Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

7 MOTORZÚGAS HANGZIK. UPHZ GYORS-} .V SÁR , ON FORDUL. FELKEREPEL EGY GEPPISZTO. V. Ennek alighanem vEge. , kap néni ruDOM szóra bírni. Eamara leugrik a motor- kerEkpárpől Es odafut ke- RlMOVHOZ. A FElDERÍrŐnSZT FELNYITJA SZEMÁT... MÓG NÍU&iy ÓM fs AZ arcmvanya g BIZTONSÁGBAN LESZ. AZ EGYIK GÉP, ükök tábornok parancsára, meg VÁR RÁNK: DE SIETNÜNK KEL L . ___ A z AKCIÓ..?-a sikerül t KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai ,2. A szóban forgó panthera onca ugyanis nem várta be. Támadó kedve már az elején elszállt, s amikor öt méterre csökkent a távolság közte és az őserdő új, ijesztő lakója között, idegbajo- san' felkurrogott, behúzott farokkal, meredek ívben oldalt ugrott, szempillantás alatt bele- veszeít a tisztást körülvevő aljnövényzetbe. Kis ideig még hallatszott, amint pánikszerű mene­külése közben ágakat tör, madarákat, majmokat ver fel. aztán semmi,.. Az alkalmi kórus is feloszlott. Krecsmár Jenő nehézkesen lehuppant egy kor­hadt fatörzsre, zsebkendővel törülgette a nyakát, a homlokát, reszketett az ajka. Emery Éwans melléje ült és intett Hondának, hogy foglaljon helyet, pihenjen kicsit ő is, * — Köszönöm — rázta meg fejét a jaguár­kaland hőse —, nem vagyok fáradt. Parancsol­jon, a napernyő. És egyúttal elnézést kérek a modortalanságomért), ahogyan elvettepn öntől. Mentségemre szolgáljon, hogy az idő már na­gyon sürgetett. Minden jel arra mutatott ugyan­is. hogy Thomas Webernek azt a megállapítását, miszerint a panthera onca csak lesből támad a nála nagyobb emlősökre, hamarosan megcáfolják a tények. A jaguár azt a macskafélékre jellemző feszült, merev tartást vette fel, mint mikor a rugó teljesen összenyomódik és már csak a ki­pattanás, a roham következhet!. Szíves figyel­mébe ajánlom, hogy Thomas Weber Carnivora című könyve, amelyre ön hivatkozott, egyébként Is töbtí zoológiái tévedést, pongyola megállapí­tást tartalmaz. Bebizonyosodott például, hogy nem egészen helytállóak az indiai királytigrisek átlagos marmagasságáról közölt adatai, a támadó gepárd zsákrpányszerző módszerének leírásába is több, kellőképpen nem ellenőrzött utalás ke­rült, amint erre Georg Lipton „Felidae” című tavaly októberben megjelent, alapvető munká­jában rámutatott. Nos, mindennek ismeretében nem várhattam, ho-gy éppen rajtunk bizonyosod­jék be a német tudós újabb fiaskója. Azonnal intézkednem kellett. A futás nem segített volna, egyikünk a legjobb esetben is a vadállat áldo­zatául esik. A fára mászást sem ajánlhattam, a jaguár utánunk jött volna, közismerten kitűnő famászó. Utólagos engedelmükkel ezért kény­szerültem arra. hogy mesterséges idegsokk elő­idézésével próbálkozzam a harcias ragadozónál. — Tegyük hozzá, teljes sikerrel! — mondta Ewans. Felkelt,. Hondához lépett, a kezét nyúj­totta. — Engedje meg, hogy gratuláljak és meg­köszönjem, amit értünk tett. A diákjaim a megmondhatói, hogy általában fukarul bánok a dicsérő szavakkal. Ez most azonban kivételes eset. Megértem több mint hatvan évet, bejártam az egész Világot, sok átlagon felüli képességű emberrel találkoztam, de ilyen rendkívüli egyé­niséggel, mint ön, még Soha, sehol. Lenyűgöző a tudományos eredmények kritikai ismeretének ez a csodálatra méltó összhangja a gyakorlatias gondolkodással; a gyors ítéletalkotással, az erélyes cselekvőképességgel, lélekjelenléttel, fi­zikai bátorsággal. Fogadja mélységes elisme ... Mi az, mi történt? Rosszul van? Az .ünnepelt a gratuláció kezdetén még fi­gyelmesen haÜg'átta Éwans úr mondókáját, de tekintetéből gyorsan fogyott áz értelem fénye, később letargikusan nézett maga elé, a cipője orrával turkálni kezdte az avart, aztán leült a földre, Felemelt egy liándarabkát, rágcsálni kezdte. — Kész! — szólt oda a professzorhoz Krecs­már a farönkről. — Eddig tartott annalk a két kis korty pálinkának a hatása. Ameddig újból nem jutunk italhoz, nem sok hasznát vehetjük. Ilyenkor egyszerűen nem szuperál az agya. A nappal egy részében legalábbis. A professzor sajnálattal vegyes megdöbbe­nés:'-; cl nézett Hondára, aztán ismét Krecsmár- hoz fordult. — Kérem, nem adhatna részletes felvilágosí­tást erről a furcsa tüneményről? — Aligha — rázta meg a fejét a Pirkadat kátéesz elnöke. — Főképp azért, mert magam sem tudok róla sokat. Miszter Honda fél éve került a vezetésem alatt álló kisipari szövetke­zethez, részlegvezetői minőségben. Ez nálunk Magyarországon olyan szocialista részvénytár­saság. Korábban rövid ideig magasabb beosztás­ban, állami vonalon tevékenykedett, ott valami kellemetlensége támadt, önként lépett át hoz­zánk. Átlagos munkaerőnek bizonyult, nem dol­gozott sem jobban, sem rosszabbul, mint a többi technikus. Azért hoztam Bogotába pont őt ma­gammal. mert az ő irányítása alatt dolgozó csoport fejlesztette ki azt a villamos hűtőbe­rendezést, amelynek most Dél-Ameri'kában pia­cot keresünk. Ö ismeri ezeket a legjobban. Alighogy megérkeztünk Kolumbiába, elkezdőd­tek nála ezek a bambulási időszakok, orvoshoz akartam vinni. Két ilyen periódus között aztán kétségbeesve mesélte el, hogy nála ez áramütés­től eredő biológiai zavar, egy híres tudós pró­bálta meggyógyítani, de csak annyi eredmény­nyel, hogy a csaknem teljes szellemi és fizikai tunyaság periódusait az esti. az éjszakai órákra sikerült korlátozni. Ez őt Magyarországon kü­lönösebben nem zavarta és nem is gondolt rá, hogy itt, a földteke másik oldalán jórészt akkor van nappal, amikor--otthon este, éjszaka, itt tehát a bambulás munkaidőben jelentkezett. Nem ötlött az eszébe a hatórás időeltolódás, mert normális állapotban nem valami fényes kopo­nya. Csak ott. a bogotái szálloda halijában árulta el azt is, hogy bár undorodik a szesztől, de annak hatására megszűnik a révülete, apá­tiája, valósággal zsenivé válik. És ott tanított meg erre az orrbefogásos itatási trükkre is. Eleinte úgy gondoltam, hogy a legközelebbi re­pülőjárattal hazaküldöm, de hát már annyi pénzbe került, annyi keserves hivatalos után­járást igényelt, amíg ide eljutottunk, hogy még­iscsak magam mellett tartottam. Elhatározásom­ban az is szerepet játszott, hogy bár eleinte nem hittem el a meséjét, kiderült, hogy amit mondott — szín igaz! Otthon például csak ma­gyarul tudott. Itt viszont meggyőződhettem ró­la, ön is hallhatta, hogy kitűnően beszél angolul. Sőt, ha betankolom; spanyolul portugálul is tud. Ezek után döntöttem úgy, hogy nem küldöm haza. mégiscsak hasznát vehetem az üzleti tár­gyalásoknál. (Folytatjuk.) A TMDB gyakorlatából Megszűnt a munkaköre A szekszárdi mérőműszer­gyárban dolgozó Decsi László művezetői munkaköre — egy bizonyos gyártmány, lefutása miatt — megszűnt. A mun­káltató Decsit a szerszámún ű- helybe, szerszámkészítőnek helyezte át. Decsi a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordult panasszal, s ez helyt adott annak. Úgyszintén a Tolna megyei Területi Mun­kaügyi Döntőbizottság is. A TMDB végérvényes határoza­tával művezetői munkakörbe helyezte vissza Decsi Lászlót. Az indokolásban a TMDB rá­mutatott, hogy az áthelyezés­hez a munkáltató és a mun­kavállaló közös megegyezése szükséges, A munkakör meg­szűnése miatt a vállalat fel­ajánlhatott volna más munka­kört Decsinek, s ha ezt nem fogadja el, felmondhatott vol­na. Időlegesen lehet más mun­kára irányítani a dolgozót, — de áthelyezéséhez hozzájáru­lása elengedhetetlen kellék. A könyvhét könyveiből Gyárfás Miklós: Volt egyszer egy színház (Regény) A lírai hangvételű kis­regény anyaga önéletrajzi eseményekre épül. Az író 1945-ben egy hadifogolyláger­be kerül, s itt, különös kö­rülmények között írja meg élete első színdarabját, a Varázsló lányá-t. A színmű ügyes, aktuális politikai já­ték, melyet szerelmi motívu­mokkal sző át az író. Az el­söprő siker szerzi meg ké­sőbbiekben az alkalmi társu­lat minden egyes tagjának a várvavárt hazatérést. Gyárfás kedves öniróniával írja le a ^társulat” csetlését- bótlását, könyvének hangja nem válik érzelgőssé, gro­teszkké, melyre az anyag, — természeténél fogva, — csá­bíthatná. Finoman árnyalt portrékat rajzol az alkalmi színészekről: Kubinyiról, az aktív katonatisztről, aki a darab primadonna-szerepében lép fel, Mangerról, az író építész barátjáról, Schell Hu­góról, aki civil életében li­geti kar dny élőként lépett fel és alkalmi zsebtolvajlásból tartotta el magát. Két „valódi” színésze is volt a társulat­nak: Beleznay Andor, a haj­dani vidéki bonviván, és Pa- lágyi Jancsi, aki főiskolás­ként került fogságba. A ki­sebb szerepekben is frap­páns figurák mozognak: az éneklő suszter, a minden helyzetben magát feltaláló szélhámos futballkapus. A könyv legérdekesebb, legár- nyaltabb, megelevenített alak­ja az ivogató Torda Géza, aki kulturosként mindenütt jelen van a táborban, s aki az író egyik keserű-bölcs ta­nácsadójává válik sajátos élet- filozófiájával. A könyv záró­fejezetében megtudjuk, hogy az álnév mögött a hajdani Bóka László rejtőzik. A záró fejezet — Vera játékai — bár szervesen kapcsolódik a könyv anyagához, mégis önálló el­beszélés. Az író fiatalon el­halt feleségének, szép lírai portréja. (

Next

/
Oldalképek
Tartalom