Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

Megtalálták helyüket a dombóvári betonmunkások

Múlt év nyarán nagy nyugtalanságot keltett Dombóváron a Betonelemgyártó Vállalat (BVM) dombóvári üzemének gazdaságtalansági okokból történt felszámolása. Kaptak a munkások ég a műszakiak a vállalattól ajánlatokat, elmehetnek Hirdre, vagy Komlóra, az ottani üzemekbe. KeVesen vállalták, akadt közelebb is munkalehetőség. Kötődtek a lakóhelyükhöz, a többség Dombóváron, vagy a környéken kívánt munkát, vállalni. Volt. aki meg sem várta az. ordnét, máshol vállalt munkát, mások elkezdték az ingázást, ismét mások arra vártak, hogy meginduljon Dombóváron újra a betonelemgyártás, új munkahelyüket átmenetinek tekintették.

Az építkezési anyagigények jobb kielégítése végett, merész huszárvágással maga a TÜZÉP létesített betonelemgyártó üzemrészt, a BVM korábbi II-es telepén. A múlt óv novemberétől termelő TÜZÉP- üzemben’ találtaik újra magukra a régi betonosok közül mintegy hatvan'an. Teljek gőzzel működik az .'üzem, termelési értéke \rria havonta egy- • millió forintra-rúg. Betoncső-, veket, kútgyűrűket.. BH-ele- meket, járdalapot.' és egyéb • kapós betonárut gyártanak.

Van jövője az üzemnek

Komlóról tért vissza Dombóvárra a mostani telepvezető, Jancsó Lajos, aki 18 éves korában segédmunkásként kezdett a betonosoknál és ott szerzett technikusi oklevelet. Szűcg Károly művezető — a nemrégiben újonnan alakított pártszervezet titkára — szintén nagy vargabetűt tett, az ő kőfaragó keze nyomát őrzi az egyik új. dombóvári berház lépcsőháza. Mindketten az üzem megszűnésével kényszerültek új munkahelyre menni. Újságolják, nagyon keresettek termékeik, a TÜZÉP-üzemet Szombathelyről, Budapestről, Szentesről, de még Murake- resztúrrój is felkeresik a betoncsövek és egyéb cikkek vásárlása . végett. - •

A TÜZÉP égisze alatt országosan elsőként létesített termelőüzem mun'kásgárdájának elitje a régi betonosokból került ki. A betongyártás ismételt megindításának hírére visszaszállingóztak, a munkások, maradtak a szakmában. Talán egy sincs közöttük olyan. aki legalább öt évet ne ..húzott volna le” a tavaly felszámolt üzemben, nem ritka köztük a 10—15 éve beton- gyártást végző munkásember.

— Most is .vannak jelentkezőink, visszahúzza őket a szivük és a régi társakhoz való ragaszkodás. összever.buválódr tak. Göblyös Imre most jelentkezett, vidékről készül vissza, szívesen fogadjuk — mondja Szűcs Károly elvtárs.

— Rengeteg nehézségen

vergődtünk át, amíg eddig jutottunk. Szerencsére - sok a munka, háromszor ennyit- is tudnánk gyártani, ha lenne hozzá munkáskéz. Mi vezetők most sem tartjuk .be a szabad szombatot — tájékoztat Jancsó Lajos. Elmondják, hogy a TÜZÉP-nek fürdőt, öltözőt, ebédlőt kellett kiképeznie, mivel a II-es telepen ezek hiányoztak, a másik tömbben maradtak. A nehézségeket és a munkásoknak a szakmához fűző kitartását példázza, hogy novembertől márciusig mosdása lehetőségeket nélkülözve dolgoztak, türelemmel kivárták a szociális létesítmények ftiafegClttéfe , ;.í j

M inőiségj kifogások egyáltalán nincsenek termékeikre, gyakorlott gárdával kezdtek, lehet a munkásokra, a műszakiakra építeni, segítenek az újaknak..

— A gazdaságtalanság indokával állították le a régi üzemet. Most nem fenyeget ez' a veszély? Gazdaságos-e- termelésük? —- kérdezem a vezétő- ’ két. ; . , ■

Ugyanezt megkérdezték áprilisban a munkások is a pé-. esi igazgatótól, a tennelési. tanácskozáson. Igazgatójuk egyértelműen- ■ és megnyugtatóan azt válaszolta, mindenképpen megéri a vállalatnak, mert az igények kielégítése a feladatuk. Mint a cukor, úgy kell a betonáru az építkezésekhez. Most folynak a gazdaságossági számítások, túljutottak az -újrakezdés nehézségein. Ami eltér az előzőktől. Itt, az új. szervezésű . üzemben többet, tudnak törődni a minőséggel, áttételektől mentes, közvetlen az . értékesítés és szükség szerint át; tudnak állni, más termékekre is. ,,Ha kicsi a ha-. szön, akkor is, csinálnunk kell” — ezt mondta a munkásoknak az igazgató.

Egyöntetűen vallják, van ■jövője az üzemnek,: minisztériumi szinten elismerték ' a TÜZÉP merész termelési kéz-- dern^nyezését. a vásárlók okos szolgálatát.

Akik visszatértek...

Zúgó motorok zaja az épületben . és kívül; járjuk az üzemet. Mindenütt élénk a munkaritmus, teljesítményben dolgoznak. Hiába sok a gép, látjuk. mégis nagyon nehéz ez a munka.

Kemény munka, acélos, erős munkásemberek. Kovács Já- nosné az egyik csőgyártó gépet „eteti”, lapátol, gépet kezel, korábban hat éven át végezte ezt a munkát. Utána fél esztendeig á Dombóvári Vegyesipari • K isz-ben dolgozott,, ott könnyebb munkát kapott, mégis a nehezebbet választotta. -■

....................

— Én itt jobban érzem magam. Ideszoktamj a kedvelt munkatársakkal dolgozom, könnyebb a jól ismert, á mun- káserhibert becsülő vezetőkkel. Két kisgyerekem van, előnyösebb . az egy műszak. - jobb a keresetem. Ismerem ésJ szeretem a betonmunkát. Tudom, mit kell csinálnom, elvégzem a dolgomat, nem kell engem figyelmeztetni. Szóval, valahogy jobb itt. — válaszolja a visszatérés okát firtató - kérdésemre.

Herczeg István rakodómunkás izmos, jó erőben levő fiatalember. Közel száz kiló súlyú betoncsöveket rámol társával. Kezük alá dolgozik, elé- bük rakja, a csöveket az ügyes, fürge kisgép. Két munkahelyet is' próbált, mielőtt ide vissza-' került. Másodjára zetoros volt a 'helyi tanács költségvetési üzemében.

— Éppen kilenc évet húztam le a betonnal, amikor vándorbotot adtak a kezünkbe. Ha én azt tudom, hogy ez az üzem itt újra megnyílik, kivártam volna. Amikor megtudtam, hogy felszámolnak, mielőtt felmondtak volna elmentem az építőipari ktsz-hez. Nem szívesen mozog az ember, most újra meg- á’lapodok. Visszacsalt a több pénz. a jó munkatársak, mindenhogyan megtalálom a számításomat.

Ragaszkodnak a szakmához

Tumrl József, a vasszerelő feÜgáá Hggeíffig SS©

hová, kivárta az újrakezdést. Csupa asszony dolgozik, brigádjában, ügyesek, gyorsak, gyakorlottak, most sem hagyják abba égy percre sem a munkát. Arra büszkék, hogy 1962 óta változatlanul együtt vannak, kevés szóval is értik egymást. Már úgy volt, hogy beállnak a láng Gépgyárhoz, gyorsan visszaléptek, ők voltaic az elsők, akiket ide felvettek. Magabiztosak, elégedettek, bizakodnak. „Termékeinkre mindig lesz kereslet, de át is tudunk állni” — hangoztatják.

Szebényi Mária Döbrököz- ről járt be Dombóvárra, tizenhárom éven át egy munkahelyre. A szanálást követő hónapokban, tavaly augusztustól idén februárig a kaposvári húskombinátnál, a töltőosztályon talált munkahelyet. Neki is sokkal nehezebb az itt végzett munkája, naponta 216 darab 60x60-as méretű BH-elemet kell elkészítenie. Elvégzi. Úgy tekinti, Újra révbe ért.

— Meg tudjuk csinálni a tervet, és ami fő, itt aztán nincs, nem lehet selejt. Jó helyem volt Kaposváron,

mégis visszajöttem jobban mégis visszajöttem, jobban szeretem ezt a munkát. Megkeresem a havi kétezret, megbecsülnek a vezetők, és a többiek, van becsülete a

munkásembernek nálunk. A jövő? Rajta vagyunk, úgy dolgozunk, nehogy megint el- küldjenek bennünket, ürülünk, hogy így végződött. Láthatja, viszik az árut.’ Alig győzzük csinálni, több is

fogypa. — Jól érzi magát, de azért sérelmezi Szebényi Mária, hogy a munkaviszony megszűnése miatt új munkásnak számít. c i.'

Lecsitultak a kedélyek, jó a közérzetük. Dombóváron megnyugodtak, egyenesbe jutottak a szakmához ragaszkodó régi betonosok. Munkáséletük és a folyamatos termelés valóban töretlenebb lehetett volna, ha akkor áll le az üzem, amikor a másik, a Tüzép már felkészült rá.

SOMI BENJAMINNÉ

A könyv ünnepe Pál fán

Az üpnepi könyvhét szekszárdi eseményéről; Ágh István és Kamondi László sikeres látogatásáról már beszámoltunk lapunkban. Pálfa jóval kisebb ugyan a megyeszékhelynél, de lélekszámának csekélyebb volta távolról sem volt arányban annak a rendezvénynek silányságával, melyet az ottaniak pénteken délután „élvezhettek”. Lázár Ervin, a falu szülötte, Czakó Gábor és Módos Péter találkozott az olvasókkal. Szerencsére ez utóbbi is. A nagy művelődési ház klubszobájában megjelent — huszonnégy felnőttből és három kiskorúból álló — közönség előtt Lázár Ervin egy anekdotikus ízű elbeszéléséi olvasta fel. Czakó Gábor nem olvasott fel semmit, mert nem hozott magával kéziratot, és

megütközéssel tapasztalta, hogy a Kortárs, Alföld és Jelenkor című folyóiratoknak azon számai, melyek írásait tartalmazzák, nem lelhetők a helyi könyvtárban. Sőt, a szomszédos kisvendéglőbe átfuttatott fiú sem talált lapunk múlt vasárnapi számából egy példányt sem, ahol ugyanis közöltünk a — tehetséges, de a közönséget ez esetben mérsékelten megbecsülő — fiatal szerzőtől írást. A könyvhét ünnepének szánt rendezvényt Módos Péter mentette meg. Noha ő sem elkészült irodalmi alkotást olvasott fel, hanem jegyzetlapokat a Szamos menti árvíznél tett útjának nyersanyagából. Mondva, hogy ez bizonyára érdekli a hallgatókat. Érdekelte;. Joggal. (ordas)

További felajánlások az árvízkárosultaknak

A Tolna megyei Népbolt Vállalat mintegy 730 dolgozója és 100 tanulója egynapi bérének megfelelő összeget — körülbelül 00 ezer forintot — ajánlott fel. Ezenkívül a vállalat szakszervezeti bizottsága forgóalapjának 10 százalékával segíti a bajbajutottakat.

Egynapi keresetüket, adják — 6 ezer forintot — a dombóvári malom, a vasipari ktsz

— 12 ezer forint — dolgozói és a palánki technikum' — közel 5 ezer forintot — tanárai, technikai személyzete is. A technikum diákjai sem maradnak el a segítségadásban. Az öt osztály minden egyes tagja 2 napot dolgozott, illetve dolgozik a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi üzemegységében, s ennek ellenértékét juttatják el alközponti segítségszámlára.

A TMDB gyakorlatából

Álcázott szerződés

A Sióagárdi Sióvölgye- Te* 1967-ben süldőszállás építéséhez fogott. Ennek érdekében alkalmazta. Aradi . Józsefet, akinek’ ’ — ” többek' között — az építésen dolgozók toborzása, irányítása is feladata volt A bért a szövetkezet kéthetenként, a végzett munka arányában fizette. A műszaki átadás után a szövetkezet végelszámolásként 6918 forintot fizetett ki Aradinak. A férfi ebből áz összegből semmit se.m adott munkatársainak.

Az ebből eredő vitát a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság fejéin te -be. A TMDB megállapította, hogy Aradi jóhiszeműen járt pl a pénz felvételekor, mivel'-vállalkozónak tekintette magát. Ezért nem is kötelezte őt a teljes összeg, csupán 3623 forint visszafizetésére. Az összes körülmények vizsgálatából kitűnik, hogy a szövetkezet a vállalkozói szerződést munkaszerződésnek 'álcázta, kétségtelenül azért, mivel a — külön-’ ben — jó munkát végző Aradinak az építés idején nem volt vállalkozásra jogosító iparengedélye.

Napirenden: a háztáji

Faddon, Dunaszentgyörgyön, Szakcson, Mőcsényben,

Miszlán, Madocsán

HORNOK ISTVÁN, a faddi Lenin Tsz elnöke:

„Termelőszövetkezetünkben több irányban bontakoztatjuk ki az ösztönzőket. A teljesség igénye nélkül, csupán jelzésszerűen álljon itt néhány példa. A tsz az állatforgalmi vállalaton keresztül eddig harminc előhasi kocasüldőt helyezett ki a háztáji gazdaságokba, a kormányhatározatnak megfelelően, a szaporulatból történő törlesztés lehetőségét biztosítva. A gazdák kívánságára hat forint négyszögölenkénti áron lucernaterületet biztosít a tsz. Ennek különösen a sertéstakarmányozásban van nagy jelentősége. Százötven gazda kért lucematerületet, és ezt idejében meg is kapta mindegyik”.

MOLNÁR JÁNOS, a madocsai Igazság tsz elnökhelyettese: „Elmondhatom, hogy nálunk Madocsán a háztáji gazdaságokban sem csökkent a termelési kedv, hiszen csaknem any- nyi állattal rendelkezik a háztáji, mint a közös. Minden segítséget megadunk a gazdáknak a háztáji árutermelés növeléséhez. Számításba vettük, bpex # közeljövőben füs&eilen háztáji agronómust alkalmazunk. A szénatermés . egy- harmada hozzáteszem, nem a közös rovására — az idén is a háztáji gazdaságokba került. Szemes takarmányt á szükségleteknek megfelelően biztosítunk tagjainknak.” BALASSA TIBOR, a miszlai termelőszövetkezet elnöké:

„A Bogádmindszenti Állami G-azdasággal együttműködve, megszerveztük a háztáji gazdaságok tojóhibriddel való ellátását. Ötvenötezer tojótyúk van a közös gazdaságban, tizenötezer a háztájiban. Ennek megfelelően 1970-ben csaknem kétmillió tojás kerül ki a háztáji gazdaságokból. Más módszereket is alkalmazunk, de úgy vélem, a fentebb elmondott tojóhibrid-akció a legjelentősebb.”

CZITA BALÁZS, a mőcsényi közös gazdaság főállattenyésztője:

„Annyi szemes és szálas takarmányt biztosít a termelő- szövetkezet a háztájinak, amennyi szükséges. Kétszáz négyszögöltől ötszázig lucematerületet is kaptak, előnyösen megállapított áron a jószágtarBESSENYI ZOLTÁN, a szak esi Üj Élet Tsz elnöke:

„A tápot házhoz szállítjuk, a szalmáról gondoskodunk, a szemes és a szálas takarmányról szintén. Ezen túlmenően « tsz saját állományából 150 kocasüldőt juttatott a háztáji gazdaságoknak.”

FARKASFALVI JÁNOS, a dunaszentgyörgyi tsz főkönyvelője:

„A tagok kérésére lucernaterületet osztottunk szét, az állattartók harminc négyszögöl lucernát kaptak. A “szarvas- marhatartás a múltban sem volt jellemző a községre’, most sem az. A lakosság inkább a sertéssel foglalkozik. Tavaly 250 hízót a tsz-en keresztül értékesítettek. Már az idén is két tucat hízót a- tsz-en keresztül - adtak piacra. Terveink szerint száztíz vagon takarmánygabonát adunk el tagjainkriak. A háztáji gazdaságok erősítését, az árutermelést olyképpen 13 segítjük, hogy a nem tsz-tagok- nak is lehetőyé tesszük á szalma, a széna, és az egyéb takarmány vásárlását. Természetesen a tagok részesülnek előnyben."