Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Maguknak rajzoltak „ Vonalas vizsga“ Szekszárdon ere kék V. Bones — Brujevics: „Üresen hagyd a tányért** Egy igen hasznos gyakorlati kezdeményezés gyümölcsöző eredményének lehettünk fül- ég szemtanúi a napokban. A Tolna megyei TIT műszaki szakosztálya két évvel ezelőtt indította meg műszaki rajz- tanfolyamát, amelynek első ízben tartották záróvizsgáját, a szekszárdi ipari szakmun­kásképző iskola tantermeiben. Az ötletet, egyik „szülőaty­jának”: Körösi Károly nyug­díjas mérnöknek, a TIT me­gyei műszaki szakosztálya el­nökének elgondolásán kívül maga az élet sugalmazta. Me­gyénkben is mind többek szá­mára vált munkakörükben szükségessé a műszaki rajz megfelelő tudása, vagy eddigi ismeretének kiegészítése. Több vállalatnál felismer­ték jelentőségét és köte­lezték is a tanfolyam el­végzésére az érdekelt munkakörökben alkalma­zott dolgozóikat. Többen saját jószántukból je­lentkeztek a tanfolyamra, akadt köztük gimnazista, érett­ségizett'ipari -tanuló és tisztvi­selőnő is. Az első évben az általános alapismereteket sajátították el a hallgatók, a második évfo­lyamon két részre tagozódott a tanfolyam: két, építész és egy gépész műszaki rajz osz­tályra, mely utóbbi két ága­zatra: általános, valamint épü­letgépészetre tagolódott. A gé­pész osztályban Dömösi József gépészmérnök, az építész osz­tályokban Erdélyi Tibor és Huszti Pál építészmérnökök vállalták a szaktanár teendőit, amely nemcsak heti kétórai tanításból állott, hanem a na­pi munkájuké ut^p.,, otthonuk,-,i; ban hetenként még további nyolc órát vett igénybe a házi feladat rajzok javítgatása. A hallgatók áldozatvállalá­sára jellemző- az, hogy sokan távoli községekből jártak be Szekszárdra, köztük család­anyák, akik harmadik műszak­ként vállalták a tanfolyamot. A dunaszentgyörgyi Halász Róbertnénak közben kisgyer­meke született, mégis kiváló minősítéssel végezte el a tan­folyamon Szabó István Xreg- szemcséről, Iván Györgyi Ta­másiból utazott az esti elő­adásokra, s a turistaszállóban kellett aludnia, saját költsé­gén. Gyönfcről is hárman jár­tak be Szekszárdra. Nehónvan fontos elfoglaltsá­guk miatt valamivel előbb kér­ték vizsgáztatásukat, így Papp Jánosné szülési szabadságra ment. Kvandufc Andrásnét is kisgyermeke gondozása kötöt­te Je, Lengyelfalusi Katalin esküvőre. Nagy Dánielné kül­földi útra készülődött, s va­lamennyien kiváló minősítés­sel vizsgáztak. A záróvizsgát meglátogatta >%' '•'er Flórián, a TIT megyei bízott titkára is. A vizsgán feltűnt a nők nagy többsége. — Kifejezetten női szakma a műszaki rajzolás — magya­rázta Váczi Imre, a Tolna me­gyei Tervező Vállalat főmér­nöke, a tanfolyam vezetője, kérdésünkre. — Zömmel na­gyon jó rajzokat csináltak, nékem tetszik a munkájuk —> véleményezte. — A nők keze finomabb, ügyesebbek, fejlettebb a7- ér­zékük és türelmesebbek is — tette hozzá Körösi Károly. Az nem vizsgázhatott, aki­nek nyolcnál több házi felada­ta hiányzott. S a három tan­teremben félszáz hallgató vo­nalazta .lázas . elmélyültséggel a külön, vizsgarajzot. ■ Ennek elkészítésére ■ kétórai jdőtarta- , mot adott a Szenczl Lászlónak, a megyéi tanács művelődési osztálya felügyelőjének elnök­letével értékelő vizsgabizott­ság. amelynek Körösi Károly . és Vácz- Imre voltak tagjai. A hallgatóknak az elmé­leti és a gyakorlati tudás­ból is bizonyos ismere­tekről kellett számot ad­niuk. s az építészet 30, a gépésziet 50 vizsgakérdése közül vala­melyikre válaszoltak. Ezeket tanáruk kérdezte, a a vizsga- bizottság tagjai is tettek fel kisegítő, vagy kiegészítő kér­déseket. — A gépészeti rajzban a szabványos ábrázolásmódok megtanulása volt nehéz fel­adat; az építészeti rajz álta­lában esztétikusabh, természe­tesen ott is sóik jeíölési forma van, amelyeket be kell tar­tani — világosított fel Dömö- sá József a cigarettaszünetben, s beszélt arról is: — Akad, aki nagyon szépen rajzol és nem gépész, viszont van, aki a gépészethez valami miatt ért már. de kevésbé rajzol olyan jól. A kettő egyenlege kölcsönö­sen befolyásolta a vizsga ered­ményét, amelyen pro és cont­ra, mindent egybevetettek, az egész évi rajzokat, valamint a hallgatók képességét és szor­galmát alaposabban ismerő szaktanár véleményét is. S a vizsga végeredménye: 55 hallgató közül 22 kiváló, 12 jó minősítést ért el, 21 megfelelt. Az átlag jobb a jónál. Elmon­dom azt is, hogy a nőhallga­tók általában sokkal jobb ké­pességről tettek bizonyságot, mint a férfiaki A műszaki rajztan-folyam bi­zonyítványát Szenczi László megyei művelődési felügyelő osztotta ki, s a vizsgabizottság nevében köszöntötte a hallga­tókat és a tanári testületet. Külön elismeréssel adózott a vidékről bejáróknak és a csa­ládos asszonyoknak. A műszaki rajztanfolyam el­végzése — a munkakörtől füg­gően — méltánylást kíván a vállalatoktól, a munkaadóktól is. A szakmai továbbképzést értékelő vállalatoknál, mint például a megyei tervező vál­lalat. s másutt is, figyelembe veszik a munkabér besorolá­sában. BALLABÁS LÁSZLÓ Egyszer, amikor Lenin ép­pen írálunk vendégeskedett, a gyerekeim — két lány és egy fiú —, kint ültek a teraszon, a terített asztal mellett, és várták az ebédet. Lenin és én kissé távolabb ültünk a gyerekektől és csen­desen beszélgettünk. A gyerekeknek kitálalták a levest, de bizony nagyon ét­vágytalanul ettek, s majdnem az egészet ott hagyták a tá­nyérban. Vlagyimir Iljics rosz- szallóan csóválta a fejét, de egyelőre szó nélkül hagyta a dolgot. Feltálalták a második fogást. Ám a három gyerek abból sem evett többet, mint az el­sőből. — Gyerekek, hát ti nem vesztek részt a jó étvágyúak mozgalmában, az „üresen hagyd a tányért” mozgalom­ban? — kérdezte Lenin, a hozzá legközelebb ülő Nágyá- hoz fordulva. — Nem, — felelte halkan Nágya és zavartan nézett test­véreire. — Nem, mi nem — felelték ők is egymás után. — Hogy lehet az? Miért ma­radtatok ki belőle? — Azért, mert..., mert. .., mi még nem is hallottunk erJ ről a mozgalomról. — Pedig már régen kel­lett volna róla hallanotok! — Mégsem hallottunk — mondta csalódottan Nágya. — De egyébként sem len­nétek alkalmasak arra, hogy a mozgalom tagjai legyetek. Biz­tos vagyok benne, hogy egyi- kőtöket sem vennék fel ebbe a mozgalomba — mondta na­gyon komolyan Lenin. — Nem?... Miért nem ven­nének fel minket?... Éppen minket nem vennének fel? — kérdezték erre, egymás sza­vába vágva a gyerekek. — Miért, miért?! Hát hogy néz ki a tányérotok? Nézzétek csak meg! Majdnem mindent ott hagytatok benne! — Megesszük mi mindjárt! És a gyerekek egy-kettőre eltüntették, bekebelezték a tá­nyérról, amit az előbb mef* hagytak. , — így már más! Ez mái rendes dolog!.., Igv már meg lehet próbálni a mozgalomba való jelentkezést... Mert óit még jelvényt is csak anjiak adnak, aki mindig üresen hagyja a tányérját — folyj tatta Vlagyimir Iljics. — Jelvényeket is?! És rp*s lyen jelvényeket?! — érdéig* lődtek élénken a gyerekek. -» És hogyan lehet oda belépni? — Először kérvényt kell be* adni. — Kinek? i —■ Nekem. A három gyerek egyszerre ugrott fel erre az asztal rr.eH lói és elrohant kérvényt írni; Néhány perc múlva aztán is« mét visszatértek a teraszra és ünnepélyesen nyújtották ág Leninnek teleírt. papírlapja^ kát. Vlagyimir Iljics egymás utálj olvasta el mind a három „kérH vényt”, kijavította bennük a helyesírási hibákat és mind­három alá odaírta, hogy? „Felvehető”. Fordította: Krecsmáry LaszÜ Űttörőavatás Váralján Szőrié az országban május 31-én ünnepelték a gyermek« napot A váraljai úttörőcsa* pat ezen a napon avatta az ifjú kisdobosokat és úttörő­ket. Az ünnepség reggel Stii kor kezdődött. A csapatveze­tő a jól dolgozó őrsöknél? emléklapokat adott át, vala­mint Máté József kapott k*= tüntetést patronáló munká­jáért. Ezután következett a megható pillanat, amikor as avatószülők felkötötték a kú>- pajtásoknak a kék, illetve piros nyakkendőt. , Délután az osztálytermek# ben rendeztek vetélkedőket aa úttörők, a kisdobosok pedig az udvaron rollerversenyt bonyolítottak le. A rollerver-. seny igen izgalmas volt, meri az első helyért minden kiaj pajtás sportszerűen küzdött* . F. J. \ Százéves tanulólevél Ezer szakmunkás Szekszárdról Képzett tisztségviselők Ritka ipartörténeti relikvia került a szekszárdi 505. szá­mú Ady Endre Szakmunkás- képző Intézet tulajdonába. A reggeli órákban felkereste az igazgatóságot Dömötör Béla, a Szekszárdi Vasipari Válla­lat tmk-csoportvezetője Klézli János kíséretében, és egy Az al-czéhmester aláírása olvashatatlan, a pecsétek épek, s ezeken az egyesült céh legfontosabb szerszáma­inak lenyomata is felismer­hető. A tanulólevelet az inté­zet gondosan megőrzi, fotó­kópiáját pedig kiállítják az iskolába^ pontosan száz évvel ezelőtt kelt tanulólevelet adtak át. A tanulólevél háromnegyed ív nagyságú, nyomdai úton előállított oklevél, szép kéz­írással, és két teljesen ép pecséttel a következőket ta­núsítja: A szekszárdi szakmunkás- képző intézetben idén közel ezer fiatalnak adják át a szakmunkásoklevelet. A „le­génnyé” avató ünnepséget az intézet udvarában június 15- én tartják. Az ünnepségen több mint két és fél ezer szakmunkástanuló, illetve már friss, „tanulólevélV-as szak­munkás vesz részt. Ezekben a napokban 251 munkaügyi döntőbizottsági tisztségviselő kapja kézhez bizonyítványát arról, hogy sikeresen elvégezte a Magyar Jogász Szövetség égisze alatt rendezett egyéves tanfolya­mot. Tavaly száznyolcvanán szerezték meg ezt a —mond­hatjuk így: — kis diplomát. S ha a korábbi tanfolyamok végzett hallgatóit -is össze- számláljuk, elégedetten álla­píthatjuk meg, hogy a tiszt­ségviselők majdnem fele megszerezte már a szükséges ismereteket ahhoz, hogy si­keresen vegyen részt munka­ügyi viták elbírálásában. A most végzettek akaraterejét dicséri, hogy . szorgalommal lettek úrrá komoly nehézsé­geken, — például azon, hogy a tanulmányaikhoz szükséges nyolc brosúra közül csak hármat kaptak meg. A döntőbizottsági tagok munkájának; sokaságára jele­lemző, hogy a munkaügyi döntőbizottságok 1969-ben majdnem nyolcszáz ügyben jártak el. Ezek hetvenöt szá­zalékát mindkét fél megelé­gedésére fejezték be; csupán minden negyedik ügy került a Tolna megyei Területi Mun­kaügyi Döntőbizottság elé. A megfellebbezett határozatok mintegy 60 százalékát hagyta helyben a TMDB, — s ez a tény ismét az első fokon el­járt bizottságok jó munkájá­ra enged következtetni. A hazai jog két legfiata­labb ágazata a munka- és a szövetkezeti jog. Az előbbi művelői a döntőbizottsági tisztségviselők. öröm arról szólni, hogy képzősük fon­tosságát mind több vállalat igazgatója, mind több szak- szervezeti bizottság ismeri fel. A döntőbizottsági tevé­kenység lényeges része a tár­sadalmi igazságosztásnak, te­hát a demokratizmus érvé­nyesülésének is. A kétségteá lenül fontos elv gyakorlati! megvalósulása mellett szoro­san vett vállalati érdek is a döntőbizottsági tagok képzé­se. A munkajogban járatos tisztségviselők, — mint emlí­tettük —, helyesen, törvénye­sen hoznak határozatot. Ea lehetővé teszi az ügyek gyors befejezését. Mi több, a kép-j zett MDB-tagok számos jog- vita megnyugtató elintézéséi; segítik elő munkaügyi eljár ráson kívül is. A jogszaí>á«f lyok és a joggyakorlat isme­rétében tájékoztatják az ér­dekelteket jogaikról, a tör­vény biztosította lehetőségek­ről, ezek ismerete, pedig két­ségtelenül elősegíti a meg­egyezést. Ezen túl: ahol képé zettek a tisztségviselők, ott nem indul munkajogi eljáy rás olyan viták esetében," amelyek a bíróság elé tartoz­nak. „Tanutó-levél -p-r Mi fő- és al-czéh mester és többi mestertársak mint a be­csületes egyesült kováts, lakatos, asztalos és kőműves czéh tag­jai Gyönkön Tolna megyei községben ezennel tudomássá tesz- szük, hogy gyönki születésű Kováts György, a kováts mester­séget Kováts János kováts mesternél kitanulván egész tanuló­ideje alatt magát nemcsak híven és rendesen viselte, hanem mesterségének megtanulásában különös buzgósággal viseltetett, mai napon általunk felszabadittatott és legénnyé felvétetett lé­gyen. Mely végett említett Kováts György kováts legénynek je­len tanuló-levelünket kiadjuk, és öt mindenkinek mint szorgal­mas és becsületes embert ajánljuk. Melynek bizonyságául e tanuló-levél ezéhiink pecsétjével és a szükséges aláírásokkal ellátatott, Gyönkön június hő X. nap­ján 1870-ik esztendőben. Czéh-bizt.os: Schleinlng János. Fő­czéh mester: Jakab Virgil.''

Next

/
Oldalképek
Tartalom