Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

Szabó László—Sólyom József: 99 Az áíhozoít FBI" 9. Miközben Guy Calvet az üzlethelyiségből a kis irodába, a telefonhoz sietett, a két FBI- ügynök vitatkozott egymással: — El kellene intézni ezt az alakot. — Mit érnénk vele? — Eggyel kevesebben kevernék a port Mr. Bedeaux körül — Nincsen semmi értelme, hogy jól meg­táncoltassuk a fickót. Valószínűleg tényleg eljut­tatta a dokumetumokat a CIA-nek, az OSS-nek és az angol titkosszolgálatnak. Százat egy ellen, hogy sohasem kapjuk meg ezeket a papírokat. E pillanatban ért vissza Guy Calvet. — Öt perc múlva itt lesznek a fotókópiák. — Nem kívánunk lépéseket tenni e csúnya ügyben ön ellen, Mr. Calvet — mondotta a chi­cagói. — Okunk van azt hinni, hogy a doku­mentumok legnagyobb része hamisítvány. Vala­milyen célból néhányan feltűnő ügyet akarnak produkálni. Rövid ismeretségünk alatt úgy tűnt, hogy ön,' Mr. Calvet, okos ember. Adott eseb ben egy öntől származó kijelentés tisztázná Mr. Bedeaux-t. Természetesen így el tudnánk intéz­ni, hogy senki se indítson semmiféle eljárást ön és társai ellen. Guy Calvet nyugodtan, de hangjában érezhető, hideg dühvei válaszolt: — Barátaim, én francia vagyok. Igaz, nálunk történt meg a Dreyfuss-per. Igaz az is, hogy volt egy Vichy-kormányunk, sőt az is igaz, hogy az önök jóvoltából létezik jelenleg Giraud tábornok ideiglenes kormányzata is. Szeretném azonban, ha megértenék, hogy közülünk nagyon sokan, a legtöbb francia, beleértve jómagámat is, mélyen szégyelljük ezeket a tényeket. Azt állítani, hogy a papírok hamisak, amikor kétségbevonhatatla- nul tudom az ellenkezőjét, ez egyenes aljasság. Azt kívánni, hogy hazudjam egy áruló kutya megvédelmezése érdekében, nem uraim, ez sem­miképpen sem fog menni. Úgy gondolom... A chicagói FBI-ügynök közbevágott: — Senki sem kérte arra, hogy hazudjon. Ön is éppen olyan jól tudja, mint én, hogy.'.. E pillanatban Guy Calvet hangja csattant: — Én tudom, hogy mások azok, akik segí­tették Amerikát a nácizmus elleni harcban, most börtönben, vagy koncentrációs táborban szenved­tek, kizárólag azért, mert az önök hazáját szol­gálták. Tudom, hogy önök egy éppen olyan rossz kormányzatot raktak a vállunkra, mint amilyen az áruló Vichy-kormány volt. Abban is biztos vagyok, hogy azon eszmék közül, amelyekkel önök bennünket hitegettek a háború alatt, egyet­lenegy sem valósult meg. Nem, uraim, az FBI sem félemlíthet meg, még akkor sem, ha bör­tönnel fenyeget. Jó napot. Dolgom van! Amikor Arthur Roseborough kimászott rej­tekhelyéről, Guy Calvet még mindig falfehéren, ökölbe szorított kézzel állt az üzlethelyiség köze­pén és remegett a dühtől. — Az isten szerelmére, — el tudsz képzelni egy ilyen aljas dolgot? — kérdezte felháborodva. — Igen, nagyon jól el tudom képzelni — vá­laszolta Arthur Roseborough, mert ő is emléke­zett a török nagykövetség előtti szirénázásra, az OSS tagjainak letartóztatására. — Nem félek — mondotta határozottan Cal­vet. — Fel vagyok háborodva. Komolyan kívá­nom, hogy letartóztassanak. A bíróság előtt aka­rom a képükbe vágni... — Nem kell idegeskedni. Bíróságra nem ke­rül sor, ezt garantálhatom. Az FBI majdcsak ki­agyal valamit, hogy a most már kényelmetlenné vált Bedeaux-iigyet kényelmesen elcsitítsa — mondotta Arthur Roseborough. Igaza lett. Az algíri börtönből az FBI vette át Charles Bedeoux-t. Hivatalosan azért, hogy mint háborús bűnöst, amerikai bíróság elé állít­sák. Útban hazafelé azonban az áruló öngyilkos­ságot követett el. Floridában, amikor repülőgép­csatlakozásra vártak, mérget vett be. Hogy mi­lyen úton jutott Bedeaux méreghez, azt esak sejteni lehet. CICERO jelentkezik 1943. októberében Ribbentrop náci külügy­miniszter barátságosan megveregette egyik leg­főbb bizalmi emberének, Wagner követség! taná­csosnak a vállát, aztán kiengedte irodájának aj­taján. Wagner útja egyenesen a hitlerista kém- szervezet, a Sicherheitsdienst főnökéhez, Schel- lenberghez vezetett. Az SD vezetője már várta a követségi tanácsost. Wágner szabad utat ka­pott nemcsak a kapuban, hanem az emelete­ken is, ahol civil ruhás, zsebre dugott kezű ná­cik sétáltak föl és alá, hogy útját állják minden hívatlan látogatónak. Schellenberg harmadik emeleti irodájának ajtaja egy gombnyomásra megnyílt Wagner előtt, amikor az ajtóban álló őr egy mikrofonba bemondta az érkező nevét. Schellenberg Wagner elé jött és szokatlan előzékenységgel vezette be szobájába. Wagner, úgy látszik, tudatában volt fontosságának, mert amint leült, minden bevezető nélkül elmondta jövetele célját. — A külügyminiszter úrtól azt a megbízást kaptam, hogy részletesen tájékoztassam önt -ar­ról az ajánlatról, amelyet Törökországból kap­tunk. A külügyminiszter úr úgy véli, hogy az ügy feltétlenül a Sicherheitsdienst hatáskörébe is tartozik.— (Folytatjuk) i Mindennapi nyugalmunk A Népszabadság vasárnapi számában a jó ügyhöz méltó hévvel kel mindennapi nyugalmunk védelmére Bertha Bulcsú. Valóban ki ne unná már, hogy egész lakótömb kénytelen hallgatni az egyetlen zajos lakó üvöltő telvízióját, ki ne unná a vasárnap nyugalmát feldiiló tánczenei koktél falakon áthatoló hangzavarát, az éjszakai részegek zavartalan bömbölését? Ki ne unná, hogy néhány garázda az éj leple alatt lányokat teper le, öregeket riogat, s aki éjszaka megy haza a munkából, joggal tart attól, hogy inzultálják. Ki ve unná, hogy egy jelentéktelen kisebbség, bár gyakran még a bűncselekmény határán innen, nyugodt lélekkel zaklathatja azokat, akik munkájuk után szeretnének pihenni? S ki ne unná azt a szemforgató ál-humaniz­must, ami pontosan azokkal kapcsolatban hivatkozik emberségre, akikből épp az emberség hiányzik? Vannak rendeleteink, a rendeletek betartása valóban közérdek. De be is kellene tartatni. A csendrendelet nem este tíz órakor kezdődik, ahogy a Kossuth rádió is naponta megfeledkezik erről a tényről; a csendrendelet a dolgozók nyugalmát védi, illetve védené, ha lenne, aki figyelmeztesse, illetve megbüntesse a zajongókat. De még súlyosabb eseteknek is akadnak védői. Nemrég két haramia megtámadott Szekszárd központjában egy védtelen nőt, másnap bűnügyi riporterünket tette va­laki felelőssé, amiért megírta a két megátalkodott alak cselekményét. Mit lehetne tenni a garázdák megfékezésére? Az ember zavartan gondol arra, hogy milyen más termé­szetű, sokkal nagyobb súlyú kérdéseket is meg tud­tunk oldani az újjáépítéstől a mezőgazdaság átszerve­zésén át a gazdasági reformig. Csak éppen arra nem jutna erő, hogy érvényt szerezzünk annak, ami min­dennapi nyugalmunkat szolgálja, legyen szó akár a csendrendelet betartatásáról, akár a részeg garázdák megfékezéséről? Bertha Bulcsú számos javaslatot is tesz, amelyek közül bármelyik önmagában is elég lenne ahhoz, hogy egy folyton súlyosbodó gondunkat megoldja. Csak végre le kell szokni arról az álhumanizmusról, amely azoknak ad menlevelet, akik nyugalmunkra, sőt hovatovább jó hírünkre törnek. Mert az a külföldi, aki az ország barátjaként jön hozzánk, egészen más véleménnyel utazik el, ha feltörték az autóját, a ruha­tárból ellopták a csomagját, a pincér szemmel látha­tóan becsapta, vagy akár csak annyi történt, hogy a fokozódó lármától le se tudta hunyni a szemét. De elsősorban természetesen mégis rólunk van szó, a mi nyugalmunkról, mindennapi jó közérzetünkről. Cs. L. Majmok jelbeszéde Evés után mutatóujját vé­gighúzza fogsorán: ez az ame­rikai süketnémák jelbeszédé­ben a „fogkefe” vagy „fog­mosás” fogalomnak felel meg. Ha kutyaugatást hgli, jelt ad: „vigyázz — kutya! ’ Első man­csával jelzi a „menni” és „édes” fogalmakat, ez annyit jelent, hogy szeretné, ha ki­vinnék a kertbe, ahol málna­bokrok vannak. A neve Washoe. Három­éves nőstény csimpánz, Alen és Beatrice Gardner pszicho­lógus-házaspár kísérleteinek tárgya a nevadai egyetemen. Washoe eddig már 70 olyan jelet sajátított el, melyet a süketnémák használnak. Gard- nerék áJlí+ása szerint körül­belül a felét elsajátította an­nak a szókincsnek, melyet egynémely politikus nyilvá­nos szerepléskor használ. Ami­kor legutóbb megtanulta az A „régész“ macska A dolog úgy történt, hogy a macska cselekvő „résztvevő­je” lett egy régészeti felfe­dezésnek. Amint fenti macska Brenne (Lengyelország) falu­ban Josef Misja gazda föld­jén futkározott. egyszerre csak. eltűnt. Gazdája mindenütt ke­reste, s keresés közben egy eső után keletkezett gödröt fe­dezett fel, amelyben porcelán edényeket talált. A leletről értesítette a zelenogorszki ke­rületi múzeumot. A régészek megállapították, hogy a talált porcelánok a korai vaskor­szakból (az i. e. 500—iOO. szá­zadból) származnak. „én” és „te” jeleket, kezdett egyszerű mondatokat alkotni. Az oktatás első 22 hónapjá­nak tapasztalatairól beszá­molva a pszichológus-házas­pár megállapította, hogy a fiatal nőstény csimpánz egy­re gyorsabban halad előre a tanulásban és az új jelek el­sajátítása már nem okoz számára olyan nagy nehézsé­get, mint kezdetben. A majmot 1966 júniusában a nyugat-afrikai őserdőben fogták el. Akkor 8—17 hóna­posra becsülték. A tanulás első hét hónapjában csak négy jelet sajátított el: „adj”, „még”, „magas” és „édes A következő hét hónapban már 9 jelet, a harmadik, ugyancsak héthónapos idő­szakban pedig körülbelül 30 jelet. Gardnerék azon a vé­leményen vannak, hegy eny- nyi gesztus birtokában Washoe már egészen érdekes beszél­getést tud folytatni. Ez az első eset, amikor egy majom megtanult „beszélni” és be­szélgetni.” Számos hasonló kísérlet ku­darcát ismerjük. A Hayes házaspár például 1947-től 1953-ig nevelt egy hím csim- pánzot, amelyet kiskorától kezdve ugyanolyan körülmé­nyek között tartott, ahogyan egy gyermeket nevelnek és azon igyekezett, hogy Vikit megtanítsa angolul beszélni. Hatéves tanulás után Viki csak néhány szót ismert „ma­ma”, „papa”, „cup” (csésze) és „up ’ (fel), de e szavak ért­hető kiejtése megoldatlan ne­hézséget jelentett számára. Az emberszabású majmok­nak ugyanis nincsenek ki­fejlett hangszálai: agyi be­szédközpontjuk is gyengén fejlett. Emellett nincsenek meg azok a pszichikai adott­ságaik, melyek az emberi hang utánzásához szüksége­sek. A majmok még falká­ban is úgy viselkednek, mint a némák. Annál szenvedélye­sebben gesztikulálnak. Éppen ez utóbbi jelenséget állították kísérleteik középpontjába Gardnerék. Washoet ugyan­úgy nevelik, mint a süket­néma gyermeket szokás. A különböző jeleket Washoe különbözőképpen sajátítja el. Ha valamelyik gesztusa kezd hasonlítani a süketnémák ál­tal használt jelekre, Gardne­rék „kiigazítják”, hogy a jel teljesen megfeleljen a süket­néma ábécének, majd igye­keznek megmagyarázni jelen­tését a majomnak. Ha a csim­pánz elsajátította a megfelelő kéz- vagy ujjhelyzetet, oda­adják neki azt a tárgyat, melyet ez a gesztus jelöl. A majom azokat a jeleket sa­játítja el gyorsabban, ame­lyek hasonlítanak az általa gyakran hasmáit reflexszerű mozdulatokhoz. A természeté­től idegen gesztusok elsajátí­tása már sokkal nehezebben megy. Hány jelet tud majd Washoe elsajátítani? Gardnerék véle­ménye szerint a lehetőség határai a 150 és 200 fogalom között mozognak. De vajon ha eléri ezt a határt, mond­hatjuk-e azt, hogy a majom elsajátította az emberi beszé­det? A Bécsi Jégrevű (WIENER EISREVUE) a Kisstadionban ZENE:ROBERT STOLZ RENDEZŐ: WILL PETTER CSAK 12 ELŐADÁS MINDEN ESTE FÉL 9 ÓRAKOR JULIUS 22-TŐL A BÉCSI JÉGREVÜ SZTÁRJAI: EMMERICH DANZER, REGINA HEITZER, MILENA, RONNIE McKENZIE. PAUL SIBLEY ÉS A JÉGHOKIZÓ CSIMPÁNZOK 100 TAGÚ EGYÜTTES! VILÁGATTRAKCIÓ! KÁPRÁZATOS KOSZTÜMÖK! A szünetben a Fővárosi Ruházati Bolt divatbemutatót tart PIQUE DAME termékeiből. Jegyek válthatók: a Magyar Cirkusz és Varieté jegyirodájában (VI., Népköztársaság útja 61. Telefon: 420—349 és 225—643), a Kamara Varieté elő­vételi pénztárában (VI., Lenin krt. 106. Telefon: 120—430), az IBUSZ-nál és idegenforgalmi kirendeltségeknél, a Volán Irodákban, a Színházak Központi Jegyirodájában, az üzemi közönségszervezőknél. Csoportos jegyigénylés: a Magyar Cirkusz és Varieté jegyirodájában (VI., Népköztársaság útja 61.) (160)

Next

/
Oldalképek
Tartalom