Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
♦ KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 20. — Úgy hallottam, hogy ezen a telepen is dolgozik két digó. Talán itt is vannak. Mégiscsak ők tudják a legjobban. Macska, vagy patkány. Nagy különbség! Camacho nehézkesen felállt, a feje majd a mennyezetig ért. Körbejárt súlyos tekintete. — Senhores, bocsánat, van olasz maguk között? Egy tudományos kérdésben kellene ítélkeznie. Síri csend, senki sem felelt a kérdésre. A Madame és a lányok sietve iszkolnak a lengőajtó mögé. Akkor megszólalt Ernest. — Gyertek fiúk, majd én bemutatlak titeket a Borelli uraknak. Náluk érdeklődhettek. Valódi, hamisítatlan olaszok. Felemelkedett a helyéről, elindult a fivérek' asztala felé. Mögötte Camacho, leghátul Gonzales. Odaálltak az asztal mellé. — Senhores — szólította meg a Borelli testvéreket Ernest —, ismerkedjenek meg a barátaimmal. Valamit szeretnének kérdezni önöktől, mint szakértőktől. Az olaszok nem mozdultak, nem is válaszoltak, csak a szemük izzott vadul. Göndör hajú, harminc év körüli fiatalember volt mind a kettő. talán ikrek, annyira hasonlítottak egymáshoz. Minthogy felelet nem érkezett, Camacho rákönyökölt áz asztalra, busa fejét a Borellik közé tolta. — Miau? — fordult az egyikhez. — Miau? — fordult a másikhoz. És elcsattant az első pofon. A következő pillanatban már egymás hegyén- hátán volt az öt férfi. A három provokátor és két provokált. Amikor Bobo, Juoare és Pinoho a terembe lépett, látták, amint a megvadult Emest a már félig eszméletlen Alberto Borelli fejét ütögeti oda a tetőtartó gerendához, Camacho a másik olasz hasán térdel, a karjait fogja le, kicsi, me- nyétképű cimborája meg üti-veri a védekezni nem tudót Bobo Emesthez ugrott, Jucare és Pincho a mexikóiakhoz. A laikus úgy véli, hogy a képzett ökölvívó mindig minden körülményéit között előnyös helyzetben van egy kocsmai verekedésnél. Gyors, erős, jobbak a reflexei, pontosabban érzékeli az ütőtávolságot, jobban tudja, hogy hová kéll ütni és mekkorát, mint egy civil fenegyerek. Tehát többször talál és hatásosabban. Ugyanakkor az energiát is gazdaságosabban osztja be, ügyesebben védekezik és így tovább. Ez mind igaz. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek az ökölvívó számára hátrányt jelentenek. Elsősorban nem is arról van szó, hogy a kocsmai verekedés előtt nem tartanak mérlegelést, itt a legkülönbözőbb súlycsoportok tagjai kerülhetnek szembe egymással. A bajt inkább a beidegzettség jelenti. A sportszerű magatartás, ami a szorítóiban érdem, de az ivóban semmi esetre sem előny. Az ökölvívó nem üti meg azt, aki már a földre került, nem fojtogat, nem rúg, fel sem merül benne, hogy öklein kívül olyan segédeszközöket is igénybe vegyen, mint székláb, pálinkás-, vagy szódásüveg. Emellett annak az ökölvívónak, aki rendszeres edzésben áll, versenyszerűen bokszol, vérévé válik, hogy figyelmét csak egy ellenfélre összpontosítsa. így aztán tulajdonképp védtelen a máshonnan jövő támadásokkal, a hátulról, oldalról rárohanókkal szemben. Miért lehetséges mégis, hogy öklözőkből gyakran félelmetes kocsmai verekedők válnak, akik egymaguk rámolnak ki egy-egy hatalmas termet? A válasz egyszerű. „Megszabadultak” a sportszerű ökölvívás beidegzettségeitől, a szorítóbeli szabályok gátló hatásától, de a tudásuk, erejük még résziben megmaradt. A három mulatt bajnok klasszisát dicséri, hogv a fenti kis eszmefuttatásban említett hátrányok ellenére az első menet az ő teljes fölé- nvük jegyében zárult. A leggyorsabban Bobo végzett legalább harminc kilóval nehezebb ellenfelével. Ballal megsorozta, majd villanásszerű, pontos jobbhoroggal leterítette Emestet. Pinchó- nak már nehezebb dolga volt a veszedelmesen csapkodó Camaehóval, kapott is néhányat a vállára, mellére, de aztán egy alkalmas pillanatban beugrott a hosszú karok közé és Ca- machónak befellegzett. A k’s mexikói viszont nem is vette fel a harcot .Tucaréval, üsvesen hátrált, aztán fi g-ku gr ássál átvetette magát a söntéispulton. Eltűnt. Bobo, Jucare és Pinoho most azonban egész sor súlyos hibát követett el. Ahelyett, hogy legalább hátukat egymásnak vetve várták volna, hogy lesz-e folytatás, azt hitték, hogy már meg is oldották a feladatukat, most már kedvesnővérek lehetnek. Bobo például Alberto Borelli fölé hajolt, a vért törölgette az arcáról, igyekezett megtámasztani az olasz fiatalember feiét. Ilyen helyzetben érte a halántékán Hans Müller vasalt bakancsa. Jucare a másik olaszt emelte volna fel a földről, neki hátulról, a söntéspultot négykézláb megkerülve ugrott a nyakába Gonzales. A földre rántotta és gonosz karate ütéssel tette harcképtelenné. Pinöhót Eberhardt egy pálinkásüveggel terítette le, amikor társai segítségére sietett volna. így hát a második menetben megfordult a kocka. Az előbbi győztesek már nem vehettek részt az események alakításában. — Van még valakinek valami óhaja? — érdeklődött megnyerő mosolyával Müller, és köny- nyedén a pultnak támaszkodott. — Hogyne! — hangzott fel ekkor váratlanul egy kemény, a sók szivartól kissé rekedtes, de azért kellemes alt a bejárat melletti kisasztal felől. — A harmadik menet még hátha van! Mindenki arrafelé fordult. A Mama felállt, lassú, lomha léptekkel közeledett a söntéspult- hoz Megállt Müller előtt, óvatosan a pult rézlapjára helyezte félig szívott szivarját. — Még én is itt vagyok! — mondta aztán. — Látom — vigyorgott a német-mexikói különítmény vezére. — Kegyedet nana lehet nem látni. Nyilván elsősegélyben óhajtja részesíteni ezeket a nyomorult kis fekete fic... A diadalittas mondatot nem tudta befejezni. Anna asszony jobb ökle olyan erővel csapódott a gyomrának, mint egy mozdony tolattyúja. A szőke óriás felkiáltott, összegörnyedt, de a rettenetes jobb ököl ekkor már az állcsúcsán csattant, kiegyenesítette, hogy a következő pillanatban egy precíz, menetrendszerű pontossággal érkező, szűk balhorog fejezze be a mesterművet. Mert mestermű volt ez a maga nemében! A gyomorütés és az állcsúcsütés szinte egyetlen lendülettel történt, és ez utóbbi éppen olyan magasra emelte fel senhor Müller fejét, hogy a balhorog telibe találjon. Úgy is nyaklóit össze, olyan megadóan, mint áki maga is elismeri a teljesítmény értékét. De a Mama vele most már nem törődött, hanem azonnal Eberbardt felé indult, aki távolabb állt és még szorongatta kezébe® a pálinkásüveget. — Vigyázzon! Hátul! — sikoltott fel ekkor rémülten Madame Duval a lengőajtó mögül. A Marna nem vesztegette a drága időt arra, hogy megforduljon, csak hátrarúgott. És Gonzales megtanulhatta, hogy nem célravezető, ha valaki egy trükkel rövid időn belül kétszer kísérletezik. Méghozzá másodszor olyan ellenfélnél, aki a legveszettebb hírű samtosi csapszékben nevelkedett fel, lévén a papája a tulajdonos. A menyétkópű repült vagy három métert, aztán kinyúlva, szelíden és tartósan megpihent az egyik asztal alatt A főfronton viszont újabb fordulat következett. Müller példájából, Gonzales repüléséből, Eberhardt megértette, hogy a Mamával szemben a pálinkásüveg annyit ér, mint egy bánatos sóhaj. Eldobta hát ezt a primitív fegyvert és apró Frommer revolvert rántott elő a gebéből. A Mama megtorpant, talán életében először ijedt meg. Ellenfele szemében veszett düh lángolt, nem kétséges, hogy használni is fogja fegyverét. Akkor is, ha utána széttépik a minei- rók és a Cartagena volt utasai, akik a nagy ricsajra, most már teljes létszámban ott tolongtak a bejáratnál. És e válságos pillanatban, sárkoloncokat fröcskölve szét. egy bal lábra való, majdnem új, zippzáras férficipő szelte át a háncsfüggöny és a söntéspult közötti légteret, és nagy erővel csapódott Eberhardt homlokának. Az megtánto- rodott, fegyvert tartó keze lehanyatlott — Bravó! — rázta meg lelkesen Krecsmár Jenő a magát fél lábon egyensúlyozó Honda kezét. — Mondja, ez a célzó tudománya, ez a cipőhajításos ötlet, ez is a szesztől van? — Nem, kérem. Ezt a tudományt annak idején a volt feleségemtől lestem eL Mindig rajtam gyakorolta. (Folytatjuk.) A fény hatása a fejlődésre Nem kapnak elég fényt a gazdaságokban zárt helyen, mesterséges klímaviszonyok között tartott, nagy húshozamú szárnyasok, a pulykák — erre a megállapításra jutottak a tudományos kutatók, akik igyekeznek meghatározni a legideálisabb tartási viszonyokat. Annyi máris bizonyos, hogy a pulyka igen kényes a külvilág különféle behatásaira. Az ólakat ezért úgy tervezik, hogy minden négyzetméternyi alapterületre 24 kilónyi élő súly jusson, se több, se kevesebb, így kívánja a tenyésztés gazdaságossága. A levegőt óránként cserélik, mégpedig úgy, hogy minden kilogramm élősúlyra 3,6 köbméter levegőt. számítanak. Ha kevesebbet adnának, úgy az állatok megsínylenék és kevésbé jól hasznosítanák a takarmányt. A legnagyobb gondosság is kárba vész azonban, ha a tenyésztők takarékoskodnak a fénnyel, ezt állapították meg a testsúly mérések adataiból. A tavaszi vedlési időszak után a pulykákat újabban 18 Celsius fokú hőmérsékletű ólakba helyezik. A szakemberek szerint az első 48 órában teljes fényt kell adni, tehát két napon át szünet nélkül égetni kell a lámpatesteket. A harmadik naptól kezdve a fény programot 16 órára fogják vissza, tehát 8 órás pihenőidőt biztosítanak az állatok számára. A „napsütés” időpontját is pontosan meghatározzák, ennek reggel 4 órától este 8 óráig keil tartania. Hasznos, ha a világítótestek mellett infralámpákat is üzemeltetnek. Nyáron az ólak nyitható tetején át természetes fényt kapnak a világosságot kedvelő szárnyasok. Dombóvári Vegyesipari Kisipari Szövetkezet (Dombóvár, Engels u. 3.), azonnali belépéssel, betanított munkás munkakörbe nődolgozókat felvesz. (310) FELVESZÜNK NŐI BETANÍTOTT MUNKASOKAT. JELENTKEZÉS A SZÖVETKEZET MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. BÁTASZÉKI FÉMIPARI SZÖVETKEZET, BATASZÉK, BUDAI U. 5. (269)
