építenek Fehérgyarmaton A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Válla­lat is részt vesz a fehérgyar­mati újjáépítésben. T: zenkét családi ház felépítése szere­pel a TOTÉV programjában. E munkához a felvonulást megkezdték. Július nyolcadikén utazott el az első csoport ők vitték a felszerelést, előkészítették a munkát. Kitűzték a házak alapját, megkezdték az ala­pozást. Tegnap, július 13-án reggel húsz személy indult építeni. Kőművesek, ácsok, gépkezelők és rakodómunká­sok képezik ezt a brigádot. Építő fiatalok Hétfőn elutazott a Fehér­gyarmaton, az árvíz utáni újjáépítésben részt vállaló Tolna megyei szakmunkás­fiatalok 129 tagú első csoport­ja, öt szakoktató kíséretében. A csoportba 63 kőműves, 11 ács és 55, az építkezést ki­szolgáló szakmák, köztük la­katos, villanyszerelő stb. kép­viselői jelentkeztek. Az első turnus részvevői 24-ig dol­goznak Fehérgyarmaton, majd július 27-től augusztus 7-ig a második turnusban előrelát­hatólag 169, az augusztus 10- től 21-ig építő csoportban pe­A TOTÉV munkásai sátorban laknak, ugyanolyan ellátásban, bérezésben részesülnek, mint az állami építők emberej. Tizenegy naponként váltják le a harminc tagú brigádot. AZ előkészítésben részt vett tíz fő — ak!k korábban érkeztek ■— fehérgyarmati munkája hoszabb ideig tart. Mint az öt-hat csoporté, melyek köve­tik a mostanit. Úgy tervezik, a TOTÉV vezetői, hogy a munkát őszig elvégzik, tető alá építik, lakhatóvá teszik á számukra kijelölt tizenkét házat. első csoportja dig 80 fiatal vesz részt a munkában. Ugyancsak hétfőn ment munkahelyére a palánk! es..á kölesdi téglagyárba, továbbá a Szekszárdi Állami Gazda­ság leperdi barackszedő tábo­rába az ott egy-egy hétig munkát vállalat fiatalok első csoportja is. Azonkívül sok Tolna megyei diákfiatal dol­gozik más nyári gyümölcs­szedő, — valamint építőtábor­ban is — a Tolna megyei KISZ Bizottság tájékoztatása szerint. Elkészült a menetrend Több mint eserötsxás arrises műssah A KISZ Tolna megyei Bi­zottságán a téglaipari árvizes munkáik egyeztetése megtör­tént. Szabó Géza. a KISZ me­gyei bizottságának első titkára tanácskozott a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat képviselőivel. Elkészítették a nyári árvizes műszakok pon­tos menetrendjét. Eddig több félreértésre okot adó dolog történt, ezeket is tisztázták tegnap. Ugyanig egyes gyár­vezetők nem akarták fogadni a fiatalokat, más helyre pedig nem jelentkeztek. A megyei koordinálás eredményeképpen minden hét végén fiatalok utaznak a Tolna megyei tégla­gyárakba árvizes műszakot tartani. Az első ilyen műszakra e hét végén kerül sor. Kölesd- ré, Dombóvárra. Alsómocso- ládra, Mázára, Palánkra, Csa­tárra utaznak majd a dombori KlSZ-vezetőképző táborból fiatalok egy-egy napi* műszak ledolgozására: Eddig; főíé'g'íT száraz nyerstégla kazalba ra­kása várta a fiatalokat. A gyári törzsgárda kímélése ér­dekében — eddig minden szombaton dolgoztak árvizes különműszaikon a .gyárak dol­gozói — néhány fiatalt is be­osztanak gép melles és lerakó­nak. , . . Egy-egy szombaton mintegy 150 fiatal fog majd a Tolna megyei tégla "várakban árvizes műszakot teljesíteni. így az év téglagyártási szezonjában, pontosabban a dombori tábor zárásáig összesen több mint 1500 műszakot dolgoznak a fiatalok árvízi felajánlásuk teljesítéseképpen. A tegnapi megyei értekezés után a téglaipar szákemberei megbeszélést folytatnak a téglagyárakban, megái lapít j ák' a munkaerőigényt és erről ér­tesítik maid az illetékes KISZ- bizottságolkat. Közéletünk Tanácsülés volt tegnap Szekszárdon. Bevezetőben az előző tanácsülés óta eltelt idő­szak során a végrehajtó bi­zottság által tett fontosabb intézkedések ismertetésére ke­rült sor. Ez idő alatt a vb. megvizsgálta a megyeszékhely egészségügyi ellátásának hely­zetét, a szövetkezetek állami felügyeletét, a tűzrendészetet, a városban működő szakcso­portok. társulások és kertszö­vetkezetek tevékenységét, a Garay gimnázium működését és helyszíni bejáráson győző­dött meg a folyamatban levő építkezések állásáról. A ta­nácsülés. következő napirendi pontja, dr. Nedók Pál elnök- helyettes előterjesztésében a közműfejlesztési hozzájárulás­ról hozott rendelet ismerteté­se és ennek a lakosság érde­keit szolgáló előnyeinek tag­lalása volt. Szekszárd eseté­ben a közműfejlesztési muta­tók közt jelentős eltérés van. Amíg a közműves vízellátásba' kapcsolt lakások aránya fővá­rosi szintet mutat, a csatorna- hálózat sajnálatosan el ma rar dott. Az új rendelet értelmé­ben az állampolgárok tulaj­donában levő lakó- és üdülő­telek után, új út, járda, víl- , lanyvezeték, szennyvízcsator­na, ivóvíz- és gázvezeték épí­tése esetén egyszeri út-,' és közműfejlesztési hozzájárulás szedhető, ahol azokat 1970. ja­nuár l. napját követőn léte­sítették, A rendelet részletes ismertetése és a teendők meg­vitatása után a tanácsülés a II. félévi munkatervvel- fog­lalkozott. termelés, s ezen belül a tex­tilipar produktuma néhány országban 1967-ig, 1950-hez mérten. (Százalékban, 1950= 100.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom