Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

Újabb lehetőség

A sertésállomány alakulásában kedvezően éreztetik hatásukat a múlt évben tett kormányintézkedések. A tavaszi állatszámlálás adatai szerint az előző évinél 12 százalékkal nagyobb az állomány, és 32 százalékkal több a koca. Viszont — ennek az állománynak mintegy fele a háztáji gazdaságokban van. Ez ugyan jó a népgazdaságnak is, a termelőnek is, mégis az ország ellátásában — hizlalás időszakossága, ciklusossága miatt —, időnként hiány jelentkezik. Emiatt például a külkereskedelemnek az év első hónapjaiban nagy mennyiségű sertéshúst kellett importálni.

A vezető állami szervek — a külkereskedelem kezdeményezésére —, megvizsgálták, hogyan lehetne meggyorsítani a hazai sertés- hústermelést, a nagy devizakiadást jelentő sertéshúsimport csökkentése, későbbi megszüntetése érdekében, és nem utolsó sorban a folyamatos húsfeldolgozás, -ellátás érdekében. (Nem titok, hogy a negyedik negyedévben a szerződések alapján 900 000-nél több hízót kell az országban felvásárolni. A feldolgozóipar kapacitása viszont ehhez a mennyiséghez kevés, így várható, hogy november közepétől a gazdaságoktól nem tudják átvenni a hízókat. Ezért ajánlatos, — ahol csak lehet —, a hizlalásokat legalább októberre előrehozni). Jelenleg tehát még ott tartunk, hogy hol túl sok, hol túl kevés a sertés. . .

A Gazdasági Bizottság meghatározott feltételek mellett, — úgynevezett zárt konstrukcióban — biztosította, hogy a mezőgazda- sági üzemek, — állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, ezek társulásai —, a hazai építő- és építőanyag-ipari kapacitások terhelése nélkül —, 1970—72-ben mintegy 250 000 hízóférőhelyet alakítsanak ki. A zárt fejlesztési konstrukció azt jelenti, hogy a sertés- férőhelyeket a már ismert technológiai rendszerek szerint kell megépíteni, a mezőgazdaság saját építési kapacitásával, a MEZÖP AN EL, az AGROKOMPLEX, a Bábolnai Állami Gazdaság és az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása (IS V) típusai alap. ján. A telepek határidőre való elkészülte érdekében az épületelemek hazai gyártásból, vagy importból, a fontosabb építőanyagok, — cement, betonacél, horganyzott acélcső, hullámpala — importból, a technológiai berendezések importból, központilag lesznek biztosítva. *

Egy-egy telepnek legalább 4200 hízóférőhelyesnek kell lenni — vagyis évente legalább 8400 hízót kell kibocsátania —, és legkésőbb 1972. de. cember 31-ig teljes egészében üzembe helyezni. (A MEZÖPANEL-telep kibocsátása 9219, 117 kilós végsúllyal, az AGROKOMPLEX, [Agárdi Állami Gazdaság] kibocsátása 9500, 110 kilós végsúllyal, a bábolnai telepé 8400, 100 kilós végsúllyal, az ISV-telepé 13 400, 115 kilós súllyal).

Az építést elsősorban mezőgazdasági építőszervezet, — építőbrigád, közös vállalkozás — végezheti, a technológiai szerelésekkel a gépjavító vállalatokat is meg lehet bízni.

A telep építésére vállalkozó mezőgazda- sági üzemeknek több évre szóló termékértékesítési szerződést kell kötni az Állatforgalmi és Húsipari Tröszttel. A szerződésben ki kell kötni, hogy a telep üzembe helyezését követő három év mindegyikében átadja az 1969-ben leadott sertésmennyiséget, és ezen felül az új telep teljes kapacitásának megfelelő sertésmennyiséget is.

Az állam a telep teljes beruházási költsége után 30 százalékos támogatást nyújt. A jelenleginél alacsonyabb ártámogatás ellen- súlyozására az állam a mezőgazdasági nagyüzemekre érvényes beruházási hitelkamatok 50 százalékát költségvetési juttatásból megtéríti. A szükséges hiteleket a bankok a szükséghez mérten hosszabb lejárattal is biztosítják. A hitelkérelmeket versenytárgyalások útján bírálják el.

A zárt konstrukciójú telepek építése iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg, annak ellenére is, hogy már korábban megkezdődött a szakosított telepek építése. Ezekből 1971-re az országban 129 telep épül fel, másik 185 telep építésének előkészítése folyik most. A telepek 87 százaléka pavilonos elrendezésben épül.

A telepek építésében eddig az egyedi tervezés dominált, az építkezés néha 2—3 évig is elhúzódik, sokszor indokolatlanul sok többletkiadással jár, ezt ellensúlyozza most a központi ajánlás a tipizált telep- és épülettervekre, amelyek könnyebb tömeggyártást, rövidebb építési időt tesznek lehetővé.

BX.

Munkajogi kérdésekről tájékoztat a TMDB elnöke

Mint jelentettük, dr. Korom Mihály igazságügy- miniszter a Kossuth-klubban azt az óhaját fejezte ki, hogy a sajtó a büntető ügyek ismertetése mellett bővebben foglalkozzék más, jogi vonatkozású kérdésekkel. Ennek a kívánságnak tettünk eleget, amikor felkerestük dr. Lórin ez Jánost, a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntő- bizottság elnökét. Beszélgetésünket a Munka Törvény- könyvének a gyakorlatban történő érvényesülésével kezd- tűk.

— Két és fél éves ez a fontos jogszabály — így dr. Lő- rincz János. — Jóvoltából jutottak a vállalatok olyan helyzetbe, hogy dolgozóik számára újabb jogokat biztosítsanak, nagyobb juttatásokat adhassanak. E lehetőségekkel többségükben jól éltek a Tolna megyei kollektív szerződések alkotói. A szakszervezetekről elmondhatom, hogy éltek ellenőrzési és vétójogukkal, ha törvénysértő, vagy a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető jelenséget tapasztaltak. Megyénk törvénytiszteletét dicséri, hogy a Munka Törvény- könyve rendelkezéseinek végrehajtása során mind kevesebb a jogszabálysértő intézkedés. Inkább — sajnos — liberálisak a gazdasági vezetők; a munkaerőhiánytól félve, annak sem adják ki a könyvét, aki már rég rászolgált.

— Másodállással, mellék- foglalkozással kapcsolatban miyenek a TMDB tapasztalatai?

— Nem a legjobbak. Több vállalatnál nincsenek tisztában a másodállás és a mellékfoglalkozás közötti, alapvető különbséggel; figyelmen kívül hagyják azt a korlátozást, amely szerint a dolgozó összes, munkaviszonyban töltött ideje havi átlagban nem haladhatja meg a 300 órát. Másodállásnál gyakran elsikkad az a korlátozó rendelkezés, hogy a másodállásnál az egyébként járó személyi alapbér fele illeti meg a dolgozót.

— Azt éppen a TMDB gyakorlatából tudjuk, hogy a fegyelmi büntetések nagy többsége arányban áll az elkövetett cselekmény súlyával. Mi módon érvényesül a kártérítési felelősség?

— Az MT a munkaviszony keretében okozott kár megtérítését illetően égységes rendszert teremtett. A kollektív szerződések jat^a hányada is jól szabályozza a felelősség mértékét, a gyakorlat azonban számos rossz példát produkál: a kártérítési határozat indokolatlanul csekély összegre szól. A Simontornyai Bőripari Vállalatnál például két dolgozót, összesen 300 forint kártérítésre köteleztek, noha a gondatlanul okozott kár a 30 000 forinthoz közelített.

— önnek, mint a TMDB elnökének kellett áttanulmányoznia több mint száz kollektív szerződést. Mint vélekedik ezekről?

— Az új kollektív szerződések mentesek a régebbiek főbb fogyatékosságaitól. A hibák kiiktatásához értékes segítséget adott a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa, úgyszintén a szakmai megyebizottságok. A ma hatályos kollektív szerződések túlnyomó része szabályozza mindazokat a kérdéseket, amelyeket a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányelvei szerint szabályozni kell. Néhány szerződésből kimaradt a munkaruha-juttatási jegyzék, a bér-prémiumsza- bályzat. Célszerű ezeket mielőbb pótolni. Gyakoribb fogyatékosság, hogy nem sorolták fel a nők és a fiatalkorúak számára tilos munkaköröket; a változó munkahelyek szabályozására kevés helyen gondoltak. Másutt fantasztikusan magas, — dolgozónként havi 120—150 óra! — túlórakeretet irányoztak elő... Létünk alapja a munka; mégsem helyeselhető, sőt törvény- sértő volta miatt el sem tűrhető a túlzott szigor a munka- fegyelem megsértőivel szemben. Láttam kollektív szerződést, amely az igazolatlan mulasztást az alapszabadság megvonásával fenyegeti. Egyik, különben igen jó hírű állami gazdaságunk kollektív szerződése lehetővé tette, hogy egy igazolatlan mulasztásért a dolgozó személyi fizetésének húsz százalékát megvonják.

— Bizonyára akad jó példa a kollektív szerződések között...

— Sok jó példa akad! Általánosan jellemző, hogy a nyereségrészesedés irányelveit konkrétan meghatározták, előtérbe kerül a differenciálás. Lényeges eredmény, hogy jelentős bérarányosításokat hajtottak végre a szerződésmódosítások alkalmával. ' Ösztönző és igazságos, hogy a célprémiumokat a részesedési alap és a bértömeg terhére tűzik ki. így, egyszerűen szólva, annak jut több a kosárból, aki többet tett a kosárba — fejezte be tájékoztatását dr. Lőrincz János, a TMDB elnöke.

— b. z. —

Ki politizáljon?

A legutóbbi országos választások idején egy nem is

•^'■„istenhátamögötti" faluban jelölő gyűlésre jöttünk össze. A gyűlés annak rendje és módja szerint elkezdődött, bár az asszony, akit tanácstagnak kívántak ajánlani, nem érkezett meg. Furcsállottuk, de nem szólhattunk bele a helybéliek dolgába. Aztán, amikor ideje volt, elhangzott az ajánlás: rendes, dolgos, okos asszony, mindenki ismeri, nagyon jó lesz tanácstagnak, szóljanak hozzá az elvtársak . . .

Egy javakorabeli férfi kért szót. Illedelmesen bemondta a nevét, közölte, hogy a szóban forgó asszony férje, és felesége helyett beszél. Az asszony nem jöhetett el, mert épp a fejés ideje van. Köszöni a megtisztelő gondolatot, de nem fogadja el a jelöltséget, nem ér rá ilyesmivel foglalkozni.

Azt hittük, hogy vihar kerekedik a felszólalás nyomóban. Nem így történt. Mindössze egy bátortalan kérdés hangzott el: Miért nem az asszony mondja el, hogy nem vállalja a jelöltséget? A férj higgadtan ismételte meg: nem ér rá, fejnie kell, majd amolyan rábeszélő hangsúllyal még hozzátette: egyébként sem nők dolga a politika.

És nem lett vihar, mást jelöltek, ugyancsak alkalmas embert, de férfit.

A gyűlés után, nem hivatalosan, még hosszasan beszélgettünk. A téma kézenfekvő volt: ki politizáljon? Valaki visszakérdezett: tisztázzuk előbb, hogy mit értünk politikán. A több szemináriumot végzett boltvezető jó tanuló módjára magyarázta, hogy a politika, a társadalmi osztályoknak érdekeik érvényesítésére kifejtett tevékenysége, a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért folytatott harc eszköze.

A boltosra többen gyanakodva néztek. A többek számára érthetetlenül hangzott mondatok miatt, vagy mert fölmerült lelki szemük előtt a gyakran gyanúsan táncoló mérleg nyelve? — nem lehetett tudni. A tanító szavai már érthetőbbnek tűntek: a politika az állam ügyeiben való részvétel, az állam irányítása, az állam tevékenységi formáinak, feladatainak meghatározása.

Aztán valaki a régi mondást is elsütötte: a politika úri huncutság. Ezt lehurrogták, pedig jól jött ez a megjegyzés. Vele vitatkozva közeledtek az igazsághoz. Előbb csak tagadva: ma már nem igaz. Ma már se nem úri, se nem huncutság.

TAe ennél tovább akkor nem jutottunk. Amikor visz- szakanyarodtunk az asszonyok dolgára, lelohadt a vitatkozó kedv. Talán azért, mert a férfiak képviselték a túlnyomó többséget, s a néhány asszony, aki vette magának a bátorságot, hogy ottmaradjon, illedelmesen hallgatott. A kompromisszum, ameddig az eset kapcsán eljutottunk, nem volt több annál, hogy az ilyesmi a család belügye, nem lehet beleszólni.

Hány és hány ilyen eset, így záródó eszmecsere magyarázza azt a tényt, hogy a női tanácstagok száma tíz év alatt csak 6 százalékkal, a női képviselőké pedig mindössze 1 százalékkal növekedett?! S mennyi erőfeszítés kellett ahhoL hogy a tanácstagok 18,2 százaléka, az örszággyűlési képviselőknek pedig 19,4 százaléka nő legyen! Ki politizáljon? Azt mondták abban a faluban: aki maga is dolgozik. A nődolgozók száma 1,9 millió. A bérből és fizetésből élők 40 százaléka nő. Százalékarányukban ma több az általános és középiskolai végzettségű nő, mint férfi. A gimnáziumokban a tanulók több mint fele lány. Az egyetemeken ma tizenhárom-tizennégyszer annyi nő tanul, mint a felszabadulás előtt. A pártoktatásban tanulók 27,8 százaléka nő, az elméleti konferenciákon ez az arány még magasabb.

IVT i hát a magyarázata annak, hogy a nők a poli- tikában még ma is a perifériára szorulnak? Politikailag közömbösek lennének? Ilyenek is akadnak köztük, de nem ez a jellemző rájuk általában. Sok ezer nő vállal szerepet a párt politikájának népszerűsítésében, az időszerű feladatok megvalósításában. Aktívan támogatják a béke- és a szolidaritási mozgalom politikai akcióit, szervezik az erkölcsi és anyagi támogatást. Politikai, kulturális, egészségügyi felvilágosító munkát, pedagógigi és egyéb ismeretterjesztést végeznek. Részt vesznek a nemzetközi nőmozgalom munkájában, ötvenezren működtek a nőtanácsokban! A szakszervezetek aktivistáinak 41,9 százaléka, a népfrontbizottsági tagok 23 százaléka nő. Az aktivitásukban tehát nincs hiány. Sőt, a jelek szerint a politikai „aprómunkához” — akárcsak a házi munkához — mindenki elismeri a jogukat. A vezető pozíciókhoz, a közélet vezető funkcióihoz azonban már nehezen érnek el.

Az igazi ok tehát nem a rátermettség, iskolázottság, vagy az aktivitás hiánya. Sokkal inkább az, amire a párt Központi Bizottságának februári ülésén előadói beszédében Pullai Árpád is rámutatott: a múlt ideológiájának maradványai, valamint a nők hivatásának torz felfogása, amit nemzedékek — férfiak és nők egyaránt — adnak át egymásnak, különleges makacssággal tartják mogukat; hatásuk még napjainkban is érezhető.

A februári ülésen a Központi Bizottság szómos olyan határozatot hozott, amely minden valószínűség szerint, — ha nem is gyorsan — változtatni fog ezen a helyzeten. Egyebek között a Hazafias Népfront feladatává tette, hogy a lakóterületen nagyobb részt vállaljon a nők társadalmi és politikai gondjainak megoldásában.

A népfront választott testületéi, az országosaktól a helyiekig, méltó komolysággal fogadták a határozatot, s illő felelősséggel készülnek azok végrehajtására. Ezt igazolja az a nagy érdeklődés és figyelem, amely a népfront nőbizottsógainak megalakulását kíséri. Ezt tanúsítja a nő- bizottságok programjának kialakítása: szinte mindegyik- ben központi helyet foglal el a nők politikai, közéleti szerepének növelése, az ennek érdekében alkalmazható gyakorlati módszerek kidolgozása.

T övőre újra esedékesek az országos választások. Ha

" a maradi nézetek elsöprésére még nem is lehet számítani, arra azonban már igen, hogy a korábbinál sokkal többen válaszolnak majd helyesen a kérdésre: ki politizáljon?

S ez is egyik jelentős eredménye lesz annak a párthatározatnak, amely a gazdasági és szociális kérdések mellett, a nők politikai helyzetére és szerepére is felhívta a figyelmet. _____________________________________J, R,