Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

»▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼TTTTTTTTTTTVTTTTTTTT

T

VV>TVVTTVVryTTVTTTTVlrTYVVlr»TVrV¥VV*TVinrV¥V*TTVTyTVT*1r'?T9TrT

KÜRTI ANDRÁS:

w

t

Az aranyváros foglyai

Bambulási periódusa nemrég múlt el, így hát fogalma sem volt, hogy hogyan került ide, az előzményekre sem emlékezett. árva mukkot sem értett a körülötte folyó spanyol, portugál nyelvű társalgásból, minthogy józan állapotban csak magyarul tudott.

Pedig a társalgás felettébb izgalmas kérdésekről folyt. Madame Duval és lányai alig várták, hogy végezzenek a legszükségesebh teendőkkel, aztán kíváncsiságtól csillogó szemmel máris ott könyököltek a vendégek asztala körül, valósággal elárasztották őket a kérdéseikkel.

Kicsodák? Honnan, hogyan kerültek ide?... Szűz anyám, repülőszerencsétlenség? !... Mi nem láttuk, akkor már biztosan nagyon alacsonyan szállt, a selva fái eltakarták... De a hangját?!.. Ja, a parancsnok leállította a motort?... Tessék, fogyasszanak!... Az a jóképű a parancsnok, aki megsérült a vállán? ... Jé, ön amerikai? ... Bele a folyóba? ! Rettenetes!... Az a kutyás kisasszony — táncosnő? És akinek a bokája fáj?

... Olala, légikisasszony? ,., Bomba volt a gépen? • ■ • Hála a megváltónak, hogy komolyabb haj egyiküket sem érte... Ki szerelt bombát a gépre? Micsoda elvetemültség! A gazember!- Azt pusztítsa el, akinek ellensége, rendben van, de ne ártatlan embereket... Ég aztán mi történt? Én elájultam volna!... Ez a kis kopasz úr napernyővel kergetett el egy fekete jaguárt?! Ki sem nézné belőle az ember! Hihetetlen!... Magyar? Sao Padlóban is sok magyar él! Hallod, Claudette, ez az ősz hajú úr egy fa tetejéről bennünket látott meg, amikor kerékpároztunk

a Halott-ösvényen! Színházi látcsővel?... Az milyen? Mi még soha nem voltunk színházban... Nekünk odahaza van televíziónk! Az a Juanita kisasszony a szobában, az is színházban lép fel?... És mondják csak-..

A kérdészuhatagnak Anna asszony vetett végett. Elővett egy szivart, leharapta a végét, rágyújtott, aztán erélyesen megkocogtatta bokszer- nek is beillő gyűrűjével az asztal lapját— Bocsánat, drága hölgyek, az érdeklődésük megható, de most már mi is szeretnénk tudni, hogy végtére is hol vagyunk? És hogyan juthatunk innen tovább? És hogyan üzenhetünk családunknak, sportbarátainknák. üzletfeleinknek, akik aggódva várnak ránk?

Pillanatnyi csend támadt.

— Boon dia! — szólalt meg ekkor egy hang a bejárat felől. — Kérem Madame, mutasson be bennünket a vendégeinek.

Minden tekintet az ajtót helyettesítő háncsfüggöny irányába fordult, az asztaloknál ülők közül eddig senki sem vette észre az újonnan jöttéket, pedig azok már jó ideje álldogáltak ott. Három férfi. Aki szólt, feltűnően magas és vékony, valóságos cérnasmber. Szemüveges, cserzett arcú, meghatározhatatlan korú. Magas szárú fűzős cipőt viselt, sportnadrágot, rövid ujjú inget, vékony láncon ezüst kereszt lógott a nyakában. Beszéde művelt emberre vallott. Mellette idősebb, zömök férfi vakargatta a tarkóját. A lábán befűzetlen bakancs volt, szintén rövid nadrágot hordott, likacsos atlétatrikója bozontos, hájas mellkast takart, a pocakja elé mocskos zöld kötényt kötött. Harmadik társuk valamivel hátrább állt, közvetlenül a háncsfüggöny előtt. Alacsony, görbe lábú, csapott vállú, öreg ember.

— Padre Plombái! — kiáltott fel örömmel a Madame és lányaival együtt a szemüveges férfihez sietett. — A mi drága papunk! Már attól féltünk, hogy valami baja esett! Három napja nem mutatkozott már!

— Ugyan — legyintett mosolyogva a cérna- ember, — rossz pénz nem vész el. És kérem, Madame, ne csapja be vendégeit. Tíz éve zártak ki a rendből, csak amolyan illegális hitbuzgal- mi munkát folytatok, aranyásó vagyok, mint a többiek- Legfeljebb kevésbé szorgalmas, mindig csavargók. Tudniillik még zugfelcserkedéssel is foglalkozom, diploma nélkül. Kész véletlen, hogy még szabadlábon vagyak.

Az asztalhoz lépett, kezet fogott a Cartagena volt utasaival, aztán zöld kötényes kísérőjére mutatott:

— Ismerkedjenek meg senhor Diasszal, a róla elnevezett Nagyáruház főnöke és teljes személyzete ő. Ez pedig Riva barátunk — intett az öreg felé. — Fuvarozási szakember és vállalkozó. Becenevén Doido, azaz a Bolond, de higgyékel nekem, egyetlen dologtól eltekintve, nem bolondabb. mint bármelyikünk.

Senhor Dias és az öreg Doido is kezet rázott mindenkivel, letelepedtek az asztal mellé. a lányok italt hoztak nekik is.

— Nagyjából mindent hallottunk — kezdte a padre —, nem mintha hallgatózni akartunk volna, köszörültük is párszor a torkunkat, de amíg a senhora — Anna asszony felé intett — nem teremtett egy kis csendet, nem juthattunk szóhoz. Először is gratulálunk szerencsés megmenekülésükhöz, az a legfontosabb, hogy épségben evic- kéltek ki ebből a szörnyű kalandsorozatból. Azért hangsúlyozom ezt, mert pillanatnyilag nem sok jóval kecsegtethetem önöket a továbbutazást illetően. A gőzbárka ugyanis éppen tegnap indult

Manausba, két hét múlva érkezik vissza. De csak akkor, ha megint fent nem akad valamelyik zátonyon az Ördöggázló környékén. Akikor várnia kell egy nagy esőre, amely felduzzasztja a folyó vizét. Persze, nem olyan ilyesztő gond ez, mifélénk gyakoriak a nagy. tartós esők. majd önök is tapasztalják.

(Folytatjuk)

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAŐAAiáAAAAAAA,

''d V’ÁllALAT [GVUÍ LÁVÁMBAN BCNNEFCLCJTCT- TÜNK....CM 12CT,.../kVKEDVES VlfJe/_KA/

JNUEKTÁRGVAT. 42CUT JÖTTÜNK. S1EBCTNENK V/SS2AKAPNI. j

■Hl

^AKADálVA! [MARIS HIVATOM A BAKTABNOKOT.

A Szovjet Tudományos Akadémia kiadója, a közel jövőben ilyen, „A tudomány 2000-ben” címmel jelenteti meg Borisz Kuznyecov könyvét. A könyv utolsó fejezete, az „Atomutáni civilizáció;', mintegy megjósolja, hogy a tudomány és a technika milyen szintet ér el 2000-ben.

/ Kuznyecov professzor feltételezi, hogy az atomfizikát három-négy évtized múlva az úgynevezett szubatomfizika, vagyis, az elemi részecskék fizikája váltja fel. Nem kizárt, hogy ezen a téren központi szerepet töltenek majd be a részecskék anihilizációs folyamatai (vagyis a részecske — antirészecske párok sugárzássá történő átalakulása). Eközben felszabadul a részecskék minden belső energiája.

Há sikerülne elszigetelni az antirészecskéket, vagyis elválasztani őket a részecskéktől, és bizonyos ideig megakadályozni anihilizálódásukat, Kuznyecov professzor szerint egy olyan akkumulátorra tehetnénk szert, amely az anyag grammjában nagy mennyiségű energiát tudna felhalmozni.

Az ilyen szuperakkumulátorok alkalmazásának kétféle típusa radikálisan hatni tudna a civilizáció jellegére. Az egyik típus — olyan műszerek, amelyek az antianyagok tonnáit, esetleg ezernyi tonnáit használnák fel. Ezeket fel lehetne használni az űrhajókon. így az egyes űrhajókat hatalmas obszervatóriumokká és laboratóriumokká lehetne változtatni. Az anihilizációs rakéták megadnák az óriási sebességet, az antianyagok pedig lehetővé tennék akár a Naprendszer perifériáinak elérését, sőttúl- haladását.

Az energia-akkumulálás másik módszere az elemi ré. szecskák fizikája révén az, hogy olyan kisméretű készülékeket konstruálnának, amelyekben az anihilizált energia elektromos, hő-, mechanikai, vagy vegyi energiává változna és milliméteres, vagv annál kisebb szintű mágneses

mezőt magas feszültséget, hőfokot, nyomást, sebességet hozna létre az endoternúkus vegyi reakciókban.

Az orvostudomány és a fiziológiai kutatások szempontjából igen hasznos lesz, ha az elő szervezetbe olyan akkumulátorokat visznek, amelyek akár évtizedekig is működnek, s a szervezetben összeegyeztetett elektromos, hő- és mechanikai hatásokat keltenek (műszív, műtüdő, stb, stb.)

Valószínű, hogy a fundamentális tudományhoz szorosan kapcsolódó lázerek, sugárterápia és sugárgenetika jelentős eredményeket ér el az orvostudományban. Az emberiségnek lehet reménye rá, hogy végleg megszabadul a rákbetegségtől. A rákgyógyítás hatékony módszereinek felfedezése feltétlenül kapcsolódik a sugárterápiához, a rák végleges eltűnése pedig feltétlenül olyan szélesebb körű felfedezések eredménye lesz, amelyek felderítik a szervezet hisztológiai folyamatait irányító egész mechanizmust. E folyamatok irányíthatósága kiküszöböli a rosszindulatú képződmények fejlődésének fatális ellenőrizhetetlenségét.

— Térjünk most át — írja a tudós — az emberi életre ható tudomány biológiai oldaláról a szociális problémára. Marx az emberiséget a szocializmushoz vezető objektív tendenciákat egybekapcsolta a termelőerők fejlődésével. Lenin a villamosításban látta az osztálynélküli társadalom gazdasági és szociális prognózisának tudományos és műszaki alapját. A nem klasszikus tudománv gyakorlati megvalósulásának prognózisai ezeknek az eszméknek uszályában sodródnak. Az atomkorszak tudományos és műszaki tendenciáinak elemzése azt mutatja, hogy a nem klasszikus tudomány testet öltése megköveteli a társadalom szociális struktúrájának átalakítását.

(APX)

A tudomány — 2000-ben