Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
Dunaújváros húszéves Amikor április elsején a XI. felszabadulási motorosrepülő csillagtúra mezőnye Dunaújvárosba érkezett, a versenyen részt vevő újságíróknak, pilótáknak tájékoztatót adott a városi tanács elnökhelyettese. A város születéséről elmondott egy történetet — amelyet korábban is, későbben is számtalanszor elmondtak, leírtak, — 1949. őszén, Dunapentele határában megjelent két ember, térképpel, hosszú, bevonalazott léccel és műszerrel. Látván őket, odament egy, a közelben szántogató paraszt. — Mi járatban vannak maguk? — Egy várost építünk itt. — Ej, de vicces emberek maguk. Várost? Itt? Pedig akkor nem is e g y város építése volt a fő cél. Hanem — az azóta ismert nemzetközi politikai okok miatt — egy nehézipari bázis megteremtése. Az ország akkori helyzete szinte parancsolóan követelte meg egy új vasmű felépítését, a szovjet vasérc szállítására alkalmas olcsó vi- ziút, a pécsi és komlói, kokszolható szénbázis közelségének, a minden tekintetben megfelelő vízellátás figyelem- bevételével. Dunaújvárost tehát politikai és gazdasági té^ nyezők teremtették mgg. így lett az ország első szocialista varosa. A kezdeti — és mondhatjuk, hősi — évek után sokszor vitatták a város és a vasmű létjogosultságát. Sokszor volt vitatéma a város — elsősorban az első évek lakásépítésének — stílustalan, vagy éppen túlságosan „népi'’ stílust utánzó jellege. De akkor és az ország akkori helyzetét figyelembe véve, lehetett volna többet, jobbat alkotni? 1955. őszén egy kirándulócsoporttal jártunk a városban, a vasműben. A vezetők megmutatták a 2. számú kohó félbehagyott alapjait. Akkor nem volt szükség ennek a nehézipari bázisnak a továbbfejlesztésére, hiszen ipari és mező- gazdasági gépgyárainknak „kifizetődőbb” volt kézikapát • gyártani... Maga a város kezdetben csupán lákókolóniának épült, 20—25 ezer lakosra tervezve, a vasmű dolgozóinak, családtagjainak. A pentelei fennsík olyan körzetben volt, ahol száz kilométeres átmérőjű kört lehetett volna rajzolni anélkül, hogy abba egyetlen város is került volna. Ezzel is magyarázható, hogy a fejlődés első de különösen a későbbi éveiben nemcsak á szomszédos Fejér, Tolna, Bács megye szabad munkaerőit vonzotta. A mai város alanítói az egész országból sereglettek ide, telepedtek meg, úgy, hogy ma már őslakosoknak számítanak. Ez magyarázza meg a lakók közötti kapcsolatoknak azt a formáját', ami rendhagyó a régebbi városok atmoszférájához képest. Ebben a városban természefe&ék ázok az- emberi, családi kapcsolatok, amelyek a szocialista közösség új formáira jellemzőek.1 A városi kórház főorvosa nem csupán horgászni. jár egvütt a vasmű olvasztáréval. hanem a családok is összegárnak... A vá-röst építő egvkori segédmunkások szakmát tanultak, felelős gazdasági. állami, politikai beosztásba kerültek. Dunaújváros volt egyebek között a szocialista városok építésének úgymond kísérleti alanya is. Építőiparunk tulajdonképpen itt tanulta ki a szakmát... A kezdeti „stílus- kodó” építészetből itt fejlődött ki a modern, házgyári építészet, amellyel megyénk Székhelye is sok száz lakással gyarapodott. Dunaújváros húsz év óta — június ' elseje a dátum — város. Ebben, a várossá válásban nagyon sok Tolna megyei is részes. Dunaújváros létének köszönheti például Dunaföld- vár, Paks környéke az utóbbi évejc forgalmi fellendülését, és nagyon sok Tolna megyei csa- ládriajc adott otthont első szocialista városunk. A várost elsősorban az ipari bázis szülte, amely ma már nem csupán egyedül a kohókra épül. A gyárrészlegek: kokszolómű, vegyiművek, nagyolvasztók, acélmű, meleghengermű, hideghengermű, lemezfeldolgozó — egész országban ismertek a mezőgazdaságnak gyártott váz-szerkezetek — a radiátorgyár, a tűzálló gyáregység, a szalmacellulóz-gyár, a papírgyár, azonkívül a női munkaerőt foglalkoztató köny- nvűipari gyárrészlegek, i A helyi ellátáson kívül Dunaújváros Budapestnek is szállít gázt. Ma már — illetve évek óta — a dunai vasmű nyereséggel termel, sőt, a KGM legnagyobb összegű nyereséget biztosító vállalata. Termelése elérte 1969-ben az egymillió tonnát, árbevétele pedig meghaladta a 6 milliárd forintot. Termékeinek 30 százalékát exportálja. (A szekszárdi gépjavító vállalat, az ország legnagyobb öntözőcsőgyára szintén Dunaújvárosból kapja az alapanyagot.) A mintegy ötvenezer lakosú várost méltán nevezik a fiatalok. városának, lévén az átlagos életkor alig harminc évnél több. így más városokénál több bölcsődés, óvódás, iskolás gyerek elhelyezéséről kell gondoskodni. 15 óvodába másfél ezer gyerek, 8 általános iskolába hatezernél több gyerek jár. Az általános iskolák közül a legmodernebb a 32 tantermes Ságvárl Endre általános iskola, önkiszolgáló éttermével, tornatermével, politechnikai ‘műhelyeivel. A városban már felsőszintű oktatás is folyik: a nehézipari műszaki egyetem kohó- és gépipari főiskolai karán jelenleg 590 nappali és 390 esti és levelező hallgatónak ad üzemmérnöki diplomát. Oldalakon keresztül lehetne írni első szocialista városunk múltjáról, jelenéről és jövőjéről, amely — hogy ismét hangsúlyozzuk — nagyon sok Tolna megyeinek adott munkát és otjjiont. A város főútján, a Vasmű út végén, a várost jelképező' martinászszobor mellett megmaradt egy öreg eperfa abból a fasorból, ahol 1949. őszén a szántogató parasztember ta-: lálkozott a város helyét kijelölő mérnökökkel... BI. Ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága Napirenden a politikai oktatás Szerda délelőtti ülésén — többek között — az 1969 70. évi KISZ politikai oktatás mérlegét vitatta meg, Kaczián János előterjesztése alapján a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. Az oktatási év előkészítésének és indulásának tapasztalatait az elmúlt év decemberében tűzte napirendjére a végrehajtó bizottság, tegnap a lezárult oktatási év eredményeinek összegezéseik került sor. A különféle oktatási formákban az állandó tartalom mellett az aktúális társadalmi, politikai feladatok, hazánk és a nemzetközi munkásmozgalom évfordulói, a nemzetközi életben bekövetkezett változások diktálták az 1969/70-es oktatási év tematikájának bővítését. Az oktatásban vállalt feladatok ennek megfelelően számos dologban követelték meg az előrelépést. így például követelmény lett a helyes oktatási' forma megválasztása, jól képzett propagandisták biztosítása, a falusi és munkásfiatalok számarányának növelése, és nem utolsó sorban az oktatás hatékonyságának, tehát színvonalának emelése. Az 1969/70. évi KISZ politikai oktatás tapasztalatait boncolgatva megállapíthatjuk, hogy a különböző politikai, önképzési formák jó előkészítő műhelyei voltak hazánk felszabadulása 25. évfordulója méltó megünneplésének, A fiatalok legújabb kori történelmünk reális értékeléséből táplálkozó ismeretek Birtokába jutottak, ezen belül megbízható iránytűhöz is, ami azért jelentős, mert napjaink társadalmi, politikai és gazdasági problémáinak megoldása az ifjúság aktív közreműködése, munkája nélkül elképzelhetetlen. Az oktatás alakulásának, tartalmi gazdagodásának egyik legígéretesebb vonása, hogy a különféle oktatási formákban mind rangosabb helyet követel magának a vita, sa problémákat teljes mélységükben tisztázni kívánó eszmecsere. Rendkívüli módon érdekelte az oktatási fórumok részt vevő fiataljait hazánk felszabadulásának történelme; a népi demokrácia létrejötte; majd a személyi kultusz időszakának politikai, társadalmi, gazdasági háttere; az ellenforradalom okai. így, a felmerülő kérdések kapcsán mélyrehatóan lehetett elemezni társadalmunk fejlődésének eredményeit, a fejlődés irányát. Hasonlóképpen a nemzetközi .kommunista mozgalom harcait, helyzetét; a hazafiság és internacionalizmus, a forradalmiság tartalmát. Az oktatási évet áprilisban záró 87 politikai, társadalomtudományi kör alakult át Lenin-körré, azzal az elhatározással, hogy behatóbban foglalkozzanak Lenin életművével. Noha a? MSZMP Köz-i ponti Bizottsága ifjúságpolitikával kapcsolatos határozatának feldolgozása a következő oktatási, év,feladatai közé tartozik, a különféle oktatási formákban részt vevő fiatalokat élénken foglalkoztatták az ifjúsági mozgalomnak a határozatból adódó feladatai. Például a KISZ munkájának megítélése, e munka javításának lehetőségei, a pártnak, a társadalomnak az ifjúsággal szemben t ámasztott igényei, követelményei. A lezárult oktatási év munkáját elemezve feltétlenül kóll szólni arról, hogy számos alapszervezet korrigálta a fiatálok érdeklődésének, igényeinek megfelelően az oktatási fórumok kiadott tématervét. Taggyűlések döntötték el, mely formák és milyen tartalommal szolgálnák legjobban az oktatás célját. Az már kevésbé örvendetes, hogy oktatási év közben is adódtak tematikai változások, vagy azért, mert megfelelő alapok Ipján nehéznek bizonyult az anyag, vagy pedig azért, mert nem volt, aki az esetenként távozó propagandista helyére lépjen. Az a tény, hogy az 1969/70. évi politikai oktatásban évkezdéskor indult a megyében 295 kör, 9369 résztvevővel, és a körök és résztvevők száma megsokszorozódott, komoly eredményt jelent. Az oktatási évet 348 kör zárta, 10 363 taggal. Megnövekedett a falun élő fiatalok számaránya a KISZ politikai oktatásban: az elmúlt évhez viszonyítva 23 százalékkal. Nem lehetünk azonban elégedettek a munkásfiatalok számarányának növekedésével, sem pedig az oktatás színvonalának, hatékonyságának számba vehető eredményeivel. Summázva: a KISZ politikai oktatás előkészítése, szervezése során sikerült előrelépni, és mert a számvetés elkészítésében ez alapvető fontosságú eredmény, a jövő év oktatási programja jól kimunkált alapokra épülhet. A KISZ megyei végrehajtó bizottsága a fenti napirend megvitatása után a vezetőképző táborok, építőtáborok és úttörő-váltótáborok kulturális és sportprogramjáról szóló tájékoztatást hallgatta meg és fogadta el. Falusi közönség Lapunk tegnapi számában bírtad tünk arról, hogy Ágh István és Kamondy László, József At* tila-díjasok, szekszárdi bemutatkozása, az olvasási kedvet gerjesztő szereplése jól sikerült. A megyeszékhelyivel majdnem azonos létszámú közönség fogadra azonban őket kedden a három és fél ezer lakosú Döbröközöo, ahol előadóművészek közbeiktatása nélkül léptek fel. A döbröközi közönség tevékenyebbnek mutatkozott, mint a szekszárdi. A Szalai Péterné könyvtáros kiemelkedően sikerült szervezésében létrejött rendezvényen az írónak-költőnek, ilyesfajta kérdésekre kellett válaszolnia: „Az új Dózsa-film hogyan bírta ki a nacionalizmust és a koprodukciót?” Avagy: Milyen írói elképzelés rejlik az „A sznob” című írás mögött? Miért érthető a klasszikusnak számító szerző, és miért nem mindig az a mai? Mi egy írásban a pikáns, és mi a drasztikus? A „kényeseknek” szánt kérdésekre az írók becsülettel válaszoltak. Természetesen saját felfogásuk szerint. A legutóbbi kérdésre Kamondy kérdő válasza: „Miért szerepelnek meztelen (lenge) nők képeslapjaink hasábjain, és miért nem meztelen (lenge) munkások? Irodalmunk nemrég elhunyt nagy öregje, Veres Péter, írásaiban sosem volt alpári, káromkodás, csak éppen irodalmi értékű műveket alkotott. A tényekkel és alkotásokkal bajos vitatkozni. Az ünnepi könyvhét döbröközi rendezvénye természetesen nem kaphatott lapuikban a szekszárdihoz hasonló helyet. De elevenebb volt mint amaz. O. I. I í
