Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

"r TYW ’nr»»»TTmmmmmmmmmTmTmmTm [> ► t­► i> e­KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 12. Ciduro, Főtér, lakógj’űlés az immár otthonos­sá varázsolt raktárban ... — Van néhány elemi szabály — tart eligazí­tást Plombái a Cartagena volt utasainak —, amelyet szíves figyelmükbe ajánlok. Először is, ha valaki eltávozik a Főtérről, sétára indul a folyóhoz, a Sziklás Dombokra vagy bárhová, feltétlenül mondja meg a többieknek, hogy ho­vá készül, merre megy. Javaslom, hogy lehető­leg kettesével, hármasával induljanak útnak, több szem többet lát. És mindig legyen ma­guknál valami fegyver, ha más nem, legalább egy husáng. Bakancs, vagy magas szárú cipő nélkül ne járkáljanak, a sucurik, a mérges kí­gyók miatt. Legtöbbje a boka táján igyekszik megmarni áldozatát. Aztán meg eszükbe ne jus­son, véletlenül, hogy a folyóban fürödjenek, kész öngyilkosság! — Köszönöm, padre — borzongott össze a nagy forróság ellenére Juanita és még szorosabban magához ölelte a kiskutyáját. — Nekünk Ped- róval ennyi elég is. Amíg meg nem érkezik az a nyavalyás bárka, mi ki sem tesszük a lábun­kat ebből a barakkból. Hiszen itt más sincs, mint veszély! Hogyan élhetnek itt egyáltalán emberek ? Plombái atya felsóhajtott. — Nehezen, senhorita. Nem múlik el hónap szerencsétlenség, sebesülés, betegség, haláleset nélkül. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan figyel­meztetem önöket az ösvények tiszteletére! Campomanes úr, akin már nyoma sem lát­szott az előző nap fáradalmainak és a nagy asz­tal túlsó végén farrinchát evett, ananászlekvár­ral, felkapta a fejét. — Az ösvények tisztelete?! Az micsoda? Az előadó levette, egy bőrdarabkával tisztára törölte bepárásodott szemüvegét, csak aztán vá­laszolt. — Talán észrevették már, hogy a Főtér másik oldaláról keskeny ösvények húzódnak az ős­erdőbe. Minden ösvény kezdetén feltűnő jelek láthatók, lehántolt kérgű, pirosra, kékre festett karók vannak a földbe szúrva, vagy lécdarabká­kat erősítettek andráskereszt alakban, vagy más formában a fákra, másutt színes rongyokat kö­töztek fel. A két olasznál, a Borelli-testvéreknél például zöld üvegpalackot húztak egy bot végé­re. Ezek a különböző jelek azt tudatják, hogy melyik ösvény kié, kinek, illetve kiknek a bánya­telkére vezet. A mineirók egy része magányosan dolgozik, de van, ahol ketten, hárman álltak ösz- sze. Többnyire az egy nemzetiségűek, vagy bará­tok, vagy akik nehezen viselik el az egyedüllétet. Akadnak, akik — enyhén szólva — nem kedve­lik egymást különösebben, de szövetkeztek, mert külön-külön nem volt elég pénzük a bérleti díj lefizetésére. A lényeg az, hogy ezekre az ösvé­nyekre, amelyek az Aranypatak partjának szigo­rúan meghatározott parcelláihoz vezetnek, csak a tulajdonosok léphetnek. A különleges megbízott kivétel ez alól, meg én. De elárulhatom, hogy szólóban mi sem szívesen merészkedünk rájuk, és ha a szükség mégis rákényszerít, egész úton hangosan kiabáljuk a nevünket. Az ösvény tulaj­donosa ugyanis büntetlenül megölhet bárkit, akit a saját ösvényén, illetőleg a bányatelkén talál. Erre a kegyetlen törvényre azért van szükség, mert az aranyásó a vityillójában őrzi minden kincsét, minden reményét egy jobb életre. A ki­mosott aranyport, aranyrögöket, az orvosságát, az élelmiszereit, szerszámait, a szerződési okmá­nyát. Ha bármelyiktől megfosztják, — elveszett ember. — Nem egészen értem — jegyezte meg Ewans professzor, aki Krecsmár Jenőnek kezdettől fo­lyamatosan fordította portugálról angolra a padre szavait. — Hiszen a parcellákat nyilván nem­csak az ösvényeken lehet megközelíteni. — Ez igaz — bólintott a cérnaember —, de zajtalanul csak onnan, a kitaposott ösvényről. Persze, a telke határain a mineiro gödröket, ver­meket ás és álcáz, csapdákat helyez el, a puska is állandóan a kezeügyében van, úgyhogy min­denképp az életével játszik a hívatlan látogató, bármerről is közeledik az aranyásó tanyájához, fazendájához. Az elmúlt huszonnégy óra eseményei néhá- nyuk szemében eddig úgy tűntek, mintha ál­modnák őket, vagy mintha egy krimi és egy ka­landos útifilm egyvelegét néznék a moziban, szá­mukra annyira az irrealitás területén történt minden. Talán csak a világot járt geológus, Ba­rilla kapitány és Anna asszony jelentett kivételt. A padre színtelen hangú ismertetője most a töb­bieket is véglegesen rádöbbentette, hogy valóság az, amit átélnek, mégpedig kegyetlen, zord valóság. — Ezek szerint — kérdezte halkan a légikis­asszony —, itt mindenki fél mindentől és min­denkitől? — Igen. Az őserdőben az embereknél ez a ter­mészetes lelkiállapot. Az a gyanúm, hogy a nagy­városokban sincs másként. Legfeljebb az ő fé­lelmük nem olyan szakadatlan, nem olyan nyil­vánvaló, mint a miénk. Itt élünk a vadonban és leginkább egymástól rettegünk. Senki sem tudja, hogy kiféle, miféle ember az, aki a másik par­cellán mossa az aranyat, honnan jött és nincse- nek-e gonosz szándékai? Ne vegyék dicsekvés­nek, de ebből a szempontból az én honfitársaim, a brazilok, az erdei emberek, a törzsükből ki­szakadt indiánok még viszonylag a legmegbíz­hatóbbak ... Krecsmár Jenő körülnézett, Hondát kereste, hogy sürgősen közölje vele mindazt a sok fontos tudnivalót, amiről Ewans közvetítésével eddig értesült, nehogy kartársa bajba keveredjék. A kis kopasz azonban nem volt sehoL (Folytatjuk) X ^ •_*. T KMZOlTA ■ GUCil s. b.CT.HORV*™7­d^ENFESLEGENYHEK ÖLTÖZTÉL? . JAJ DE EREDET/ g - JELMEZ Z aÖÜ NEM MEGYEK .MANCIKA DÜHÖS LESE ES AKKOR HELLEM... ENGEM. __________rJ...ATYA/SFEN F EZZEL VAGY FE LS. BELÁTHATOD / 2JGVE i NEM rS/NA'LSZ SEMM/ ZŰRI REGGELIG . ílnnn ‘ ÖŰ TE TUDNÁD. MILYEN EREDET/, Mahomed ragaszkodott Viktor űrhoz . m£k/ko- / SZÖNHETIEi HOGY HE ŐRE JÓL / BELAKHATOTT NYERSHUSSAL S MÉG VALAMI FOES'. AJAMO/ÜTŐ ITALT IS NKAPOTTTOLK.-^-t * fH'ßAKßiSSE TANTOR® <JSW£ MTA XüiTűRHAZ Robot a repülőgépen Az újságokban gyakran je­lenik meg hír arról, hogy Vietnamban pilóta nélküli amerikai felderítő repülőgé­pet lőtt le a légelhárítás. A közelmúltban azonban arról is érkezett hír, hogy a Szov­jetunióban a polgári utasfor­galom repülőgépeihez mini­számítógépes roboipilótát fej­lesztettek ki, tehát ma már a robotgépek által irányí­tott repülőgépekkel nemcsak a haditechnika arzenáljában találkozunk. A robotpilóta még a legnehezebb időjárási körülmények között is átvál- laljára magára a repülésveze­tés bonyolult feladatát. Igen, „repülésvezetés”-ről van szó (nem repülőgép-veze­tésről), hiszen ez a ténykedés magába foglalja a repülési helyzet stabilizálását, a repülő­gépek és az űrhajók irányí­tását, valamint navigációs fel­adatként a repülési progra­mok felállítását. Az automa­tikus repülésvezetés fő fel- adaía a repülési helyzet sta- oilizálása, azaz a repülőgép- hez kötött koordináta-rend­szer meghatározott szöghely­zetének egy vonatkozási rend­szerhez viszonyított betartá­sa. Ha azt kérdezzük, hogy mi volt az oka a robotpilóták kifejlesztésének, a felelet az hogy a pilótát a repülés el­lenőrzése, a hajtóművek el­lenőrzése és a sok-sok navi­gációs és egyéb műszer keze­lése mind jobban megterhe- i. Pedig ezekre a műszerek­re a repülési teljesítmények fokozása és a forgalom sű- rusodese miatt okvetlenül szükség van. Űrrepüléseknél az„ aut°matizálás már elen­gedhetetlen, mivel az ember lroh?^Vllt?SOtt környezeti problémákat nem tudja egye­dül megoldani. yy A repülésvezetés automati- UnveaeT / rnegoldásában maid Jeepet játszanak uZEÍiönSZ S mitogepet fognak használni. é.z mind a tömeg, mind a tér tekintetében megtakarítást je­lent. De az embert mégsem lehet teljesen kihagyni a re­pülésvezetésből. A jelenleg rendelkezésre álló számító­berendezésekhez viszonyítva ugyanis jobb a teljesítmény­súlya, de különösen alkal­mazkodási képessége követ­keztében még nélkülözhetet­len. A jövőben az lesz a fel­adata, hogy ellenőrizze a sza­bályozási funkciókat és szük­ség esetén be is avatkozhat a repülőgépek szabályozási rendszerébe. A start alatt a helymegha­tározást általában a pilóta végzi. Előrehaladott állapot­ban van azonban egy start­ellenőrző rendszeres kifejlesz­tése és végül a start folya­matának a teljes automatizá­lása. A vonalszakasz berepülése vagy az utazórepülés a re­pülésvezetésnek azok a moz­zanatai, amelyek a helyzet­szabályozás és irányítás te­kintetében már a legmesz- szebbmenően automatizált. Sok vonalszakaszon a rendel­kezésre álló navigációs se­gédeszközök lehetőséget ad­nak automatizált repülésve­zetésre. Az automatikának a beve­zetése legnehezebb a repülő­gépek leszállásánál. Itt foko­zatosan igyekeznek elérni az automatizálást, mert a leszál­lás a repülésnek az a fázisa, amikor legtöbb a szerencsét­lenség. Ma már a legtöbb légiforgalmi társaság 60 mé- Ier x, döntési magasságot és lef<tlabb 800 m-es belátható leszállópályát határoz meg. ez felel meg ^ automatizálás első üzemi fokozatának. A második fokozatot 30 m-es döntési magasság és 400 m-es Umíhat° leszállópálya jel- \ . ezt igyekeznek jelen­g elemi. A harmadik iize­váhmkT¥i e9észen a leszálló- Palya feluletetg terjedő repü­louzemet és fokozatosan el­eTuthat0' f° éS VéSÜl 0 «- es álható leszállópályát en­ged meg. a második fokozat­hoz meg nem kell teljes au tomatizálás, de szűkén „ 7ePkUrleéSSésahálV°ZÚ berendez7­sekre H^^öerendezé­re, ami az automatikával támogatott kézi vezérlésű le­szállást teszi lehetővé. A har­madik fokozatot pedig csak kis lépésekben igyekeznek elemi a repülés tervezői — e2 még a távolabbi jövő re- mehye. AAAAAAAAílaaaaaaáaaalaaaaa. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom