Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

» »« »»»■♦»» fr»»»» »»»»»»* »»»»»»■»#»»»»»»»»«»»»»»»'»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»#»»#»»»»»# ▼ $ KÜRT! ANDRÄS: ♦ Az aranyváros foglyai í. JAGUÁRKALAND — Psszt! — Ön is látja? Vagy húsz méternyire, j,obb- ra ... — Persze, mindjárt észrevettem, azért ispisz- szegtem. Az ördög vinné el, ez sem talált magá­nak másutt pihenőhelyet, mint ezen a tisztáson. Gyerünk, óvatosan forduljunk vissza, hátha nem vett észre bennünket. — Ostobaság! Biztos, hogy meglátott. Ég a zajt, amelyet csaptunk, már jóval korábban meghallhatta. De mindettől függetlenül sem térhetünk vissza a többiekhez dolgunkvégezet- len. Amott az a carnaubapálma. ami miatt fél órája kúszunk-mászunk. A legmagasabb! fa az egész környéken, annak a tetejéről láthatunk el a legmesszebbre. Oda el kell jutnunk! — Hogyan?’ Egyszerűen elsétálunk a jaguár, mellett?! — Nézze, kérem, a veszély tulajdonképpen csak látszólagos. Ez a ragadozó ugyanis a nála nagyobb emlősöket előbb becserkészi és azután lesből, hátulról támadja meg, vagy egy kihaj’ó faágról, felülről vetj rájuk mágát. — Honnap veszi ezt? — Thomas Weber, a híres német zoológus Carnivora című könyvéből. Remélem, ez meg­nyugtatja? — Egyáltalán nem nyugtat meg... , Nézze, az a bestia egyenesen ránk bármi] és hátrasunyítja a fülét... Az a gyanúm, ő sem olvasta annak a Webemek a könyvét, és ha n«m teszünk va­lamit, ránk rohan. — Mit ajánl? A másik egy lapos flaskát húzott elő a far­zsebéből. —' Szerencsére még maradt benne egy-két kortyra való barackpálinka, talán ennyi is elég lesz. ■ — Helyes — bólintott a társa —, ettől az em­ber egy kis bátorságra kap. — Ugyan, nem nekem kell. —. Hanem?! A jaguárt akarja leitatni? A kérdezett nem válaszolt. Remegett a keze, miközben lecsavarta a fiaskóról a műanyag ku­pakot és a társaság harmadik tagjához lépett, egy alacsony, kopasz, középkorú, iksz-lábú em­berkéhez. Ez a férfi a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsította a környezete iránt, oda sem fi­gyelt az eddig suttogva lefolytatott, izgatott hangú párbeszédre. Mintha nem is tudott volna angolul. Amikor hármasban kiléptek erre a tisz­tásra, révetegen körülpillantott, közönyös tekin­tetet vetett a jaguárra, s minthogy a másik kettő megtorpant, hát ő sem ment tovább. Né­mán- álldogált. Az, aki a flaskát elővette, befogta a kis ember orrát és hátrabillentette a fejét. Annak ki kel­lett nyitnia a száját, hogy levegőhöz jusson. Akkor a másik gyorsan béleöntötte a szájába a flaska tartalmát. E goromba művelet szenvedő hősé undorodva, krákogva nyelte le az italt, aztián megrázkódott. Csodálatos változás történt! A bambaságct érte­lem, a tunyaságot tettrekészség váltotta Eel, erély csillogott a tekintetében. Odafordult a csoport harmadik tagjához, aki elképedten fi­gyelte a különös metamorfózist. — Kérem a napernyőjét! — mondta a leg­tisztább cambridgei kiejtéssel. — :Mi... miért? Minek magának a napernyő?! Egyébként sem az enyém ... Honda László, mert ő volt az alacsony, ko­pasz emberke, válaszolatlanui hagyta a kérdé­seket. határozott mozdulattal leakasztotta a pi­ros napernyőt a másiknak a karjáról. — Mindketten — utasította társait halk, de ellentmondást nem tűrő hangon — jöjjenek so­rosan a nyomomba és ordítsanak, ahogyan csak a torkukból kifér! Több szót nem is vesztegetett rájuk, hanem elindult. Elindult a jaguár felé! A napernyőt csípőjéhez szorítva, vízszintesen tartotta maga előtt, s míg baj keze a fogantyút marko.ta, a jobbjával hol gyorsan kifeszítette, hogy gyorsan visszahúzta a paraplé élénkpiros selymét. Mögötte miszter Emery Ewans haladt, az USA legrégibb, legtekintélyesebb egyetemének, a Columbia Universitynak geoló­gus professzora. Magas, csontos, fiatalos mozgá­sú ember, csak sűrű fehér haja és a szája két oldalán húzódó néhány mély redő árulkodott arról, hogy túl jár már a hatvanon is. Az együttes harmadik tagja, aki a menetet bezárta, kövér, szőke férfi volt, bánatos porcelánkék szemekkel, keskeny menzsú-baj ússza 1, Krecsmár Jenő, a „Pirkadat’’ nevű budapesti villamos ipari kátéesz elnöke. Görcsösen szorongatta az üres flaska nyakát. Libasorban masíroztak és ordítottak. Honda magyarul azt, hogy: „Nem. nem, nem, nemnemnem, nem megyünk má innen el.. Ewans professzor egyeteme rögbycsapatának idegborzoló harci kiáltását üvöltötte, Krecsmár magas, a félelemtől meg-megcsukló fejhangon visítozott. A közmondás szerint nincsen új a Nap alatt. Bár a közmondások a népi bölcsességek évszá­zados tapasztalatokon nyugvó termékei, azért mégsem valószínű, hogy hasonló jelenet a Nap üzemeltetése óta akár csak egyetlen egyszer is lejátszódott volna már az Amazonas körüli ir­datlan őserdő matécserjéi. tungafái között, a camaubapálmáik boltozatos koronája alatt, a liá­nokkal átszőtt, mesébe illő szépségű orchideák­kal színezett rengetegben. Megviselt, tüsketépte utcai öltözékben három férfj menetjel egy extra méretű fekete jaguár, Dél-Amerika legerősebb, legvérengzőbb raga­dozója felé. A fenevad káprázó szeme előtt hol kipattan, hol eltűnik egy nagy piros korong, félelmesen tátongó pofája annak a hatlábú va­laminek, amely három hangon üvölt, visít és nyilvánvalóan gonosz szándékkal közeledik. Az vesse az első követ a szegény óriásmacs- kóra, aki az ő helyében bevárta volna az isme­retlen szörnyeteget. (Folytatjuk.) irha: Ci. Horváth T. rajzolta: Sebok I. A GOLYÓK ÓLESEN ZlZZENMEK RE- R/NOV FÜL£ MEUE7T. A FElDERÍZO T/SZr A FÖLD FE VET/MAGÁD A DOP- REnEsEKET SZÁMOLJA. ■. Felpattan.es tamadasra lendül, nőst PILLANATOKON MÚLIK AZ ÉLET VAGY MALAL ... ÖT HAT, hót... . tehát az egEsz tár UPlTZOr FÖLDRE DÖNT! a rónám, öe aztan dünös ERŐFfSZiFÉSSEL MEG­RAGADJA ellenfelék A'erlmov a . fiatalabb, erősebb, csaknogy jobbkarja BENULFAN csüng ala, ÉS A NAGY VÉRVESZTESÉG ELGYEN­GÍTETTE. A L/GNA KÉTSÓGES, K/ MARAD FELÜL A KÜZDELEMBEN, A könyvhét könyveiből Ladányi Mihály: Élhettem volna gyönyörűen Válogatott versek, 1959—1969. Az igényes válogatás a 11 év alatt hat publikált kötet fönnmaradásra érdemesnek ítélt versanyagát öt ciklusra osztja. Az indulás még a té­tova szomorúság témáit su­galmazza az érvényben lévő, közhasznú költői eszközök­kel. Az út kezdetén kis pász­torlegényként látjuk a költőt, akinek rídegpásztorként bo­lyong a tejút porában az öregapja, nagyanyja bazsali- komszagú szoknyája pedig az est harangszavában lebben. A városba kerülve a kocsmák és kávéházak lakója lesz. Verse a takarója, zsíros ke­nyér a vacsorája. Öklök és tenyerek c. kötetében már eltökélten vallja: a tömegek szószólója lesz és ünnepélye­sebb regiszterekben csak néha fog megszólalni. Költői eszménye a közérthető, el­szánt közéletiség. Célja érde­kében szívesen hökkent meg plakátharsánysággal, mert a korhoz illőnek érzi ezt. Szkepszisbe bújtatott elérzé- kenvültséggel köszönti a kaj- lácska tehenével az „Isten hozzád, múlt” szövetkezetbe lépő földművelőt (Filmkoc­kák). Mázsás bánatait tollpi­heként lebbenti föl: ez az ironikus önszemlélete avatja feledhetetlenné a Kávéház-at. Szívesen ölt bohócjelmezt (Anyós igéző); fáradhatatla­nul protestál a konvenció el­len. (Az elégedetlenség szo­nettjei) ; kajánkodva perszif- lál banális témákat Szatiri­kus ódával ünnepli a Mező- gazdasági költők-et, e „gyolcs- gatyájú lelkek”-et, akik csak filmen látnak csordát, lege­lőt, s 6 nem győzi csodálni, „mitől szorult beléjük ennyi folklór!” Nemcsak a hazai gazdasági és politikai tények, de a színes népek felszabadí­tásáért küzdők elbukása is jó versre ihleti (Lumumba. Che Guevajra), Ledér Muzsá-ja nem ko- turnusos hölgy: „buta kis tyúlc, pompás farocskája van” (Mit szeretek benned). Kó­borlásairól néha a slágerszö­veg közvetlenségével tudósít: hazáját egy „kopottka” bő­röndben jelöli meg, életének kocsma- és presszófüsttől egérszürke térképén. Kalan­dos ifjúságáról bevallja: volt rejtett élete is, mely „seb volt, csupa seb”. Az Előszó, ez a munkásokat érdes indu­lattal megjelenítő antológia­darab viszont terméskövek­ből emelt hatalmas építmény méltóságát viseli. Mosolygó bölcsességet szeretne életér­zésének. „Kis kopasz palinak hívnak” — mondja öngúny- nyal és végigvezeti olvasóját szexuális tragikomédiái hely­színein, melyeknek rezignált vagy extatikus elragadtatás­ban tobzódó, de mindig pénz­telen hőse: ő. Tudja: míg ut­calányok kezét szorongatja, egyetlen hódítási eszköze a ( szó. Végső célja: a tömeg­emberek, a komfort nélküliek életét akarja megmintázni. Szerelmi és politikai költé­szete így biztosít számára té- veszthetetlenul eredeti, fon­tos helyet nemzedékében. A TOLNA MEGYEI Állami építőipari VÁLLALAT AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ vízyezeték'Szerelö szakmunkásokat, betanított segédmunkásokat. Jelentkezés: a vállalat szerelőipari fő-építésvezetőségén, Szekszárd, Tarcsay Vilmos u. irodaház. CD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom